Browse Tag

otthon

Ház-as évforduló, egy év

Döbbenetesen gyorsan telt el az utóbbi fél év. A ház-as évforduló következő, ezúttal egész éves alkalmához érkeztünk. Hihetetlen, de már 1 éve lakunk itt! Annyira gyorsan elrepült az idő, hogy szinte fel sem fogom. Persze rengeteg minden történt velünk és a házzal is az egy év alatt, és az eltelt fél évben is… Nem tervezek mindent felsorolni, inkább a szeretem dolgokat emelném ki, vagy nem is tudom, csak írok és majd lesz valami…

A “dolgozó” szobánk több funkciót is kapott, itt van a két fotel, amiben olvasgatunk (bár az enyémben sokszor a ruhák vannak, amiket vasalni vagy hajtogatni kell), ide teregetünk ha kint olyan nedves az idő, hogy úgysem száradna meg a ruha, és itt rendszerezem a papírokat és iratokat is. Nem utolsó sorban itt nevelgetem a kaktuszkáinkat! No meg a nyár végén hazaköltözött lányom holmijainak egy részét is csak ide tudtuk elhelyezni, szóval pakolós funkciója is van.

Még mindig ebben a helységben maradva, az egyik sarok szerepe még kétséges. Nagyon elégedettek vagyunk az ott elhelyezett 3 polccal, ám a magasságuk miatt például asztalka nem fér alá és nem komfortos az sem, ha ott a fotel. Itt még tipródunk, nézelődünk, meglátjuk mi kerül oda.
Nagy örömünkre ezen a héten végre elkészült a klíma, ami most annyira nem is kellett volna, de mivel fűteni is tud, méghozzá egyelőre gazdaságosabban mint a cirkó, végülis hasznos.
Még szokjuk, hogy van. Bár a panelben lett volna!
Nincsenek és nem is lesznek függönyök, mert nem szeretjük őket, hiába öltöztetik elvileg a lakást otthonná. Mondjuk ha a drone helyzet fokozódik, akkor még ezt átgondolom…

Egyelőre csak a redőnyökkel árnyékolunk ha szükséges.

A lépcsőnket csak azért fotóztam ma le, mert imádom, bár pár napja majdnem leestem rajta és a párom is olykor belerug az élébe, ami a fém élzáró miatt igen fájdalmas, de ez a mi hibánk.
A takarítása kicsit macerás, mire végigérek rajta a kisseprűmmel meg a lapáttal bizony fáj a derekam, de a légáramlások miatt remek porgyűjtő hely, szóval muszáj rendszeresen “végignyalni”.
De akkor is imádom! ♥

A nappalinkban igazából nincs jelentős változás. Talán kicsit több apróság gyűlt már a szekrényre, mint kéne…
Már csak napok kérdése és be lehet majd csengetni hozzánk! No igen, a csengő nem volt fókuszban (csak a postaláda!), de most már itt az ideje, hogy ez is legyen. Ma majdnem felszerelték, csak valami alkatrész miatt mégis vissza kell majd még egyszer jönni a mesterembernek.
Segond, ha eddig kibírtuk nélküle, pár nap már mit sem számít!

Talán a fény teszi, vagy az itteni víz, vagy hogy szorgosabban osztom a tápoldatot, minden esetre itt a növényeink mind megvadultak és nőnek, mint az őrült.
Bár az előző jubiláló bejegyzésbe nem tettem róla képet, az itt látható fikusz ott még fele ekkora volt, fele ennyi levéllel. Teljesen bezsongott az új helyen. Remélem nem fogja évek alatt kinőni, mert azt ugye tudjuk hogy ez a növény hatalmasra terebélyesedhet!
Mögötte picit látszik a kert. Van már kerti tárolónk, eper ágyásunk, volt öt darab, nagyjából másfél méretes paradicsom tövünk sok-sok terméssel, és van fél tucatnyi fűszernövény.
A füvesítés sajnos nem jött össze, mert még mindig építkeznek a közvetlen szomszédban és annyi kosz jön át, hogy ebből nem lesz már idén semmi, mert meg akarjuk várni, amíg elkészül ott minden…
Azt hiszem fél éve még nem rendelkeztünk fürdőszoba szekrényekkel, de most már végre igen! Először fehéret terveztünk, de végül a konyhabútorral megegyező színt kértünk és szeretjük, hogyha egy bizonyos helyre állunk, látjuk ahogy “minden összefut” és szép egységet alkot. 😀

Az emeleti fürdőben még mindig nincs tükör (így felette világítás sem), de nem gond, az előző állapotokhoz képest már kész luxus ez is.

Azt hiszem a konyhán és az étkezőn látszik a legjobban a “belakás”. Attól eltekintve hogy itt is tombolnak a növények, hajlamos a Világ is kicsit elburjánzani. A polcon és az étkező asztalon is kinő a Mindenség, amit rendre meg kell zabolázni. Szerencsére a polcokon uralom a helyzetet, rendszeresen rendszerezek, selejtezek és átalakítok. Ezt a részt büszkén vállalom! ♥ A táblafal kedvenc, de jó lenne többet alkotni rá és nem lustulni.

Éppen ma raktunk rendet az erkélyeken, ott még voltak titkos kupik és dobozok, de felszámoltuk őket! Részben. Ezért még onnan sincs kép. Majd csinálok egy 15-ös hónap fordulót vagy ilyesmi és akkorra…

A tetőtérben nem fotóztam, az most a lányom birodalma. Pont ezért ott is rengeteg dolog változott, főleg, hogy vele együtt ideköltözött egy komplett kis élet mindenestül. Kicsit “lelógva” a dolgozó szobába, elfér. A mi terveink szerinti szekrény a héten készült el, ahogy a meglepetés dobogó is, amin most már kényelmes alvós kuckója van.
Eleinte furcsa volt, hogy van odafent valaki, de most már szeretem, ha ott motosz és még ha furcsa szaga is van, azt is amikor festeget. Néha mögé osonok és csak figyelem, ahogy alkot… Valahogy ettől is otthon ez a ház.

Jó itt. ♥

Ház-as félév forduló

Számolgattam, számolgattam és tényleg, fél éve már…
Fél éve már, hogy elköltöztünk, itt lakunk, A házban, Vecsésen.

Emlékszem, bár 2014. október 17-re terveztük a költözést, végül aznap csak néhány “kis” fuvar volt, szakadt az eső és még a lakásban lelkesen dobozoltunk a segítőkkel. A háznál éppen befejezték a vécék újraépítését, friss volt a bejáratnál a burkolás és minden csupa kosz volt, olyan “éppen hogy és igazából nem is befejeztük az építkezés kivitelezését”-féle.
Szinte reménytelennek láttam, hogy másnap sikerül átjönnünk a házba. A párom itt aludt én pedig ott… Hiányzott. Furcsa volt a dobozok között, egyedül aludni, és biztos neki is, a kissé zűrös és komfort hiányos környezetben.
Aztán tulajdonképpen 2014. október 18-a volt az a nap, amikor szinte mindent összemotyóztunk és áthordtunk a házba, s onnan kezdve már itt aludtunk, tehát beköltöztünk, lesz ami lesz alapon. Fú, kemény hetek-hónapok következtek.
Érdekes volt visszanézni a képeket. De jó, hogy már nem élünk dobozhalmok között! Emlékszem, az első nagy mérföldkő az ágy összerakása volt a hálóban. Onnan már volt egy nyugodalmas fészek, ahova pihenni térhettünk és este összebújtunk, ami mindent mindig egyenesbe hoz nekem, nekünk. ❤


Most, fél évvel később már kimondhatom, hogy a kipakolás és az alapberendezés szinte mindenhol megvan (kivéve a rengeteg könyvet, amit felhordtunk a tetőtérbe). A fürdőszoba szekrények még mindig nincsenek készen, világítás és tükör hiányunk is akad itt-ott, de kialakult a mi-merre és elkezdtük a fészkelést, az otthon kialakítását olyan fontosságokkal, mint a virágok, a képek, a dekorációk, apróbb becses tárgyak, díszpárnák és egyebek.
Már a kertet is alakítgatjuk, bár idén ebből nem lesz túl nagy dolog, hiszen épül még itt mellettünk egy ház, ami rengeteg port-koszt hoz, így várunk vele.
Azért fűmagot vetünk és fűszernövényeket mindenképpen ültetek, legalább cserépbe!
Mindent imádunk itt, szeretettel alakítjuk a szobákat és a tereket, nem sietve, ráérősen és boldogan nézzük-élvezzük nap mint nap! ❤ Csodás félév forduló ez! ❤
Kíváncsi leszek, mennyit haladunk a következő hónapok alatt!

Eljött az a nap!

Végre, végre, véééégre: készül a konyhám! Hétfőn kezdődött a dolog és ma is itt volt az asztalos barátunk, aki végre meggyógyult és jött hogy megalkossa, amit hetekig terveztünk. Persze ahogy készül, máris alakul, alkalmazkodik a helyhez, a falakhoz, a rendelt gépekhez és az új ötletekhez, de csodás lesz! Annyira jó látni, ahogy elkészül és tényleg tetszik és jók a felületek, amit kitaláltunk és tetszik a munkalap, a színe a minden! Még az étkező részhez kitaláltunk pár változást, de a zöm kész lesz holnap és már “csak” a háztartási gépszerelőt, meg a vizest kell várni és máris, “máris”, mááááris kész lesz!
Juhúúú!

Ami szintén ma történt, mától van igazi, saját internet előfizetésünk és működő, értékelhető sebességű internetünk! Nagy dolog ám ez, nem is gondoltuk volna, amikor 2 hónappal ezelőtt, még nem is itt lakva, megrendeltük, hogy a XXI. században hónapokig is tarthat, hogy legyen minőségi internet és tv szolgáltatás egy modern lakóparkban. Különös dolgok ezek, bizony.
(Titokban bevallom, valójában én élveztem az informatikai csöndet is, picit, nem sokáig.
Más volt, érdekes.)

Postaláda

Folytatom majd még a költözési sztorit is, de ma azért írok, mert annyira boldog vagyok: van a kerítésünkön postaláda! Rajta a nevünk, a címünk, szóval tényleg kint van, láthatja ország-világ hogy mi ide bizony beköltöztünk, lehet nekünk levelet írni meg minden és ez annyira jó!

Nekem fontos volt – nem tudom miért – az otthon része számomra a postaláda, ahol a külvilág elér, és ezen nem változtat az sem, hogy most már jellemzően e-mailben tartjuk a kapcsolatot szinte mindenkivel.

 

Még csak néhány napja jelentkeztünk be – nem tudták előbb megmondani a címünket – így a boldogság lendületével is kezdtem módosítani az adataimat, ahol csak tudom.

Szeretek leveleket kapni, szeretem ha nem üres a láda, hanem vár benne valami.
Azt hiszem fel is megyek a Postcrossing-ra is gyorsan… 🙂

Színesedünk

Le vagyok maradva a ház-as posztokkal, meg úgy általában is, mert sodrás van de akkora, hogy örülök, ha ki tudom emelni a fejem a vízből. De minden folyó a tengerbe visz, nem igaz?! 🙂

Arra gondoltam kiírom a színesedésünket – hamarosan kész a felső szint festése! – mert ez volt ma a legnagyobb örömeim egyike, és a sok elmaradást úgyis képtelenség most posztolni.


Eleinte azt gondoltuk, hogy a szép, modern házunkban nem vadulunk meg a színekkel, úgy mint a jelenlegi otthonunkban, ahol aztán van hunyor, bodza, mesevirág, napraforgó és mindenféle csodás szín a falakon. De aztán kitaláltuk, hogy mindenhol megjelenhetne egy-egy “vezérszín”, amit aztán majd következetesen végigviszünk a kiegészítőkkel vagy valamilyen dekor elemmel a szolíd színvilágú terekben. Ekkor még nem igazán a falakra gondoltunk, tényleg csak tárgyakra inkább.

Aztán beballagtunk a konyhai dekorlapomra kerülő táblafestékem (imádom már most!) miatt a boltba, és nem tudtunk ellenállni a színkavalkádnak…
Így aztán, amikor szegény festők mit sem sejtően érdeklődtek arról, milyen színeket szeretnénk a falakra, bizony megjelentek a rejtett vágyaink.
Így került a napokban a “dolgozó” szoba két falára hamuszürke, a konyha-nappali-étkező “kis” zugába jaffa és a hálónkba padlizsán.
A tetőtéri “geek” teret még álmodjuk, de az már biztos hogy a kocsibeállónkon egy invader lesz majd kirakva a világos-sötétszürke térkövekből.

Katyvasz

Döbbenet mennyi minden kavarog a fejemben és az életemben, úgy érzem méretes katyvasz keveredik benne, amit időnként megpróbálok szétrendezni, kifésülni, mint egy nagy életkócot, bogoncot – főleg hajnalban, amikor nem tudok aludni.
Nagyon keresem-találom mindenben a jót, az örömet, a szépet vagy legalább a kihívást. Mégis besokallok és én, a volt esti-bagolynépség kidőlök, már este kilenckor – szerintem el is aludnék, ha a felettünk lakó nem dübörögne annyit – nem tudok alkotni, sem kézműveskedni, sem írni.
Bár most éppen laptoppal az ölemben mégis próbálok, hogy legalább ne töltsem bután az időt már fél kilenckor.

Holnap Anyuhoz megyünk a fiammal – múltkor a lányom jött velem. Próbálok/próbálunk segíteni: vásárolunk, ügyintézünk, orvoshoz megyünk – mikor mit kell, de a társ elvesztését nem tudom helyette feldolgozni, sőt ez az, ami miatt én is – aki oly keveseket tudott megsiratni – annyit szipogtam, sírdogáltam.
Nem szeretnék ide jutni, nem akarok másodikként halni, a társam temetni… jajj, nem!

Zajlik még …
– A búcsú a jelenlegi otthontól, azaz a lakáseladás, és persze ott is van kavarás (már van, de banki hiteles a vevő, hogyne lenne hát mindenféle gond?!).
– Ház a hajrában: még annyi minden van ott is, hogy szinte hihetetlen, egy hónap múlva ott fogunk lakni?! Rengeteg döntés, rohangálás és beszerzés van most.
– Mindenfájás, jajj de annyira, hogy már tényleg orvoshoz kéne menni, de ott akarok, majd az “új otthonos” dokinál. Kérdés lehet-e, szabad-e ennyit várni, mikor olykor alig tudok járni úgy fáj a csípőm (vagy nem tudom én mi, de ott fáj, ha lépek) és mindkét kezem csontjai is. Megterhel nagyon Anyuhoz menni, mivel olyan sokat kell vezetni, autózni, de szorítom a fogam, muszáj – neki csak én vagyok most!
– Új vállalkozásaink indítgatása, előkészítése, hogy olyan jövőt építsünk, ami nekünk tetsző, vállalható és megélhetést is nyújt.
– Nagyon kéne már pakolni, mert ilyen begyulladt izületekkel nem lehet erre csak néhány napot szánni, inkább többször kicsit, a párom meg nem igazán aktív és lelkes ezügyben.
– Tanulok vadul, mindenféle izgalmas dolgot, a legrejtélyesebb és legújabb számomra a SEO terület. Élvezem a dolgot, és érzem milyen picinyke buta lény vagyok…
– Van néhány tök privát, saját kreatív tervem illetve beszorulásom (pinkandred), amikkel tudom magam nyomasztani, hogy nehogy leteljen az időm és erre meg ne jusson. Akarom, kell nekem, de nem fér most bele. Türelem…
– A háztartási gépekkel rendeltem egy könnyű varrógépet (Anyutól is kaptam, de olyan nehéz hogy fel sem bírtam emelni, így a gyerekeknek adtam), jó lenne november magasságában már próbát tenni vele – gyűjtöm is az inspirációkat.
– Kéne értelmesebben enni, napról napra magamnak főzni, mert az új
táplálkozási módom, kombinálva a szervezetem nyújtotta lehetőségekkel
bizony komoly kihívások elé állít a mindennapi meleg étel beszerzésében.
– Azt hiszem pre-klimaxolok vagy mi ez, csomó dologban türelmetlenebb lettem (én, az egykori birka), számomra is rémisztően fel tudom magam húzni – szinte remegek tőle. Szerencsére más jele még nincs, de ahogy olvastam ez már lehet a változó korba lépés hatása.

Vagy csak sok a minden?!

Célegyenes – 54

Befordultunk a célegyenesbe. Döbbenet milyen gyorsan telik az idő! Már több mint fél éve, hogy belevágtunk ebbe a kalandba, és a gazos, sáros földön immáron ott áll a házunk. Már megkezdődött a burkolás, a teraszon már kész is! Megérkeztek a fürdőszoba csempék is pénteken, egyeztettünk a burkolóval és alig várom, hogy a megtervezett és megálmodott fürdőszoba a szemünk előtt készüljön el. Izgalmas!
A kivitelező szerint kb. egy hónap és költözhetünk is – nyilván ha vállaljuk, hogy még nincs minden kész… ha nem, akkor is kész lesz a szülinapomra. 🙂

Végre már kiválasztottuk a konyhai felületeket, a hátsó falat, sőt a gépeket is! Ezzel nagyon sokat szenvedtem, rengeteg helyen utánaolvastam, kutattam, árakat néztem, ahol csak lehetett “élőben” megvizsgáltam a leendő konyhai eszközöket. Aztán a beépíthető.hu oldalára lelve, majd a bemutatóteremben is megvizsgálva a készülékeket, azt hiszem megtaláltam, ami nekem kell. Még várunk arra, hogy esetleg az ikerszomszéd is vásárol-e itt (jobb árat kapnánk 5-6 termékre, mint 3-ra), de mi 99%, hogy innen szerezzük be a főzőlapot, a sütőt és a mosogatógépet. Vonzó és reális árakat találtunk itt, minőségi termékekkel, amikre 5 év garancia van! (Bauknecht)
Az indukciós főzőlapba még a párom is beleszeretett, pedig nulla vonzódása van a konyhai dolgokhoz. Izgalmas lesz, hiszen eddig gázon főztem, nem volt légkeveréses sütőm és mosogatógépem sem!
A hűtő LG lesz, mert ott a motorra 10 év garit adnak és találtam is egy hiper-szuper küyükét, ami megfelel!

“Rendeltünk” néhány színes falat is, de a többség hófehér lesz. Csodálatos munkát végeznek a festők, csak ámulok a minőségen, ilyet bizony az eddigi “panel életem” alatt nem láttam!

Most jön még a konyhatervek pontosítása – már megrendeltük, de még finomítjuk – és a világítótestek kiválasztása. Kívül szeretnénk szinkronban lenni a szomszéddal, hiszen egy ikerháznál elég furcsa lenne, hogy a fele ilyen, a másik fele meg olyan. Szerencsére eddig elég jól megegyeztünk mindenben (külső színezés, lábazat, redőnyök)!

Folytatódik hát az izgalmas kalandunk és élvezettel álmodjuk a mi kis valóságunkat napról napra! ♥

Hetvenegy

Hetvenegy, legfeljebb hetvenegy nap és költözünk…
Tegnap amikor kigurultunk a házhoz egyeztetni a villanyszerelővel fellegek árnyalták a keleti égboltot és szivárvány ívelt a fák felett. Nem is Lacihoz siettem, hanem fotózni a különleges pillanatot, amit még ha nem is örökített meg tökéletesen a kamera, a lelkembe ívódott örökre…

Hol is tartunk?! Van vakolat, az erkélyeken korlát, sőt már színezik a házat (mokka színű lesz ♥) és megkezdődött a kertrendezés is. Öntik az aljzatbetont – a felső szint már kész, szerdán pedig (azaz ma?!) elkészül(t) a földszinten. Szeretnék is újra kimenni majd, mert valami kézjegyet jó lenne bennehagyni, amíg “puha”. ♥

A beltéri lépcső nyári szabadság miatt csúszik, de hamarosan az is készül, addig kicsit macerásabb lesz a burkolás…
A napokban egyeztetünk a konyháról, ezerrel háztartási gépeket nézegetek (és bajban vagyok %)).

Álmok háza – csapó 9

Ház-as hírek következnek. Mondjuk legyen csapó kilences, hamár 6-7-8-at írtam a múltkor…

Először is, imádom ahogy a házra süt a nap! ♥ Általában este megyünk ki – olykor reggel – és délután hat és hét körül aranyló fénybe vonják az utcafronti homlokztatot a napsugarak. Ilyenkor fog bejutni a fürdőszobákba is a természetes fény (télen nyilván nem) – ami szuper, mert ilyenkor fogok zuhanyozni! ♥ Imádom, hogy valaki Pinokkió-szerű fejet rajzolt a kapura, ahol a csengőnek kivezették a zsinórokat. Annyira cuki! 😀 ♥

Az utóbbi időszakban már nagyon véglegesíteni kellett a burkolási dolgokat, szóval kihordtunk rengeteg féle kőlapot a házba, hogy megnézzük azon a helyen, abban a fényben, ahol majd lesz. Így ki is esett az első pillanatoktól “szerelem” burkolat és később a második kedvenc is. Ellenben a második turnust felnyalábolva kaptunk új, “most érkezett” (tényleg, aznap!) kőlapokat és bár tipródtunk, de végül kivittük a kicsit sötétebb, barnás verziót is. Milyen jól tettük, mert a helyben rögtönzött kiszavazó-showban ő maradt bent és végül ebből lesz a teljes földszint valamint a lépcsők burkolata is! ♥

Miközben mi véglegesítettük a fürdőszoba terveket és a burkolatokkal kapcsolatban is szinte minden döntést meghoztunk (kivéve a konyhába kerülő “fröccsenő fal”-részt), a vakolási munkák készültek el bent, kint pedig készül a kerítés és az erkélyekre a korlát, valamint a tető alját is befejezték az ácsok. Sajnos a kamerák kábelét nem vitték el a burkolat alatt – nem szólt nekik senki – de megoldjuk majd máshogy, így nem kell visszabontani amit alkottak.

Még nincs kész az aljzatbeton, és az esőzések miatt bizony az alsó szinten néha tocsogunk a vízben. Vicces! De már olyan szép minden és imádom a ház illatát! Nekem a nedves vakolat, friss beton illat amúgy is kedves, sőt tudom hogy furcsa, de ínycsiklandó is – kívánom, harapnám, megenném. Gyerekkoromban is ettem a falat, homokot – gondolom a vashiány miatt van. Szerencsére az élvédők tőlem, és talán a nyúltól is óvják a csodaszép falainkat! ♥

A héten voltunk külső vakolat színt választani a leendő ikerszomszéddal. Ezekből készülnek most méretes, kikent minták, amiket kiviszünk majd a házhoz és a különböző fényben közösen analizálva eldöntjük, mi kerüljön a falakra.
Ígéretes neve volt a színeknek: praliné, capuccino, mocha… ♥

Álmok háza – csapó 6, 7, 8?

Elmaradtam, lemaradtam. Van mentségem, de nincs, mert szeretem ezt a virtuális naplót, és jó lett volna ha itt “minden” megvan. De… annyi minden történik, történt: voltunk közben betegek (nem kicsit), három nagy terv is életre kel egyszerre, nap mint nap alkotok, a ház rohamléptekkel halad és csomó intézni- és döntenivaló van, ráadásul most éppen “matyó-hímzés” is díszeleg a hasamon (holnap varratszedés). Szóval élünk, nagyon! ♥
Esténként meg sokszor kidőlünk, korán, együtt és alaposan (értsd, azonnal elájulunk és alszunk). Nem baj, most pótolok, először is legalább a házról…

Sokszor, bizony van, hogy hetente többször is kijárunk, szeretünk csak lenni is ott. Jó. Különleges. Valójában leírhatatlan.

Amikor utoljára ide lejegyeztem az élménykarcolatot, csapó 5-öt írtunk és még “csak” készültek a második szint külső falai. Ha belegondolok, hogy a házunk helyén február közepén még didergő fűszálak kócoskodtak, március első keddjén pedig az alapot ásták a földbe, most már lassan “tető alatt vagyunk” – ami konkrétan annyit tesz, hogy kész az ácsolat, építik a tetőtér válaszfalait és nemsokára rakják a cserepeket is.

 

“Is”, írtam mert annyi dolog történik hirtelen, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Jött a villanyszerelő és meg kellett mondanunk hova kerüljenek a konnektorok, a lámpák, milyen dugaszt kérünk, hol lesz a sütő, a hűtő, mennyi TV-kiállás kell és akarunk-e számítógépeknek hálózatot kiépíteni ésatöbbi, ésatöbbi. Jaaaaaajjj!

Milyen jó, hogy annyi mindenen gondolkodtunk már előre, terveztünk papíron, számítógépen, rajzokon és megbeszéltük. Bizony most nagyon jól jöttek a terveink, bár a felső szint berendezésével még seholsem tartottunk!

És most már jön a riasztós, a klímás, aztán már nagyon dönteni kéne a burkolatokkal kapcsolatban is!
Azért alakulunk. Igaz a nagyon beleszeretős laminált padlót el kellett vetni, pedig csodaszép volt, minőségben és árban is megfelelt, de sajnos nem létezett hozzá szegőléc. :/ Még jó hogy szóltak, erre is figyelni kell, nehogy pórul járjunk!

A kivitelező partnercége elkészítette a fürdőszobák látványterveit, és bár még nem tökéletes, de többé-kevésbé megvagyunk (juhúúúúú!), méghozzá nem csak a burkolatok kiválasztásával, de találtunk igényes és megfizethető vécét és bidét is.

Még a zuhany kialakítása jó menet lesz… ennek utána kell járni.

A konyhatervezés nem-kicsit kacifántos. Eredetileg szabadkezet kaptam. De a konyhám benne lesz a nappaliban, sőt, abban a térben, ahova hazaérkezünk (értsd, szinte ide jövünk be az ajtón), ahol a vendégek lesznek és úgy egyáltalán, elég magas élmény-szinten lesz majd az új fészekben, ezért egyrészt hangolni is kell mindenhez, másrészt nem lehet olyan, hogy csak nekem jó.
Na ennek megfelelően volt is már számos változata, arculata: voltak, vannak és tartok tőle, hogy lesznek hüppögéseim, lemondásaim, vad ötleteim, elengedéseim és akarásaim….
A mai fejlemény az, hogy az eredeti döntésünket megmásítva (“egyelőre, az első néhány évben minden fal fehér marad”) használunk néhány falon egy (azonos!) színt is: valamilyen szép, jól megválasztott, nem-cincis szürkét.
Ez most nekem nagy boldogság, mert lehet a konyhában fehér polcom például (bár előfordulhat, hogy nem ez lesz majd, amit választok, de legalább lehetne! 🙂 ).
Jól tudok majd a kontrasztokkal játszani, és már biztos (?), hogy lesz táblafalam is, amihez rengeteg inspirációt hörcsögöltem be, évek óta vágytam rá! (Ide most nem teszek képet mert a végleges tervünk szupertitkos, az inspirációk meg nem az enyémek, nem ékeskedem velük.)

Hű, ennyit fér most a web-naplóba, mert mindjárt elalszom és holnap reggel kelni kell.
Szeretés van, boldogság és hömpiség. ♥