Browse Tag

születésnap

Hello Október!

Bár már több mint egy hete október van, most jutok el oda hogy üdvözöljem a blogon az év általam legjobban kedvelt hónapját!
Hello, Október!

Már a hónap első napján buli volt, Halas Karcsihoz mentünk szezonzáró vacsorára. Remekül sikerült, de már hideg volt ott aludni, így hazajöttünk. Azóta folyamatosan sodródom, alkotok a tündérkert projektemhez és készülök az 50. születésnapomra, mert még nem vagyok kész az ajándékokkal!

Ma pihenő napot tartunk, szigorúan nem megyünk sehova csak pihi… Persze azért főztem, volt light-os takarítás és ágyneműt is cserélünk, szóval inkább a “ma nem megyünk ki a fészkünkből” mottó a lényeg.

dsc01570

Így aztán nagy örömömre máris volt időm arra, hogy a Pink & Red blogomra készítsek egy lépésről lépésre leírást a denevér medálok készítéséről. Remélem lesz aki ez alapján nekilát és alkot!

Még nem tudom mi lesz jövő héten, amikor barátok körében ünnepelhetem majd ezt a közelgő kerek születésnapot. Biztos szupin sikerül, jó lesz együtt lenni! Egy ajándékot már tudok is! A párom rábeszélt és befizetett a CAMPfellow táborba, ami Dobogókőn lesz és több napon át alkothatok hasonló érdeklődésű “megszállottak” között alig egy héttel az ünnepnap után. Nagyon várom!

Utána pedig hosszúhétvége következik… Olyan csodás, mennyi kaland! ❤

Száztizenegy

Olyan mintha csak néhány hete lett volna, de nem… az a 78+25 azaz 103 bizony négy éve volt már és a fiúk a napokban (jövő hét kedden és szerdán) 111 évesek lesznek. Ma ünnepeltük. Együtt, mindent ami novemberi, így Réka névnapját is…
A család és a szeretet a legnagyobb kincs a világban. Tulajdonképpen nincsenek erre a szavak. Csak az a finom meleg ott bennünk, ami mosolyra késztet és simogatja a lelket.
De jó volt! Úúúúúgy szeretem őket!

♥ Még sok ilyen napot nekünk! ♥

50 hét 50 ajándék

Két hete voltam 49 éves és máris – rám nem jellemző módon – tervezek. Méghozzá az 50. születésnapomra készülök.
Készülök, mert adni szeretnék, méghozzá 50, általam készített ajándékot. Ezt pedig biztos el kell kezdenem időben, különben nem fog sikerülni a tervem…

Így aztán arra gondoltam, heti egy ajándékot fogok elkészíteni. Igen ám, de egy év csak alig több mint 50 hetes, ezért máris itt az idő, kezdődik! Az első Valamit ezen a héten el kell készítenem!

Terveim szerint minden alkotásom élményét és ha lehet a kapcsolódó tudást is megosztom majd a Pink &Red-en. Ezt – mármint hogy bloggolom is – biztosan nem tudom vállalni, de azt hogy elkészül az 50 Valami, mindenképpen. Sőt picit előre is kéne dolgoznom, nyaralás és vészhelyzet esetére…
Hú, mi lesz ebből?!
Remélem szorgos, alkotó év sok új élménnyel és kihívással! ♥

50 dolog 50 előtt – bakancslista

Panyi Zsuzsi “40 dolog, 40 előtt – bakancslista” blogbejegyzése inspirálja ezt a “fogadalmat”. Bevallom félve vágok bele, több szempontból is. Ő még csak 40 lesz és 40 fogadalmat írt fel, így nekem – ha követem az ő “szabályát” – 50-et kéne… És még nem is ez a nehezebbik fele.
Nem tudom ő milyen ember, de azt igen, hogy én nem nagyon bírom és nehezen viselem a kötöttségeket, a szabályokat, az ismétlődő dolgokat, a fogadalmakat, így ez mindennel szembe megy, ami nekem komfortos.
No de nem baj, mert az első fogadalmam úgyis az lesz (és istibizi az is lett volna), hogy kilépjek valamivel a komfortzónámból, így ha optimistán nézem, az első listatagot már ki is húzhatom, ha létrehozom ezt a listát…
Először arra gondoltam, csak magamnak írom meg, próbaként, de az nem vállalás, szóval belevágok. Hú! 3… 2.. 1.

1. tenni valamit kilépve a komfortzónámból Íme, itt ez a lista! 🙂
2. elkészíteni 50 új kupakot
3. elmenni Barcelonába, legalább egy hétvégére
4. karácsonyi vásárba menni
5. elolvasni legalább 12 könyvet mától 2016. október 15-ig
6. házi gumicukrot készíteni
7. teljesíteni az 50 hét 50 ajándék tervemet (erről bővebben hamarosan)
8. ültetni egy bokrot a kertünkbe
9. belevágni a 100 days project kihívásba
10. teljesíteni a 100 days projectet!
11. sosemlátott rokonokkal találkozni
12. elkezdeni a jógázást Adriene-vel
13. eperlekvárt főzni
14. madárodút rakni a kerti ház falára
15. festeni egy akvarell vagy olajképet
16. készíteni egy szép fülbevalót Elkészült, többen azt mondták szép! 🙂
17. internetmentes napo(ka)t tartani
18. elmenni operába és meghallgatni egy Verdi vagy Puccini opera előadást
Voltam!
19. fondant készíteni
20. kalendáriumot használni Használom, imádom!
21. csinos cakepop-okat készíteni
22. hintázni egy játszótéren
23. kézműves workshopon újat tanulni
24. Pavlova tortát sütni
25. vicces gumikacsát venni igaz nem vettem, hanem kaptam…
26. írni egy mesét Írtam a Hello Kaland! kihívásban 😀
27. sk névjegykártyát csinálni
28. újraolvasni A Mester és Margarita-t
29. barátokkal bográcsozni
30. gasztronómiai fesztiválra menni
31. sorozatmaratont tartani reggelig
32. talpmasszázsra menni
33. saját sütésű kenyeret majszolni
34. megtervezni a logómat
35. szerezni egy különleges esernyőt, amit szeretek és használok
36. bento boxba alkotni valami gyönyörűséges ebédet
37. beszerezni egy szoknyát és hordani!
38. egyedi, saját vászoncipőt festeni
39. varrni egy ruhadarabot és azt hordani
40. hajnalban úszni természetes vízben (a hajnal legkésőbb 6 óra :D)
41. újraolvasni a Korbács-ot
42. elutazni Bretagne-ba, ha lehet (ha nem sikerül akkor virtuálisan)
43. fotónapló-napot tartani, óránkénti fotózással
44. erdei túrára menni teljesült!
45. ismeretlen(eke)t megajándékozni “csakúgy”
46. homokvárat építeni
47. tábortűznél énekelni
48. elmenni egy jazz koncertre/estre
49. friss házi tésztát gyúrni és ételnek elkészíteni, az élményt bloggolni
50. elolvasni A funtineli boszorkány-t

* Ezt a bakancslistát frissítem majd, ahogy teljesül… és ha megcsinálom, akkor szerintem 50 évesen készítek egy 60-as listát, amit 60 éves koromig teljesítek. Kevésbé lesz feszes mint ez, cserébe nagyobb léptékű vágyakat és kihívásokat választok majd!
Köszönöm az inspirációt Zsuzsi!

Negyvenkilenc

Születésnapom volt ma. Csodásan sikerült, de tényleg. Elég ritka, hogy “aznap” ünnepelünk, főleg hogyha hétköznapra esik…

Úgy kezdődött, hogy a fiam meglepett, mondván: “kivettem szabit a születésnapodra!”. Remek, gondoltam, de mindenki más is dolgozott volna… kivéve persze Aput. Na jó, akkor körbekérdeztem a családot – mert nem akartam letörni a gyermeket – el tudják-e intézni csütörtökre a szabadnapot. Megoldotta, mindenki! ♥

Amikor gyerek voltam Anyu mindig kérdezte mit szeretnék születésnapomra, és mindig sült kacsát kértem. Imádtam, imádom és imádni is fogom. Mindig. Tuti.
Tehát kacsasültet készítettem párkápival, krumplipürével és hagymalekvárral. No meg a fiúk miatt persze levest is, mert az kell. Eléggé össze kellett szervezni, hogy a főzőlapon minden el tudjon készülni. Néhány edény nehezen fér el egymás mellett a főzőlapon.
Hangulatos, sokat nevetős, finomakat evős volt a családi ebéd és kaptam tortát is, méghozzá az idei “ország tortáját”. Nagyon ízlett, remek, főleg a karamell mousse! Jókat beszélgettünk, kávézgattunk, Apuval konyakoztunk. Legnagyobb kincs az együtt töltött idő! ♥
Azt hiszem sosem növök fel igazán. A párom meglepett egy marék stikeezzel, hogy ne kelljen mindig a vásárlásokra várni és óránként bontottam egyet! Alig bírtam kivárni a következőt… ♥
Délután játszottam, alkottam, kávéztam, néztem ahogy fest a lányom.
Este beszélgetés, borozgatás, összebújós tévézés…

Csodás nap volt, köszönöm! ♥

 

Kerek számok bűvöletében: ötven

Ez ennek a blognak a 700. bejegyzése. A kulcsszám a bejegyzésben mégsem a 700, hanem az 50 lesz…

Tudom, mások titkolják a korukat, én nem teszem, sosem érdekelt. Talán mert sosem éreztem magam annyinak, amennyi vagyok – olykor sokkal kevesebbnek, máskor sokkal többnek, de “annyinak amennyi pont” sosem. Azért a 40. születésnapom fordulását megnéztem. Hosszan, tükör előtt ülve néztem ahogy az idő átfordítja a koromat 39-ről 40-re. De nem történt semmi. Még mindig én ültem ott a különös üveg másik oldalán…

Idén ősszel negyvenkilenc éves leszek, jövőre pedig ötven. Szeretném ezt kicsit “hobbitosan” megünnepelni, mert bár _sokan_ bulizni nem akarok, ám adni igen.

Viszont ötven vagy még több, Valódi, szeretettel teli ajándékot adni már tervezést igényel.
Ezért arra gondoltam, hogy a szülinapomat megelőző 50 hétben (vagy már akár előbb is), elkezdem az alkotást, heti 1-1 “vállalással”, hogy kész legyek, mire eljön a nap.

Még nem döntöttem el, mi lesz az sk kézműves projekt, de szerintem 50 nyuszi a nyúlmentésnek, 50 madár az MME alapítványának és talán még 50 vércsepp és lehet 50 szív is.

Átgondolom, mielőtt jön a fogadalom, de már tervezni is nagyszerű.

Pánik hangulatban

Holnap szülinapom van. Talán a legstresszesebb lesz valaha… még nem tudom.
Ez a hét eléggé rémesen indult, az biztos. Hétfőn csúcsosodtak az események, hiszen rengeteg dolog csúszásban van, de közben legalább remek tempóban halad a tető(tér) szigetelése.
Megérkezett a vizes és az egyébként általa csinosan előkészített, burkolt és falazott stb. kiállásokhoz akarta kötni a vécéket. Mint kiderült, nem lehet. Sok telefon, pánik, kedves és kevésbé kedves érdeklődés után kiderült, nem vele van a gond, hanem tényleg nem lehet megvalósítani, az egész keretet lejjebb kell vinni és másik csövet is kell rendelni.
A burkolót a szállító és a kivitelező együttes erővel s.o.s. kihívta, aki aztán a néhány hete elkészült munkáját, a teljes tartály beépítést szétverte. :/
A “hétfő-kedd kész lesz minden vizes dolog” helyett most nincs vécé, és nem is lesz csütörtök előtt. Pedig holnap kint akartam/tunk aludni – egyéb okokból. Kell. Ennek ellenére is. Kellemetlen.

Plusz. Ma voltunk esszenciális kiegészítőket vásárolni a konyhához és hívtuk az asztalost, többször. De nem értük el. Pedig elvileg holnap jön konyhát építeni. Furcsa, hogy nem egyeztetett időpontot ma, se semmi.
Aggódom. Nagyon.

Péntek-szombat költözünk…

Hat éves a Ficsergő

2008. július 19-én kezdődött, Utcafesztivál volt Zamárdiban és valamiért azt gondoltam, itt az ideje, hogy web-naplót nyissak. Aznap három apróságot is írtam, érdekes volt blogra írni, kitárni dolgokat az életemből. Hol nap mint nap, hol hetekig csendben, változó gyakorisággal jegyeztem le életem képeit.
Néha kicsit bezárkóztam, aztán kinyíltam újra, és mindenféléről írok, bár az igazán benső dolgokra voltak kísérleteim, hogy másik, zárt blogot használjak.
A Ficsergő túlélt minden “riválist” és próbálkozást. Itt szeretek “lenni”, írni.

Ez a blog tényleg napló, napló a weben – rólam szól, ahogy látom a világot, ahogy megélek dolgokat, ami történik velem. Nem céloztam meg vele nagy közönséget, nem erre készült, csak ficseregni, csacsogni ki a világba, mint a fecskék. 🙂
Nem hiszem, hogy sokan olvassák, még kevesebben kommentelnek – gondolom a regisztrációs elvárás miatt, de annyi spam lenne, hogy ezt nem engedem el.
Örülök, hogy van és itt, az interneten. Én is szeretek másokat követni, olvasni az életükről, talán valakinek ez is érdekes, néha inspiráló. Ki tudja?! 🙂

Anyunak elejétől fogva nyomtatom, küldöm postán. Ő pedig boldogan olvassa és szorgosan lefűzi. Más ez mint egy levél, a levelezésünk ettől független. Néha szót ejtünk róla, de azt gondolom, így többet tud rólam, hiszen ritkán találkozunk és a kapcsolattartásunk nagy része a telefonos beszélgetés és a levelezés.
Szeretem a gondolatát, hogy valahol megvan offline is mindez. Köszönöm, Anyuci! ♥

Olyan jó néha “visszalapozgatni” a blogot, kicsit újra átélni a nyaralásokat, a boldog pillanatokat, meglepve olvasni, hogy jé, tényleg, erről is írtam…
Hat év és mennyi minden történt, mennyi minden változott! Először terveztem szemezgetni, mazsolázni belőle, de mégsem teszem. Inkább mást találtam ki.

A blog születésnapot hobbit módra tervezem megünnepelni, ezért ha mégis írtok ide, és jelentkeztek a játékra, akkor részt vehettek a 6. születésnapi ajándék sorsoláson!
Az ajándék általam alkotott dolgokból áll majd, a sorsolás után alakítom kicsit fiúsra illetve csajosra, attól függ ki nyer. Ha van kedvetek, játszatok velem! 🙂
Jelentkezni lehet mától (július 19.) július 27. éjfélig a bejegyzéshez írt hozzászólásban illetve írhattok nekem privát üzenetet is. Július 28-án sorsolok. Ha nem jelentkezik senki, akkor jótékony motyót adok valakinek egyszercsak az utcán 😉

Van kedvetek velem ünnepelni? 🙂

Állati születésnap ♥

Ma lettek egy évesek  a lányok! Annyira gyorsan repül az idő… még alig egy éve kerültek hozzánk, és már igazi hölgyek, egyéniséggel, teljesen más személyiséggel, akaratossággal és makrancossággal, szokásokkal, kedvességekkel és morcizásokkal, egyéni ízléssel…

Ezt a rémes-bújót nekik készíttettem. A forgács használat miatt a ketrecbe nem fogom betenni, de a kültéri szaladgálások során remélem megkedvelik majd. ♥

 

Lencsi persze rögtön elbújt, és belefészkelte magát. Ő sokkal félénkebb, mint Wombi, előbb lett elválasztva, pár hétig egyedül volt nálunk… bár lehet egyébként is ilyen lenne.
Mindig óvatosan jön elő a kis görbe lábaival, előre szimatolva, neszezve, van-e veszély, biztos nem akarja-e valaki bántani.
Amikor összeszedi a bátorságát, akkor már ő a főnök, megy, felfedez, kutyorog és olykor le is fejeli a nála jóval testesebb, mégis szelídebb természetű Wombatot, akinek csak olykor nagy a szája, de ha vitára kerül a sor, finom kis cincogásokkal visszahúzódik…
Lencsi imádja a petrezselymet és a nyúltól eltanulta a fehérrépa értékeinek megbecsülését is, így az a második favorit. Ő hamarabb jól lakik és a séta idő alatt útra kel, bekuckózik a nyúlketrec mögé és bizony kilopkodja a legfinomabb szénaszálakat is, ha eléri őket…
Nem nagyon szeret kézben lenni, eleinte befeszít, de ha már megbékél és feloldódik, akkor a fej- és fülsimit szereti nagyon.

 

Wombat egészen más személyiség. Testalkatából adódóan akár főnök is lehetne, de nem az. Nagyon jó természetű, érdeklődő kismalac, akinek mindig a hasa az első. Ő ébreszt hajnalban öt-hat körül, finom cincogásokkal, hogy bizony éhes és ha bemegyek hozzá, tényleg korog a malacpocak…
Minden érdekli, figyel, kommunikál. Az ő járása inkább Chaplin-es, imádom. A szőre is érdesebb, durvább. A popó-simit ő sem szereti, de a fejecskét, fület és tokát lehet cirmolni. Azért jó ha pár finom falat is becsúszik e megterhelő törődés mellé…
Wombi szobatiszta lenne szerintem Lencsi nélkül, nagyon kis rendes, egy helyre jár(na), de ha már úgyis szétpupuzott valaki, akkor ő sem ügyel a rendre…
Ő a rontópál, imád szerelni, bontani és a rácstépést is ő tanulta el a nyúltól (persze Lencsi hamar átvette), nagy vehemenciával képes rángatni a kajától elválasztó rácsot.
A Nyüzsit mindig figyeli, mikor mit tanulhat tőle, dobozt például már lelkesen tépnek együtt. Hiába, a szürkék tartsanak össze!

Boldog szülinapot kiscsajok!

Negyedévszázad

Tulajdonképpen már két hónapja nem írtam érdemben ide. Nem tudom miért. Pedig nyilván történtek / történnek említésre méltó dolgok és tudom, hogy bánom majd, amiért nem marad meg a virtuális naplóban…
De mostanában többet írok Anyunak levelet és újra írom a számomra “igazibb”, valós (papír!) naplót, amibe ragasztgathatok és színezhetek meg minden. A lányommal talán kicsit aktívabban használjuk a Pipikés füzet-et is, igyekeztem a Pink & Red honlapon, no meg a tumblr-en és Facebook-on is kéne ezzel haladni, nem is szólva a sok-sok dologról, amibe belefogtam.
Mindegy, szétcsúsztam.

Viszont nem hagyhatom, hogy a lányom 25. születésnapjának ne legyen itt nyoma. 🙂
Bizony, egyetlen csepp lánykám múlt hét pénteken ünnepelte velünk e különleges napot!
Akárcsak a bátyjának anno, neki is mindenképpen szerettem volna készíteni egy visszaemlékezős fotó albumot. Dénesnél anno ezt egy bebújtatós albummal oldottam meg, és idézeteket gyűjtöttem még neki, amiket becsúsztattam a képek elé. Azzal is sok munka volt, hiszen ők még akkor születtek, amikor bizony komoly pénzbe került fényképezni és azt előhivatni. Sok-sok keresgélés és szkennelés, rendelés után állt össze csak a válogatás.
Rékának most azonban klasszikus, fekete fotokartonos albumot vettem, fotosarkot és fehér filcet.
A néhány hét alatt összeválogatott, több mint száz képpel, rengeteg idézettel és óriási lelkesedéssel álltam neki a készítésnek, bár nem tudtam még akkor, mibe vágtam a fejszém… azaz pontosabban a kezem.

Minden oldalra vagy oldalpárra (olykor dupla párra) igyekeztem tematikusan gyűjteni vagy egy adott korszak vagy valami más terület képeit (babakor, család, érdeklődés, konkrét nyaralás stb.) és ezekhez keresni idézetet, üzenetet vagy írni, ami nekem eszembe jutott. Bizony került az albumba dalszöveg és koncert dal lista is…
Amihez csak tudtam rajzokat vagy ábrákat is készítettem, külön jelölést használtam a dalszövegekhez (hangjegyek) a graffitikhez (fal-rajz), bár ezt csak később találtam ki, ezért többször oda-vissza kellett rajzolni az egészet. 🙂
Persze semmit nem terveztem meg előre, ezért hiányzott itt-ott kép és már nem volt idő rendelni (odaadtam az eredetit), nem fért el a kitalált szöveg (ezt megoldottam *-ozással és egyéb trükkökkel :D).
Volt hogy hat órán keresztül csináltam, bizony nemegyszer hüppögtem is – újranézve a szalagavató táncot, vagy elmerengve egy-egy képen és a kapcsolódó emlékeken.
Engem is megérintettek a gyűjtött idézetek, sokszor elkalandoztam emiatt az interneten is, szóval több mint harminc órába telt, míg elkészült ez az ajándék…

Azon gondolkodtam, meglepem majd magam is egy ilyesmivel 50. születésnapomra… Azt hiszem már most el kéne kezdeni azt az albumot! 😀
Az ünnepet a fiúknál tartottuk, mert Karácsonykor elmulasztottam közös fotót készíteni Apuról és Rékáról, így most pótoltam! A fiam csodás szendvicseket készített – annyit, hogy egy hadseregnek elég lett volna – és isteni kávét is főzött a kései közös reggeli után. Én pedig készítettem egy túrós-citromos tortát (ezek a Réka kedvencei), új recept szerint (majd kiteszem a Sufoneszára).
Rengeteget nevettünk, falatoztunk, összebújtunk, jól és kevésbé jól sikerült fotókat készítettünk… Csodás délután volt, igazi ünnep mindannyiunknak! ♥