Oldal kiválasztása

50 hét 50 ajándék

Két hete voltam 49 éves és máris – rám nem jellemző módon – tervezek. Méghozzá az 50. születésnapomra készülök.
Készülök, mert adni szeretnék, méghozzá 50, általam készített ajándékot. Ezt pedig biztos el kell kezdenem időben, különben nem fog sikerülni a tervem…

Így aztán arra gondoltam, heti egy ajándékot fogok elkészíteni. Igen ám, de egy év csak alig több mint 50 hetes, ezért máris itt az idő, kezdődik! Az első Valamit ezen a héten el kell készítenem!

Terveim szerint minden alkotásom élményét és ha lehet a kapcsolódó tudást is megosztom majd a Pink &Red-en. Ezt – mármint hogy bloggolom is – biztosan nem tudom vállalni, de azt hogy elkészül az 50 Valami, mindenképpen. Sőt picit előre is kéne dolgoznom, nyaralás és vészhelyzet esetére…
Hú, mi lesz ebből?!
Remélem szorgos, alkotó év sok új élménnyel és kihívással! ♥

50 dolog 50 előtt – bakancslista

Panyi Zsuzsi “40 dolog, 40 előtt – bakancslista” blogbejegyzése inspirálja ezt a “fogadalmat”. Bevallom félve vágok bele, több szempontból is. Ő még csak 40 lesz és 40 fogadalmat írt fel, így nekem – ha követem az ő “szabályát” – 50-et kéne… És még nem is ez a nehezebbik fele.
Nem tudom ő milyen ember, de azt igen, hogy én nem nagyon bírom és nehezen viselem a kötöttségeket, a szabályokat, az ismétlődő dolgokat, a fogadalmakat, így ez mindennel szembe megy, ami nekem komfortos.
No de nem baj, mert az első fogadalmam úgyis az lesz (és istibizi az is lett volna), hogy kilépjek valamivel a komfortzónámból, így ha optimistán nézem, az első listatagot már ki is húzhatom, ha létrehozom ezt a listát…
Először arra gondoltam, csak magamnak írom meg, próbaként, de az nem vállalás, szóval belevágok. Hú! 3… 2.. 1.

1. tenni valamit kilépve a komfortzónámból Íme, itt ez a lista! 🙂
2. elkészíteni 50 új kupakot
3. elmenni Barcelonába, legalább egy hétvégére
4. karácsonyi vásárba menni
5. elolvasni legalább 12 könyvet mától 2016. október 15-ig
6. házi gumicukrot készíteni
7. teljesíteni az 50 hét 50 ajándék tervemet (erről bővebben hamarosan)
8. ültetni egy bokrot a kertünkbe
9. belevágni a 100 days project kihívásba
10. teljesíteni a 100 days projectet!
11. sosemlátott rokonokkal találkozni
12. elkezdeni a jógázást Adriene-vel
13. eperlekvárt főzni
14. madárodút rakni a kerti ház falára
15. festeni egy akvarell vagy olajképet
16. készíteni egy szép fülbevalót Elkészült, többen azt mondták szép! 🙂
17. internetmentes napo(ka)t tartani
18. elmenni operába és meghallgatni egy Verdi vagy Puccini opera előadást
Voltam!
19. fondant készíteni
20. kalendáriumot használni Használom, imádom!
21. csinos cakepop-okat készíteni
22. hintázni egy játszótéren
23. kézműves workshopon újat tanulni
24. Pavlova tortát sütni
25. vicces gumikacsát venni igaz nem vettem, hanem kaptam…
26. írni egy mesét Írtam a Hello Kaland! kihívásban 😀
27. sk névjegykártyát csinálni
28. újraolvasni A Mester és Margarita-t
29. barátokkal bográcsozni
30. gasztronómiai fesztiválra menni
31. sorozatmaratont tartani reggelig
32. talpmasszázsra menni
33. saját sütésű kenyeret majszolni
34. megtervezni a logómat
35. szerezni egy különleges esernyőt, amit szeretek és használok
36. bento boxba alkotni valami gyönyörűséges ebédet
37. beszerezni egy szoknyát és hordani!
38. egyedi, saját vászoncipőt festeni
39. varrni egy ruhadarabot és azt hordani
40. hajnalban úszni természetes vízben (a hajnal legkésőbb 6 óra :D)
41. újraolvasni a Korbács-ot
42. elutazni Bretagne-ba, ha lehet (ha nem sikerül akkor virtuálisan)
43. fotónapló-napot tartani, óránkénti fotózással
44. erdei túrára menni teljesült!
45. ismeretlen(eke)t megajándékozni “csakúgy”
46. homokvárat építeni
47. tábortűznél énekelni
48. elmenni egy jazz koncertre/estre
49. friss házi tésztát gyúrni és ételnek elkészíteni, az élményt bloggolni
50. elolvasni A funtineli boszorkány-t

* Ezt a bakancslistát frissítem majd, ahogy teljesül… és ha megcsinálom, akkor szerintem 50 évesen készítek egy 60-as listát, amit 60 éves koromig teljesítek. Kevésbé lesz feszes mint ez, cserébe nagyobb léptékű vágyakat és kihívásokat választok majd!
Köszönöm az inspirációt Zsuzsi!

Ugye csak izomláz?!

Új időszámítás, első nap. Eljött a megmozdulás napja; az amikor már érzek magamban annyi erőt, elszántságot és eltökéltséget, hogy elmenjek mozogni. Kellett ez a két hónap regeneráció, de most már készen állok. Harmadik hete viszünk új, egészségesebb, diétás étrendet. Most már jöhet hozzá a testedzés is!

Reggel a párommal együtt indultam, edzőterembe. Mivel a vashiányos, oxigénhiányos időkön átment szervezetem más, komoly kihívásokkal is küzd – krónikus izületi gyulladások, erózív arthritis stb. már a múlt héten megkértem egy edzőt, hogy segítse ezt a dolgot. Most így este, hogy már háromnegyed nyolckor bekúsztam remegő lábakkal az ágyba, nem tudom ez az egész jó ötlet volt-e. Lehet előbb reumatológus orvossal kellett volna konzultálni.
Meglátjuk mire ébredek… Nem akarom pikk pakk feladni, bár a jobb oldali csípőm és a teljes jobb oldalamon megjelenő fájdalmak és panaszok (a gyakorlatok során is), lehet indokolnák.
Mindenképpen szeretnék megnézni más mozgásformákat is. Mázli, hogy most indul a környéken is minden (pilates, senior torna, gerinctorna), sőt van lehetőség úszni is. Talán hétvégén azt kéne…
Mindegy csak mozgás, mozgás, mozgás legyen.

Jajj, csak a csípőm ne fájna ennyire, még akár büszke is lennék magamra!

Kerek számok bűvöletében: ötven

Ez ennek a blognak a 700. bejegyzése. A kulcsszám a bejegyzésben mégsem a 700, hanem az 50 lesz…

Tudom, mások titkolják a korukat, én nem teszem, sosem érdekelt. Talán mert sosem éreztem magam annyinak, amennyi vagyok – olykor sokkal kevesebbnek, máskor sokkal többnek, de “annyinak amennyi pont” sosem. Azért a 40. születésnapom fordulását megnéztem. Hosszan, tükör előtt ülve néztem ahogy az idő átfordítja a koromat 39-ről 40-re. De nem történt semmi. Még mindig én ültem ott a különös üveg másik oldalán…

Idén ősszel negyvenkilenc éves leszek, jövőre pedig ötven. Szeretném ezt kicsit “hobbitosan” megünnepelni, mert bár _sokan_ bulizni nem akarok, ám adni igen.

Viszont ötven vagy még több, Valódi, szeretettel teli ajándékot adni már tervezést igényel.
Ezért arra gondoltam, hogy a szülinapomat megelőző 50 hétben (vagy már akár előbb is), elkezdem az alkotást, heti 1-1 “vállalással”, hogy kész legyek, mire eljön a nap.

Még nem döntöttem el, mi lesz az sk kézműves projekt, de szerintem 50 nyuszi a nyúlmentésnek, 50 madár az MME alapítványának és talán még 50 vércsepp és lehet 50 szív is.

Átgondolom, mielőtt jön a fogadalom, de már tervezni is nagyszerű.

Tipródás

Azon gondolkodtam, hogy lehet “össze kéne költözni” a blogjaimmal. De lehet hogy nem, nem tudom. Bizonytalan vagyok, vagy mégsem?!

Van ez (a Ficsergő), a naplós dolog – ez nekem az “igazi” webnapló.
Van a főzős (a Sufonesza) – inkább családi szakácskönyv a neten, sosem szántam világhódító gasztroblognak.
Van még a kreatívos – amivel sehogy sem haladok, mert próbáltam angolra, de az meg nehéz, akadozós. Voltak terveim vele, illetve valójában olyanok, amihez ez kapcsolódott, de egyelőre nem jöttek össze (kézműveskedés és Etsy bolt).
… és van még egy ami zárt.

Tipródom. Azon is hogy “összeköltözés” a jó, vagy a “régiek” elhagyása és egy teljesen új indítása. Vagy az hogy keresztbe átadjam a bejegyzéseket (tehát ha például írok a Sufoneszán, akkor ide is tegyek róla kis bejegyzést?). Na de egy kézműves, angol dologgal már nem ilyen egyszerű. Bár akkor lehetne itt a Ficsergőn a magyar. %)

Közben meg annyit téma gyűlt össze, le kéne jegyezni magamnak ide, és talán van aki olvassa is. Mentem is a fényképeket sorra, hiszen állandóan fotózok, csak a vége mindig az, hogy este kidőlök és elalszom (vagy nyifogok, sirdogálok, mikor mi). Persze ha tudnám mit akarok magammal kezdeni, akkor sokkal könnyebb lenne dönteni.
Legalább az Instagrammon nagyjából folyamatos a jelenlétem és figyelek a sok követett emberkére is – imádom! ♥

Anyu halála után vettem meg a könyvet és haladgatok (tényleg nagyon csak “gatok”) az “Ennél zöldebb” feladatokkal. Amikor rászánom az időt, a helyet és a teret, nagyon élvezem. Valóban magamra szánt idő (általában egy finom teával, halk szeretem-zenével).
Hátha jó lesz valamire – végülis magammal “dolgozom” magamon.
Tapasztalatnak mindenképpen hasznos és értékes!

Addig is talán majd adok már életjelet itt a blogon és tulajdonképpen egész jó sebességnek veszem ezt, ahhoz képest, amit átéltem az elmúlt időszakban.
Anyucit még csak hat napja helyeztük végső nyugalomba és bár a “temetés” hozott egyfajta megnyugvást, mégis rohamokban tör rám az Anya-hiány: hallani szeretném (akarom!) a hangját, ölelni őt, puszilva érezni a selymes bőrét, az illatát (igazából még érzem, bármikor, bárhol), simogatni a kezét, a fejét, megnyugtatni őt és magamat…
A “kisgyerek” önző, akaratos szükség-vágyai.
De már nem lehet. 🙁