Browse Tag

természet

Vacogós szezonnyitás

Húsvétkor még nem voltunk elég bátrak, de ezen a hosszúhétvégén úgy gondoltuk, mindenképpen lemegyünk a nyaralóba. A párom már szerdán elszabadult a munkából, így a délelőtti ügyintézés és vásárlás után indultunk is. Idén április 30-án nyitottuk meg a mi kis privát balatoni szezonunkat. Most így visszanézve, talán kicsit korán. Éjjelenként még nagyon hideg volt, bár én – hála az elektromos ágymelegítőnek – az első két éjjel még nem fáztam, a kicsi lények igen (takaróba csavartam estére a ketrecet!) és csak remélni merem, hogy egészségesebbek maradtak nálam!
Sajnos tegnap este már nagyon hideg lett, este még a nyuszi is becsücsült a légfúvó meleg levegőjének áramlatába. Elkékült lábakkal mentem zuhanyozni és dideregve húztam magamra a takarót…
Mára viradó reggelre már mindenem fájt, leginkább a torkom és az izületeim. Az égen csak felhőket láttunk, folyamatosan esett, a hőmérséklet alig érte el a 12 fokot, így hazaindultunk…

Az első napok remekül sikerültek. Nappal sokkal több volt a napsütés, rövidek voltak az árnyékos időszakok, amikor hatalmas fellegek vonultak, dörmögtek az égen. Láttunk számos zivatar felhőt hömpölyögni, de valahogy a mi kis telkünket mindig elkerülték.
Így aztán elmentünk szinte minden törzshelyünkre, ahova szoktunk járni – palacsintát ettem a Grill büfében, rózsa fagyit nyaltam az Aranytölcsér fagylaltkertben, pénteken tépett szendvicset készítettem a reggeli capuccinóhoz a Marci pékségnél, a Halas Karcsi isteni halászlével vendégelt meg bennünket (majd csak május végén nyit ki).
Bementünk sétálni Siófokra is, megnéztük a Majálist, sétálgattunk a szezon előtti, ébredező “buli zónában” és a Jókai parkban…

Füvet nem kellett nyírnunk, mert a drága Robi bácsi már megtette, így maradt a takarítás. Szerencsére a nyaralóban 7 hónap alatt nem gyűlik össze annyi por, mint Pesten egy hét alatt, így az alsó szinttel egész hamar végeztünk. A felsőt pedig meghagytuk legközelebbre, mert úgyis megvár, és mindenképpen akartunk időt szánni a pihenésre is.

Szép magas idén a tó vize. Egészen fent van a bejáró szélén. Bár már láttunk fiatalokat a vízbe menni, még nagyon hideg a tó, bár nálunk, a déli oldalon, a szélén felmelegszik már koradélutánra akár 16-18 fokra is a pecások szerint. Azért mi nem kívánkoztunk bele.
Estére minden nap lehűlt az idő, sajnos a közelgő hidegfront miatt napról napra egyre jobban. Eddig 10 foknál (éjszaka) húztam meg a mércét, amikortól már tudok ott aludni este, de azt hiszem ezt meg kell emeljem 14 fok körülre, mert az izületeim bizony sajognak ilyen hidegben.
Ahogy kisütött a nap reggel, mentem is lubickolni a fénybe, és a kicsi lények ketrecét is mindig úgy raktam, hogy tudjanak napozni is, ha úgy tartja kedvük. Lencsi ki is gömbölyödött a melegre és boldogan horpasztott a melegben.
Vacogás ide vagy oda, nagyon jól éreztem magam és készen állok a folytatásra!
Jöhet a meleg tavasz, jöhet a nyár!  ♥

Húsvét hétfő – 2013

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Tegnap hazavittük Egerbe a párom fiát és ex-anyósát, majd utána kicsit sétáltunk az esős Egerben. Megkívántam a krémest, így elmentünk a Sárvári cukrászdába. Pont olyan finom volt, mint amire emlékeztem!
Korán ideértünk, ezért elmentünk kicsit sétálni is. Jó volt az esőtől áztatott kövek illata, nekem tetszett, hogy kevesen vannak, szépek voltak a színek a nedvesség miatt, és csiklandós volt ahogy rám hullotak a hűvös cseppek.  El is áztunk persze, ezért egy forró levesre beültünk a Várkert étterembe és csak ezután mentünk el Anyuciékhoz, Nagyfügedre… a képen égethető gyurmából készült nyuszik vannak, nagyjából 22 éve alkottam őket Anyunak, aki azóta is őrzi a színes, füles csapatot. ♥

Csodás napot mindenkinek!

(-/)
(=‘.’=)
(“)_(”)

Kao

Megláttam a Hortobágyi Madárpark Facebook oldal-án, és beleszerettem ebbe az ázott kuvikba. Annyira aranyos és szép, de persze főleg a tekintete ragadott meg! Olyan kis antiszociális. 😀

Örökbefogadásával örülök, hogy segíthetem a Madárkórház munkáját, akik évente több mint száz madarat juttatnak vissza a természetbe…

Bemutatom tehát új családtagunkat, akinek a Kao nevet adtam.
Tavasszal remélem meglátogatjuk őt, és persze a náluk felcseperedett vaddisznót, Pocakot is.

Közösségi katyvasz

Hú, jó rég nem írtam megint. Dehiszen a munkahelyemen voltam szinte csak gép előtt, annyira megviselt az elmúlt félév gyógyszeres kezelése, hogy egyre kevesebbet ültem le a számítógép elé…
Ha időm és energiám engedte, inkább más közösségi lehetőségekkel foglalkoztam, mert érdekel-érdekelt, de valahogy a webes naplóra nem maradt sem kedvem, sem időm (nincs kedvem a világba nyifogni).

Azt hiszem el is apróztam magam – talán jobban is teszik azok, akik mindent egy helyre írnak, nem próbálnak több oldalt létrehozni, mint például én, aki külön tartja a főzőcskézős oldalát (Sufonesza),
a vidám képecskéset (Mosolycsaló) és az írósat (Porszemek), az egyéb, említésre talán nem is méltóaktól eltekintve.
Kipróbáltam a Tumblr-t (erről anno írtam is, itt), de most már inkább csak közvetve “nézek be” ide, mert az okos-telefonos alkalmazása nem túl komfortos, gép elé pedig mint mondtam ritkán ülök.
A Twitter-t még aktívan nem használom, pedig jóval előbb létrehoztam az elérhetőséget, csak valahogy nem találtuk még meg a közös nevezőt. Most hogy az új telefonomon egyre többet prüttyögök ilyesmivel is, nézegetem, szokom.
Számomra különös, hogy ekkora sikere van (itt vagyok), még. Érdekes, a viszonylag minimál posztjaim ellenére van, aki követ engem…

2012-08-06_1344275196
Gondolom az Instagram linkek hatása. No, az Instagram az, amit imádok, mind Android-os, mind iPhone-os felületen! (Kár, hogy weben ez nem szerkeszthető, könnyebb lenne tag-gelni, javítani, amit elütök, de segond.)
Itt sok, érdekes embert követek, és egyre többen követnek engem is.
Többen megkérdezték, mit szeretek ebben…
Számomra nagyon érdekes. Direkt sokféle felhasználó képeit figyelem, van akit a hasonló érdeklődés miatt (természet, kézművesség, fotózás, nyúltartás stb.), mást pont mert nagyon eltérő az élethelyzete, életének a helyszíne, a korosztálya, vagy csak mert az eddig feltett képei lenyűgöznek, vagy esetleg mert ő kíváncsi volt rám, és én is kíváncsi lettem rá.
Ez izgalmas kaland, napi szinten művelem, kedvenc!

Szintén nagyon rákattantam a Pinterest-re, ahova rendezetten, képekkel gyűjthetem kedvenc képeimet, linkjeimet, vagy témáimat, olyan dolgokat, amik valamiért fontosak nekem, ötletesek, szeretnék velük később foglalkozni (kézműves ötlet, recept stb.),
vagy egyszerűen csak inspirálnak (ide mazsolázok). A Pinterest az az oldal, ahol napokra el tudnék veszni…

Mindezek mellett még számos oldalt tervezek górcső alá venni, de ezek még őszig kénytelenek lesznek várni (Badoo, Xanga, yfrog stb.). Érdekelnek önmagukban és azért is, hogy miért és ki kattan rájuk, hogyan hatnak rám, az internetes közösségekben melyik sikeres és melyik nem, no és persze vajon miért van így.
Rendszerese olvasok is erről a témáról neten (pl. itt: Social Media Examiner) és ha van cikk, akkor persze a nyomtatott sajtóban is. Számomra a legtöbb eszmefuttatás inkább tűnik gondolatébresztő esszének. Szerintem a szerzők és szakemberek többsége még figyel, analizál, trendeket határoz meg, a “megfejtéssel” senki nem rendelkezik.

Közelgés és diagnózis

Még 2 nap (ha a mai ér), és itt Karácsony. Aú! …
Rájöttem, legkönnyebb Anyunak, a Lányomnak és a Nyúlnak ajándékot venni, hihi.

Ja és közben lett, azaz van diagnózisom, aminek örülünk és nem örülünk is.
Egyelőre úgy tűnik nincs autoimmun betegségem (Hurrá!), de valami bent (értsd bennem) lakó úgy döntött, tök jó ötlet ráhúzódni az izületeimre, és ha már arra járt, “megrágcsálta” (erózionálta) a csontjaimat is itt-ott.
Na, például ezért fájnak annyira mocsokul, a sokizületi gyulladás mellett ez még úgy rátesz egy lapátkával.
Most antibiotikum bombázzák a nem baktérium, nem vírus, hanem közteméretű valamit (kórokozó). Majd elalszom ettől a gyógyszeres lórúgástól, és a fájdalom egyelőre nem enyhül.
Ezt követően (minimum 3 hét antibiotikum szőnyegbombázás lesz) elvileg, amit lehet majd rehabilitálnak.
Mondjuk a professzor elmondása szerint az erozionált csontokat pont nem lehet. Ezt megnyertem. Kivájtak, mint víz a követ. Akár szép is lehetek ott bent. Kár, hogy fáj.

Jóóóóó volt!

Voltam pihenni… 😀 A három napos céges utazás szuper volt – csodaszép hely, naccerű hangulat, sok játék, rengeteg nevetés, éjszakai fürdőzés, különlegesen finom ételek – élmény hátán élmény.

Kisvakond, Rabbid és Hannibál + a potion

Mindent leírni nagggyon hosszú lenne, de eszméletlen jó volt, mert…
– egymásra talált Kisvakond, Rabbid és Hannibál (Meg a Csokornyakkendős Gyilkos!)
– szimuláltunk katasztrófásat a sífelvonóban (És túléltük!)
– nem mentem fel a kilátóba Semmeringben (Így nem fújt el a szél.)
– puncsot és forralt bort ittunk a hüttében (Nem én borítottam ki! 😀 Viszont le- azaz feltöröltem.)
– péntek este a hidegben forró fürdőt vettem a szabadban (Nem fáztam meg!)
– tanítottak a fotózás rejtelmeire és voltunk is gyakorolni (Néhány információt rezisztáltam – nem fért a fejembe, na. :D)
– megtanultam Bang!-ezni, és voltam sokszor bandita (Játszottunk Citadels-t is, de az nem akkora élmény, még.)
– annyit nevettem, hogy fájt a hasamban a nevető izom (Tudom, elvileg nem ott van.)
– olvastam is (Igaz, nemegész egy oldalt… az úúúgy voooolt…)
– csodálatos kajákat kaptunk, koraszülöttekhez igazított időzítéssel (Mégsem pukkadtunk ki!)
– túléltem a füstös esti bulit is (Ez annyira mondjuk annyira nem volt jó. Még mindig utálom a bagófüstöt!)
– nagycsaládos lettem 😀 (Hirtelen felindulásból lett még három örökbe fogadott gyermekem, egy másfél petéjű ikerpár és egy mégegy kislány.)
– elkezdtük írni Hannibál eposzát Jufival, a titkos testvérségből kiderült lányommal (Lassan haladunk, egyre több részlet kerül elő Hannibál bűnös múltjából.)
– …
– épségben, örömben és boldogságban hazaértem, ahol várt a csimp-párom (Meglepetésekkel! Pedig ő nem is olyan!)

Ja, és buszfelelős is voltam! Megtudtam csomó kolléga ovis jelét – ez fontos! ^^

A “napszám” most így áll:
még 5 nap és itt a Karácsony (Húha!), ebből még 2 munkanap, 1 orvosos (a holnap) és mind nemtudomhogyleszkarácsony-os.

Őszt ölelő

Lent voltunk.Csak két nap.
Kincs minden pillanat.

Napsugaras ősz, aranyló fényében búcsúztunk, lassan, lustán, édes szomorúan, tengerkék Balaton, madaraktól zsivajos nádas mellett, fáradtan omló, ezerszínbe öltözött levelek illatával.

Megyünk majd még, füvet ültetni, madárodút kihelyezni, de aludni valószínűleg már nem.

Úgy kortyoltam a ma még nyitva lévő Aranytölcsér fagyizó capuccinóját, mintha az utolsó lenne.
Hisz az is volt! …ma, ebben a szezonban, ezen a “nyáron”.
Nyáron?! De hisz már itt az október!
Bánatra nincs ok, ez a kedvenc hónapom. Ősz lett.
Ezek a nyárbúcsúztatók mégiscsak, olyan másmilyen napok.
Szépen fájósak.

Dédelgetem az elmúlt pillanataimat.
Csak picit.
Szerintem ér.

Zoo Veszprém – 2011

Vártam ezt a hétvégét, mert tényleg pihenősre terveztük – semmi dolgozás, tanulás! Nagyjából sikerült is a kikapcsolódásra fókuszálni, például ennek jegyében mentünk el a veszprémi állatkertbe szombaton.
Rengeteg változás történt 2008 augusztusa óta, az akkor megkezdett építkezések megvalósultak, sok új állat számára készült színvonalas kifutó. Emellett a látogatók is sokkal komfortosabban élvezhetik a jórészt árnyas, jó levegőjű völgyben elhelyezkedő terület örömeit – hiszen sok pihenőt, játszóteret is találtunk, ahol a kisemberek boldogan játszadoztak, míg a szülők kicsit megpihenhettek. Szezonban gondolom még több étel-ital fogyasztási lehetőség van, de azért most is volt kultúrált, megfizethető büfé, kürtöskalácsos, fagyizó stb.
Az állatoknak vásárolható Zoo csemege (400 Ft / csomag), amit számomra meglepően lelkesen fogyasztanak, főleg a patások és rágcsálók.
Sokat gondolkodtam, melyik képet tegyem ki erről a napról, végül a délutáni fürdőzése után sütkérező vízidisznót (kapibara) választottam, mert annyira vicces, szeretnivaló keveréke az általunk imádott állatoknak (a párom ugye malac rajongó, jómagam pedig nyúl imádó lennék). A hangjuk nagyon érdekes, ha a látvány nélkül hallanám, soha nem számítanék egy ilyen állatra. 🙂
Sajnos, itt nem lehetett őket simogatni, pedig van olyan állatkert ahol igen: video, sőt háziállatként is előfordulnak.
Ajánlom a veszprémi állatkert meglátogatását kicsikkel és “csak nagyoknak” is!

A közeli patakparton, a Népmesék játszótér-en további kikapcsolódási lehetőséget találhatnak a kisgyerekes szülők, így a város meglátogatása egész napos, kellemes programot kínál a természetben.

A mese folytatása – kettecskén

Folytatva a mesét, nekünk még csak ezután kezdődött az igazi varázslat. Mondjuk mire eljött az alkony, a városi zsibongás, zaj és feszültség egyszerűen kimosódott belőlem, így készen is álltam annak befogadására.
Mivel a pincében megbeszéltük a borászmesterrel, hogy visszamegyünk vacsorára (bár fogalmunk sem volt mi készül majd, de azt ígérték finom lesz), csak meg kellett keresnünk a néhány száz méterre lévő szálláshelyet, amit a párommal előzetesen nagy gonddal választottunk ki, és már alig vártam, hogy lássam, vajon tényleg olyan kis romantikus fészek lesz-e, mint azt Catherine a honlapján (Catherine’s Cottages) ígérte.

Olyan volt. Sőt! A fatüzelésű kályhának köszönhetően illatosan meleg hely várt minket, két kedves emberrel, akik mindent megmutattak, majd diszkréten távoztak. Szinte olvadoztam, szószerint is, mert eddigre már majd megfagytam, és az apró szállás megannyi csodájától is. Olyan érzés volt, mintha valaki befogadott volna az otthonába.
Az óriási szeretettel, minden részletre odafigyelve, aprólékosan berendezett házikó egyszerűen tökéletes volt!

Néhány órát pihegtünk itt és a finom melegben már majdnem elaludtunk, mire indultunk a vacsorára, amit a Sáfrán család pincéjében költöttünk el.
A hosszúra nyúlt estében elfogyasztottuk a kézműves kerámiatálban készült étkeket, finom borokat kortyoltunk, helyi pálinkát kóstolgattuk és még helyben improvizált  néptáncot is láthattunk!
Egyszerűen fantasztikus élmény volt, amit kiegészített az az angol pár is, akik szintén Cathrine egyik házából jöttek át vacsorázni, és magyarul tanulni vágyva, sajátos beszélgetésbe elegyedtek velünk és a családdal.

A szokatlanul sok bornak és éteknek hatására nyugtalanul aludtam, de néhány napig még próbálgatnám, hátha megy jobban is…
Csodás volt a abban a kis házikóban felébredni és a nappali fényben is felfedezni a rejtett zugokat.
Milyen fantasztikus lehet itt nyáron, amikor virágoznak a levendulák!
A pattogó tűz mellett illatos teát készítettem és ha nem is a hamuban, de átsütöttem az előző napról maradt pogácsákat.
Lassan, lustán, teát kortyolgatva, beszélgetve telt a reggel.
Alig másfél napra mentünk el, mégis úgy éreztem, átmos ez az élmény, újra helyreteszi bennem a dolgokat.
Jajj, de kellett már ez!
Sajnos nem jött el a napsütés, így a hidegben másztunk fel az oromra, hogy megtekintsük a tájat a csókakői vár falai közül. A civitelő cinkesereg csodálkozva meg is nézett minket, majd dolgára sietve tovarebbent.

Köszönöm ezt a hétvégét!

  • 1
  • 2