Browse Tag

nyár

nyaralásos szeretemes, 2015.08.19.

♥ tépett szendvics reggeli ♥ késő nyári napsütés ♥ Veszprém ♥ patakpart ♥ kapibara ♥ szurikáta ♥ Fricska ♥ szilvás pite ♥ séta a Várban ♥ templom rom ♥ esti borozás ♥ cicaringatás ♥ Stigmata ♥

nyaralásos szeretemes, 2015.aug.18.

♥ pogácsa ♥ Eszter, a csacsi ♥ bambusz simogatás ♥ esőből kirándulás a napsütés felé ♥ még meleg meggyes rétes ♥ esti bujszi ♥ hullámzó Balaton ♥ suhanó felhők ♥ tejszínhabos kávé ♥

 

nyaralásos szeretemes, 2015.aug.17.

❤ potyareggeli: kacsamájas zsíros kenyér ❤ őszibarack ❤ spagetti ❤ füvet faló tengerimalacok ❤ egész napos könyv olvasás jegyzeteléssel ❤ kupak tervek ❤ napon beérett paradicsom ❤ esti sorozatnézés ❤

nyaralásos szeretemes, 2015.aug.15.

❤ reggeli joghurtos müzli ❤ tengerimalac bajuszok napsütésben ❤ boldog nyuszi ❤ Badacsony ❤ hajózás ❤ séta az esõben ❤ esti lábmasszi ❤ sült kolbász ❤ ribizli fagyi ❤ mangós smoothie ❤

nyaralásos szeretemes, 2015.aug.13.

❤ sirálycserkészés gumimatracos álcázással ❤ fröccs ❤ esti séta ❤ hullócsillagles ❤ fekve majszoló tengerimalacok ❤ frissen szedett paradicsom ❤ fenyősimogatás ❤ ágyból csillagokat bámulni csodás! ❤

Egyszázegy

Ma különleges nap van, az egyszázegyedik. Innen is, onnan is. Tegnap “letelt” a 100 boldog nap, amit márciusban (26-án) kezdtem el, és Instagram-on tettem közzé a boldogságos pillanatok képeit.

Mindig keresek és találok örömet, jó, pozitívat a nehezebb napokon is, de érdekes volt így megörökíteni, és akár visszanézni is, miket pakolásztam fel a világhálóra.
Persze nem hagytam abba, szóval ma van a 101/100 happy day. 🙂

       

De mint írtam nem csak innen, hanem onnan is 101. nap van. Méghozzá azért, mert a mai nap a 101. ha elkezdjük a visszaszámlálást a ház átadásának szerződésbeli határidejéig!
Szóval holnap nekilátunk naponta vágni a 100-as centit! 🙂 Persze jó eséllyel előbb kész lesz minden, de akkor is gyönyörűség ez az élmény, ki nem hagynám!
Legrosszabb esetben a következő születésnapomig számolunk vissza. 😀

A házról most nem szólok többet, remélem tudok rá időt szakítani a napokban, hogy bővebben leírjam mi történt júniusban.

           

Meggyes pót-jegyzet

Ezt a bejegyzést már két hete készülöm megírni, de valahogy sehogyse jött össze. Most rászánok fél órát és megírom, mert különben sosem…
Történt, hogy lassan három hete, még június 11-én meggyes sütemény kíséretében kerestem fel kedves könyvelő barátunkat, hogy adjon tanácsot az online bolt nyitásával kapcsolatban, hogyan is kell ezt hivatalosan, szépen és okosan. Hazafelé beugrottunk a Pókhoz is, aki elszomorodott, mert neki nem jutott a sütiből. Volt neki viszont meggyfája tele gyümölccsel, így gyorsan szedtünk egy pitére valót és másnap reggel készítettem neki is. Ekkor derült ki az is, hogy náluk bizony senki nem szedi le a fáról a meggyet, ott fog tönkremenni. No, ezt nem hagyhattuk, bevállaltuk, hogy kimegyünk a hétvégén és megmentjük a Világot… Ja nem, a meggyfácskát a tehertől.

Kellemest a hasznossal alapon, az eseményt kerti grillezéssel kötöttük egybe. Az én kicsi párom még alkonyat után is szorgosan szedegette a piros gyümölcsöt, ami kezdett aggasztó mennyiségű lenni… Fagyasztónk nincs, elajándékoztam, és egyszercsak ott álltunk két rekesz meggyel. Atyavilág!

Estére már majd össze estem, de bizony szét kellett válogatni a meggyet és hűtőbe tenni, amennyit csak lehetett. Hű!

Másnap kezdődött az igazi nagy munka, válogatni, magozni, cukrozni és befőzni. Nem is szoktunk eltenni lekvárt, a panelban nem marad meg (legalábbis ez volt az elméletem), de most gondoltam a házba költözésig csak kibírja és nosza, tegyük el lekvárnak! Vettem is mindenféle csodás befőző terméket, cukrot, üvegeket… és nekiláttunk.
Mire készen lettünk a magozással, megnéztem A science fiction látnokai teljes sorozatát!

A befőzés már gyorsan ment, készült felezett meggyes dzsemm és aprított változat is, valamint háromféle cég zselésítőjét próbáltuk, így szorgosan felírtam minden lekvárra melyik verzió, hogy majd később tudjam, melyik lett finom. Igen, szégyen vagy sem, a hagyományos, órákig-főzős lekvárt nem vállaltam be, csak a gyors dzsemmeket.A több napos projekt után jelentősen megnőtt a szememben minden otthon készült lekvár értéke, pedig én is főztem már és tudtam mivel jár, csak eddig nem “ipari” mennyiségben.
Most már a napok, hetek távlatában szépül az emlék, de akkor nagyon mondogattuk, hogy hű legközelebb inkább veszünk lekvárt a piacon. No, majd ha jön az ősz és felbontjuk a kincset rejtő üvegeket, lehet mást gondolunk majd, ez mégiscsak saját készítésű csemege, ami ajándéknak is remek. ♥

Egyébként Vakáción

Már több mint egy hete pihenek. El sem tudom mondani mennyit alszom, tisztára mint egy mormota. Az élet (el)robog mellettem, én meg csak itt pihegek. Néha szó szerint, mert nem kapok levegőt, máskor csak képletesen.
Létezem – finomakat falok, olykor kutyulok valamit, de leginkább párom kényeztet és enni visz; leveseket, halakat falok, sokszor palacsintát, vagy ami éppen tetszik és kívánatos.
A vérvétel a nyaralás utánra halasztva, nem is érdekel az eredmény, mert tudom milyen: sosejó, lehet hogy én egyszerűen ilyen vagyok: átlagtól eltérő, “hibás” – kész és kész.

Lassan – éppen most normálisan – élek, kötök, horgolok, gyöngyöt fűzök, netes közösségi dolgokkal szüttyögök, beszélgetek, kortyolom a jó levegőt, a jó nedűket, terelem a rossz – nagggGGyon rossz – nyulamat, pocsék tévé filmeken alszom el, és ma éppen élvezem a hűs, borús, szeles időt.

Már az sem zavar, hogy a gyógyszertől hullik a hajam, mert tele van a fejem babahajjal… és nem tudom mi a jó, ha segít ez a borzasztó napokat okozó apró, sárga bogyó, vagy ha nem. Döbbenet, de több mint fél éve szedem… minimum 75 pocsék napot kaptam tőle, de nem tudom mennyitől mentett meg. Persze minden áldott nap van minek örülni, van min mosolyogni, van mit és kit ölelni, így zokszóra nincs okom. Nem is panaszkodom, csak mondom, mert néha eltipródom ezen, igazán nem is tudom, miért szedem, és mi lenne ha nem…