Browse Tag

könyv

Vashiányos vasmacska

Amióta tavaly életveszélyes vérkép után elkezdték Ferrlecittel feltölteni a vaskészleteimet és 20 ampulla után sikerült vasmacska státuszba kerülnöm rendszeresen, negyedévente járok ellenőrzésre. Bevallom én azt hittem, hogy ha csaknem ötven év alatt jutottunk el oda, hogy szükség lett erre, akkor felesleges izgulni, én ezzel most évekig elleszek… Na ahogy ezt a buta macsek elképzelni. Idén az áprilisi kontrol után már utaltak is be a hematológiára. Még messze nem volt olyan rémes a laborom mint tavaly, de 25%-ot romlott és a háziorvos ezt aggodalmasnak találta. Akárcsak a hematológus doktornő, akihez tavaly is jártam a László kórházba.

Olvasd tovább!

Korbács

Elkezdtem újra olvasni Clive Barker, Korbács című regényét. Több mint húsz éve volt már, hogy először elolvastam…

Ha beszippant, ahogy először, akkor most napokra elveszek.
Szeretném lassan, figyelve, emésztve befogadni és most már nem a huszonéves, hanem a mostani, csaknem ötven fejemmel, érzéseimmel, tapasztalataimmal.

Meglátjuk mi lesz ebből. Szerintem még mindig működik, működünk együtt – a könyv meg én.

Bakancslista 50 to 50 státusz: folyamatban

Az olvasás éjszakája – 2015

Emlékszem régen, amikor elkezdtem a gimit, megkérdeztem egy “nagylányt”, akire felnéztem és már egyetemre járt, ő mit változtatna a múltjában, ha most lenne annyi mint én…
Azt mondta olvassak, amennyit csak bírok, mert később nem lesz rá elég időm. Megfogadtam a tanácsát, egy időre igazi könyvmoly lettem. Imádtam olvasni, valósággal faltam a betűket.

Az élet őt igazolta, ahogy teltek az évek egyre kevesebb időm maradt erre a foglalatosságra, és mostanában már jó ha évente néhány könyvet elolvasok. Szégyellem is magam miatta, és igyekszem változtatni ezen. Persze tudom, hogy nem csak könyveket olvas az ember és általánosságban sokat olvasok, de nem könyvet.

El is határoztam, hogyha már újra itt az olvasás éjszakája, én bizony legalább ezen a napon nem kapcsolom be este a tévét, fogom a választott könyvem és bekuckózok a takaró alá, olvasok, amíg csak bírom.
Huszonévesen ez egy könyvet jelentett egy éjszaka, hajnalig. Most sajnos jóval előbb kidőltem, de mégis, remek volt, jól esett.

A marsi-t olvasom, kivételesen fordítva, azaz már láttam a filmet és most kezdtem csak bele a könyvbe. Ritka hogy így teszek, de a film felkeltette az érdeklődésemet. Persze néhányan már rágták a fülem egy ideje, hogy el kell olvassam, de annyi elmaradásom van, hogy én ha lehet még inkább a fantasy-t választottam. No de most még néhány estére leköt majd Mark Watney története, az biztos.

 

nyaralásos szeretemes, 2015.aug.17.

❤ potyareggeli: kacsamájas zsíros kenyér ❤ őszibarack ❤ spagetti ❤ füvet faló tengerimalacok ❤ egész napos könyv olvasás jegyzeteléssel ❤ kupak tervek ❤ napon beérett paradicsom ❤ esti sorozatnézés ❤

10-11 per 20

Volt egy kis fennakadás. Pénteken nem írtam, mert lementünk a Balatonra, ahol nem igazán volt fókuszban az internet – nem is vittem le a gépem. Cserébe sokat pihentem és pátyoltam a karomat.  Eddig mindig a jobba kértem az infúziót, mert abban találtak életemben eddig csak szúrható vénát. Minden törődés és borogatás ellenére, vasárnap estére begyulladt. Kicsit szeppent voltam, mert a vasárnap nagy részét az új könyvem színezésével töltöttem és azt hittem attól van. De nem a csuklóm fájt, hanem a felkarom.
(Zárójelben jegyzem meg, hogy ugyan a szezont takarításilag még nem sikerült megnyitni, de azért elkezdődött a nyár így is.)

Hétfőn kiderült, hogy már jó piros is és duzzadt, meg forró is a karom. Szóval kaptam rá a kórházban jégakkut és most a bal kezemet szúrták, elég érzékeny helyen, de azt könnyebb lesz kímélni, ha mégis használhatatlanná válna.
Kezelés után borogatni kellett iziben a bal karomat is, szóval úgy nézek ki mint akivel valami rémes dolog történt, legalábbis karok táján, hiszen a bal oldalon az alkarom, jobb oldalon pedig csuklótól vállig körömvirágos borogatásos kötésben leledzek.
Eközben nekem ezer tervem van, kezelések előtt rajzolok, alig várom, hogy alkossak és újra színezhessek! Szóval szerintem használni fog nekem ez a kezelés, mégha egyelőre kontroll vérkép nem is volt.

A párom mostanában vasmacskának hív! Hihi. Imádom.

Ha már az állatoknál tartunk – a malacok jól érezték magukat a Balcsin, főleg persze a kerti legeléskor. Talán a Nyüzsi is, bár annyira utál már utazni, hogy rajta nem látszott. Nem tudom mi történt vele, régen olyan jól viselte, de mostanában már mielőtt a hordozóba rakom dobog és nyüffög. Az úton is undibéka. Rigolyásodik a kicsikém…

Tavasz szeptemberben

Tudom, hogy ősz van, de nekem tavasz, azaz ébredés, egy új korszak kezdete. Persze nem mától, de lassan ide is eljutok, blogot írni… Nem tudom fogok-e tudni pótolni, élményeket visszafelé leírni, de legalább elkezdek újra.

Ma is szorgos napom volt, készül a kreatív kuckóm és még hiányzik bútor, szóval szatyrozás van és selejtezés. Előszedtem a gyerekek gimnáziumi tankönyveit is a szekrény mélyéről, meghirdettem Facebook-on, hátha kell valakinek, aztán mennek a szelektív gyűjtőbe… esetleg a nyitott könyvespolcra, ahova ma is vittem egy halom olvasnivalót, remélem lesz aki örömmel lapozgatja majd!

Reggel nyugisan keltem, finom szendvicset készítettem magamnak és teát, Pinterestet böngésztem, mert a hétvégén szeretnék köveket festeni… aztán mikor a Kedves felébredt, készült neki tükörtojás, amitől mindig olyan boldog. ♥

Utána elmentem a piacra, mert vendégek jönnek a hétvégén, lecsót főzünk majd bográcsban – bár amikor elindultam, még úgy volt, hogy marhapörköltet – és lesz nagy beszélgetés, pihenés, kalandparkozás meg minden.
Jó volt újra találkozni az árusokkal – nyáron nem jutok ki a lőrinci piacra – hiányoztak, és állítólag én is nekik! ♥

A kényelmes tempójú, nézelődős-beszélgetős vásárlás után innen robogtam a KÖKI-be, lepakoltam a könyveket – többen megbámultak – vettem az Obi-ban egy fiókos tárolót a gyöngyöknek, aztán bementem a Kreatív Hobby boltba és kiválasztottam az akril festék színeket a kavicsokhoz. Alig várom, hogy pingálhassak, már csomó inspirációt gyűjtöttem, ide: Pinterest – Ficsergő – Let’s paint rocks!

Ezután beültem a Frei-caféba és megkóstoltam a csepegtetett eljárással készülő, tokiói csokoládés-málna lattét. Hú, de finom! Ezt a lányomnak is meg kell kóstolnia! ♥ Pedig nem szoktam már édesen inni a feketét, de ez most nagyon jól esett, igazi kényeztetés és a málna íze még sokáig ott selytelmeskedett a számban.

Most újra itthon vagyok, mosás-főzés-pakolás körben kerengek apró pihenéseket beiktatva, mert bizony izomlázam van a tegnapi taichi edzés miatt.

Remélem ti is jól vagytok! Legyen csodás hétvégétek! ♥

Kapszulák és bohócok

Ma reggel nőgyógyásznál jártam. Kellett nagyon, sokszorosan tartoztam magamnak már ezzel. Nagyjából három éve nem mentem el a kötelező szűrővizsgálatra, mert a maszek orvos akihez jártam anno azt mondta, szokjam meg a menstruációm előtti napokon a késszúrás szerű fájdalmat. Ugyan megmondta az okát, miért van ez, de a “megszokás” valahogy nem volt kedvemre való javaslat.
Felkerestem akkor még néhány másik orvost (sok pénzért) ebben a “témakörben” és csalódtam, így azóta nem kerestem fel egyet sem.
Hála a tripla antibiotikumos kezelésnek, már “odalent” sem volt minden rendben, így nem halogathattam tovább ezt, és most már túl vagyok ezen is, aminek végülis örülök.
A vacsoránál elméláztam azon, mennyi kapszulát nyeltem ma le azok miatt a gyógyszerek miatt, amiket előzetesen kaptam, a szintén másik gyógyszerek miatt kialakult “betegségeim” okán…
Na. Álljon már meg a menet! Ennek véget vetek.
Csak bogozzák már ki, miért nem szívom fel a vasat és miért gyullad be annyit a gyomrom…

Megint zavar az is, hogy este akárhova kapcsolnám a tévét, csak gyilkosság van meg vér meg halál; “igazi” a híradóban, “mese” a sorozatokban, a filmekben. Még Húsvét hétfő este is mindenhol csak akciófilm, lövöldözés és hullagyártás… A műsort állandóan megszakító hirdetések szerint pedig gyógyszert, autót és kölcsönt kell “venni”.
Stop. Marad a természetfilmes, az utazós és a főzős csatorna, bár reklám ott is van, csak nem sok.

Próbáltam este olvasni, de még mindig nem megy, a nem természetes fényben, nagyon fárad a szemem – amivel persze egész nap monitort bámulok, szóval nem lep meg.

Ma amíg vártam a rendelőben kifejezetten élveztem, hogy olvasok. Méghozzá nagyon érdekes, tartalmas, “okos” könyvet, sokak szerint egyfajta “bibliát”, Müller Péter Isten bohócai című művét.
Nem szoktam ilyet csinálni, de most néha akár szövegkiemelővel vagy aláhúzással belebarbárkodnék a könybe, hogy kiemeljem a nekem fontos gondolatokat, amikhez már most tudom, vissza szeretnék még térni – szeretni, dédelgetni őket, újra átélni azt a mély egyetértést és Igazat, ami oda le van írva.

Holnap nem leszek egyedül a vasterheléses vizsgálaton, ez a könyv velem lesz, és tudom hogy a tér és az idő megváltozik majd, nem is lesz olyan fontos, mi fáj és mi nem, mert egy nagyszerű író zenél, mesél, táncol majd nekem, velem, bennem…

Hidak egymáshoz – ajánló

Már csak egy előadásnyi fejezet van hátra az általam már említett könyvből, amibe – többek között – belebújtam.
A Hidak egymáshoz olvasása különleges élmény. Egyszerre habzsolnám, ugyanakkor érzem, hogy minden szó, mondat, gondolatfonal fontos, nagyon a helyén van, és nem szabad kapkodni.
Sorra választ kapok a mindennapjaim, akár fel sem tett kérdéseire, és visszaigazolása is, bizonyos helyzetek általam vélt értékének helyes megítéléséhez. Jó, a szó legnemesebb értelmében.

Eddig három előadás jegyzetére jutott időm. Legmélyebbre Böjte Csaba, ferences rendi szerzetes Konfliktuskezelés hittel és szeretettel írása jutott a lelkembe. Olyan volt, mint egy kristálytiszta tó tükre, amibe ha belenéz az ember, sokkal többet lát, mint saját magát.
Pihenek is egy picit, mielőtt tovább olvasnék. Újra szemezgettem inkább ma is a sorait, sőt az interneten is rákerestem munkásságára, írásaira, tanításaira.

Kiváló ez a könyv, kiváló emberektől és most a Nyitott Akadémia oldalán kedvezményesen beszerezhető. (Értéke szerintem pénzben nem is mérhető.)

2011 utolsó napja – offline

Tegnap offline napot tartottam.
Nem volt könnyű ez az év, bár ez a blogomon persze nem látszik, nem szeretek ide nyifogni, igaz, az egészséggel kapcsolatos dolgokat olykor kiírom, de munkahelyi, és egyéb lelki nyomorokat nem szoktam.
Sajnos, lett volna mit, de igyekszem azért az élet pozitív oldalát látni, és annak örülni.
Az év utolsó napján megajándékoztam magam, és offline napot tartottam: azaz nem kapcsoltam be a számítógépet, semmilyen módon nem kapcsolódtam internetre, kikapcsoltam a telefonokat, és a híreket sem néztem a tévében.
Délelőtt egy takaróba csavartam magam, és az imádott hunyor-zöld szobánkban a radiátor elé kuckóztam, magam köré pakolva a karácsonyra kapott könyvkupacot, a “téli szünet”-re beszerzett és még elő sem vett újságokat, magazinokat, a füzetecskéimet. Bekapcsoltam az egyik kedvenc, régen látott filmem és szüttyögtem. Csodás volt!
Aztán finom ebédet készítettünk (délután négy körül :D), bujsziztam a páromhoz, nyusziztam, végig néztük a tévé rémes szilveszteri műsorkínálatát és itt-ott sokkolodóva elakadtunk – sokat beszélgettünk.
Most végre megkóstoltuk az évek óta tervezett pezsgős koktélt, a kir royalt. Finom!
A külvilágot lehetőségeim szerint kizáró, csodás nap volt.
Évente legalább egy ilyen jó lenne, annyira más így a világ, az élet!
(Minden bizonnyal tévé nélkül még jobb, csak ez most nem sikerült – nem is volt cél.)

Remélem mindenkinek úgy telt 2011 utolsó napja, amilyennek szerette volna!
(Nekem igen, köszönöm.)

Boldog Új Évet Mindenkinek!

Könyvkatalógizálás

Nagy “munkába” vágtam a fejszém. Igaz, nem most, hanem már talán nyár elején elkezdtem, hogy apránként Google Docs táblázatba viszem fel a könyveinket.
Könyves boltban már többször elbizonytalanodtam, hogy egy-egy kedvenc megvan-e nekem (megvettem és még nem olvastam, vagy a beszerzés is elmaradt). A google docs fájlt azonban szinte bármikor bárhonnan elérem, tudom majd használni arra, hogy például egy ilyen helyzetben megnézzem.

Ha valami nincs meg nekünk, de szeretnénk, azt is beírom és jelölöm, mint “vágyott”, beszerzendő olvasnivaló. Úgy haladok, hogy ha időm engedi egy-egy sort leemelek és rögzítek…
Most viszont az asztalomon tornyosulnak a nyári időszakban Zamárdiba került könyvek, amiket a tél okán felcuccoltunk és most zöhzítek, mert mindegyik máshova való, lehet hogy már az a sor a táblázatban van és nem akarok kavarodást…

Ez olyan kis szüttyögős dolog, egy finom zöld tea és chillout zene mellett.
Kedvemre való.

  • 1
  • 2