Browse Tag

ősz

Koncert – Anna and the Barbies

Vasárnap délutánra beszéltük meg a találkozót, a Bókay kertben. Megint vasárnap délután. Na, addigra már a Szeptemberi Kóstoló programjainak vége is lesz! – gondoltam. Sőt, a tavaly ilyenkor már csak a gyros-os volt nyitva… Mindegy, ez van.
Aztán délután telefonáltunk és még egyszer ránéztem a programra. Jaja, gyerekprogramok, meg valami barbis együttes a végén, gondolom ifjú tinilányoknak. Szinte láttam is magam előtt a rózsaszínes fodros ruhás, szőke csitrit…

Aztán ezen a napsütéses, hűvös, szeles napon eljött a délután és mi elindultunk, majd csak jönnek a rég nem látott barátok, addig minden esetre megnézzük egyáltalán érdemes-e kijönniük.
Megérkeztünk. A külső térben már pakoltak, távozni készültek az árusok, de a hátsó tér felől zene hallatszott. Mentünk arra, magamban azt gondoltam, ez biztos valami lejátszott zene, mert egész jó.
De nem, koncert kezdődött a színpadon, egész sokan is voltak. Aha, ők az Anna and the Barbies?! Végülis volt rózsaszín és tütü is, meg szőke lány is… csak nem úgy, ahogy elképzeltem a “gyerekes nap” programjainak átolvasása után elképzeltem.

Szégyellem, de bár Pásztor Annáról hallottam már, az együttest nem ismertem.

 Tetszett. Érdekes volt, bevont, megmozdultam, táncoltam, mosolyogtam, tapsoltam, ugráltam, ringatóztam, bokszoltam, vigyorogtam és amikor megérkeztek a barátaink, nagyon nem volt kedvem menni…
Érdekes volt figyelni ahogy a közönség, hasonlóan hozzám, oldódott, aktívabb és nyitottabb lett. Egészen sikerült őket feléleszteni, aktivizálni és örömet, kikapcsolódást, “áramszünetet” hozni az életükbe, az életünkbe.
Köszi!

Itt van az ősz!

A forró nyár még mindig tart, 34 fok volt ma, de itt van a szeptember!

Szeretem az őszt, a kedvenc évszakom. Talán mert ősszel születtem, talán mert mindig vártam az iskolakezdést, vagy mert szeretem az új kihívásokat, az avar illatát, a frissen érett, tejes diót, a sütőtököt, a sok fesztivált, a megnyugvó természet színeit, az esőt, a teával-könyvvel bekuckózós estéket, az ismét kezdődő sorozatokat, a kirándulásokat, a hűvös reggeleket, a ködöt…

Tele vagyok ötlettel, tervvel, vággyal, energiával.
No ez persze nem az ősznek köszönhető, hanem a rendezett vérképemnek, annak hogy végre újra pezseg az oxigéndús vérem és hogy egész nyáron pihentem. 🙂

Szóval csak azt akartam mondani: Hello Szeptember! ♥

Halloween – 2013

 Kedves barátokhoz voltunk hivatalosak az idei október utolsó napján, és a programot – szabadtéri lévén – szerencsére már koradélutánra szervezték. Bár Magyarországon kevéssé népszerű, jómagam mindig is rajongtam ezért az ünnepért, valószínű az ősi kelta eredet miatt.
Előző nap szinte csak erre készültem, bár akkor még nem tudtam mennyi gyerek lesz, de szerencsére rengeteg múmia nyalókákat készítettem és belevágtam egy komoly, általam kitalált “temető torta” alkotásába is.

Ha esetleg eltévedtünk volna, már a kapubejáratnál kiderült számunkra, jó helyen járunk, itt lesz a buli, mert méretes tökfilkó hányta magából a magokat a kapunál…

 

Az asztalon bőségesen akadt rémes sütemény, így bátran kihelyeztem magam is a hozott csemegét a társaság nagy örömére…

Annyira boldogságos volt ez a napsütéses, meleg, őszi délután, a nyugodtan áramló Duna, ahogy a gyerekek a parton szaladgáltak és pecáztak, a barátok, amint készítették az ételt, a sok szeretet, ami körülölelte a társaságot.
Szinte ittam magamba a pillanatcseppeket…

A bokrokon mindenfelé szorgos gyerekkezek által készített, apró szellemek himbálóztak…

És itt-ott felbukkant egy-egy pók is a rémisztő hálók között…

A múmiák gyorsan “párologtak” az asztalról és a vidám iszogatás közben, szépen lassan elkészült az étek is, a bográcsban főtt paprikás krumpli.

Be is falt kicsi és nagy, állat és ember derekasan. Jól esett a meleg étek, mert bizony estére kezdett hűlni a levegő. A pattogó tűznél a gyerekek még pillecukrot is sütöttek. Mikor mind belakmároztak, egyet-kettőt én is készítettem magamnak – most, életemben először. Nekem nagyon ízlett, bár igen tömény ám a megpiruló külső réteg ellenállhatatlanul csábító. ♥

Néztem az édesapjukkal pecázó kisfiúkat és arra gondoltam, milyen gyönyörű nap ez, mennyire jó hogy a részese lehetek…
Voltam már többféle Halloween partin, de valahogy ez most a legkedvesebb a szívemnek, mégha estére olyan hideg is lett, hogy kocogtak a fogaim. Lehet hogy nem csak nekem, mert szép lassan mindannyian felcuccoltunk és hazaindultunk, kissé dideregve, a világító, faragott tökökre még vissza-visszanézve…

 

Októberi koszorú

Ma elkészültem végre az októberi fonott koszorúmmal!

Annyira örülök neki, majdnem olyan lett, mint amilyennek terveztem, de persze az anyagok és a napi hangulat is alakították a végleges formáját. Végül felhasználtam az első Meska workshopon készült, nemez sütőtököket, golyókat (sajnos a fekete egy hete elgurult és a szoba-manók eldugták, azóta sincs meg) és szárat is hozzá – mégsem füzér lett belőlük.

Első saját fonású, díszített koszorúm már kint is lóg az előszobában, időszakosan lecserélve a hintázó fanyuszi csapatot. ♥

Design hét – Meska workshop – vesszőfonás

Óriási szerencsémre befértem az idei Design hét keretében rendezett Meska workshopok közül kettőre is. A második, amit választottam a vesszőfonás volt.
Régóta érdekel, hogyan is készülhetnek a piacokon árult kosarak, tartók és más szép tárgyak, de még sosem volt alkalmam ilyen technikát kipróbálni.
Az idei első, csodálatos őszi napsütéssel ölelő októberi vasárnap délutánon Bori tanított minket e mesterség alapjaira. A három órás időlimit miatt mindannyian koszorút fontunk és a gondosan előkészített vesszők közül lehetett nehezebb kihívást jelentőt és könnyebben kezelhetőt is választani.

Akárcsak az előző alkalommal, most is mindenféle finomságokkal és illatos teával vártak minket a szervezők, az asztalon pedig rengeteg féle kellék, bogyó, termés, gombok, szalagok és mindenféle évek alatt összegyűlő csoda várta, hogy felhasználjuk őket.

Először persze a kiválasztott vesszőket kezdtük el simítani, ívelni, finoman hajlítani, hogy aztán a vezérszálba fonva kialakíthassuk koszorúinkat. Egymás szemére vigyázva, lelkesen gyötörtük a törékeny, ám nedvességgel jól átitatott szálakat, így hamarosan mindannyian kialakítottuk koszorúinkat, mégha nem is sikerültek tökéletes körre…

Ezután kezdődhetett az egyedi díszítés, kinek-kinek ízlése szerint. A többség ragasztópisztolyt használva alkotott, de sokan voltunk, így forgóban juthatott mindenki hozzá. Én inkább félrevonultam, és felvarrtam az alapokat a koszorúra, gondolván, hogy majd otthon befejezem, nekem szerencsére van otthon ilyen rögzítő eszközöm.
Mivel maradt vessző, amikor kész lettem a foglalkozáson kivitelezhető szinttel, Bori bíztatására fontam még egy, kisebb koszorút, ami még most is szárad, mert friss fűzfavesszőből lett hajlítva.

Nagyon szép munkák készültek, egészen különleges, termésekkel gazdagon díszített őszi koszorúk is.
A foglalkozás végén mindenki örömmel vitte haza az elkészült, saját készítésű kincseit. ♥

a szervezők blog bejegyzése: Meska kézműves workshopok a Design Héten

Didergő

Hú, most aztán nem jó ülni a gép előtt, di-di-di-di-didergek. És még sok idő van október 15-ig, amit nem a születésnapom miatt várok, mint gyerekkoromban, hanem a távfűtés beindításáért. Nagyon hideg van itt a panel lakásban, és már a délutáni napsütés sem tudja felmelegíteni a falakat.
Aggódom a családi rágcsálóinkért is, de egyelőre úgy tűnik, jól vannak. Nyüzsi szép bundusban van (tuti megint vedlik majd ha végre meleg lesz), a lányok pedig összebújnak este…

Szombaton lementünk a nyaralóba zárni, és átvenni a munkát. Majdnem hanyatt estem, amikor megláttam a lefestett, leápolt házat. Gyönyörű lett! Gondos, alapos munka és látszik, hogy nem csak vékonyan rákentek valamit, hanem rendesen van benne anyag is, ahogy a szomszéd mondta “húsa” van. Ráadásul ügyeltek mindenre, sehol egy lecseppenés, nem kellett üveget takarítanom, profi.

A ház színe adott volt, de a teraszt kicsit változtattuk, most konyak színe van és az is csodás lett. Remélem kiállja a festés a tél és a következő évek próbatételeit is!

A házat belül is felkészítettük a télre, felhoztunk minden élelmiszert, nehogy úgy járjunk, mint két éve az egérrel… Azt hiszem, úgy nézünk ki ilyenkor, mint egy karaván, de muszáj le-fel hordani egy csomó cuccot, a mínuszokra nem maradhatnak a faházban.

Délután kihasználtuk a csodás időt, sétáltunk egy kicsit – a hullámzó, felkavart, türkiz színű Balaton felett hatalmas fellegek araszoltak; nagy habos fehérek és olykor komor szürkék is – beültünk a kedvenc fagyizónkba – ami szintén zárva lesz már jövő héttől – rengeteget beszélgettünk a környékbeli lakókkal és a “törzsnyaralókkal”.

Ilyenkor mindig mindenféle őszi “ereklyét” is gyűjtök, kövekkel, dióval, ágakkal, levelekkel jöttem haza… Alkotások majd a Pink & Red-en. 🙂

Élményszivacs

Tegnap nem jutottam el az írásig, annyira kivan a lábam, lefeküdtem. Ez a sok trappolás új élmény, ma nem is tudtam taichi-ra menni, mert este csak a magastalpú papucsomban tudok járni… Pedig tegnap bekentem Diclac-kal és amennyire a kezem bírta masszíroztam is.
Ma néztem talpbetétet, de egyik sem jött be. Lehet előveszem az MBT cipőm, csak azt meg szokni kell akkor újra.

Mégis, nagyon bejön ez a turistáskodás Budapesten… van is folyamatosan gyarapodó mini bakancslistám erre az időszakra és nap mint nap teljesül valami, amit nagyon élvezek!
Szerdán három kedves ismerőssel is találkoztam, közben megismertem egy új kávézót is (BalzaCafe), ahol életem eddig legfinomabb répatortáját faltam be. Sajnos magát a kávét nem tudtam tesztelni, mert már a lányommal ittam egyet előtte és nem mertem duplázni.
Ma volt az “írós nap” és van csomó tervem, vázlatom, mondatok, villanások, novellafoszlányok is miegyebek – örülök, hogy érkeznek. Nem siettetem, szivacs üzemmódban élménygyűjtök.
Ma elmentem a MÜPÁ-ba őszi-téli műsorokért, főleg Apu miatt, de rájöttem, innen is jöhetne valami a listámra – és egyébként is olyan illatos, igényes kiadványok ezek – hoztam magamnak is.
Ettem csodás miniszendvicseket (pipa), szaglásztam könyvesboltban, begyűjtöttem a hétvégi kuponakciók füzeteit…

Most az ágyban fekve írok, még van mit csiszolni a pózon, valahogy a lábam jó lenne felpolcolni… kár hogy ennyire sajog, de legalább van bio-fékem. 😀

Tavasz szeptemberben

Tudom, hogy ősz van, de nekem tavasz, azaz ébredés, egy új korszak kezdete. Persze nem mától, de lassan ide is eljutok, blogot írni… Nem tudom fogok-e tudni pótolni, élményeket visszafelé leírni, de legalább elkezdek újra.

Ma is szorgos napom volt, készül a kreatív kuckóm és még hiányzik bútor, szóval szatyrozás van és selejtezés. Előszedtem a gyerekek gimnáziumi tankönyveit is a szekrény mélyéről, meghirdettem Facebook-on, hátha kell valakinek, aztán mennek a szelektív gyűjtőbe… esetleg a nyitott könyvespolcra, ahova ma is vittem egy halom olvasnivalót, remélem lesz aki örömmel lapozgatja majd!

Reggel nyugisan keltem, finom szendvicset készítettem magamnak és teát, Pinterestet böngésztem, mert a hétvégén szeretnék köveket festeni… aztán mikor a Kedves felébredt, készült neki tükörtojás, amitől mindig olyan boldog. ♥

Utána elmentem a piacra, mert vendégek jönnek a hétvégén, lecsót főzünk majd bográcsban – bár amikor elindultam, még úgy volt, hogy marhapörköltet – és lesz nagy beszélgetés, pihenés, kalandparkozás meg minden.
Jó volt újra találkozni az árusokkal – nyáron nem jutok ki a lőrinci piacra – hiányoztak, és állítólag én is nekik! ♥

A kényelmes tempójú, nézelődős-beszélgetős vásárlás után innen robogtam a KÖKI-be, lepakoltam a könyveket – többen megbámultak – vettem az Obi-ban egy fiókos tárolót a gyöngyöknek, aztán bementem a Kreatív Hobby boltba és kiválasztottam az akril festék színeket a kavicsokhoz. Alig várom, hogy pingálhassak, már csomó inspirációt gyűjtöttem, ide: Pinterest – Ficsergő – Let’s paint rocks!

Ezután beültem a Frei-caféba és megkóstoltam a csepegtetett eljárással készülő, tokiói csokoládés-málna lattét. Hú, de finom! Ezt a lányomnak is meg kell kóstolnia! ♥ Pedig nem szoktam már édesen inni a feketét, de ez most nagyon jól esett, igazi kényeztetés és a málna íze még sokáig ott selytelmeskedett a számban.

Most újra itthon vagyok, mosás-főzés-pakolás körben kerengek apró pihenéseket beiktatva, mert bizony izomlázam van a tegnapi taichi edzés miatt.

Remélem ti is jól vagytok! Legyen csodás hétvégétek! ♥

Képes napi-riport – 2012.11.24. / 4.

A következő élményünk a III. Nyílt Nemzetközi Chan Wu Bajnokság volt. Valahogy nagyobb szabású rendezvényre számítottam, de ezen a versenynapon inkább a csapattársak és családtagok buzdították a versenyzőket, no és volt néhány érdeklődő.
Érdekes volt belepillantani ebbe a világba, valahogy így néhány hónap tai chi után már másként tisztelek mozdulatokat, tartásokat és akárcsak nyugodt, harmónikus lépéseket is.

 

A tai chi versenyek közül ezen a napon a férfiak chen stílusú tai chi gyakorlatait láthattuk. A versenyben nekünk igazán meggyőző csak egy
srác volt, a többiek fényévekre távol álltak az ő teljesítményétől. Ettől függetlenül érdekes volt megnézni a gyakorlatokat, a pontozást stb.
Elég sokáig elidőztünk itt, valójában szórakoztató volt csak szemlélődni is. Este, mire hazaértünk eléggé elfáradtam, de legalább az Apu tortájának
mindenképpen neki kellett állnom, mert az előkészítési idő kb. fél óra, a sütési ideje pedig 100 perc volt, ráadásul be is kellett hűteni, így
nem hagyhattam másnapra.
 

Amíg az előkészítéssel bajlódtam, addig a sütőt egy jó adagnyi sütőtök sütésével melegítettem be, gondoltam jó lesz frissen néhányat
elnyammogni, a többi pedig mehet másnap a “szokásos” gyömbéres-narancsos levesbe. A torta tölteléke már bekeverve is eszméletlen fininek tűnt, de amikor
sülni kezdett, olyan illatokkal töltötte meg a lakást, hogy a párom teljesen kivolt, pláne mikor kiderült, hogy falatnyit sem tud enni belőle, csak vasárnap, hiszen plusz adag nem készült…
Hú, éjfél után feküdtem le, és még hajnalban felkeltem a lehűlt tortát bepakolni a hűtőszekrénybe. Mozgalmas nap volt.

 

Képes napi-riport – 2012.11.24. / 3.

Azt hiszem a mai napot nem fogom tudni befejezni, mert megsült az első torta és amíg hűl, megyek vissza kötni… A másik tortát reggel sütöm meg (inkább felkelek korán), már nem tudnám megvárni míg kihűl stb. Így holnapra hagyom a III. Nyílt Nemzetközi Chan Wu Bajnokságon tett látogatásunk képeit és a kapcsolatos érzéseket, élményeket, Nyüzsi esti rosszalkodásait, a tortasütést és a filmnézést…
Addig is legyen itt még néhány kép a mai napról: a rövidke sálkötésről, még világosban, aztán a méretes kupacnyi zokni teregetéséről, és végül a Körcsarnok melletti parkban fotózott csodás őszi hangulatról.

És még egy mai őszi kép, csak mert annyira imádom ezt az évszakot: