Browse Tag

kikapcsolódás

Apróságok gyurmából

Tegnapi terveimet ma megvalósítva, ebéd után nekiláttam ismerkedni a Fimo gyurmával. Először apróságokat készítettem, próbálgattam hogyan viselkedik az anyag, mit lehet és mit nem, mire kell figyelni, mire vigyázzak…
Szerencsére gyulladt kisizületekkel is viszonylag könnyen tudtam gyúrni, csak az apró részek kialakítása volt nehezebb művelet az ujjaimnak. Meglepett viszont, hogy minden szín fog, ezért minden egyes váltásnál kezet kellett mosni, vagy minimum letörölni a kezem tisztítókendővel.
A világos színekben a legapróbb porszem és szösz is meglátszik, nagyon kényesek…

Az első alkotásom persze egy nyuszi volt, amit aztán később összegyúrtam és malac lett belőle, mert nem volt az igazi. Később aztán készült egy kisebb farmnyi állatka és két kócos szemű maci kedves barátnőknek…

Élvezem, hamarosan folytatás következik… ♥

Palacsintás, festős kuckózás

Ma megint kreatív napot tartok, többek között, mert készülök a fiúk hétvégi születésnapjára… a fiam 27, Apu pedig 80 éves lesz! Napindítónak magamat leptem meg nutellás amerikai palacsintával reggelire, kicsit kitörve a vajas kifli sorozatból…

Miután megigazítottam a kicserélt wc tartály mögötti matricát (az új tartály kisebb, még szerencse, hogy volt maradék), megint bevackoltam magam az ablakhoz a kuckómba.
Sajnos kicsit hideg van, de ha becsukom az ajtót egész jó. Rádiót hallgatunk, festegetek a lények meg horpasztanak, csak az új, ismeretlen zajokra rezzennek fel…

 

Októberi koszorú

Ma elkészültem végre az októberi fonott koszorúmmal!

Annyira örülök neki, majdnem olyan lett, mint amilyennek terveztem, de persze az anyagok és a napi hangulat is alakították a végleges formáját. Végül felhasználtam az első Meska workshopon készült, nemez sütőtököket, golyókat (sajnos a fekete egy hete elgurult és a szoba-manók eldugták, azóta sincs meg) és szárat is hozzá – mégsem füzér lett belőlük.

Első saját fonású, díszített koszorúm már kint is lóg az előszobában, időszakosan lecserélve a hintázó fanyuszi csapatot. ♥

Design hét – Meska workshop – vesszőfonás

Óriási szerencsémre befértem az idei Design hét keretében rendezett Meska workshopok közül kettőre is. A második, amit választottam a vesszőfonás volt.
Régóta érdekel, hogyan is készülhetnek a piacokon árult kosarak, tartók és más szép tárgyak, de még sosem volt alkalmam ilyen technikát kipróbálni.
Az idei első, csodálatos őszi napsütéssel ölelő októberi vasárnap délutánon Bori tanított minket e mesterség alapjaira. A három órás időlimit miatt mindannyian koszorút fontunk és a gondosan előkészített vesszők közül lehetett nehezebb kihívást jelentőt és könnyebben kezelhetőt is választani.

Akárcsak az előző alkalommal, most is mindenféle finomságokkal és illatos teával vártak minket a szervezők, az asztalon pedig rengeteg féle kellék, bogyó, termés, gombok, szalagok és mindenféle évek alatt összegyűlő csoda várta, hogy felhasználjuk őket.

Először persze a kiválasztott vesszőket kezdtük el simítani, ívelni, finoman hajlítani, hogy aztán a vezérszálba fonva kialakíthassuk koszorúinkat. Egymás szemére vigyázva, lelkesen gyötörtük a törékeny, ám nedvességgel jól átitatott szálakat, így hamarosan mindannyian kialakítottuk koszorúinkat, mégha nem is sikerültek tökéletes körre…

Ezután kezdődhetett az egyedi díszítés, kinek-kinek ízlése szerint. A többség ragasztópisztolyt használva alkotott, de sokan voltunk, így forgóban juthatott mindenki hozzá. Én inkább félrevonultam, és felvarrtam az alapokat a koszorúra, gondolván, hogy majd otthon befejezem, nekem szerencsére van otthon ilyen rögzítő eszközöm.
Mivel maradt vessző, amikor kész lettem a foglalkozáson kivitelezhető szinttel, Bori bíztatására fontam még egy, kisebb koszorút, ami még most is szárad, mert friss fűzfavesszőből lett hajlítva.

Nagyon szép munkák készültek, egészen különleges, termésekkel gazdagon díszített őszi koszorúk is.
A foglalkozás végén mindenki örömmel vitte haza az elkészült, saját készítésű kincseit. ♥

a szervezők blog bejegyzése: Meska kézműves workshopok a Design Héten

Esti kakukkolás

Hú, hazaértem és már minden esti küldetésen túl vagyok (vacsi, kisállatok “futtatása”, munkanélküli támogtás igényléséhez hivatalos papírok kitöltése, sallala), de képtelen vagyok írni a mai Meska workshop-ról, annyira húz az ágy vagy legalábbis a lábfelpolcolhatnék
Röviden és tömören szuper volt (♥) és hamarosan le is írok mindent, de most inkább hallgatok a hívó szóra. Viszont kiteszek egy képet ide, úgysincs még kész a munkám, de ideális esetben kedden lesz időm befejezni a megkezdett őszi koszorút…

2013-10-06_s_16.13.02

Design hét – Meska workshop – nemezelés

Tegnap a Design Hét Budapest 2013 rendezvény Meska-kézműves workshopon vettem részt. Szuper, hogy ez a rendezvény és a Meska is ünnepel: a Design hét 10. a Meska 5. születésnapot!
A kézműves programra múlt héten hívta fel a figyelmem egy volt kolléganő, és gyorsan jelentkeztem is kettőre: nemezelés, kosárfonás / koszorúkészítés. Gondoltam ezek mindenképpen olyan tevékenységek, aminek otthon nem állok neki, de jó lenne megismerni őket. Persze a mozaikozás és bőrőzés is izgi…

Pontosan, délután három órára érkeztem. Nagyjából tizen gyűltünk össze és Bogi vezetésével ismerhettük meg a nemezelés rejtelmeit. A teremben lévő kiállítást ekkor bevallom nem is vettem észre, csak a távozáskor, annyira magával ragadott a gondosan kikészített anyag-kínálat, a sok apró “kütyüke”, valamint a kedves vendégváró falatok és italok…

Azt gondoltam, a nulladik szintű képességeimmel legfeljebb gömböket fogok készíteni – nem lett volna gondom ezzel, úgyis halloween füzért tervezek alkotni – de hamar kiderült, hogy ez nehezebb, mint például a virágot vagy a karkötőt nemezelni. Bogi azt mondta, egy csinos gömböcske nagyjából 20 perc alatt készülhet el…
Nagyon tetszettek a kirakott mintadarabok: szütyők, virágok, ékszerek és persze a tündérek is, de ragaszkodtam a tervemhez, ezért rögtön három színt is választottam, hogy duci sütőtököket gyúrjak a színes gyapjúból. Bízva magamban, reméltem belejövök és akkor három kisebb gömb is belefér a három órás foglalkozásba…

Sosem gondoltam volna, hogy a nemez “gyapjú-fátylanként” rétegelve, vizes-szappanos kézzel “összesimogatva” és a később gyúrva, gyömöszölve, kemény munkával készül!
Jó kis edzés volt az izületi gyulladásos kezeimnek (de hiszen ezért is csinálom,értelmes kéztornaként)!
A tökszeleteket fonallal és formázással igyekeztem kialakítani és csinos (szerintem scrapbook) gombokat is használtam a díszítésükhöz. A foglalkozás alatt sikerült 3 tököcskét és 3 gombócot, valamint egy hosszabb szárnak való sodorványt alkotni. Ez utóbbit még nem tudom, fogom-e a füzérhez használni, majd az összeállításnál kitalálom

Körülöttem a lányok is csodás dolgokat készítettek! A tocsogós-habos gyapjú alakításával szép lassan kialakultak a különlegesen szép karkötők, virágok és majdnem kész lett egy tündér is (csak a haja és az összeállítási munka maradt meg otthonra)! Alkotás közben Bogi végtelen türelemmel és kedvességgel, mindenkinek segített, akár szavakkal vagy tanácsokkal, akár konkrétan a nemez gyúrásával, gyömöszkölésével is. Én ezért különösen hálás vagyok neki, mert azt hiszem nem lettem volna kész ennyivel sem, ha ő köztünk sétálgatva nem masszírozgatja hol egyik, hol másik nemez golyómat.

A szorgos munka közben lehetett majszolni az Ízporta finomságaiból és bodza szörpöt vagy teát kortyolgatni.

Köszönet illeti a rendezvény szervezőit, örülök hogy ilyen környezetben és emberek közt ismerkedhettem meg ezzel az ősi, nemes és bizony igen nehéz kreatív technikával!

Kapszulák és bohócok

Ma reggel nőgyógyásznál jártam. Kellett nagyon, sokszorosan tartoztam magamnak már ezzel. Nagyjából három éve nem mentem el a kötelező szűrővizsgálatra, mert a maszek orvos akihez jártam anno azt mondta, szokjam meg a menstruációm előtti napokon a késszúrás szerű fájdalmat. Ugyan megmondta az okát, miért van ez, de a “megszokás” valahogy nem volt kedvemre való javaslat.
Felkerestem akkor még néhány másik orvost (sok pénzért) ebben a “témakörben” és csalódtam, így azóta nem kerestem fel egyet sem.
Hála a tripla antibiotikumos kezelésnek, már “odalent” sem volt minden rendben, így nem halogathattam tovább ezt, és most már túl vagyok ezen is, aminek végülis örülök.
A vacsoránál elméláztam azon, mennyi kapszulát nyeltem ma le azok miatt a gyógyszerek miatt, amiket előzetesen kaptam, a szintén másik gyógyszerek miatt kialakult “betegségeim” okán…
Na. Álljon már meg a menet! Ennek véget vetek.
Csak bogozzák már ki, miért nem szívom fel a vasat és miért gyullad be annyit a gyomrom…

Megint zavar az is, hogy este akárhova kapcsolnám a tévét, csak gyilkosság van meg vér meg halál; “igazi” a híradóban, “mese” a sorozatokban, a filmekben. Még Húsvét hétfő este is mindenhol csak akciófilm, lövöldözés és hullagyártás… A műsort állandóan megszakító hirdetések szerint pedig gyógyszert, autót és kölcsönt kell “venni”.
Stop. Marad a természetfilmes, az utazós és a főzős csatorna, bár reklám ott is van, csak nem sok.

Próbáltam este olvasni, de még mindig nem megy, a nem természetes fényben, nagyon fárad a szemem – amivel persze egész nap monitort bámulok, szóval nem lep meg.

Ma amíg vártam a rendelőben kifejezetten élveztem, hogy olvasok. Méghozzá nagyon érdekes, tartalmas, “okos” könyvet, sokak szerint egyfajta “bibliát”, Müller Péter Isten bohócai című művét.
Nem szoktam ilyet csinálni, de most néha akár szövegkiemelővel vagy aláhúzással belebarbárkodnék a könybe, hogy kiemeljem a nekem fontos gondolatokat, amikhez már most tudom, vissza szeretnék még térni – szeretni, dédelgetni őket, újra átélni azt a mély egyetértést és Igazat, ami oda le van írva.

Holnap nem leszek egyedül a vasterheléses vizsgálaton, ez a könyv velem lesz, és tudom hogy a tér és az idő megváltozik majd, nem is lesz olyan fontos, mi fáj és mi nem, mert egy nagyszerű író zenél, mesél, táncol majd nekem, velem, bennem…

Hol is kezdjem?

Annyi mindent szeretnék írni, hogy megmaradjon emléknek (idén minden nap készítek legalább egy fotót, nem művészi értéknek, csak úgy, képeket az életemből)…
Ez a “hosszú” hétvége igencsak sűrűre, eseménydúsra és feldolgozós-élményesre sikeredett, sikeredik, ezért beérem azzal, hogy ma ennek lenyomatait hagyom.

A legnagyobb hatással a “nem átlagos” hideg és hó miatt kialakult helyzet volt rám. Döbbenten néztem, mit tesz az ország vezetése, és mit tesznek az emberek… Nem sok mindennel tudtam a jó érdekében hozzájárulni, fizikai állapotom és eszem azt diktálta, maradjak itthon, nehogy belőlem legyen egy új, mentenivaló ember, miközben zsibongó lelkem főzött volna húsz liter levest, pakolta volna a teát, és amit csak talál itthon, vagy a szomszéd boltban, majd kapta volna a kabátját és irány az emberekhez, akik bajban vannak…
Nem mentem, Facebook-on megosztottam, amit értékesnek és hitelesnek találtam, no meg azonnal küldtem néhány adomány sms-t a Vöröskereszt-nek, hiszen úgyis vettem volna kenyeret, innivalót, akár takarót is a bajban lévőknek…
Bár ezek az események erősen karakterizálták a hétvégét, és igazi érzelmi hullámvasutat keltettek bennem, történt más is.

Lencsike cseperedik, szelídül (még csak 5 hetes!), Nyüzsi pedig szocializálódik (velünk, azaz egyre jobban bírja, sőt követeli a simit). A kis malacka még mindig fél. Minden nap kivesszük, ha a popója környékén borzoljuk a szőrt, akkor igen aranyos hangokat ad ki. Már tudom, hogy jobban szereti a sárgarépát, mint az almát vagy a petrezselymet és azt is, hogy a takarítás igazi para, “huhúhúúú”-zva, aggódva várja mikor készülök el… Nyüzsi szereti a több C vitamint tartalmazó tengerimalac kaját is (mindig kap belőle, nem akarom, hogy féltékeny legyen és szerintem neki sem árt), de egyébként a vedlés miatt elég gyatrán eszik, kétféle szénát is vettem neki, hogy ne legyen baj.

Ma elmentünk a Kikába, mert nekem nem volt most időm, az általam szervezett alkotókör eheti foglalkozása előtt festeni (és közben pedig pláne). Így ezen a hétvégén akartam nekiállni. Készítettem is egy bögrét, és annyira élveztem a festését, hogy “azonnal” kellett további porcelán tárgyakat vásárolnom! Egész olcsón megúsztam, mert 299 forintért árultak egyszerű porcelán bögrét, sokféle színben. Több fehéret és egy zöldet vettem, de lehet még vissza kell majd menni…

Inspirációkat is gyűjtöttem, mert házat (pontosabban ikerház felet) néztünk a héten, és mindenféle nagy terveket szövünk, ami még akkor is élvezetes, ha nem lesz belőle semmi.

Teljesen rabul ejtett ez a színes, igazi tavaszi (sőt nyári?!) hangulatú ágynemű, valamint nagyon vicces ez a “madárodú” is.

Nálunk már nincs kislány szoba, de annyira lélekvidító ez a tündéres függöny… a pitypangos ágynemű pedig szerelem, de nem vettünk (elég drága), egyelőre. ♥

Az egyik leginspirálóbb berendezés ez a fehér-ciklámen-szürke-fűzöld konyha volt, ami meglepő, mert így egy az egyben nem vállalnánk be (de lehet hogy mégis?!). Ja és találtam egy fura kicsi lényt is, ami lehet hogy elefánt akar lenni (az orrszerkezet mintha…), csak a füli igen pici. A cuki virágok és mosoly miatt legalább lefotóztam Anyunak.

Nekem még nem is ért véget a hétvége, hiszen nem publikus okokból még két napot nem megyek most dolgozni. Szabadidőt is remélve “előkentem” néhány bögrét keddre…
Holnap – többek között a háziorvos kitartó unszolása, valamint a panaszaim miatt – elmegyek egy kedves orvos barátunk által ajánlott gasztroenterológushoz. Este pedig sokadik taiji edzés… ♥

MtG – vonzó papírlapocskák

Ilyet is rég csináltam már – és tulajdonképpen csak egyetlen egyszer – Magic the Gathering Prerelease versenyre megyek holnap. Együtt a kollégákkal, akikkel egyideje játszogatunk is…
Kíváncsi vagyok, hogy ez a “bajnokság” most milyen lesz, mert legutóbb kb. 16 éve voltam…

Egészen más lett ez a gyűjtögetős kártyajáték, de sajnos éppen olyan addiktív számomra, mint egykor: szeretem a lapokat gyűjtögetni és nézegetni, érdekes paklit tervezni/építeni és kipróbálni működik-e. Valóságos mini-karácsony kibontani egy boostert, kifejezetten kedvelem a páros vagy még több játékos meccseket… Jajj nekem!

Kérek szépen egy időkibővítő készüléket… %)

Alkot a “craft csapat”

Olyan jó volt tegnap megint a “craft csapattal” alkotni! Persze általában csak megemlítem itt a blogon, pedig valójában elég sok időt töltök ezzel hónapról hónapra.
Nagyjából egy éve kezdeményeztem, mert vágytam rá, hogy legyen ilyen a cégben. Zöld lámpát kaptam, és azóta szervezőként lelkiismeretesen foglalkozom is vele. Öröm.
És persze kihívás is, mert egyrészt ugye kitalálom, mi lesz a téma (havi egy alkalom szokott lenni, általában), aztán gyakorolni is kell (jó kitapasztalni milyen buktatók lehetnek, mire kell odafigyelni, mennyi idő az elkészítés), beszerezni 20+ főre a dolgokat (a teljes érdeklődő-létszám több mint 40 már), sokszor már akkor, mikor még zajlik a jelentkezés…
Aztán összegyűlünk, csacsogunk és csináljuk együtt, amit éppen – nem futamodik meg senki és csodás dolgok készülnek, alkotnak kicsik-nagyok, fiúk-lányok.
Most éppen kulcsokat festettünk, erre gyakoroltam vasárnap

Jól sikerült, mindenféle színes kulcsok, charmok és csecsebecsék kerültek ki kezeink közül ezen a téli estén..