Browse Tag

ünnep

Hello Október!

Bár már több mint egy hete október van, most jutok el oda hogy üdvözöljem a blogon az év általam legjobban kedvelt hónapját!
Hello, Október!

Már a hónap első napján buli volt, Halas Karcsihoz mentünk szezonzáró vacsorára. Remekül sikerült, de már hideg volt ott aludni, így hazajöttünk. Azóta folyamatosan sodródom, alkotok a tündérkert projektemhez és készülök az 50. születésnapomra, mert még nem vagyok kész az ajándékokkal!

Ma pihenő napot tartunk, szigorúan nem megyünk sehova csak pihi… Persze azért főztem, volt light-os takarítás és ágyneműt is cserélünk, szóval inkább a “ma nem megyünk ki a fészkünkből” mottó a lényeg.

dsc01570

Így aztán nagy örömömre máris volt időm arra, hogy a Pink & Red blogomra készítsek egy lépésről lépésre leírást a denevér medálok készítéséről. Remélem lesz aki ez alapján nekilát és alkot!

Még nem tudom mi lesz jövő héten, amikor barátok körében ünnepelhetem majd ezt a közelgő kerek születésnapot. Biztos szupin sikerül, jó lesz együtt lenni! Egy ajándékot már tudok is! A párom rábeszélt és befizetett a CAMPfellow táborba, ami Dobogókőn lesz és több napon át alkothatok hasonló érdeklődésű “megszállottak” között alig egy héttel az ünnepnap után. Nagyon várom!

Utána pedig hosszúhétvége következik… Olyan csodás, mennyi kaland! ❤

Húsvét 2016

Jól sikerült, nyüzsge hétvégén volt ezen a korai Húsvéton, melyben szerencsére bőven akadt napsütés és maradt időnk pihenésre is. Pénteken otthon maradtam, hogy elkészítsem a főtt sonkát és csülköt, no meg az értékes léből fővő bablevest. Vacsorára már barátokat láttunk vendégül ebből, bár én nem tudtam belőle enni, mert teljesen elteltem a szagokkal (hiába szellőztettem folyamatosan, akkor is érződött). Jól esett az esti, vidám beszélgetés és nyüzsgés, teljesen kikapcsolt.
Másnap délelőtt vásárlás és serte-pertélés volt a program, de elő tudtam venni a húsvéti vidámságaimat, amit részben én készítettem, részben pedig kaptam. Az évek alatt számos húsvéti és nyulas csecsebecse került a birtokomba, amit örömmel teszek ki ilyenkor, de nagyjából bármikor is. 😀

moha.husvet.minikert.byCicasi

Tetézve a dekorációt, elővettem a közelmúltban vásárolt nyuszifüleimet is és ezekben töltöttem az ünnep napjait. Sajnos, amikor Apukámnak vittem a húsvéti csemegéket, még nem volt rajtam, pedig biztos még többet mosolygott volna. Azért jó volt vele beszélgetni, zenét hallgatni és csokoládés süteményt majszolgatni így is. 😀
Párommal kertet terveztünk, álmodoztunk, amit annyira szeretek. Még nem tudom mi lesz a “nagy kerti projektünkből”, lehet idén csak fű ültetés, néhány paradicsomtő, fűszernövények, no meg a tavaly megerősödött eprek pátyolása… Meglátjuk. Még pár hetünk van dönteni.
Tervezni, álmodozni akkor is jó!

2016-nyusziful.es.kolnijpg

Hétfőn reggel a párom csodálatos mosollyal és öleléssel köszönötött, majd elmondta az idei költeményét. Ez nálunk komoly szertartás – már 16 éve! – minden évben új locsolóverset költ nekem, amit szorgosan feljegyzek a naplómba. Az idei remekül sikerült és kivételesen kedves, pajzánságmentes volt. 😀 Napsütésben reggeliztünk, kávéztunk és utána elrobogtunk a lajosmizsei tanyacsárdába, ahol barátokkal töltöttük az ünnep utolsó napját.
Bevallom, ha nem néztek – pontosabban inkább bámultak – volna meg annyian, már el is felejtettem volna hogy napok óta nyuszifüleket viselek…
A puha fülecskék ebéd után az asztaltársaság hölgytagjain is voltak, remek és vidám képeket készítettünk mindekiről. Szerintem hordhatnánk ilyesmit többször! 😀 (Nekem van már rénszarvas agancsos és cicafüles is!)

2016-03-28_Uj.tanyacsarda

A tanyacsárdában mindenféle lényeket lehetett megcsodálni és simogatni, de persze a legnagyobb élmény a lovakkal való érintkezés lehetősége volt. Ezzel a szép szürke lóval, aki a képen van, lassan megbarátkoztunk. Én botor azt hittem a lovak szeretik az almát! Vittem is nekik, mint a kincset. De kiköpték! 😀 Sokkal szívesebben vették a környéken szedett tyúkhúrt és friss zöldeket.
Óriási élmény volt megsimítani a szép pofijukat, homlokukat, belenézni a varázslatos szemekbe. Mentünk is mint a szolgák és szedtük nekik a csemegét lelkesen…
Sajnos itt már nem sütött a nap és a nagy kapcsolatteremtésben el is feledkeztem a hidegről, szóval úgy tűnik felfáztam, de néhány nap alatt remélhetőleg kikúrálom magam.

Nektek hogy telt a Húsvét? 🙂

Száztizenegy

Olyan mintha csak néhány hete lett volna, de nem… az a 78+25 azaz 103 bizony négy éve volt már és a fiúk a napokban (jövő hét kedden és szerdán) 111 évesek lesznek. Ma ünnepeltük. Együtt, mindent ami novemberi, így Réka névnapját is…
A család és a szeretet a legnagyobb kincs a világban. Tulajdonképpen nincsenek erre a szavak. Csak az a finom meleg ott bennünk, ami mosolyra késztet és simogatja a lelket.
De jó volt! Úúúúúgy szeretem őket!

♥ Még sok ilyen napot nekünk! ♥

Ház-as évforduló, egy év

Döbbenetesen gyorsan telt el az utóbbi fél év. A ház-as évforduló következő, ezúttal egész éves alkalmához érkeztünk. Hihetetlen, de már 1 éve lakunk itt! Annyira gyorsan elrepült az idő, hogy szinte fel sem fogom. Persze rengeteg minden történt velünk és a házzal is az egy év alatt, és az eltelt fél évben is… Nem tervezek mindent felsorolni, inkább a szeretem dolgokat emelném ki, vagy nem is tudom, csak írok és majd lesz valami…

A “dolgozó” szobánk több funkciót is kapott, itt van a két fotel, amiben olvasgatunk (bár az enyémben sokszor a ruhák vannak, amiket vasalni vagy hajtogatni kell), ide teregetünk ha kint olyan nedves az idő, hogy úgysem száradna meg a ruha, és itt rendszerezem a papírokat és iratokat is. Nem utolsó sorban itt nevelgetem a kaktuszkáinkat! No meg a nyár végén hazaköltözött lányom holmijainak egy részét is csak ide tudtuk elhelyezni, szóval pakolós funkciója is van.

Még mindig ebben a helységben maradva, az egyik sarok szerepe még kétséges. Nagyon elégedettek vagyunk az ott elhelyezett 3 polccal, ám a magasságuk miatt például asztalka nem fér alá és nem komfortos az sem, ha ott a fotel. Itt még tipródunk, nézelődünk, meglátjuk mi kerül oda.
Nagy örömünkre ezen a héten végre elkészült a klíma, ami most annyira nem is kellett volna, de mivel fűteni is tud, méghozzá egyelőre gazdaságosabban mint a cirkó, végülis hasznos.
Még szokjuk, hogy van. Bár a panelben lett volna!
Nincsenek és nem is lesznek függönyök, mert nem szeretjük őket, hiába öltöztetik elvileg a lakást otthonná. Mondjuk ha a drone helyzet fokozódik, akkor még ezt átgondolom…

Egyelőre csak a redőnyökkel árnyékolunk ha szükséges.

A lépcsőnket csak azért fotóztam ma le, mert imádom, bár pár napja majdnem leestem rajta és a párom is olykor belerug az élébe, ami a fém élzáró miatt igen fájdalmas, de ez a mi hibánk.
A takarítása kicsit macerás, mire végigérek rajta a kisseprűmmel meg a lapáttal bizony fáj a derekam, de a légáramlások miatt remek porgyűjtő hely, szóval muszáj rendszeresen “végignyalni”.
De akkor is imádom! ♥

A nappalinkban igazából nincs jelentős változás. Talán kicsit több apróság gyűlt már a szekrényre, mint kéne…
Már csak napok kérdése és be lehet majd csengetni hozzánk! No igen, a csengő nem volt fókuszban (csak a postaláda!), de most már itt az ideje, hogy ez is legyen. Ma majdnem felszerelték, csak valami alkatrész miatt mégis vissza kell majd még egyszer jönni a mesterembernek.
Segond, ha eddig kibírtuk nélküle, pár nap már mit sem számít!

Talán a fény teszi, vagy az itteni víz, vagy hogy szorgosabban osztom a tápoldatot, minden esetre itt a növényeink mind megvadultak és nőnek, mint az őrült.
Bár az előző jubiláló bejegyzésbe nem tettem róla képet, az itt látható fikusz ott még fele ekkora volt, fele ennyi levéllel. Teljesen bezsongott az új helyen. Remélem nem fogja évek alatt kinőni, mert azt ugye tudjuk hogy ez a növény hatalmasra terebélyesedhet!
Mögötte picit látszik a kert. Van már kerti tárolónk, eper ágyásunk, volt öt darab, nagyjából másfél méretes paradicsom tövünk sok-sok terméssel, és van fél tucatnyi fűszernövény.
A füvesítés sajnos nem jött össze, mert még mindig építkeznek a közvetlen szomszédban és annyi kosz jön át, hogy ebből nem lesz már idén semmi, mert meg akarjuk várni, amíg elkészül ott minden…
Azt hiszem fél éve még nem rendelkeztünk fürdőszoba szekrényekkel, de most már végre igen! Először fehéret terveztünk, de végül a konyhabútorral megegyező színt kértünk és szeretjük, hogyha egy bizonyos helyre állunk, látjuk ahogy “minden összefut” és szép egységet alkot. 😀

Az emeleti fürdőben még mindig nincs tükör (így felette világítás sem), de nem gond, az előző állapotokhoz képest már kész luxus ez is.

Azt hiszem a konyhán és az étkezőn látszik a legjobban a “belakás”. Attól eltekintve hogy itt is tombolnak a növények, hajlamos a Világ is kicsit elburjánzani. A polcon és az étkező asztalon is kinő a Mindenség, amit rendre meg kell zabolázni. Szerencsére a polcokon uralom a helyzetet, rendszeresen rendszerezek, selejtezek és átalakítok. Ezt a részt büszkén vállalom! ♥ A táblafal kedvenc, de jó lenne többet alkotni rá és nem lustulni.

Éppen ma raktunk rendet az erkélyeken, ott még voltak titkos kupik és dobozok, de felszámoltuk őket! Részben. Ezért még onnan sincs kép. Majd csinálok egy 15-ös hónap fordulót vagy ilyesmi és akkorra…

A tetőtérben nem fotóztam, az most a lányom birodalma. Pont ezért ott is rengeteg dolog változott, főleg, hogy vele együtt ideköltözött egy komplett kis élet mindenestül. Kicsit “lelógva” a dolgozó szobába, elfér. A mi terveink szerinti szekrény a héten készült el, ahogy a meglepetés dobogó is, amin most már kényelmes alvós kuckója van.
Eleinte furcsa volt, hogy van odafent valaki, de most már szeretem, ha ott motosz és még ha furcsa szaga is van, azt is amikor festeget. Néha mögé osonok és csak figyelem, ahogy alkot… Valahogy ettől is otthon ez a ház.

Jó itt. ♥

Negyvenkilenc

Születésnapom volt ma. Csodásan sikerült, de tényleg. Elég ritka, hogy “aznap” ünnepelünk, főleg hogyha hétköznapra esik…

Úgy kezdődött, hogy a fiam meglepett, mondván: “kivettem szabit a születésnapodra!”. Remek, gondoltam, de mindenki más is dolgozott volna… kivéve persze Aput. Na jó, akkor körbekérdeztem a családot – mert nem akartam letörni a gyermeket – el tudják-e intézni csütörtökre a szabadnapot. Megoldotta, mindenki! ♥

Amikor gyerek voltam Anyu mindig kérdezte mit szeretnék születésnapomra, és mindig sült kacsát kértem. Imádtam, imádom és imádni is fogom. Mindig. Tuti.
Tehát kacsasültet készítettem párkápival, krumplipürével és hagymalekvárral. No meg a fiúk miatt persze levest is, mert az kell. Eléggé össze kellett szervezni, hogy a főzőlapon minden el tudjon készülni. Néhány edény nehezen fér el egymás mellett a főzőlapon.
Hangulatos, sokat nevetős, finomakat evős volt a családi ebéd és kaptam tortát is, méghozzá az idei “ország tortáját”. Nagyon ízlett, remek, főleg a karamell mousse! Jókat beszélgettünk, kávézgattunk, Apuval konyakoztunk. Legnagyobb kincs az együtt töltött idő! ♥
Azt hiszem sosem növök fel igazán. A párom meglepett egy marék stikeezzel, hogy ne kelljen mindig a vásárlásokra várni és óránként bontottam egyet! Alig bírtam kivárni a következőt… ♥
Délután játszottam, alkottam, kávéztam, néztem ahogy fest a lányom.
Este beszélgetés, borozgatás, összebújós tévézés…

Csodás nap volt, köszönöm! ♥

 

Ház-as félév forduló

Számolgattam, számolgattam és tényleg, fél éve már…
Fél éve már, hogy elköltöztünk, itt lakunk, A házban, Vecsésen.

Emlékszem, bár 2014. október 17-re terveztük a költözést, végül aznap csak néhány “kis” fuvar volt, szakadt az eső és még a lakásban lelkesen dobozoltunk a segítőkkel. A háznál éppen befejezték a vécék újraépítését, friss volt a bejáratnál a burkolás és minden csupa kosz volt, olyan “éppen hogy és igazából nem is befejeztük az építkezés kivitelezését”-féle.
Szinte reménytelennek láttam, hogy másnap sikerül átjönnünk a házba. A párom itt aludt én pedig ott… Hiányzott. Furcsa volt a dobozok között, egyedül aludni, és biztos neki is, a kissé zűrös és komfort hiányos környezetben.
Aztán tulajdonképpen 2014. október 18-a volt az a nap, amikor szinte mindent összemotyóztunk és áthordtunk a házba, s onnan kezdve már itt aludtunk, tehát beköltöztünk, lesz ami lesz alapon. Fú, kemény hetek-hónapok következtek.
Érdekes volt visszanézni a képeket. De jó, hogy már nem élünk dobozhalmok között! Emlékszem, az első nagy mérföldkő az ágy összerakása volt a hálóban. Onnan már volt egy nyugodalmas fészek, ahova pihenni térhettünk és este összebújtunk, ami mindent mindig egyenesbe hoz nekem, nekünk. ❤


Most, fél évvel később már kimondhatom, hogy a kipakolás és az alapberendezés szinte mindenhol megvan (kivéve a rengeteg könyvet, amit felhordtunk a tetőtérbe). A fürdőszoba szekrények még mindig nincsenek készen, világítás és tükör hiányunk is akad itt-ott, de kialakult a mi-merre és elkezdtük a fészkelést, az otthon kialakítását olyan fontosságokkal, mint a virágok, a képek, a dekorációk, apróbb becses tárgyak, díszpárnák és egyebek.
Már a kertet is alakítgatjuk, bár idén ebből nem lesz túl nagy dolog, hiszen épül még itt mellettünk egy ház, ami rengeteg port-koszt hoz, így várunk vele.
Azért fűmagot vetünk és fűszernövényeket mindenképpen ültetek, legalább cserépbe!
Mindent imádunk itt, szeretettel alakítjuk a szobákat és a tereket, nem sietve, ráérősen és boldogan nézzük-élvezzük nap mint nap! ❤ Csodás félév forduló ez! ❤
Kíváncsi leszek, mennyit haladunk a következő hónapok alatt!

Szia 2015!

B.Ú.É.K!

Most csak így, egyszerűen. Témám van, tengernyi, de nincs kedvem írni. Anyuci nagyon beteg, nagyon sovány, nagyon lélekcsavaró amin keresztül megyünk és nem tudok írni a szépségekről és örömekről meg a fájókról sem…
Majd jövök. Most még marad a csend. Azért szia, 2015!

Hat éves a Ficsergő

2008. július 19-én kezdődött, Utcafesztivál volt Zamárdiban és valamiért azt gondoltam, itt az ideje, hogy web-naplót nyissak. Aznap három apróságot is írtam, érdekes volt blogra írni, kitárni dolgokat az életemből. Hol nap mint nap, hol hetekig csendben, változó gyakorisággal jegyeztem le életem képeit.
Néha kicsit bezárkóztam, aztán kinyíltam újra, és mindenféléről írok, bár az igazán benső dolgokra voltak kísérleteim, hogy másik, zárt blogot használjak.
A Ficsergő túlélt minden “riválist” és próbálkozást. Itt szeretek “lenni”, írni.

Ez a blog tényleg napló, napló a weben – rólam szól, ahogy látom a világot, ahogy megélek dolgokat, ami történik velem. Nem céloztam meg vele nagy közönséget, nem erre készült, csak ficseregni, csacsogni ki a világba, mint a fecskék. 🙂
Nem hiszem, hogy sokan olvassák, még kevesebben kommentelnek – gondolom a regisztrációs elvárás miatt, de annyi spam lenne, hogy ezt nem engedem el.
Örülök, hogy van és itt, az interneten. Én is szeretek másokat követni, olvasni az életükről, talán valakinek ez is érdekes, néha inspiráló. Ki tudja?! 🙂

Anyunak elejétől fogva nyomtatom, küldöm postán. Ő pedig boldogan olvassa és szorgosan lefűzi. Más ez mint egy levél, a levelezésünk ettől független. Néha szót ejtünk róla, de azt gondolom, így többet tud rólam, hiszen ritkán találkozunk és a kapcsolattartásunk nagy része a telefonos beszélgetés és a levelezés.
Szeretem a gondolatát, hogy valahol megvan offline is mindez. Köszönöm, Anyuci! ♥

Olyan jó néha “visszalapozgatni” a blogot, kicsit újra átélni a nyaralásokat, a boldog pillanatokat, meglepve olvasni, hogy jé, tényleg, erről is írtam…
Hat év és mennyi minden történt, mennyi minden változott! Először terveztem szemezgetni, mazsolázni belőle, de mégsem teszem. Inkább mást találtam ki.

A blog születésnapot hobbit módra tervezem megünnepelni, ezért ha mégis írtok ide, és jelentkeztek a játékra, akkor részt vehettek a 6. születésnapi ajándék sorsoláson!
Az ajándék általam alkotott dolgokból áll majd, a sorsolás után alakítom kicsit fiúsra illetve csajosra, attól függ ki nyer. Ha van kedvetek, játszatok velem! 🙂
Jelentkezni lehet mától (július 19.) július 27. éjfélig a bejegyzéshez írt hozzászólásban illetve írhattok nekem privát üzenetet is. Július 28-án sorsolok. Ha nem jelentkezik senki, akkor jótékony motyót adok valakinek egyszercsak az utcán 😉

Van kedvetek velem ünnepelni? 🙂

Vacogós szezonnyitás

Húsvétkor még nem voltunk elég bátrak, de ezen a hosszúhétvégén úgy gondoltuk, mindenképpen lemegyünk a nyaralóba. A párom már szerdán elszabadult a munkából, így a délelőtti ügyintézés és vásárlás után indultunk is. Idén április 30-án nyitottuk meg a mi kis privát balatoni szezonunkat. Most így visszanézve, talán kicsit korán. Éjjelenként még nagyon hideg volt, bár én – hála az elektromos ágymelegítőnek – az első két éjjel még nem fáztam, a kicsi lények igen (takaróba csavartam estére a ketrecet!) és csak remélni merem, hogy egészségesebbek maradtak nálam!
Sajnos tegnap este már nagyon hideg lett, este még a nyuszi is becsücsült a légfúvó meleg levegőjének áramlatába. Elkékült lábakkal mentem zuhanyozni és dideregve húztam magamra a takarót…
Mára viradó reggelre már mindenem fájt, leginkább a torkom és az izületeim. Az égen csak felhőket láttunk, folyamatosan esett, a hőmérséklet alig érte el a 12 fokot, így hazaindultunk…

Az első napok remekül sikerültek. Nappal sokkal több volt a napsütés, rövidek voltak az árnyékos időszakok, amikor hatalmas fellegek vonultak, dörmögtek az égen. Láttunk számos zivatar felhőt hömpölyögni, de valahogy a mi kis telkünket mindig elkerülték.
Így aztán elmentünk szinte minden törzshelyünkre, ahova szoktunk járni – palacsintát ettem a Grill büfében, rózsa fagyit nyaltam az Aranytölcsér fagylaltkertben, pénteken tépett szendvicset készítettem a reggeli capuccinóhoz a Marci pékségnél, a Halas Karcsi isteni halászlével vendégelt meg bennünket (majd csak május végén nyit ki).
Bementünk sétálni Siófokra is, megnéztük a Majálist, sétálgattunk a szezon előtti, ébredező “buli zónában” és a Jókai parkban…

Füvet nem kellett nyírnunk, mert a drága Robi bácsi már megtette, így maradt a takarítás. Szerencsére a nyaralóban 7 hónap alatt nem gyűlik össze annyi por, mint Pesten egy hét alatt, így az alsó szinttel egész hamar végeztünk. A felsőt pedig meghagytuk legközelebbre, mert úgyis megvár, és mindenképpen akartunk időt szánni a pihenésre is.

Szép magas idén a tó vize. Egészen fent van a bejáró szélén. Bár már láttunk fiatalokat a vízbe menni, még nagyon hideg a tó, bár nálunk, a déli oldalon, a szélén felmelegszik már koradélutánra akár 16-18 fokra is a pecások szerint. Azért mi nem kívánkoztunk bele.
Estére minden nap lehűlt az idő, sajnos a közelgő hidegfront miatt napról napra egyre jobban. Eddig 10 foknál (éjszaka) húztam meg a mércét, amikortól már tudok ott aludni este, de azt hiszem ezt meg kell emeljem 14 fok körülre, mert az izületeim bizony sajognak ilyen hidegben.
Ahogy kisütött a nap reggel, mentem is lubickolni a fénybe, és a kicsi lények ketrecét is mindig úgy raktam, hogy tudjanak napozni is, ha úgy tartja kedvük. Lencsi ki is gömbölyödött a melegre és boldogan horpasztott a melegben.
Vacogás ide vagy oda, nagyon jól éreztem magam és készen állok a folytatásra!
Jöhet a meleg tavasz, jöhet a nyár!  ♥