Oldal kiválasztása

Vashiányos vasmacska

Amióta tavaly életveszélyes vérkép után elkezdték Ferrlecittel feltölteni a vaskészleteimet és 20 ampulla után sikerült vasmacska státuszba kerülnöm rendszeresen, negyedévente járok ellenőrzésre. Bevallom én azt hittem, hogy ha csaknem ötven év alatt jutottunk el oda, hogy szükség lett erre, akkor felesleges izgulni, én ezzel most évekig elleszek… Na ahogy ezt a buta macsek elképzelni. Idén az áprilisi kontrol után már utaltak is be a hematológiára. Még messze nem volt olyan rémes a laborom mint tavaly, de 25%-ot romlott és a háziorvos ezt aggodalmasnak találta. Akárcsak a hematológus doktornő, akihez tavaly is jártam a László kórházba.

Olvasd tovább!

Korbács

Korbács

Elkezdtem újra olvasni Clive Barker, Korbács című regényét. Több mint húsz éve volt már, hogy először elolvastam…

Ha beszippant, ahogy először, akkor most napokra elveszek.
Szeretném lassan, figyelve, emésztve befogadni és most már nem a huszonéves, hanem a mostani, csaknem ötven fejemmel, érzéseimmel, tapasztalataimmal.

Meglátjuk mi lesz ebből. Szerintem még mindig működik, működünk együtt – a könyv meg én.

Bakancslista 50 to 50 státusz: folyamatban

Az olvasás éjszakája – 2015

Az olvasás éjszakája – 2015

Emlékszem régen, amikor elkezdtem a gimit, megkérdeztem egy “nagylányt”, akire felnéztem és már egyetemre járt, ő mit változtatna a múltjában, ha most lenne annyi mint én…
Azt mondta olvassak, amennyit csak bírok, mert később nem lesz rá elég időm. Megfogadtam a tanácsát, egy időre igazi könyvmoly lettem. Imádtam olvasni, valósággal faltam a betűket.

Az élet őt igazolta, ahogy teltek az évek egyre kevesebb időm maradt erre a foglalatosságra, és mostanában már jó ha évente néhány könyvet elolvasok. Szégyellem is magam miatta, és igyekszem változtatni ezen. Persze tudom, hogy nem csak könyveket olvas az ember és általánosságban sokat olvasok, de nem könyvet.

El is határoztam, hogyha már újra itt az olvasás éjszakája, én bizony legalább ezen a napon nem kapcsolom be este a tévét, fogom a választott könyvem és bekuckózok a takaró alá, olvasok, amíg csak bírom.
Huszonévesen ez egy könyvet jelentett egy éjszaka, hajnalig. Most sajnos jóval előbb kidőltem, de mégis, remek volt, jól esett.

A marsi-t olvasom, kivételesen fordítva, azaz már láttam a filmet és most kezdtem csak bele a könyvbe. Ritka hogy így teszek, de a film felkeltette az érdeklődésemet. Persze néhányan már rágták a fülem egy ideje, hogy el kell olvassam, de annyi elmaradásom van, hogy én ha lehet még inkább a fantasy-t választottam. No de most még néhány estére leköt majd Mark Watney története, az biztos.

 

nyaralásos szeretemes, 2015.aug.17.

nyaralásos szeretemes, 2015.aug.17.

❤ potyareggeli: kacsamájas zsíros kenyér ❤ őszibarack ❤ spagetti ❤ füvet faló tengerimalacok ❤ egész napos könyv olvasás jegyzeteléssel ❤ kupak tervek ❤ napon beérett paradicsom ❤ esti sorozatnézés ❤

10-11 per 20

10-11 per 20

Volt egy kis fennakadás. Pénteken nem írtam, mert lementünk a Balatonra, ahol nem igazán volt fókuszban az internet – nem is vittem le a gépem. Cserébe sokat pihentem és pátyoltam a karomat.  Eddig mindig a jobba kértem az infúziót, mert abban találtak életemben eddig csak szúrható vénát. Minden törődés és borogatás ellenére, vasárnap estére begyulladt. Kicsit szeppent voltam, mert a vasárnap nagy részét az új könyvem színezésével töltöttem és azt hittem attól van. De nem a csuklóm fájt, hanem a felkarom.
(Zárójelben jegyzem meg, hogy ugyan a szezont takarításilag még nem sikerült megnyitni, de azért elkezdődött a nyár így is.)

Hétfőn kiderült, hogy már jó piros is és duzzadt, meg forró is a karom. Szóval kaptam rá a kórházban jégakkut és most a bal kezemet szúrták, elég érzékeny helyen, de azt könnyebb lesz kímélni, ha mégis használhatatlanná válna.
Kezelés után borogatni kellett iziben a bal karomat is, szóval úgy nézek ki mint akivel valami rémes dolog történt, legalábbis karok táján, hiszen a bal oldalon az alkarom, jobb oldalon pedig csuklótól vállig körömvirágos borogatásos kötésben leledzek.
Eközben nekem ezer tervem van, kezelések előtt rajzolok, alig várom, hogy alkossak és újra színezhessek! Szóval szerintem használni fog nekem ez a kezelés, mégha egyelőre kontroll vérkép nem is volt.

A párom mostanában vasmacskának hív! Hihi. Imádom.

Ha már az állatoknál tartunk – a malacok jól érezték magukat a Balcsin, főleg persze a kerti legeléskor. Talán a Nyüzsi is, bár annyira utál már utazni, hogy rajta nem látszott. Nem tudom mi történt vele, régen olyan jól viselte, de mostanában már mielőtt a hordozóba rakom dobog és nyüffög. Az úton is undibéka. Rigolyásodik a kicsikém…