Browse Tag

ma

Gondolatok a margóra

Azt hiszem kicsit sűrűre szervezem az életemet most a nagy “pihenésben” és túlvállalom magam a programokkal, tanulással, alkotással és mindennel, de nem baj, max. majd behúzom a féket.

Ma nem mentem el az orvoshoz sem, mert végülis amit muszáj szedni az van, és rájöttem, ha el is mennék a kontroll vizsgálatokra, nem fogok változtatni, új gyógyszert bevenni, az egyetlen amit vállalnék az a fizikoterápia (pl. az ultrahang kezelés be szokott válni). Nekem jó ez a kéztorna kézműveskedéssel, tapasztalati úton találtam új vaskészítményt is (hasonló sorsú hölgytől), az izületi panaszokra pedig dupla taichi lesz idén. Nagy csodát nem tett velem az országosan elismert gasztroenterológus sem, maradok a lehetőleg vegyi anyagoktól mentes, saját készítésű ételeknél, főleg azoknál, amik jól esnek és kívánom őket. Nem nagy varázslat, tudom, mégis ez válik be legjobban.

Szerencsére egész jól tartom a terveket, így eddig nem okoztam magamnak csalódást, bár ma “bűnöztem” és játszós napot tartottam. Hideg van, esik… jó volt kicsit csak kalandozni.
De hamarosan indulunk taichi-ra, szóval azért nem volt akkora kockulás.
Holnaptól újra jöhet a tervszerű “menetrend”. 🙂

Kívánságok

Szeretnék taichizni a felkelő nap fényében,

szeretnék  színes virágokat horgolni és teleszórni velük valamit,

szeretnék énekelni és táncolni önfeledten,

szeretnék erdőt ölelni,

fába rejtőzni,

földet vájni és szagolni,

verseket írni újra,

kicsit belebújva magamba,

aztán lefesteni őket,

ajándékokat osztani,

csak úgy, mert jó.

Nem így szeretném most a világot, ahogy kapom tőlem nekem, olyan kényszerekbe nyomva magam, amit nem vár el tőlem senki…

Nem is ma

Negyed nyolc volt. Álmosan, kómásan ülünk az éppen beindított kocsiban, majd éhen halok. Gondoltam a biztonság kedvéért megnézem, biztos éhgyomorra kell-e menni, hátha csak feleslegesen készítem ki magam. Nézem a füzetet, éhgyomor, igen sajnos… vizsgálat időpontja április kilenc. Április kilenc???!!! (Dehiszen ma ötödike van!!!) Óvatosan előveszem a doktornő által írt hivatalos iratot… azon is ez szerepel, április kilenc nyolc óra tizenöt perc….
Ööööö, kicsim, kéne valamit mondanom, hogy öööö izé, nem is ma van a vizsgálat, hanem csak kedden lesz.

Ha már felkeltünk fél hétkor, elmentünk együtt reggelizni és kicsit örültünk, hogy legalább nem ott jöttem rá, már a vizsgálatra várva, hogy nem is ma van…

Képes napi-riport – 2012.11.24. / 2.

A piacon… nos erről mit is írhatnék. Imádok piacra járni, itthon és külföldön is. Minden nyaraláson, utazáson, ahol csak lehet felkeresem a helyi piacot, akkor is ha csak néhány árus képviselteti magát az adott helyen. Persze a lőrinci piac nem ilyen, itt szerdán és szombaton igazi, csodás árukavalkád van!

A csodás zöldfélék megcsodálása és kiválasztása után megkerestük a kézzel szedett, illatos almákat áruló családot…

Majd felkerestük a kedvenc, “bűnözős” szombati “villásreggelizős” helyünket, ahol megvásároltuk az utolsó adag sült oldalast és hozzá a ropogós héjú, illatos, puha kenyeret…

Mohók vagyunk, én belátom. Nem mondtunk le a “szokásos” pogácsánkról sem, mégha most nem is fért a hasunkba, gondoltuk délután vagy vacsorára jó lesz…

Ezután még rávettem a párom, hogy nézzük szét a zoknikat áruló zónában, de sajnos bár találtam 200 Ft/pár áron egész csini zoknikat, a tisztasági szintjük nem érte el a “megvásárolható” fokot nálam, így passzoltam.

A piacról elgurultunk az Aldiba. Na itt aztán az óriási fonalak kísértésbe ejtettek, de már annyi színes gombolyag van itthon, hogy nem vásárolok többet, amíg nem készül el néhány újabb alkotás… (Jajjj pedig az a türkiz, és az a nap-sárga, meg az a csini béka-zöld, óóÓÓÓóóó!)

Az immáron teljeskörű bevásárlásunkkal boldogan hazaautóztunk, és mivel nekem valahogy sikerült ebben a viszonylagos jó időben is kihűlni, ittam egy nagy bögre echinaceás zöld teát és közben játszottam két Magic the Gathering partit is a számítógépen. (Ismét nyugalom és gyógyulás, jejjj!)

Párbeszédünk

16:38 van. Ma eddig lehúztam az ágyat, kitakarítottam három (na jó, egy plusz két fél) szobát (ennek részeként kivételesen porszívóztam is), mostam négy adagot – és hármat ki is teregettem már – kisikáltam a kádat, lemostam a csempét, elpakoltam egy kanapényi rumlit, felmostam az egész lakásban, átválogattam az összegyűlt elszámolásokat és csekkeket, kevertem és sütöttem kenyeret no meg zabpelyhes csokis kekszet (igazán ez utóbbi még folyamatban), bepácoltam a csirkeszárnyakat (mindjárt mennek a kekszek után a sütőbe), barnarizst főztem, voltunk bevásárolni, elláttam a nyulat… és hát ideje lenne fel is húzni az ágyat, mert este már nem lesz kedvem az tuti. Éppen a páromat hívom a szekrény előtt, széken állva:
Gyere, segíts, leadom az ágyneműket, amit fel kell húzni.
Mindjárt jövök! – feleli, de nem ér rá, mert még kekszet kóstol.
Gyere mááááár, segíts legalább valamit… – hívom újra elkottyantva, hogy kicsit elégedetlen vagyok az agilitását illetően.
Eddig is segítettem!
Mit? – kérdem érdeklődve.
(Egyébként segített: ő vitt el bevásárolni, és elpakolta a vásárolt cuccok nagy részét.)
Például nem voltam útban! – feleli hősies hangnemben.

Hmmm, ha három-négy éves lenne, akár még el is fogadnám a választ. De így?!
Na jó, így is, mert imádom! 🙂
Most itt ülünk és várunk Valamire (én rá). Keksz-teszt-majszolás van.
Gondoltam leírom ezt addig (legalább bloggolok is, mert már ezer éve nem).
De már rohannom kell, mert kisült a negyedik tepsi keksz és kész a mosás is.

Jó lenne

Mindenek előtt jó lenne egy új bal kéz, no és egy teljes jobb kar.
Esetleg, ha ez nem lehetséges, akkor rendben, szedem a bogyókat, ám ebben az esetben határozottan jól jönne egy másik gyomor, vagy teljes emésztőrendszer-felújítás, garanciával. Csak három követelmény van: működjön, ne fájjon és ne legyen bibis.
Valaki?!

 

/strucc mód ON

Ma ezt gyakorlom.
Tartok tőle, hogy nem sokat segít, de akkor is.

Majd holnap kiemelem a fejem, szembenézek a begyűjtött, csinos kis betegségemmel és megbarátkozunk.
Sőt, megtanulunk úgy együtt élni, hogy nekem jó lesz.

De ma nem.

Furcsa karcolat

Olyan, mintha lemaradnék magamtól. Annyira sokat élek, hogy nem jut időm írni; meg-, fel- lejegyezni.
Különös ez, főleg nekem, a grafománnak…

Persze marad számos lenyomat; főleg a fejemben, a lelkemben, no meg karcolatok a füzetemben, képek a telefonomban, sőt olykor a fényképezőgép memóriakártyáján is, ha magammal cipeltem a kütyüt.

Vajon lesz időm mindezt egyszer elrendezgetni, bárhol?!

reed

Csak  mert most úgy érezem, még arra sincs időm, hogy megtegyem ezt magamban. Rohan minden.
Annyira sok impulzus jön, hogy tán még megélni sincs időm, nem még, hogy feldolgozni.
Jó (és nem jó) volt sok dolog. De nem írtam le. Se ide, se máshova. Pedig vágyom rá. Tényleg. Csak hiányzik például az idő, az erő a kézbe vagy valami más.

Jó volt ma “egyedül” a piacon; beszélgetni a kofákkal, Emberekkel, megismerni életeket… De aztán rohantam a bevásárlással haza és utána a cégcsoportos rendezvényre. Ne érts félre olvasóm, nem volt teher. Csak gyors. (Hogyan kéne adagio-ba váltani?!)

Különleges, értékes élmény látni a kollégákat másként; versengeni, izgulni, harcolni, drukkolni, gyermeküket ölelni, gondtalan nevetni, levest kanalazni, egymást szeretni.
Mégis… ezen az önfeledt hétvégi rendezvényen is a jövő hét teendőiről is beszéltünk a Főnökkel.

Olykor ijesztően összemosódik a múlt, a jelen, a jövő (amit még ide is hívunk, tudatosan – de erről most nem írok). Kapuk nyílnak és zárulnak, közben pergenek törékeny kis órámban a homokszemek, csontjaim mállanak bennem, telik evilági életem, és csak remélem – értékesen.

Egyszer már behúztam, azt hiszem megint kéne – a FÉK-et.

De könyörgöm, hogyan húzzak be bármit, amikor éppen folyóként ömlök a tengerbe?!

Horgolás kezdet

Fekszem rendületlenül. Ma már nem csak aludtam és bután tévéztem, ahogy két napja teszem, hanem olvastam is, úgy hogy le is kötött.
Egy éve, több is talán, tervezem a horgolás ismereteim felelevenítését, ma nekikezdtem. Egész csinos kis zöld ‘izét’ alkottam.
Csodás ez; kicsit tekerem, szúrom, hurkolom és lesz belőle Valami.
Mennyire más volt kötni!
Így, hogy csak egy ilyen “kampós dologgal” böködök egészen más: a kezeim, a fonal, a tű és kész. Tetszik, kicsit varázslat.
Reménykedem, hátha icipicit talán tornáztatja a kezeimet is…

Ráadásul mindezt az androidos tableten írom, sőt, ezzel készült a fotó is!
Szokatlan, de egész jó.

Kidőltünk

Duóban nyomjuk az ágyat és nyifogunk.
Mindenünk fáj, főleg a nyakunk, hátunk, vállunk…
Gondolom valami flu – tartok tőle, hogy a kezemre három hetig szedett “lórugás kapszula” legyengítette az immun rendszeremet.
Mondjuk ez erősebb fajta vírus lehet, mert a cégnél is többen kidőltek, no meg a párom is, akire nem jellemző, a betegség, és pláne az nem, hogy itthon marad vele, fekszik, pihen.
Holnap ha képes leszek rá, elmegyek a háziorvoshoz.

Megvolt a kötelező telefon is, és sajnos a sokizületi gyulladásomra szteroid kell. Félek tőle, mert nyilván nem véletlenül kell a szedése alatt három hetente vérképet ellenőrizni.
Jó lett volna megúszni ezt a gyógyszert. De a csonterózió sem vicc, úgy döntöttem, hiszek ebben a dokiban és szót fogadok. Ez van.

Ma a fél napot átaludtam, most nem tudok, mert fáj a fejem.
De legalább tabletezni lehet ágyban is…