Browse Tag

mi

Célegyenes – 54

Befordultunk a célegyenesbe. Döbbenet milyen gyorsan telik az idő! Már több mint fél éve, hogy belevágtunk ebbe a kalandba, és a gazos, sáros földön immáron ott áll a házunk. Már megkezdődött a burkolás, a teraszon már kész is! Megérkeztek a fürdőszoba csempék is pénteken, egyeztettünk a burkolóval és alig várom, hogy a megtervezett és megálmodott fürdőszoba a szemünk előtt készüljön el. Izgalmas!
A kivitelező szerint kb. egy hónap és költözhetünk is – nyilván ha vállaljuk, hogy még nincs minden kész… ha nem, akkor is kész lesz a szülinapomra. 🙂

Végre már kiválasztottuk a konyhai felületeket, a hátsó falat, sőt a gépeket is! Ezzel nagyon sokat szenvedtem, rengeteg helyen utánaolvastam, kutattam, árakat néztem, ahol csak lehetett “élőben” megvizsgáltam a leendő konyhai eszközöket. Aztán a beépíthető.hu oldalára lelve, majd a bemutatóteremben is megvizsgálva a készülékeket, azt hiszem megtaláltam, ami nekem kell. Még várunk arra, hogy esetleg az ikerszomszéd is vásárol-e itt (jobb árat kapnánk 5-6 termékre, mint 3-ra), de mi 99%, hogy innen szerezzük be a főzőlapot, a sütőt és a mosogatógépet. Vonzó és reális árakat találtunk itt, minőségi termékekkel, amikre 5 év garancia van! (Bauknecht)
Az indukciós főzőlapba még a párom is beleszeretett, pedig nulla vonzódása van a konyhai dolgokhoz. Izgalmas lesz, hiszen eddig gázon főztem, nem volt légkeveréses sütőm és mosogatógépem sem!
A hűtő LG lesz, mert ott a motorra 10 év garit adnak és találtam is egy hiper-szuper küyükét, ami megfelel!

“Rendeltünk” néhány színes falat is, de a többség hófehér lesz. Csodálatos munkát végeznek a festők, csak ámulok a minőségen, ilyet bizony az eddigi “panel életem” alatt nem láttam!

Most jön még a konyhatervek pontosítása – már megrendeltük, de még finomítjuk – és a világítótestek kiválasztása. Kívül szeretnénk szinkronban lenni a szomszéddal, hiszen egy ikerháznál elég furcsa lenne, hogy a fele ilyen, a másik fele meg olyan. Szerencsére eddig elég jól megegyeztünk mindenben (külső színezés, lábazat, redőnyök)!

Folytatódik hát az izgalmas kalandunk és élvezettel álmodjuk a mi kis valóságunkat napról napra! ♥

Egyszázegy

Ma különleges nap van, az egyszázegyedik. Innen is, onnan is. Tegnap “letelt” a 100 boldog nap, amit márciusban (26-án) kezdtem el, és Instagram-on tettem közzé a boldogságos pillanatok képeit.

Mindig keresek és találok örömet, jó, pozitívat a nehezebb napokon is, de érdekes volt így megörökíteni, és akár visszanézni is, miket pakolásztam fel a világhálóra.
Persze nem hagytam abba, szóval ma van a 101/100 happy day. 🙂

       

De mint írtam nem csak innen, hanem onnan is 101. nap van. Méghozzá azért, mert a mai nap a 101. ha elkezdjük a visszaszámlálást a ház átadásának szerződésbeli határidejéig!
Szóval holnap nekilátunk naponta vágni a 100-as centit! 🙂 Persze jó eséllyel előbb kész lesz minden, de akkor is gyönyörűség ez az élmény, ki nem hagynám!
Legrosszabb esetben a következő születésnapomig számolunk vissza. 😀

A házról most nem szólok többet, remélem tudok rá időt szakítani a napokban, hogy bővebben leírjam mi történt júniusban.

           

Meggyes pót-jegyzet

Ezt a bejegyzést már két hete készülöm megírni, de valahogy sehogyse jött össze. Most rászánok fél órát és megírom, mert különben sosem…
Történt, hogy lassan három hete, még június 11-én meggyes sütemény kíséretében kerestem fel kedves könyvelő barátunkat, hogy adjon tanácsot az online bolt nyitásával kapcsolatban, hogyan is kell ezt hivatalosan, szépen és okosan. Hazafelé beugrottunk a Pókhoz is, aki elszomorodott, mert neki nem jutott a sütiből. Volt neki viszont meggyfája tele gyümölccsel, így gyorsan szedtünk egy pitére valót és másnap reggel készítettem neki is. Ekkor derült ki az is, hogy náluk bizony senki nem szedi le a fáról a meggyet, ott fog tönkremenni. No, ezt nem hagyhattuk, bevállaltuk, hogy kimegyünk a hétvégén és megmentjük a Világot… Ja nem, a meggyfácskát a tehertől.

Kellemest a hasznossal alapon, az eseményt kerti grillezéssel kötöttük egybe. Az én kicsi párom még alkonyat után is szorgosan szedegette a piros gyümölcsöt, ami kezdett aggasztó mennyiségű lenni… Fagyasztónk nincs, elajándékoztam, és egyszercsak ott álltunk két rekesz meggyel. Atyavilág!

Estére már majd össze estem, de bizony szét kellett válogatni a meggyet és hűtőbe tenni, amennyit csak lehetett. Hű!

Másnap kezdődött az igazi nagy munka, válogatni, magozni, cukrozni és befőzni. Nem is szoktunk eltenni lekvárt, a panelban nem marad meg (legalábbis ez volt az elméletem), de most gondoltam a házba költözésig csak kibírja és nosza, tegyük el lekvárnak! Vettem is mindenféle csodás befőző terméket, cukrot, üvegeket… és nekiláttunk.
Mire készen lettünk a magozással, megnéztem A science fiction látnokai teljes sorozatát!

A befőzés már gyorsan ment, készült felezett meggyes dzsemm és aprított változat is, valamint háromféle cég zselésítőjét próbáltuk, így szorgosan felírtam minden lekvárra melyik verzió, hogy majd később tudjam, melyik lett finom. Igen, szégyen vagy sem, a hagyományos, órákig-főzős lekvárt nem vállaltam be, csak a gyors dzsemmeket.A több napos projekt után jelentősen megnőtt a szememben minden otthon készült lekvár értéke, pedig én is főztem már és tudtam mivel jár, csak eddig nem “ipari” mennyiségben.
Most már a napok, hetek távlatában szépül az emlék, de akkor nagyon mondogattuk, hogy hű legközelebb inkább veszünk lekvárt a piacon. No, majd ha jön az ősz és felbontjuk a kincset rejtő üvegeket, lehet mást gondolunk majd, ez mégiscsak saját készítésű csemege, ami ajándéknak is remek. ♥

Forduló

Nem szoktuk ünnepelni, legalábbis eddig. Valahogy a kapcsolatunk sem kezdődött “hagyományosan”, valójában nem is volt pontos kezdete. Hosszú évek barátsága kötött minket össze, segítettük egymást a válásaink során és az új életszakasz kezdetén is támaszt nyújtottunk a másiknak. Nem volt könnyű az az év egyikünknek sem, és eszünk ágában sem volt szerelmesnek lenni, pláne nem egymásba. De ahogy teltek a hónapok, egyre többet voltunk együtt, valami felébredt, kinyílt és ott álltunk külön-külön a nehéz döntés előtt, kockáztassunk-e egy ilyen fontos, baráti kapcsolatot a szerelemért.
14 éve, 2000 márciusában végülis valaki, valahol – nem vagyok benne biztos, hogy mi – döntött és csókkal pecsételtük meg a pillanatot. Nem tudom melyik nap volt, nem is volt fontos.
Magam sem tudom miért, de idén először vágytam ezt megünnepelni, ezért azt találtuk ki, hogy így a “második hétéves ciklusunk” végére kitalálunk egy dátumot, amikor majd ezentúl, ha ránk tör, ünnepelünk. A tavasz kezdetének időpontját és a költészet napját választottuk, március 21-ét.
Idén először  köszöntöttük egymást és a szerelmünket, belépve a harmadik hétéves ciklusunkba…
Persze nem csináltunk belőle nagy ügyet, nem vettünk ajándékot, nem mentünk el ünnepi vacsorára vagy ilyesmi. Csak már az ébredés pillanatától még többet törődtünk egymással és talán egy kicsit több romantikával is fűszereztük a dolgokat.

Már ilyenünk is van, fordulónk. Legalábbis idén volt. 🙂

A homlokom hozzád nyomom, a te homlokodhoz az enyém,
nem kell hogy beszélj hozzám, még a kóládból sem kérek én…”
Kispál és a Borz

Szorgos hétvége

Ezen a hétvégén takarítottunk, takarítottunk és még takarítottunk is.
Na jó, “csak” két napig, a harmadikon pihentünk…

Elhúzgáltunk, fel- és lemostunk mindent, beleértve a padlót és a falakat is. Mindezt mindkét szinten.
A bútorokat is lemostam, fiókokat kihúztam és kivételesen az ágynemű többet volt a napon (szorgosan forgatva), mint mi. 🙂
Csak percekre volt időm elidőzni a táj szépségén, bár nem mondom, hogy nem kellett volna olykor szusszanni kicsit. Ilyenkor általában szedtem füvet a lányoknak és Nyüzsinek…
A fogyasztásra nem volt panasz. 😀
A pihenőnapon ellátogattunk a siófoki Jókai parkba, bóklásztunk a parton…
Most májusban olyan magas volt a tó, amilyennek mi még nem láttuk, amióta van itt nyaralónk.
Kíváncsian várom a nyár élményeit… ♥

Nyüzsi már két éve nálunk

Szégyellem magam, hogy nem írtam, de annyira paráztam a gyomortükrözés miatt, hogy el is felejtettem megünnepelni április 24-én, hogy Nyüzsi már 2 éve velünk van. Ez a mára csaknem 3 kg-nyi csibészség igazi “kis” fergeteg! Pontosan tudhattam volna, amikor beleszerettem, hogy valóságos veszedelem lesz. Ártatlan és csodaszép pofija mögött a nevéhez méltóan nyughatatlan kisördög lakik, aki persze angyalian tud nézni, sőt nagyon ritkán viselkedni is.
Ritka pillanat, ha fotózható, mert nyughatatlan:

Szeretem…
… a türelmét, percig nem zavarja, hogy a kövön csúsznak szét a lábai, amikor kényelmetlen már, szépen összehúzza őket,
… a kíváncsiságát, mégha olykor meg is ijed dolgoktól, végtelenül kíváncsi és felfedező alkat,
… a bátorságát, eddig a legnagyobb hősiessége egy közepes termetű kopóval való találkozás volt, amikor hátsó lábaival nagy dobolást rendezett a ketrecben és végül a kutya iszkolt el, nem ő rettent meg,
… a bújós pillanatokat, amiket sajnos csak az állatorvosnál van szerencsém megélni, de olyankor én vagyok a minden ♥,
… a csodaszép színét és rajzolatát, bár a képeken nem látni, a pocakja hófehér és derékvonalban egy vékony barna csík öleli át,
… a tappancsait, amiket pici korától szoktattuk, hogy hagyjon simogatni, morzsolgatni és macerázni, így nem is zavarja ezen tevékenységek egyike sem – ettől még persze a körömvágás két emberes (ebből egy állatorvos) kihívás,
… ahogy vár reggel, amikor hozom a magocskát, aztán nem sokkal később a zöldfélét, és két lábon állva les, fülel, próbálja kiszimatolni, mi az aznapi csemege,
… ♥ ♥ ♥
A lányok pedig már 11 hetesek és ők is elég csibészek, napról napra elvenebbek és mintha “meg is rosszultak” volna. Lehet, hogy bevonzom az ilyen kedvenceket?!.
Így néznek rám a kis salátafülűek:

Nem is ma

Negyed nyolc volt. Álmosan, kómásan ülünk az éppen beindított kocsiban, majd éhen halok. Gondoltam a biztonság kedvéért megnézem, biztos éhgyomorra kell-e menni, hátha csak feleslegesen készítem ki magam. Nézem a füzetet, éhgyomor, igen sajnos… vizsgálat időpontja április kilenc. Április kilenc???!!! (Dehiszen ma ötödike van!!!) Óvatosan előveszem a doktornő által írt hivatalos iratot… azon is ez szerepel, április kilenc nyolc óra tizenöt perc….
Ööööö, kicsim, kéne valamit mondanom, hogy öööö izé, nem is ma van a vizsgálat, hanem csak kedden lesz.

Ha már felkeltünk fél hétkor, elmentünk együtt reggelizni és kicsit örültünk, hogy legalább nem ott jöttem rá, már a vizsgálatra várva, hogy nem is ma van…

Eseménydús vasárnap

Nem mondom, hogy a lustálkodós, semmittevős vasárnapokat kedvelem, de a mai kissé pörgősre sikeredett. Sebaj, kell ilyen is, nem igaz?!
Reggel a lányok türelmesen, együtt várták már a reggelit – Nyüzsi változatlanul az első. Bár voltak köztük kisebb nézeteltérések a nap folyamán, Lencsi folyton putyorog, és tanulgatnak egymástól – mindent együtt csinálnak. Annyira aranyosak!

nagyon figyelnek

Zsebit ma átkereszteltük Wombatra, mert tök olyan a pofija, mint egy wombaté, és amióta ezt kitaláltam, így hívjuk. Majd lemódosítom a blogon is, még sokat nem kell visszamenni. 😀 Nekem mondjuk az a név is nagyon tetszett, de a párom ezt jobban kedveli.

Yin-Yang

Amennyire tartottunk az összeszokástól – persze miért is, amikor még csak 6 hetes pici lényeket raktunk össze – már bujszikáznak és puszik csattantak, meg tisztogatások történnek, bizony. Ma bementünk a kereskedésbe, ahol Lencsibe beleszerettünk és kiderült, hogy egy napon – február 9-én születtek mind a ketten!

Reggel korán mentem a fiamhoz és Apuhoz beszélgetni egy kicsit, majd utána (párom edzése után) robogtunk haza, várt az új program…
Nyüzsinek nehezebb napja volt, mint a malac-csajoknak, vele ma állatorvoshoz mentünk szurira és körömvágásra. Nem volt egyszerű, de túl vagyunk rajta… A kis nyuszifül persze megint előadta az “Anya, ments meg jó leszek csak vigyél innen” bújását, amitől elolvadok azonnal. ♥ A bújást lásd az első képen, míg a másodikon már oltás és körömvágás után, kidőlve (ő soha nem fekszik így a mi kezünkben!).

Miután Nyüzsit hazavittük és hagytuk, hogy kiheverje a megpróbáltatásokat, mi elmentünk vásárolni. Én bepróbáltam egy “idegen” ebédet – sült lazac és vegyes köret (végül a burgonya fogyasztása mellett döntöttem), valamint bebűnöztem egy laktózmentes capuccinót. Azt hiszem egyelőre még mind a kettőt hanyagolni fogom, fél órán belül már nem éreztem magam komfortosan.

Picit benéztünk egy műszaki áruházba is hűtőket szemlézni. Nagyon szeretnék egy újat, de nem fér el…
Azért nézegetem őket, mi bajom lehet?! 😀

Délután takarítottam, takarítottam és mostam… Hú, elfáradtam tőle (nem véletlenül szoktam én ezt apránként). És mire “kész” lettem, sorra került a vacsikészítés.
Este céklalevest terveztem enni, de azt hiszem amit alkottam inkább főzelék vagy püré lett. Elvileg az alapanyagokkal nincs baj, mégis felpuffasztott (lehet mert turmixoltam?!), szóval nem írom le a receptet, még csiszolni kell.
Ma volt az utolsó antibiotikumos nap, holnaptól probiotikum…
Most vár a Nyüzsi séta és a hajmosás, aztán püntyürkézés lesz a picurikkal.

Estefelé bujszisan

Nyüzsi napló. Ha eljön az este, akkor akár már mondhatjuk azt is, hogy bujszis… meg-megpihen a kanapén és elviseli a simogatást. Persze csak néhány percre… mert bár lassan két éves lesz, még mindig nem ér rá semmire: rohanni kell, mindent megrágni, szétszedni, megismerni, neszezni a furcsa hangokra és remélni, hogy jön a tavasz, a meleg és megyünk újra a zöldbe… Addig is maradnak a téli esti, meghitt pillanatok. ♥

Képes napi-riport – 2012.11.24. / 1.

Gondoltam, ha már tegnap leírtam a hétvégi terveket, ezt a hétvégét napi fotoriportolom is, egyrészt mert ilyet még úgysem csináltam, másrészt mert kettő az egyben megoldásként tesztelem is a néhány hete vásárolt, “zsebi” fényképezőgépemet különböző felvételi módokban és éles helyzetekben. Kezdődjön hát…

Ma Space Invaders-es táskával…

Reggel máris teljesült a pihenős kívánságom, mert sikerült kilencig aludni, azaz csaknem két órával többet, mint szoktam. (Regeneráló pihi kipipálva.) Ébredés után készítettem mandulatejjel egy-egy bögrényi banán turmixot mindkettőnknek és amikor felépítettük magunkat kimozdulóképesre, elindultunk a piacra, de előtte összeszedtük a hetek alatt felhalmozott szelektív hulladék csomagjainkat és elvittük a közeli gyűjtőkhöz.

  

Mint látható, az autómat már karácsonyi szezonra felszereltem, azaz felkerültek a fejtartókra a mikulás sapik. 🙂 Sajnos a tárolóknál a helyzet a szokásos, sokan mindenféle egyéb hulladékot is odapakolnak, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Ezen egyelőre nem segít semmilyen felirat, tábla vagy figyelmeztetés. Van még hova fejlődni. 🙁
A harmadik képen az egyik szatyor látható, ami már néhány napja ott várakozik a sorára az előszobában. A fülek állapotából ítélve drága egyetlen nyulam, Nyüzsi többször megvizsgálhatta a táska tartósságának megfelelőségét…. Szerencsére a műanyag palackok nem nehezek. 😀