Oldal kiválasztása
Wombi meghalt

Wombi meghalt

Köszönöm ha drukkoltál nekünk, ahogy az előző bejegyzésemben kértem!
Sajnos, bár hosszan és kitartón küzdöttünk, Wombat pici teste feladta és 2018. február 2-án délután örökre elaludt.
Bár a halála rendkívül megviselt, mégis örülök, hogy ennek a végtelenül kedves, jámbor, jólelkű pici lénynek mi lehettünk a családja az elmúlt csaknem 5 évben. Mindent megadtunk neki, amit tudtunk és tényleg mindent megtettünk a gyógyulása érdekében is. Nehéz elfogadni, hogy ez nem volt elég, vannak dolgok amik nem rajtunk múlnak, talán esélyünk sem volt, vagy csak minimális…

Nagyon hiányzol, Wombi! ❤

Lencsi újra 1 kg felett!

Lencsi újra 1 kg felett!

Ahogy anno írtam, Lencsikém “beteg” volt. Valójában nem a szószerinti betegség az, amikor a fogacskákkal van gond, de mégis nagy baj lehet belőle, főleg ha az elszenvedője tengerimalac.
Lencsit először csak az ismerős orvoshoz vittük el, aki minden tőle telhetőt megtett, hogy helyrehozza a bajt. Sajnos több mint egy hónapig küszködtünk így, hiába, csak nem javult a szentem. Jómagam már zombi voltam, mert 3 óránként etettem őt fecskendőből, hogy életben maradjon, mert csak nem evett semmit önállóan, hiába mentünk vissza újra meg újra és volt elvileg “minden rendben”. Bár odaszaladt az ételekhez, amit beraktam, de aztán csak nézett rám a gombszemeivel fájdalmasan és nem evett.

A folytatás erre… erre…

Kis beteg

Kis beteg

Mini manó betegünk van a családban. Már hetek óta gond van a fogaival, többször mentünk vele doktor bácsihoz, aztán kiderült, hogy a hátsó fogak között is van egy hunyó. Így aztán Lencsi fogát műteni kellett. Múlt hét kedd este a hátsó örlőjét hozták amennyire lehetett helyre és bizony a beavatkozást követően aggódva figyeltem, hogy az én kis malacom bizony nem eszik… Szerencsére három, már nem is túl fiatal rágcsáló tulajdonosaként fel vagyok készülve vészhelyzetekre, így kaptam is elő a felszerelésemet: teljesértékű tápot, fecskendőt. Nem állítom, hogy a kis betegem lelkesen, de nyammogva evett a beáztatott pépből. Ennek már egy hete. Azóta nagyjából 3 óránként etetem őt és a kis drágám kisebb-nagyobb lelkesedéssel tömi is a pocakot, mert éhes. Azért lassan már ezt-azt majszolgat, próbál, még ha fáj is. Kínálom mindenfélével, megjegyzem mi az amit elfogad és figyelem minden rezdülését, napközben viszem magammal…
Nagyon drukkolok a kis drágámnak, hogy jobban legyen és még sok időnk legyen együtt!

nyaralásos szeretemes, 2015.aug.17.

nyaralásos szeretemes, 2015.aug.17.

❤ potyareggeli: kacsamájas zsíros kenyér ❤ őszibarack ❤ spagetti ❤ füvet faló tengerimalacok ❤ egész napos könyv olvasás jegyzeteléssel ❤ kupak tervek ❤ napon beérett paradicsom ❤ esti sorozatnézés ❤

20 per 20

20 per 20

Tegnap megkaptam az utolsó adag Ferrlecitet és előtte, vörösvértest szempontjából az utóbbi hét év legjobb vérképét (majdnem eléri a minimumot)! Működik ez, működök én is, csak úgy látszik valóban vasfelszívódással van komoly gondom. Ha nem is fejtik meg, legalább ez az intravénás vaskezelés segít! Vasmacska projekt kész! ♥
Még nem tudom mi lesz a jövő, mert csak két hét múlva kell visszamenni, amikor vastelítettséget néznek. Minden esetre ez remek hír! Meg is ünnepeltem egy aprósággal, vettem magamnak egy almás-csillagánizsos tusfürdőt estére. 🙂

 
Az egyik képen Wombival vagyok látható, aki reggel, indulásom előtt olyan vehemenciával követelte a negyedik reggelijét – tépte a rácsot – hogy bármelyik hobbit büszke lett volna rá.
Ugyan újabb reggelit nem kapott, de nagy szeretgetést és haspuszit igen! ♥