Browse Tag

karácsony

Korai fadíszítés

Pici gyerek koromban a karácsonyfát a “Jézuska” hozta, az ajándékokkal együtt. Már nem emlékszem pontosan, de azt hiszem Apu elvitt sétálni, Anyuci pedig addig elkészített mindent és amikor visszaértünk már látszott, hogy az ajtó mögött égnek a fények és ott a fa, alatta pedig az ajándékok… Varázslat!

Később már együtt díszítettük a fát a szüleimmel, nagyobbacska koromban pedig – amikor már teljesen lebukott a Jézuskás sztori – egyedül díszítettem, sőt az én szobámba is került. Imádtam aludni az illatos fenyő fényei alatt!


Önálló, felnőtt éltemben, amióta már nem kicsik a gyerekek, évekkel ezelőtt áttértünk a műfenyőre. Pusztán azért mert illat imádat ide vagy oda, sajnálom hogy fákat vágnak ki miattam és a töves fenyők életben tartásával rendre kudarcot vallottunk.
Most már harmadik éve fehér műfenyő a karácsonyfánk, szeretem. Lassan azt is elengedem, hogy nem utolsó nap díszítjük, hanem már előbb. A barátnőm mesélte, hogy náluk már sokszor minden kész Advent első vasárnapjára, az ajándékok is ott vannak a fa alatt becsomagolva és az egész hónap olyan hangulatos ettől… Érdekes gondolat és nem idegenkedek tőle már.

Tavaly mi is már 22-én feldíszítettük a fát, s idén megint előbbre hoztuk egy picit, ma (17-e van) fogtunk neki ennek, mert elég sűrű a jövő hét és részemről örülök, ha elkészülök a munkáimmal, az ajándékokkal és egyéb családi zizirikkel szentestére. Annyit őrzünk meg a régi hagyományból, hogy szerintem a fényeket addig nem kapcsoljuk fel. Olyan jó, hogy már ott álldogál a nappaliban és örülhetünk neki nap mint nap. Valahogy lelkileg is felkészít a közelgő ünnepre, mégha nem is igazi fenyő, nem is úgy “érkezik” mint régen és fenyő illat sincs már…

Ficsergős öröm

Lehet csodálatosabb ajándéka egy Anyának annál, mint hogy a gyermekétől saját készítésű ajándékot kap?! Csak ráadás, ha a csemete ilyen ügyes és tehetséges. Engem a lányom ezen a karácsonyon olyan varázslatos képpel lepett meg, aminek minden kis részletét imádom. Azt gondolom a képnek itt a helye, hiszen “ficsergős”. ♥
Réka alkotásainak galériája itt található: feleri

Piros-fehér-barna

Már legalább egy hete lecseréltem az októberi koszorúnkat, csak valahogy nem jutottam el az írásig. A koszorú alapot magam fontam a Meska foglalkozáson, igaz, akkor még olyan friss volt, hogy a vesszők zöldelltek. Mostanra beérett, megbarnult.
A díszítésben nincs saját alkotás, több éve itthon lévő “maradékokból” készült. A babákat azt hiszem tavaly vettem, a kisfiú és a kislány minket jelképez a párommal, ezért szivecskét varrtam a kezükbe (mert még mindig nagy szerelem van, sőt). A “manópárt” is fonallal rögzítettem fel és a csillagokat, a csillagánizst, valamint a hópelyheket az ágakra ragasztottam. Egészen egyszerű, de szeretem. ♥

teli.koszoru

Kötött kézmelegítők

Az első, nagyon kezdőknek való, azaz pofonegyszerű, kötött kézvédőt minden leírás nélkül, csak úgy, kérésre (fázott a praclikája) a lányomnak készítettem még december elején…

Aztán arra gondoltam, ennek biztosan örülnek Karácsonyra a másik, fogadott lánykám is a cégben, így neki is böködtem egyet gyorsan… még mielőtt elutaztunk (éjjelenként, elég kómásan, de kész lett!):

És most a következő héten szeretnék megint készíteni egyet, mert nekem sem lenne haszontalan egy ilyen. Persze valószínű elcserélem majd a csemetémmel, mert neki a lila és a rózsaszín sem igazán a szívecsücske, és találtam, nekivaló, “rókás-hangulatú” (azt hiszem ezt csak a lányok értik :D) fonalat.
Az is lehet hogy az horgolt lesz… még kialakul.
Azért sok időt nem szánok rá, mert most vannak ugye a hidegek… De valahogy a páromnak készülő, unalmasan fekete sállal nehezen haladok, hiába imádom a nyakmelengető leendő gazdáját. ♥

Megérkeztünk

Nem igazán akartam nagy dobra verni, mert sok dolgon függött, ráadásul nem is biztonságos kikürtölni. De most már visszatértünk, így elárulhatom, miért számoltam vissza, aztán pedig miért volt nagy a csend…

Egyiptomban töltöttük a Karácsonyt és hamarosan élménybeszámoló – utólagos útinapló – következik…

Bár azt hiszem, inkább könyve(ke)t kéne írni ebből a sok-sok élményből, történetből és mindabból, amit ott kaptam.

Meglátjuk mennyire futja tőlem, az biztos, hogy bennem sok-sok új kincs van, amit köszönök.  ♥

Utólag is Békés Karácsonyt és

Boldog Új Esztendőt mindenkinek!

Nyürp

Már egy hete elmúlt, hogy egyetlen, drága, nemrégszülinapos Anyukám egy szerencsétlen esés következtében eltörte a jobb vállát (jobb kezes). Tegnap kontrollon volt és sajnos, mégis műteni kell, a gyötrelmes rögzítő kötés nem elég…
Hétfőn viszik be a hatvani kórházba. Remélem nem olyan tempóban, ahogy pénteken hazavitte a betegszállító, akire több mint öt órát várt, és utána még másfél órát utaztatta a mentő leghátsó, legmelegebb traktusában, ahol se levegő (asztmás szegénykém), se kapaszkodó (válltöréssel) nem volt. Nem kommentálom. (A szállító azt mondta, ha nem száll be oda, akkor ott hagyja a kórházban, ennyi.)
Ma lementünk, segíteni neki összekészülődni, megpuszilgatni, ölelni…
Aztán megint csak a fohász és a jószerencse marad, mint eddig minden évben amikor Karácsony környékén Ő, vagy a párja kórházba került.

Nyaú, hogy ünnepekre valakinek mindig baja van. :/

Hétvégi tervek

Mindig az van, hogy hétvégére túl sokat tervezek és persze van számos” meg KELL csinálni” dolog is. Ezért aztán egy ideig azt a taktikát követtem, hogy leszamilesz. Nem vált be. Később felírtam a hétvégi tennivalókat és terveket, aztán vasárnap este kétségbeestem, mennyi mindent nem sikerült megcsinálni, még akkor is hogyha rengeteg dolgott igen. Ez így nem jó, frusztrált.
Most úgy szoktam, hogy hétközben komolyabb ügyintézés max. kettő lehet, (ez muszájos, de nem SOS dolog szokott lenni), és a hétvégén is van, amit MUSZÁJ, de van amit csak LEHET vagy jó lenne, és ezeket nem veszem annyira komolyan, mint eddig – azaz megbocsátom magamnak, ha nem jön össze. Gyanítom ennél is lazábban kéne ezt venni, de nekem most ennyi oldás megy.

Ezen a hétvégén sok terv van… egy zokni malac (jó lenne) és egy zokni lovacska (jó lenne) készítése, ajándékvásárlás nemíromidekinek (jó lenne), tortasütés Apunak (muszáj, mert én akarom), tortasütés a fiamnak (muszáj, mert én akarom), ajándékcsomagolás (muszáj), minimum két mosás (muszáj, de ha nagyon rendes vagyok akkor belefér, hogy csak jó lenne), takarítás light (muszáj), szombat / piac (muszáj-jó lenne határeset), III. nyílt nemzetközi Chan Wu bajnokságra kimenni (jó lenne), almot venni a nyúlnak (muszáj), haladni a karácsonyi ajándékokkal (jó lenne), ebédet főzni szombatra (jó lenne), családi ebéd / vasárnap (muszáj), joghurtos padlizsánt készíteni (jó lenne), megsütni a sütőtököt (jó lenne), haladni a párom sáljának kötésével (jó lenne), írni legalább néhány órát nyugodtan (jó lenne), vásárolni hétvégére és jövőhétre (muszáj), megsütni a kenyeret (jó lenne), kicsit feküdni a betegséggel, amivel küzdök második hete (jó lenne), inget vasalni (nem lenne jó, de kéne :))… Hát így. Az apróságokat nem szoktam felírni és van még sok vágy és terv, amit tudom hogy szinte esélytelen. Meg is élem újra meg újra, hogy nem haladok eleget, sosem elég ez a két nap…
Vajon más hogy csinálja?!

Szontyika

Az a terv, hogy a cégben általam szervezett kreatív alkotókör következő témája a zokniállat készítése lesz. Mint minden más kihívásnak, ennek sem lehet nekimenni gyakorlás nélkül, ezért erre a hétvégére fontos elemként színes zoknivásárlást és próbamunka készítést is beterveztem.
Mázlim volt a zoknikkal, mert pont a Calzedoniában és a Lidlben is volt akció, így jó minőségű és vidám színű lábbeliket vehettem, párját 3-400 forintért. (Tehát egy ilyen kis állatka kijön kb. 300 forintból!)
Bár már sajnos alkonyatkor kezdtem el – így nem láttam jól – de ma elkészült Szontyika, a zoknimalac. Párom szerint nem is szomorú, de szerintem picit búbánatos az okos kis szeme, ezért kapta ezt a nevet tőlem.
Úgy tűnik jó a téma, két órában bőven elkészülünk és nagyon kedves kis lényeket alkothatunk Karácsonyra! Alig várom! Még szeretnék készíteni lovacskát, macit, nyuszit, hóembert, rém aranyos szörnyeket, madárkát, elefántot, oroszlánt, cicát és … és … és …

Csak pozitívan

forrás: whole living

Érdekes, hogy minden évben ebben az időszakban kapom talán a legnagyobb próbatételeket.
Gyerekként úgy éltem meg a karácsonyt, mint a szeretet, a béke, a család, az otthon melegének időszakát.
Amióta “felnőttem”, egészen másként van. Ilyenkor érkezik a legtöbb gond, feladat, kihívás és pofon, és a mérleg másik serpenyőjében sokkal kevesebb a fent leírt, gyermekként megélt élmények sora (persze tudom, elvileg a súlya jóval nagyobb).
Igyekszem tanulni, és fejlődni belőle, próbálom keresni a pozitív oldalát (Jó volt ez a whole living cikk.), de bevallom, olykor mocsok nehéz.
Most úgy érzem, legjobb lenne jövőre passzolni a Karácsonyt, elutazni egy hétre a hegyek közé, valami nyugis helyre, a párommal, könyvekkel és fényképezőgéppel, de szigorúan kütyük, azaz tabletek, laptopok, telefonok, internet nélkül. Ez lenne az igazi ajándék, mást nem is kérnék.

Pedig lassan elérek oda, hogy életem céljai elérhető távolságba kerüljenek, nem kéne hagynom, hogy ezek a (gondolom főleg bennem fakadó) próbák visszalökjenek, mert ilyenkor úgy érzem, kettőt lépek előre, hármat vissza.
Vettem is sok okosságot, olyan leszek mint a kiskakas,a mesében, csak én a tudást szeretném felszívni. Tanulok, szinte naponta, amennyi fér, mert ez a vas- és oxigénhiány azért nem tesz jót, de remélem abból, ami bejut marad is.
Elő is veszem a karácsonyi meglepi könyveim egyikét, ez most jó lesz (Hidak egymáshoz).

  • 1
  • 2