Browse Tag

horgolás

Clementine, a nyUFO

Azt hiszem jobban szeretem a kötés textúráját. Igaz, a horgolásban az varázsol el, ahogy egyetlen szálon jön a fonal és tulajdonképpen egy kampós botocskával annyiféle módon lehet formálni.
A kötésnél eszközként két hegyes pálca van, más a technika, de a felület kevésbé “csomózós”. Azt hiszem a legjobban úgy szeretem, ha csak teljesen sima a felülete, bár nagyon érdekes és izgalmas felületeket is lehet hurkolni.

Amikor a horgolt nyufikat készítettem, már akkor is töprengtem, köthetnék is nyufit. De valahogy csak ma jutottam el odáig, hogy meg is próbáljam. Direkt készítettem ilyen kis tömbre a nyulamat, törekedve az egyszerűségre. Érdekes, amikor a Facebook-on megosztottam a képet, nagyon vicces ötletek is felmerültek vele kapcsolatban. Volt aki nem is látta benne a nyulat. 😀

A konklúzió az lett, hogy ő Clementine, a mandarin-narancs nyUFO, aki egy kövér szinkronúszó. Élmény volt készíteni. A helyét remélem majd megtalálja a világban és valaki mást is boldoggá tesz…

Mikulás-várás

Tudom, hogy “vénségemre” kezdek megkergülni, de akkor is élveztem, hogy mini mikulás sapkát horgoltam a tengerimalacaimnak és a próba után, ma meg is történt a fotózkodás.
Ketten együtt nagyon nem akarták amit én, de egyesével végülis sikerült őket Mikulás sapiba öltöztetni. 😀

Lencsi mikuli

Lencsi.Miku_.01

Wombat mikuli

Wombi.Miku_.01

Kötött kézmelegítők

Az első, nagyon kezdőknek való, azaz pofonegyszerű, kötött kézvédőt minden leírás nélkül, csak úgy, kérésre (fázott a praclikája) a lányomnak készítettem még december elején…

Aztán arra gondoltam, ennek biztosan örülnek Karácsonyra a másik, fogadott lánykám is a cégben, így neki is böködtem egyet gyorsan… még mielőtt elutaztunk (éjjelenként, elég kómásan, de kész lett!):

És most a következő héten szeretnék megint készíteni egyet, mert nekem sem lenne haszontalan egy ilyen. Persze valószínű elcserélem majd a csemetémmel, mert neki a lila és a rózsaszín sem igazán a szívecsücske, és találtam, nekivaló, “rókás-hangulatú” (azt hiszem ezt csak a lányok értik :D) fonalat.
Az is lehet hogy az horgolt lesz… még kialakul.
Azért sok időt nem szánok rá, mert most vannak ugye a hidegek… De valahogy a páromnak készülő, unalmasan fekete sállal nehezen haladok, hiába imádom a nyakmelengető leendő gazdáját. ♥

Virágok babatakarókra

Azt hiszem valahogy szét lehettem esve, mert bár rendszeresen követem a Kreatív homokozó bejegyzéseit, júniusban elkerülte a figyelmem a “Küldj egy virágot!” felhívásuk.
Kézműves oldalakat böngészve, véletlenül, mindössze két nappal a jelentkezési határidő előtt leltem rá a kiírásra – szerencsére még éppen időben.

Gyorsan írtam is nekik és a most hétvégén elkészítettem a számomra is oly kedves célra szánt virágocskákat, amik majd csinos kis babatakarókra kerülnek és a Gólyahír egyesülethez, akik majd a kelengye csomagokba rejtik őket.
Készítettem egy kislányos és egy kisfiús kollekciót is, bár nem bánom azt sem ha nem így együtt kerülnek majd a takarókra.
Gondolom a közös öltögetésnél kialakul majd, hogyan fűzhetjük e sok kedves virágocskát a textilekre, melyek alatt babák alusszák majd békés álmukat…

Már ennyi virágot gyűjtöttek a lányok: “Nyílnak a virágok”.
Olyan szívet melengető ez a kezdeményezés! ♥

Lejöttem a szerről

készül a horgolt margaréta

Fél éve szedtem az ízületi panaszaimra azt a gyógyszert, amit a nagy-tapasztalatú professzor úr felírt nekem. Rengeteg pénzt költöttem el, túlságosan sok (75/180) rémes napot éltem át a ‘gyógyszer’ mellékhatásai miatt. A szervezetem teljesen tönkrement.
Két hete sikerült gyomorvérzési tüneteket produkálnom (a diagnózist igazoló gyomortükrözést a jelenlegi állapotomban nem vállaltam fel, gondoltam max. ha elvisz a mentő) és a háziorvos, valamint a prof javaslatára is “lejöttem a szerről”.
A laborleletemen csendesen sikítozott a vashiányos vérszegénységem elhatalmasodása, nyilván ennek sem tett jót a szervezetemben heti szinten létrehozott STOP.

Most szabin vagyunk, ezerrel pihenek, regenerálódom, és rendszerben mindenféle vérképzést serkentő dolgokat tömök magamba, valamint táplálkozási/közérzeti naplót is vezetek (remélem most sikerül tartósan megtartani).
Szeptemberben kezdek majd taichizni, októberben talán csikungot tanulni (alig várom!), és elmegyek táplálék intolerancia vizsgálatra (gyanús, hogy mindig június-július magasságában gyullad be a gyomrom), és ezután táplálkozási tanácsadóhoz is.

Sok terv, sok változás, új és remélhetőleg sokkal energikusabb időszak vár!

Emellett nem adom fel az új, kialakult hobbijaimat – horgolok, kötök, gyöngyöt fűzök, szervezem a cégnél a kézműves szakkört, és tervezek festeni is, sőt, ha az ízületi gyulladásom csitul, és az időm engedi, talán újra megpróbálkozom a kalligráfia gyakorlásával is.

Sok terv, nagy remények és optimizmus – jelenleg, többek között, ez a kupac jellemez.

Egyébként Vakáción

Már több mint egy hete pihenek. El sem tudom mondani mennyit alszom, tisztára mint egy mormota. Az élet (el)robog mellettem, én meg csak itt pihegek. Néha szó szerint, mert nem kapok levegőt, máskor csak képletesen.
Létezem – finomakat falok, olykor kutyulok valamit, de leginkább párom kényeztet és enni visz; leveseket, halakat falok, sokszor palacsintát, vagy ami éppen tetszik és kívánatos.
A vérvétel a nyaralás utánra halasztva, nem is érdekel az eredmény, mert tudom milyen: sosejó, lehet hogy én egyszerűen ilyen vagyok: átlagtól eltérő, “hibás” – kész és kész.

Lassan – éppen most normálisan – élek, kötök, horgolok, gyöngyöt fűzök, netes közösségi dolgokkal szüttyögök, beszélgetek, kortyolom a jó levegőt, a jó nedűket, terelem a rossz – nagggGGyon rossz – nyulamat, pocsék tévé filmeken alszom el, és ma éppen élvezem a hűs, borús, szeles időt.

Már az sem zavar, hogy a gyógyszertől hullik a hajam, mert tele van a fejem babahajjal… és nem tudom mi a jó, ha segít ez a borzasztó napokat okozó apró, sárga bogyó, vagy ha nem. Döbbenet, de több mint fél éve szedem… minimum 75 pocsék napot kaptam tőle, de nem tudom mennyitől mentett meg. Persze minden áldott nap van minek örülni, van min mosolyogni, van mit és kit ölelni, így zokszóra nincs okom. Nem is panaszkodom, csak mondom, mert néha eltipródom ezen, igazán nem is tudom, miért szedem, és mi lenne ha nem…

Húsvéti előkészületek

A nyulak átalakultak, és gyűlnek… Nem tetszett a pofi (ahogy már akkor is írtam), és kitaláltam egy új stílust nekik.
Esténként – ha nyolc előtt hazaérek – általában horgolok egyet, bár a szemek és a pofi csak reggel készül el, mert éjjel a sötétben már nem látom jól.

Nagyjából két hete készülök arra, hogy a cégcsoportban kezdeményezett “Craft Team” első foglalkozását előkészítsem. Az első alkalomra két feladatot vittem, Alissa keményített fonal tojásait, és Martha Stewart csokoládé csomagolási ötletét.
Szerencsére sikerült olyan jól kikísérletezni a legtutibb keményítő elegyet, hogy mindössze egyetlen tojás nem sikerült a negyvenből, az is csak a ritka, és egyedi tekercselése miatt (már eleve tudtuk, hogy kockázatos).
Nekem ott, a foglalkozáson nem volt időm alkotásra, és maradt is számos lufi felfújva, így csütörtök este én is készítettem egy újabb adag, ezúttal nem kísérleti tojást, amit majd valószínűleg elajándékozok (lásd itt a képen).

Nagyon élvezem a kézműves dolgokat újra, kikapcsol teljesen, és rengeteg örömet, sikerélményt hoz!
Megyek is nyuszipofit várni, néhány kis füles vár a születésre…

Horgolt nyuszi

Már odáig jutottam, hogy horgolásmintát álmodok…
Azt hiszem megmakkantam.

Ennek a nyuszinak a tervével ébredtem, el is készítettem iziben, s közben szorgosan jegyzeteltem…
Igazi kis bolond, nem okos, de a “nyúlhangulat” csak úgy árad belőle, hihi.

Már készült azóta párja is, csak így a sötétben nem tudok normális fotót készíteni róluk.
A pofi szerkezeten van mit csiszolni, de egész helyes, nem?!