Browse Tag

vashiány

Vashiányos vasmacska

Amióta tavaly életveszélyes vérkép után elkezdték Ferrlecittel feltölteni a vaskészleteimet és 20 ampulla után sikerült vasmacska státuszba kerülnöm rendszeresen, negyedévente járok ellenőrzésre. Bevallom én azt hittem, hogy ha csaknem ötven év alatt jutottunk el oda, hogy szükség lett erre, akkor felesleges izgulni, én ezzel most évekig elleszek… Na ahogy ezt a buta macsek elképzelni. Idén az áprilisi kontrol után már utaltak is be a hematológiára. Még messze nem volt olyan rémes a laborom mint tavaly, de 25%-ot romlott és a háziorvos ezt aggodalmasnak találta. Akárcsak a hematológus doktornő, akihez tavaly is jártam a László kórházba.

Olvasd tovább!

Rövid hónap summa

Hú, lassan egy hónapja nem írtam, elsodortak az események.
Mi is történt ennyi idő alatt?! Nagyon röviden összefoglalva:

* 16 éves, “vadas”kapcsolatunkat házassággá szelidítettük a párommal. ♥
* Aztán elmentünk egy kissé különleges nászútra. Persze minden nászút különleges… ez azért, mert eredetileg nem annak volt tervezve, így a lócikkal (értsd felnőtt gyerekeimmel) együtt utaztunk el 5 napra, Rómába. ♥
* Ezelőtt nem sokkal kezdődött és még tart a napi szintű kálváriám újra a László kórházba. Megint vas infúziókra járok. Szerencsére most nem életveszéllyel kezdtük, mert a rendszeres ellenőrzéseknek köszönhetően elcsípték, amikor 25%-ot romlottak az értékek, és máris küldtek a hematológiára.
* Április 4-e óta részt veszek Via Hello kaland online motivációs tréning-jén… Éppen ma érkezett a 14. kihívás. ♥

IMG_20160510_215204

Dióhéjban ezek.
Tervezek majd mindről írni is, csak a bal kezem nagyon fáj most, éppen ma húzták ki belőle a 72 órás branült és meg van viselődve. Vénagyulladás.

Szóval most inkább borogatom, kenegetem és pihenek illetve dolgozok. Az fontosabb, mint bloggolni. Főleg egy vállalkozónak.
Ja mert már vállalkozásom is van már. 😀 Zajlik az élet.

első vasmacska ellenőrzés

Ma reggel korán keltem, mert vasmacska szint ellenőrzésre mentem, éhgyomri vérvételre. Szerencsére nincs messze és nem is volt nagy a forgalom – elég kómásan, ezért óvatosan vezettem.

Különösebben nem izgulok az eredmény miatt, mert jól érzem magam a bőrömtől, néhány kisebb nyiff-nyafftól eltekintve.
Hiszem, hogy minden rendben lesz. ♥
Lelet jövő hétfőn, délután…

Ugye csak izomláz?!

Új időszámítás, első nap. Eljött a megmozdulás napja; az amikor már érzek magamban annyi erőt, elszántságot és eltökéltséget, hogy elmenjek mozogni. Kellett ez a két hónap regeneráció, de most már készen állok. Harmadik hete viszünk új, egészségesebb, diétás étrendet. Most már jöhet hozzá a testedzés is!

Reggel a párommal együtt indultam, edzőterembe. Mivel a vashiányos, oxigénhiányos időkön átment szervezetem más, komoly kihívásokkal is küzd – krónikus izületi gyulladások, erózív arthritis stb. már a múlt héten megkértem egy edzőt, hogy segítse ezt a dolgot. Most így este, hogy már háromnegyed nyolckor bekúsztam remegő lábakkal az ágyba, nem tudom ez az egész jó ötlet volt-e. Lehet előbb reumatológus orvossal kellett volna konzultálni.
Meglátjuk mire ébredek… Nem akarom pikk pakk feladni, bár a jobb oldali csípőm és a teljes jobb oldalamon megjelenő fájdalmak és panaszok (a gyakorlatok során is), lehet indokolnák.
Mindenképpen szeretnék megnézni más mozgásformákat is. Mázli, hogy most indul a környéken is minden (pilates, senior torna, gerinctorna), sőt van lehetőség úszni is. Talán hétvégén azt kéne…
Mindegy csak mozgás, mozgás, mozgás legyen.

Jajj, csak a csípőm ne fájna ennyire, még akár büszke is lennék magamra!

státusz: vasmacska

Ma volt a kontroll és persze vért vettek. A vastelítettség eredménye csak két hét múlva, postán jön majd, de a normál labor kész van és a hemoglobin szintem elérte a normális tartományt! 125!!! 124-től már . Nem tudom megmondanni mikor érte el ezt a szintet… hét éven belül biztos nem. Szóval teljesítettem a “vasmacska” küldetést! Juhúúúúú!
Két hónap múlva kontroll szükséges, addig is szednem kell vasat tablettában, hogy “ha lehet megőrizzük a jelenlegi állapotot”.

Köszönöm, köszönöm, köszönöm!

A kávézásról mindenféle gondolat

 

Nem vagyok profi a kávé szakértő, cserébe fogyasztom. Nagyjából a huszas éveim elejétől, előtte nem igazán, bár érettségi előtti felkészülésnél a barátnőméknél tettem egy próbát. Rosszul lettem – erős, főzött presszó volt. Nem ízlett és nem úgy hatott ahogy vártam, így aztán passzoltam a dolgot jó darabig és maradtam a teánál, a kávézás örömét meghagytam másoknak.
Aztán néhány évvel a gyerekeim születése után, a sok éjszakázás, munkák és egyebek hatására elborultam, jött a másik véglet: sokszor akár napi öt-hat csészével vagy bögrével is lenyomtam. Bár azt gondolom ekkor sem az élvezetért, inkább a hatásért. Szinte csak instant kávét ittam, tejjel és két cukorral. Ma már ezt meg sem tudnám inni.

Most már csak egy, legfeljebb két kávét iszom naponta, részben azért is mert azt mondják akadályozza a vasfelszívódását és ne ezen múljon. A fókuszban jellemzően nem is a hatása, hanem az élvezet áll. Jó ideje főzzük a kávét, “hagyományos” géppel itthon, és bár volt kotyogós is, azt végképp nem kedvelem. Ez részben azért is van, mert nem csak az ízélmény fontos, hanem a savasság – utána a gyomrom teszteli a fekete nedüt. Ha tiltakozik, akkor nekem nem jó, még ha ízlene akkor sem.

A múlt hónapban, akcióban vásároltunk egy Nespresso kávégépet is, mert szeretem a finom, illatos, aromás kávéikat és bár kötöttség a kapszula kínálat választéka, de a legtöbb, amit eddig kóstoltam nagyon ízlett és új élményt adott, akár kávéházi szinvonalút, itthon.

Ma a Dulsao-t ittam a reggeli joghurtos müzlim után, tejhabbal, cukor nélkül. Ízlik ez a kávé. Nem túl karakteres, de aromás és kellemes reggeli beindító, különösebb utóíz nélkül. Finom, jól esett… Még teszteljük.

20 per 20

Tegnap megkaptam az utolsó adag Ferrlecitet és előtte, vörösvértest szempontjából az utóbbi hét év legjobb vérképét (majdnem eléri a minimumot)! Működik ez, működök én is, csak úgy látszik valóban vasfelszívódással van komoly gondom. Ha nem is fejtik meg, legalább ez az intravénás vaskezelés segít! Vasmacska projekt kész! ♥
Még nem tudom mi lesz a jövő, mert csak két hét múlva kell visszamenni, amikor vastelítettséget néznek. Minden esetre ez remek hír! Meg is ünnepeltem egy aprósággal, vettem magamnak egy almás-csillagánizsos tusfürdőt estére. 🙂

 
Az egyik képen Wombival vagyok látható, aki reggel, indulásom előtt olyan vehemenciával követelte a negyedik reggelijét – tépte a rácsot – hogy bármelyik hobbit büszke lett volna rá.
Ugyan újabb reggelit nem kapott, de nagy szeretgetést és haspuszit igen! ♥

19 per 20

Reggel, a kórház felé baktatva egy csiga jött velem szembe. Ma már komolyan elgondolkodom így utólag, nem jeleket kapok-e… Tegnap is volt és úgy tűnik ma is. Az üzenet így szól: lassan, nyugodtan, biztosan.

Nagyon szerettem volna ma rábeszélni a csodálatos nővérkét, hogy ha talál vénát amibe beszúr (fájt az elején, csöpinél feszített, de tulajdonképpen “jó” volt), akkor adja be nekem az utolsó két ampullát. Nem sikerült. Lassan, csaknem másfél óra alatt adta az egyet is, biztos ami biztos, ne kockázatassunk.
Holnap még megyek és akkor lesz az első kontroll vérkép, így húsz ampulla után. A doktornőhöz majd csak két hét múlva mehetek kontrollra…

Délután elmentem a laborba a székletvér vizsgálatok eredményéért: mind a három negatív. Aztán nőgyógyászhoz is. Tulajdonképpen ott is minden rendben, nincs se mióma, se ciszta, mégcsak a méhem fala sincs megvastagodva. A méheltávolítást nem indokolja semmi! (Rákszűrést is csináltak, annak az eredményére várni kell egy hónapot.)
Tulajdonképpen hejehujaság van, csak nagyon elfáradtam. Még este sütöttünk egy pizzát és kitakarítottam a családi rágcsálókat, aztán dőlök is ki.
Remélem a holnapi leleten lesz látható javulás. Picivel is beérem, ígérem!

18 per 20

Észre sem vettem, hogy már szerda van. Pedig holnap csütörtök lesz, tehát biztos. Hmmm.
Ma bevitt a Kedves a kórházba, nehogy megint para legyen, haza tudok-e vezetni. Optimistán mentem és élveztem a kényeztetést is. Nem is kellett sokat várni, szóval lett helyem, minden jól indult.
A tegnapi események után gondoltam, hogy nem lesz nagy paletta a szúrásra választható helyekből, csak azon drukkoltam, hogy meginduljon.
A mélyebb vénába mentünk megint. Fájt, nem is kicsit, de tűrtem és el is indult szépen. Többször volt kellemetlen érzésem, de komolyan olyan betegek vannak körülöttem, hogy úgy érzem, minden panaszom, fájdalmam pitiáner, én bizony csendben olvasok és csepegek a sarokban…
Pedig a szúró érzés azért nem volt rendben, sajnos és most estére szép lila bucim van megint a hajlatban. Fogalmam sincs holnap hova lehet majd szúrni. :/

Viszont a karom fájdalmától eltekintve egész jól voltam a kezelés után és megvalósítottam a nagy tervem, hogy hazajövök metróval és vonattal.

Nagyon régen nem vonatoztam, izgalmas kalandnak gondoltam és reméltem, hogy nem leszek rosszul a kezelés után, s az aggódó párom rá tudom beszélni, hogy hagyja rám a hazajövetelt… Ma remek idő is volt ehhez, nem volt hőség, tűző nap, de izületpróbáló hideg sem.

Amikor a mozdony beérkezett az állomásra kicsit csalódtam, bombardiert reméltem. De aztán megláttam az oldalán a fecskét. Annyira csodás volt (nem követtem az eseményeket, nem tudtam a MÁV elővárosi vonat programjáról)! Boldogan szálltam fel és bent tovább ámultam a hangulatos díszítéseken. Imádom a fecskéket! ♥

Kivételesen talán többet foglalkoztam a vasúti kocsival, mint a kint elsuhanó tájjal. Kipróbáltam az ingyenes wifit is, de csak a teszt kedvéért, meg hogy örömködjek a páromank hangouts-on.
Fú, úgy mentem volna tovább… de pikk-pakk megérkeztünk.

A vonatállomástól tíz perces könnyed séta a házunk. Óriási! Most a Kökiről jöttem haza, de tudom hogy a Nyugati pályaudvar is csak 25 perc innen. Nem is érdemes kocsival bemenni a városba.

Már csak kicsit kell erősödnöm, hogy újra csavaroghassak és találkozhassak a rég nem látott barátokkal. Annyi elmaradásom van…
No de csak lassan, türelmesen! Most a gyógyulás az első!

 

17 per 20

A mai statisztikám nem túl jó. A harmadik szúrásra (és helyre) tudták csak bekötni az infúziót, a másik két helyen egyszerűen nem indult meg… Most egy-egy borogatásos buci a két karom, sajnos a bal nagyon érzékeny. Reggel még azt gondoltam “Legyen ma a bal kéz, hogy tudjak délután alkotni valamit!“, de ezt buktam.  Ebben viszont inkább kértem a vastagabb, de kényes eret, mint a vékonyka kevésbé jó helyen lévőt… Végül mindegy lett. Szétment minden.
A második szuri ment a jobb, rutin helyre, de az meg már úgy tűnik heges. Szóval a jobba ment a harmadik is, ahova szerencsére bement az egész – csak ott meg mélyen van a véna – egy ampullás koktél.

Reggel leadtam a laborban a székletvérhez a mintákat is. Drukkolok, hogy minden rendben legyen. Ez csütörtök délutánra meglesz.
Jó hogy itthon, a kuckóban puha takaróba csavarkolózva tudok filmet nézni! Még azt is szeretem, hogy kint közben csendesen esik az eső…

Vasárnap este készítettem almakopótot vörösáfonyával, szerintem abból is majszolok majd.

Ilyen időben igazán nem is hidegen, hanem langyosan az igazi! ♥