Browse Tag

nyaralás

Irány Bretagne avagy a Nagy utazás

Mint azt a Ficsergőn tavasszal már írtam, több mint tíz éve (igazából tizenhét) éve vágyom vissza Bretagne-ba. A normandiai kalandok idén a bónuszok voltak…

bretagne hova menj

Maga az utazás ajándék, tőlem-nekem az 50. születésnapomra. Ami majd csak októberben lesz, de akkor az időjárás egészen másfajta kalandokat hozott volna, így a párommal abban maradtunk, hogy inkább a “biztosra” megyünk és nyárra tesszük az utat. Persze olyan, hogy “biztos” sosincs, főleg nem Normandiában és Bretagne-ban, de mégis nagyobb eséllyel van jó idő.
No ez be is jött, annyira csodás időnk volt, hogy előzetes rémhírek ide-vagy oda, még túl meleg is volt, hiszen azt mondják arra 22-25 fok körül hőmérséklet van nyáron, de most bizony legalább egy hétig hőség volt 35 fok körüli hőmérsékletekkel és mivel ott még este tízkor is világos van, bizony csak késő éjszaka jött az enyhülés…

Ici-pici statisztika: Összesen 5.760 km-t tettünk meg. Azt nem számoltam ki időben mennyit utaztunk, de maga az út oda és vissza 2x ~19 óra volt. Odafelé és visszafelé is megálltunk pihenni, bár hazafelé egyben is jöttünk több mint 12 órát, ami nagyon fárasztó volt még nekem is, pedig nem is vezettem…

Az utazás közben folyamatosan naplóztam és az ezzel kapcsolatos tapasztalataimról írtam is a kreatív blogomon: itt
S
ajnos még mindig nem vagyok kész az írással, Apu halála “kissé” megakasztott, de igyekszem minél előbb lejegyezni az emlékeket, amíg még frissek, még ha nem is lesz így olyan, mint amit ott írtam volna.

A digitális jegyzetelés most sem volt elsődleges, mindenképpen inkább megélni szerettem volna a sok élményt, mint leírni. Anno részletes naplót írtam a Ficsergőre a hurghadai, a római és a nizzai vakációnkról, ezt most idő hiányában nem teszem. Ez a bejegyzés is csak egy gyors szösszenet, aztán ha jut időm rá, írok majd róla sokkal részletesebben, szerintem nem is napi bontásban, inkább kicsit tematikusan.

A felkeresett csodálatos helyek közül a Saint-Mathieu pont volt a legtávolabb az otthonunktól.

Saint-Mathieu abbaye

Talán a Mont Saint Michel még mindig a legkedvesebb a szívemnek… és most már a pároménak is.

Le Mont-Saint-Michel

Óriási élmény volt “testközelben” látni, megérinteni a menhíreket, a dolmeneket, csodálni a rejtélyes kősorokat… Órákig barangoltunk közöttük.

megaliths

Bretagne népszerű látnivalói, a világító tornyok közül is többet megismertünk, de az igazi látványos élményt nyilván éjjel, nagy hullámverésben adták volna.
Ilyet nem láttunk, de nem is bánom… Félelmetes lehet!

s-DSC09338

Bevallom előzetesen nem terveztem be, de tartottunk egy D-Day napot is, ami megrázó és felemelő élmény volt – kettő az egyben.
Mindenképpen elmennék újra, sőt ha valaha visszamegyünk még, biztos ismét felkeressük ezeket a helyeket!

s_DSC08076

A számomra legfontosabb helyszínek talán az erdők voltak. Leírhatatlan élmény volt újra sétálni Merlin erdejében, a Broceliande fái és különleges hangulata még mindig fájóan otthonos és nagyon nehéz volt tovább menni…

s-DSC09738

Megismerhettem egy új erdőt is. Fougeres erdeje egészen más, mint a Broceliande és kötődik a druidák mondavilágához, sőt ebben található egy különleges kősor, melyet a druidák útjának (Cordon des Druides) neveznek.

Fougeres forest

A felsorolásból nem kéne kihagynom a városokat, de azt hiszem mégis inkább rászánom magam a tematikus jegyzetelésre apránként, mert így nem tudom átadni az élményeket, amik hozzájuk kapcsolódnak. Talán ez a kis rövid bejegyzés is elég arra, hogy felkeltse az érdeklődést Franciaország kevésbé népszerű régiói iránt és más is elinduljon arra kalandozni.

Quimper 2016 july

A későbbi bejegyzéseket majd linkelem ehhez a poszthoz, hogy egy helyen meglegyen mi merre és hogyan.

nyaralásos szeretemes, 2015.aug.13.

❤ sirálycserkészés gumimatracos álcázással ❤ fröccs ❤ esti séta ❤ hullócsillagles ❤ fekve majszoló tengerimalacok ❤ frissen szedett paradicsom ❤ fenyősimogatás ❤ ágyból csillagokat bámulni csodás! ❤

Vettünk egy nagy levegőt

Nyaralni voltunk, tillárom hajj! 🙂 Nem írtam meg, mert félős vagyok, inkább csak utána osztom meg az ilyesmit, még ha aligváromis és már történik is…

Igaz, idén “csak” egy hét jutott, de akadt benne minden, amire csak vágytunk (és olyan is amire nem – szerencsére ebből csak alig).
Csodás idővel kezdtük, de aztán volt felhőszakadásos bőrig ázás sok-sok nevetéssel és furcsa szagokkal – ilyet még sosem tapasztaltunk meg!
Remek ételekkel és nagyszerű italokkal (fröccsök és rozé fesztivál!) kényeztettük magunkat, rengeteget aludtunk, végül egészen nagyot ünnepeltünk…

És volt még (a teljesség igénye nélkül): az állatoknak: kertben szaladgálás, nekem: kevés, de fontos kötés, nekünk: kávé és illatos pogácsa a kedvenc pékségünknél, sorsjegy-kaparás, sok-sok fagyievés, apró gyermekekkel játszás, rengeteg fürdés, viharlesés…

No meg kirándulás a töreki tájvédelmi körzetben…

Kicsi párommal most aztán igazán vettünk egy nagy levegőt, hiszen kezdődik a házban a befutó szakasz: amint kész az aljzatbeton, burkolás jön és sok-sok izgalom, sikerült-e jól választanunk a köveket, a csempét – vajon olyan lesz-e mint álmodtuk, gondoltuk…
No, de erről majd külön írok, hamarosan.

Újra a városban

Ma feljöttem már a nagy kalandról, a balatoni regenerálódásról… Reggel összepakoltam a kis rágcsáló népeket és felautóztunk. Szerencsére most nem hőségben mint lefelé, amikor nagyon aggódtam, hogy nem bírják ki az utat, főleg mert nem túl jól működik a légkondi a kocsimban, és családi okok miatt nem korareggel indultunk.
Sok-sok élmény ért, majd lehet leírom. Nagyon élveztem, hogy a gyerekeim bekeretezték nekem a pihit: az első három nap a lányom volt velem, az utolsó három napon pedig a fiam is velünk tartott a hosszúhétvégére.
Valahogy bármilyen lócik is, nekem ugyanúgy csemeték… 🙂

Most a fő program a háziasszonytalan lakás életre keltése, ezért többet majd később.
Jó itthon. ♥

Megérkeztünk

Nem igazán akartam nagy dobra verni, mert sok dolgon függött, ráadásul nem is biztonságos kikürtölni. De most már visszatértünk, így elárulhatom, miért számoltam vissza, aztán pedig miért volt nagy a csend…

Egyiptomban töltöttük a Karácsonyt és hamarosan élménybeszámoló – utólagos útinapló – következik…

Bár azt hiszem, inkább könyve(ke)t kéne írni ebből a sok-sok élményből, történetből és mindabból, amit ott kaptam.

Meglátjuk mennyire futja tőlem, az biztos, hogy bennem sok-sok új kincs van, amit köszönök.  ♥

Utólag is Békés Karácsonyt és

Boldog Új Esztendőt mindenkinek!

Egyébként Vakáción

Már több mint egy hete pihenek. El sem tudom mondani mennyit alszom, tisztára mint egy mormota. Az élet (el)robog mellettem, én meg csak itt pihegek. Néha szó szerint, mert nem kapok levegőt, máskor csak képletesen.
Létezem – finomakat falok, olykor kutyulok valamit, de leginkább párom kényeztet és enni visz; leveseket, halakat falok, sokszor palacsintát, vagy ami éppen tetszik és kívánatos.
A vérvétel a nyaralás utánra halasztva, nem is érdekel az eredmény, mert tudom milyen: sosejó, lehet hogy én egyszerűen ilyen vagyok: átlagtól eltérő, “hibás” – kész és kész.

Lassan – éppen most normálisan – élek, kötök, horgolok, gyöngyöt fűzök, netes közösségi dolgokkal szüttyögök, beszélgetek, kortyolom a jó levegőt, a jó nedűket, terelem a rossz – nagggGGyon rossz – nyulamat, pocsék tévé filmeken alszom el, és ma éppen élvezem a hűs, borús, szeles időt.

Már az sem zavar, hogy a gyógyszertől hullik a hajam, mert tele van a fejem babahajjal… és nem tudom mi a jó, ha segít ez a borzasztó napokat okozó apró, sárga bogyó, vagy ha nem. Döbbenet, de több mint fél éve szedem… minimum 75 pocsék napot kaptam tőle, de nem tudom mennyitől mentett meg. Persze minden áldott nap van minek örülni, van min mosolyogni, van mit és kit ölelni, így zokszóra nincs okom. Nem is panaszkodom, csak mondom, mert néha eltipródom ezen, igazán nem is tudom, miért szedem, és mi lenne ha nem…

Napi hepiend – Nyár esti jazz

Miután a fonyódi Sör és Csülök napokban csalódtunk, mint írtam, átgurultunk Siófokra a VII. New Orleans Jazz Fesztiválra. Ezt a rendezvényt a tegnapi “nagy siófoki sétám”-on szúrtam ki magamnak.
Ez a fesztivál szerencsére nem okozott csalódást – könnyű nyári szellő, remek zene, vidám táncosok, lelkes nézők, no és a közeli Marcipán fagylaltozó különleges fagylaltja tette tökéletessé az estét.
Egyre inkább azt gondolom, a jazz hallgatásához be kell érni. Nekem mostanában sikerül… Rhoda Scott koncert élménye után, most ismét éreztem, hogy egyre több ilyet szeretnék hallgatni… Örömzene.

Nyuszi “ül” a fűben…

Életem párja még mindig barátkozás kezdetén áll a hosszú-füles családtaggal, de megenyhülni látszik, mert egyre nő a közös tevékenységeik aránya, s most hétvégén kitalálta, hogy ő bizony ennek a futkorász, nyüzsge lénynek épít a kertbe egy kifutót.
A tervet már aznap tett követte, elmentünk az Obiba, megnézni milyen lehetőségeink vannak egy relatív kultúrált, de a lényt a kívánt helyen jó eséllyel sikeresen megörző kerítés kialakítására. A 80 cm magas vadrács mellett döntöttünk, remélve, hogy ez az ugri-bugri, cikázó veszedelem még nekifutásból sem ugorja át. Persze a rácsok megfelelő távolságának belövése is aggodalomra adott okot. Első nap 4 elemet vettünk, de másnap inkább továbbiakkal bővítettük a készleteket…
Némi drótozás, kötözés és a nyitás-csukás, valamint bejutás opció kialakítása után el is készült a füves tér, amit a nyuszinak szántunk. (A két fenyő között, egy szív alakú kő alatt, itt alussza örök álmát a mi kis Dodzsemünk is.)
A bétateszt alatt egyszer a hátsó lábainál fogva rángattam vissza Nyüzsit a kis kertbe, de azért úgy tűnt, folyamatos felügyelettel betöltheti a kívánt funkcióját, lehetőséget kínál neki robogni, legelészni, hűsölni, rágni – szóval nyulaskodni.


Azóta minden este, hat után, kint vagyunk egy-másfél órát, együtt. Rohan mint a veszedelem, legel, rágja a berakott fatörzseket, próbál elcsenni, átrángatni és befalni a szomszéd kertből valami furcsa levelű dolgot, kapar, a lábaim mellé fekszik, majd újra rohan…
Jó. Ilyenkor, az alkonyati napon nekem is jól esnek a sugarak, és az együttlét is. Nem fegyelmezek itt, csak ha kiszökési veszély van. Jó őt boldognak látni!
Csak majd bajban leszünk, amikor visszakerülünk a panelba… ő is, én is.
No de most nem gondolok erre, most nyaralunk és hejehujaság van.

Hurrá, nyaralunk!

Tudom, eltűntem.
De van mentségem, mert “Hurrá, nyaralunk!” állapot van, és szivacs üzemmódban szívom be az élményeket.
Két nap “magány” után érkezett hozzám a “kicsi” fiam, aztán volt a lányom is néhány napot, és most hosszú-hétvégére velünk van a párom is.
Sőt, mentünk barátokhoz is hőség ide vagy oda… De jó volt!

Szóval zajlik az élet, és pihenés van – most nem az írás van fókuszban. (Majd később!)

Pihenni jó. Köszönöm, hogy megadatik.

Lesz végre nyár?!

Itt vagyunk hát, a nyuszi meg én. Ma itt ébredtünk a nyaralóban. Tegnap még hűvös volt (állítólag éjjel csak 12 fok), bár nekem jól esett, nem fáztam.
Korahajnaltól csakúgy bömbölt a Balaton, fújt a szél, de én ezt a hangot is szeretem. Reggelre meg is tupírozta a felhőket, de még maradt elég. Egész nap jöttek, mentek, de dél körül már volt, hogy kisütött a nap.
Aztán délután megint jött boru, derü, szél, hűvös. De eső nem, csak cseppecskék – talán le sem értek a földig.
Most nyugalom van, áll a levegő, érkezik a meleg…
Úgy tűnik mintha tényleg július érkezne a júliusba.
Legyen. Mi készen állunk a nyárra!