Új fejezet

Hosszasan voltam csendben a blogon, nem is tudom miért. Analizálni a dolgot nem tervezem, szerintem csak elkezdek újra írni és meglátjuk megy-e, jól esik-e.

Ma három hete új fejezet kezdődött az életemben, bár még most sem fogom fel milyen változásokat hoz, de belül kicsit már ujjongok. Utólag visszagondolva, több mint hét éve küzdöttem a változó kor okozta, egyre súlyosbodó menstruációs panaszokkal. Ezek odaáig fokozódtak, hogy az utóbbi három évben már 10-12 havonta, heteken át infúziós kezelésekre kellett járnom a nappali kórházba, hogy a súlyos vérveszteségeket és a vashiányomat pótolják.

2015-ben, az első alkalommal (életveszélyes vérképpel) a hematológus drasztikus műtéti megoldást javasolt, amit elutasítottam – akkor.  Azt hiszem nem kellett volna, sok felesleges fájdalomtól és gondtól megkíméltem volna magam, ha akkor kivetetem a méhem, de nem tettem.

Idén azonban eljutottam odáig, hogy bármit vállaltam vagy megtettem volna, csak legyen már ennek vége, ne legyek rosszul, ne tegyen tönkre mindent hónapról hónapra ez a vállalhatatlan vérzés, és ne kelljen többet infúzióra mennem…

Ma 3 hete, hogy a kivizsgálások, előkészítések és egyéb herce-hurcák után végre megtörtént, és eltávolították a méhemet, valamint a petevezetékeimet. Most regenerálódok, gyógyulok és lassan felfogom, egy új fejezet kezdődött az életemben.

Hello Új Élet!


2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?