Oldal kiválasztása
Koncert – Anna and the Barbies

Koncert – Anna and the Barbies

Vasárnap délutánra beszéltük meg a találkozót, a Bókay kertben. Megint vasárnap délután. Na, addigra már a Szeptemberi Kóstoló programjainak vége is lesz! – gondoltam. Sőt, a tavaly ilyenkor már csak a gyros-os volt nyitva… Mindegy, ez van.
Aztán délután telefonáltunk és még egyszer ránéztem a programra. Jaja, gyerekprogramok, meg valami barbis együttes a végén, gondolom ifjú tinilányoknak. Szinte láttam is magam előtt a rózsaszínes fodros ruhás, szőke csitrit…

Aztán ezen a napsütéses, hűvös, szeles napon eljött a délután és mi elindultunk, majd csak jönnek a rég nem látott barátok, addig minden esetre megnézzük egyáltalán érdemes-e kijönniük.
Megérkeztünk. A külső térben már pakoltak, távozni készültek az árusok, de a hátsó tér felől zene hallatszott. Mentünk arra, magamban azt gondoltam, ez biztos valami lejátszott zene, mert egész jó.
De nem, koncert kezdődött a színpadon, egész sokan is voltak. Aha, ők az Anna and the Barbies?! Végülis volt rózsaszín és tütü is, meg szőke lány is… csak nem úgy, ahogy elképzeltem a “gyerekes nap” programjainak átolvasása után elképzeltem.

Szégyellem, de bár Pásztor Annáról hallottam már, az együttest nem ismertem.

 Tetszett. Érdekes volt, bevont, megmozdultam, táncoltam, mosolyogtam, tapsoltam, ugráltam, ringatóztam, bokszoltam, vigyorogtam és amikor megérkeztek a barátaink, nagyon nem volt kedvem menni…
Érdekes volt figyelni ahogy a közönség, hasonlóan hozzám, oldódott, aktívabb és nyitottabb lett. Egészen sikerült őket feléleszteni, aktivizálni és örömet, kikapcsolódást, “áramszünetet” hozni az életükbe, az életünkbe.
Köszi!

Itt van az ősz!

A forró nyár még mindig tart, 34 fok volt ma, de itt van a szeptember!

Szeretem az őszt, a kedvenc évszakom. Talán mert ősszel születtem, talán mert mindig vártam az iskolakezdést, vagy mert szeretem az új kihívásokat, az avar illatát, a frissen érett, tejes diót, a sütőtököt, a sok fesztivált, a megnyugvó természet színeit, az esőt, a teával-könyvvel bekuckózós estéket, az ismét kezdődő sorozatokat, a kirándulásokat, a hűvös reggeleket, a ködöt…

Tele vagyok ötlettel, tervvel, vággyal, energiával.
No ez persze nem az ősznek köszönhető, hanem a rendezett vérképemnek, annak hogy végre újra pezseg az oxigéndús vérem és hogy egész nyáron pihentem. 🙂

Szóval csak azt akartam mondani: Hello Szeptember! ♥

Halloween – 2013

Halloween – 2013

 Kedves barátokhoz voltunk hivatalosak az idei október utolsó napján, és a programot – szabadtéri lévén – szerencsére már koradélutánra szervezték. Bár Magyarországon kevéssé népszerű, jómagam mindig is rajongtam ezért az ünnepért, valószínű az ősi kelta eredet miatt.
Előző nap szinte csak erre készültem, bár akkor még nem tudtam mennyi gyerek lesz, de szerencsére rengeteg múmia nyalókákat készítettem és belevágtam egy komoly, általam kitalált “temető torta” alkotásába is.

Ha esetleg eltévedtünk volna, már a kapubejáratnál kiderült számunkra, jó helyen járunk, itt lesz a buli, mert méretes tökfilkó hányta magából a magokat a kapunál…

 

Az asztalon bőségesen akadt rémes sütemény, így bátran kihelyeztem magam is a hozott csemegét a társaság nagy örömére…

Annyira boldogságos volt ez a napsütéses, meleg, őszi délután, a nyugodtan áramló Duna, ahogy a gyerekek a parton szaladgáltak és pecáztak, a barátok, amint készítették az ételt, a sok szeretet, ami körülölelte a társaságot.
Szinte ittam magamba a pillanatcseppeket…

A bokrokon mindenfelé szorgos gyerekkezek által készített, apró szellemek himbálóztak…

És itt-ott felbukkant egy-egy pók is a rémisztő hálók között…

A múmiák gyorsan “párologtak” az asztalról és a vidám iszogatás közben, szépen lassan elkészült az étek is, a bográcsban főtt paprikás krumpli.

Be is falt kicsi és nagy, állat és ember derekasan. Jól esett a meleg étek, mert bizony estére kezdett hűlni a levegő. A pattogó tűznél a gyerekek még pillecukrot is sütöttek. Mikor mind belakmároztak, egyet-kettőt én is készítettem magamnak – most, életemben először. Nekem nagyon ízlett, bár igen tömény ám a megpiruló külső réteg ellenállhatatlanul csábító. ♥

Néztem az édesapjukkal pecázó kisfiúkat és arra gondoltam, milyen gyönyörű nap ez, mennyire jó hogy a részese lehetek…
Voltam már többféle Halloween partin, de valahogy ez most a legkedvesebb a szívemnek, mégha estére olyan hideg is lett, hogy kocogtak a fogaim. Lehet hogy nem csak nekem, mert szép lassan mindannyian felcuccoltunk és hazaindultunk, kissé dideregve, a világító, faragott tökökre még vissza-visszanézve…

 

Októberi koszorú

Októberi koszorú

Ma elkészültem végre az októberi fonott koszorúmmal!

Annyira örülök neki, majdnem olyan lett, mint amilyennek terveztem, de persze az anyagok és a napi hangulat is alakították a végleges formáját. Végül felhasználtam az első Meska workshopon készült, nemez sütőtököket, golyókat (sajnos a fekete egy hete elgurult és a szoba-manók eldugták, azóta sincs meg) és szárat is hozzá – mégsem füzér lett belőlük.

Első saját fonású, díszített koszorúm már kint is lóg az előszobában, időszakosan lecserélve a hintázó fanyuszi csapatot. ♥

Design hét – Meska workshop – vesszőfonás

Design hét – Meska workshop – vesszőfonás

Óriási szerencsémre befértem az idei Design hét keretében rendezett Meska workshopok közül kettőre is. A második, amit választottam a vesszőfonás volt.
Régóta érdekel, hogyan is készülhetnek a piacokon árult kosarak, tartók és más szép tárgyak, de még sosem volt alkalmam ilyen technikát kipróbálni.
Az idei első, csodálatos őszi napsütéssel ölelő októberi vasárnap délutánon Bori tanított minket e mesterség alapjaira. A három órás időlimit miatt mindannyian koszorút fontunk és a gondosan előkészített vesszők közül lehetett nehezebb kihívást jelentőt és könnyebben kezelhetőt is választani.

Akárcsak az előző alkalommal, most is mindenféle finomságokkal és illatos teával vártak minket a szervezők, az asztalon pedig rengeteg féle kellék, bogyó, termés, gombok, szalagok és mindenféle évek alatt összegyűlő csoda várta, hogy felhasználjuk őket.

Először persze a kiválasztott vesszőket kezdtük el simítani, ívelni, finoman hajlítani, hogy aztán a vezérszálba fonva kialakíthassuk koszorúinkat. Egymás szemére vigyázva, lelkesen gyötörtük a törékeny, ám nedvességgel jól átitatott szálakat, így hamarosan mindannyian kialakítottuk koszorúinkat, mégha nem is sikerültek tökéletes körre…

Ezután kezdődhetett az egyedi díszítés, kinek-kinek ízlése szerint. A többség ragasztópisztolyt használva alkotott, de sokan voltunk, így forgóban juthatott mindenki hozzá. Én inkább félrevonultam, és felvarrtam az alapokat a koszorúra, gondolván, hogy majd otthon befejezem, nekem szerencsére van otthon ilyen rögzítő eszközöm.
Mivel maradt vessző, amikor kész lettem a foglalkozáson kivitelezhető szinttel, Bori bíztatására fontam még egy, kisebb koszorút, ami még most is szárad, mert friss fűzfavesszőből lett hajlítva.

Nagyon szép munkák készültek, egészen különleges, termésekkel gazdagon díszített őszi koszorúk is.
A foglalkozás végén mindenki örömmel vitte haza az elkészült, saját készítésű kincseit. ♥

a szervezők blog bejegyzése: Meska kézműves workshopok a Design Héten