Oldal kiválasztása
Selfie-s kihívás

Selfie-s kihívás

Bevallom nem igazán értem a selfie “sikerét”. Talán nem vagyok barátságban önmagammal vagy nem tudom mi a baj velem… de én nem értem.

Tényleg. Miért jó ez?

Ritkán nézek tükörbe: nem sminkelek, random helyeken fésülködök, és mivel még mindig nincs a fürdőszobánkban fent a tükör, ezért még csak a fogmosásnál sem látom magamat (már ha a fürdőben vagyok amikor fogat mosok, mert sokszor sétálgatok az elektromos fogkefével).

Eszembe jutott Via kihívása, és arra gondoltam belevágok, hátha megfejtem a selfi sikerének titkát… meg valahogy mostanában bejön nekem ez a kihívásos-projektes, önfeszegetős, komfortzóna piszkálós dolog.

Így tegnap este készítettem egyet. Persze mikor máskor, ha nem a hajnalban-kelős napon, amikor reggel vérvétel van, este meg fogorvosos nyúzás, és aztán későn érek haza a vonattal, ami még késik is….
Szóvel elsőre ezt a szundinyuszis, inkább a U2 koncertet lesős selfiet tudtam készíteni. Igyekszem majd jobbat is. A terv egy hét alatt legalább 3-4-et összehozni és esetleg megosztani is valahol. Meglátjuk.

Postaláda

Postaláda

Folytatom majd még a költözési sztorit is, de ma azért írok, mert annyira boldog vagyok: van a kerítésünkön postaláda! Rajta a nevünk, a címünk, szóval tényleg kint van, láthatja ország-világ hogy mi ide bizony beköltöztünk, lehet nekünk levelet írni meg minden és ez annyira jó!

Nekem fontos volt – nem tudom miért – az otthon része számomra a postaláda, ahol a külvilág elér, és ezen nem változtat az sem, hogy most már jellemzően e-mailben tartjuk a kapcsolatot szinte mindenkivel.

 

Még csak néhány napja jelentkeztünk be – nem tudták előbb megmondani a címünket – így a boldogság lendületével is kezdtem módosítani az adataimat, ahol csak tudom.

Szeretek leveleket kapni, szeretem ha nem üres a láda, hanem vár benne valami.
Azt hiszem fel is megyek a Postcrossing-ra is gyorsan… 🙂

Hetvenegy

Hetvenegy

Hetvenegy, legfeljebb hetvenegy nap és költözünk…
Tegnap amikor kigurultunk a házhoz egyeztetni a villanyszerelővel fellegek árnyalták a keleti égboltot és szivárvány ívelt a fák felett. Nem is Lacihoz siettem, hanem fotózni a különleges pillanatot, amit még ha nem is örökített meg tökéletesen a kamera, a lelkembe ívódott örökre…

Hol is tartunk?! Van vakolat, az erkélyeken korlát, sőt már színezik a házat (mokka színű lesz ♥) és megkezdődött a kertrendezés is. Öntik az aljzatbetont – a felső szint már kész, szerdán pedig (azaz ma?!) elkészül(t) a földszinten. Szeretnék is újra kimenni majd, mert valami kézjegyet jó lenne bennehagyni, amíg “puha”. ♥

A beltéri lépcső nyári szabadság miatt csúszik, de hamarosan az is készül, addig kicsit macerásabb lesz a burkolás…
A napokban egyeztetünk a konyháról, ezerrel háztartási gépeket nézegetek (és bajban vagyok %)).

Egyszázegy

Egyszázegy

Ma különleges nap van, az egyszázegyedik. Innen is, onnan is. Tegnap “letelt” a 100 boldog nap, amit márciusban (26-án) kezdtem el, és Instagram-on tettem közzé a boldogságos pillanatok képeit.

Mindig keresek és találok örömet, jó, pozitívat a nehezebb napokon is, de érdekes volt így megörökíteni, és akár visszanézni is, miket pakolásztam fel a világhálóra.
Persze nem hagytam abba, szóval ma van a 101/100 happy day. 🙂

       

De mint írtam nem csak innen, hanem onnan is 101. nap van. Méghozzá azért, mert a mai nap a 101. ha elkezdjük a visszaszámlálást a ház átadásának szerződésbeli határidejéig!
Szóval holnap nekilátunk naponta vágni a 100-as centit! 🙂 Persze jó eséllyel előbb kész lesz minden, de akkor is gyönyörűség ez az élmény, ki nem hagynám!
Legrosszabb esetben a következő születésnapomig számolunk vissza. 😀

A házról most nem szólok többet, remélem tudok rá időt szakítani a napokban, hogy bővebben leírjam mi történt júniusban.