Oldal kiválasztása

Gondolatok a margóra

Azt hiszem kicsit sűrűre szervezem az életemet most a nagy “pihenésben” és túlvállalom magam a programokkal, tanulással, alkotással és mindennel, de nem baj, max. majd behúzom a féket.

Ma nem mentem el az orvoshoz sem, mert végülis amit muszáj szedni az van, és rájöttem, ha el is mennék a kontroll vizsgálatokra, nem fogok változtatni, új gyógyszert bevenni, az egyetlen amit vállalnék az a fizikoterápia (pl. az ultrahang kezelés be szokott válni). Nekem jó ez a kéztorna kézműveskedéssel, tapasztalati úton találtam új vaskészítményt is (hasonló sorsú hölgytől), az izületi panaszokra pedig dupla taichi lesz idén. Nagy csodát nem tett velem az országosan elismert gasztroenterológus sem, maradok a lehetőleg vegyi anyagoktól mentes, saját készítésű ételeknél, főleg azoknál, amik jól esnek és kívánom őket. Nem nagy varázslat, tudom, mégis ez válik be legjobban.

Szerencsére egész jól tartom a terveket, így eddig nem okoztam magamnak csalódást, bár ma “bűnöztem” és játszós napot tartottam. Hideg van, esik… jó volt kicsit csak kalandozni.
De hamarosan indulunk taichi-ra, szóval azért nem volt akkora kockulás.
Holnaptól újra jöhet a tervszerű “menetrend”. 🙂

Kívánságok

Szeretnék taichizni a felkelő nap fényében,

szeretnék  színes virágokat horgolni és teleszórni velük valamit,

szeretnék énekelni és táncolni önfeledten,

szeretnék erdőt ölelni,

fába rejtőzni,

földet vájni és szagolni,

verseket írni újra,

kicsit belebújva magamba,

aztán lefesteni őket,

ajándékokat osztani,

csak úgy, mert jó.

Nem így szeretném most a világot, ahogy kapom tőlem nekem, olyan kényszerekbe nyomva magam, amit nem vár el tőlem senki…

Nem is ma

Negyed nyolc volt. Álmosan, kómásan ülünk az éppen beindított kocsiban, majd éhen halok. Gondoltam a biztonság kedvéért megnézem, biztos éhgyomorra kell-e menni, hátha csak feleslegesen készítem ki magam. Nézem a füzetet, éhgyomor, igen sajnos… vizsgálat időpontja április kilenc. Április kilenc???!!! (Dehiszen ma ötödike van!!!) Óvatosan előveszem a doktornő által írt hivatalos iratot… azon is ez szerepel, április kilenc nyolc óra tizenöt perc….
Ööööö, kicsim, kéne valamit mondanom, hogy öööö izé, nem is ma van a vizsgálat, hanem csak kedden lesz.

Ha már felkeltünk fél hétkor, elmentünk együtt reggelizni és kicsit örültünk, hogy legalább nem ott jöttem rá, már a vizsgálatra várva, hogy nem is ma van…

Képes napi-riport – 2012.11.24. / 2.

Képes napi-riport – 2012.11.24. / 2.

A piacon… nos erről mit is írhatnék. Imádok piacra járni, itthon és külföldön is. Minden nyaraláson, utazáson, ahol csak lehet felkeresem a helyi piacot, akkor is ha csak néhány árus képviselteti magát az adott helyen. Persze a lőrinci piac nem ilyen, itt szerdán és szombaton igazi, csodás árukavalkád van!

A csodás zöldfélék megcsodálása és kiválasztása után megkerestük a kézzel szedett, illatos almákat áruló családot…

Majd felkerestük a kedvenc, “bűnözős” szombati “villásreggelizős” helyünket, ahol megvásároltuk az utolsó adag sült oldalast és hozzá a ropogós héjú, illatos, puha kenyeret…

Mohók vagyunk, én belátom. Nem mondtunk le a “szokásos” pogácsánkról sem, mégha most nem is fért a hasunkba, gondoltuk délután vagy vacsorára jó lesz…

Ezután még rávettem a párom, hogy nézzük szét a zoknikat áruló zónában, de sajnos bár találtam 200 Ft/pár áron egész csini zoknikat, a tisztasági szintjük nem érte el a “megvásárolható” fokot nálam, így passzoltam.

A piacról elgurultunk az Aldiba. Na itt aztán az óriási fonalak kísértésbe ejtettek, de már annyi színes gombolyag van itthon, hogy nem vásárolok többet, amíg nem készül el néhány újabb alkotás… (Jajjj pedig az a türkiz, és az a nap-sárga, meg az a csini béka-zöld, óóÓÓÓóóó!)

Az immáron teljeskörű bevásárlásunkkal boldogan hazaautóztunk, és mivel nekem valahogy sikerült ebben a viszonylagos jó időben is kihűlni, ittam egy nagy bögre echinaceás zöld teát és közben játszottam két Magic the Gathering partit is a számítógépen. (Ismét nyugalom és gyógyulás, jejjj!)

Párbeszédünk

Párbeszédünk

16:38 van. Ma eddig lehúztam az ágyat, kitakarítottam három (na jó, egy plusz két fél) szobát (ennek részeként kivételesen porszívóztam is), mostam négy adagot – és hármat ki is teregettem már – kisikáltam a kádat, lemostam a csempét, elpakoltam egy kanapényi rumlit, felmostam az egész lakásban, átválogattam az összegyűlt elszámolásokat és csekkeket, kevertem és sütöttem kenyeret no meg zabpelyhes csokis kekszet (igazán ez utóbbi még folyamatban), bepácoltam a csirkeszárnyakat (mindjárt mennek a kekszek után a sütőbe), barnarizst főztem, voltunk bevásárolni, elláttam a nyulat… és hát ideje lenne fel is húzni az ágyat, mert este már nem lesz kedvem az tuti. Éppen a páromat hívom a szekrény előtt, széken állva:
Gyere, segíts, leadom az ágyneműket, amit fel kell húzni.
Mindjárt jövök! – feleli, de nem ér rá, mert még kekszet kóstol.
Gyere mááááár, segíts legalább valamit… – hívom újra elkottyantva, hogy kicsit elégedetlen vagyok az agilitását illetően.
Eddig is segítettem!
Mit? – kérdem érdeklődve.
(Egyébként segített: ő vitt el bevásárolni, és elpakolta a vásárolt cuccok nagy részét.)
Például nem voltam útban! – feleli hősies hangnemben.

Hmmm, ha három-négy éves lenne, akár még el is fogadnám a választ. De így?!
Na jó, így is, mert imádom! 🙂
Most itt ülünk és várunk Valamire (én rá). Keksz-teszt-majszolás van.
Gondoltam leírom ezt addig (legalább bloggolok is, mert már ezer éve nem).
De már rohannom kell, mert kisült a negyedik tepsi keksz és kész a mosás is.