Browse Tag

hobbi

Hello Október!

Bár már több mint egy hete október van, most jutok el oda hogy üdvözöljem a blogon az év általam legjobban kedvelt hónapját!
Hello, Október!

Már a hónap első napján buli volt, Halas Karcsihoz mentünk szezonzáró vacsorára. Remekül sikerült, de már hideg volt ott aludni, így hazajöttünk. Azóta folyamatosan sodródom, alkotok a tündérkert projektemhez és készülök az 50. születésnapomra, mert még nem vagyok kész az ajándékokkal!

Ma pihenő napot tartunk, szigorúan nem megyünk sehova csak pihi… Persze azért főztem, volt light-os takarítás és ágyneműt is cserélünk, szóval inkább a “ma nem megyünk ki a fészkünkből” mottó a lényeg.

dsc01570

Így aztán nagy örömömre máris volt időm arra, hogy a Pink & Red blogomra készítsek egy lépésről lépésre leírást a denevér medálok készítéséről. Remélem lesz aki ez alapján nekilát és alkot!

Még nem tudom mi lesz jövő héten, amikor barátok körében ünnepelhetem majd ezt a közelgő kerek születésnapot. Biztos szupin sikerül, jó lesz együtt lenni! Egy ajándékot már tudok is! A párom rábeszélt és befizetett a CAMPfellow táborba, ami Dobogókőn lesz és több napon át alkothatok hasonló érdeklődésű “megszállottak” között alig egy héttel az ünnepnap után. Nagyon várom!

Utána pedig hosszúhétvége következik… Olyan csodás, mennyi kaland! ❤

100 napos projekt örömhír

Már az “50 dolog 50 előtt” bakancslistámban megfogalmaztam, hogy idén szeretnék részt venni a 100 days projekten. Aztán sajnos lekonyultam, mert a facebook oldalon azt írták, hogy a tervezett időpont július, mi pedig pont oda szerveztük a nagy utazást, ám ma hajnalban feltették az új információt, hogy augusztusra tolták a kezdést!
És most csak mosolygok és örülök, hogy mégis részt tudok venni rajta! Hurrá!

Már csak ki kell találnom mi legyen a projekt amit bevállalok!
Ezt mindenki maga határozza meg, lehet egészen egyszerű dolog is, például minden nap rajzolok egy rókát. Tehát van egy hónapom ezt kitörpölni.

Gondolj, gondolj…

50 hét 50 ajándék

Két hete voltam 49 éves és máris – rám nem jellemző módon – tervezek. Méghozzá az 50. születésnapomra készülök.
Készülök, mert adni szeretnék, méghozzá 50, általam készített ajándékot. Ezt pedig biztos el kell kezdenem időben, különben nem fog sikerülni a tervem…

Így aztán arra gondoltam, heti egy ajándékot fogok elkészíteni. Igen ám, de egy év csak alig több mint 50 hetes, ezért máris itt az idő, kezdődik! Az első Valamit ezen a héten el kell készítenem!

Terveim szerint minden alkotásom élményét és ha lehet a kapcsolódó tudást is megosztom majd a Pink &Red-en. Ezt – mármint hogy bloggolom is – biztosan nem tudom vállalni, de azt hogy elkészül az 50 Valami, mindenképpen. Sőt picit előre is kéne dolgoznom, nyaralás és vészhelyzet esetére…
Hú, mi lesz ebből?!
Remélem szorgos, alkotó év sok új élménnyel és kihívással! ♥

nyaralásos szeretemes, 2015.aug.17.

❤ potyareggeli: kacsamájas zsíros kenyér ❤ őszibarack ❤ spagetti ❤ füvet faló tengerimalacok ❤ egész napos könyv olvasás jegyzeteléssel ❤ kupak tervek ❤ napon beérett paradicsom ❤ esti sorozatnézés ❤

Clementine, a nyUFO

Azt hiszem jobban szeretem a kötés textúráját. Igaz, a horgolásban az varázsol el, ahogy egyetlen szálon jön a fonal és tulajdonképpen egy kampós botocskával annyiféle módon lehet formálni.
A kötésnél eszközként két hegyes pálca van, más a technika, de a felület kevésbé “csomózós”. Azt hiszem a legjobban úgy szeretem, ha csak teljesen sima a felülete, bár nagyon érdekes és izgalmas felületeket is lehet hurkolni.

Amikor a horgolt nyufikat készítettem, már akkor is töprengtem, köthetnék is nyufit. De valahogy csak ma jutottam el odáig, hogy meg is próbáljam. Direkt készítettem ilyen kis tömbre a nyulamat, törekedve az egyszerűségre. Érdekes, amikor a Facebook-on megosztottam a képet, nagyon vicces ötletek is felmerültek vele kapcsolatban. Volt aki nem is látta benne a nyulat. 😀

A konklúzió az lett, hogy ő Clementine, a mandarin-narancs nyUFO, aki egy kövér szinkronúszó. Élmény volt készíteni. A helyét remélem majd megtalálja a világban és valaki mást is boldoggá tesz…

Rózsaszín, sárga és fehér

Ma nekiláttam összerakni a Húsvétra készülő pompom füzért. 🙂 Egyelőre most pink-sárga-fehér színvilágban, bár előkészítettem narancs-pink-pirosat is már.
A húsvéti hangulatot persze az adja, hogy van benne három tojás alakú pompom. A terveim szerint barka csokrot fogok venni és arra lógatom, esetleg még aranyesőt, bár ahogy látom jó eséllyel addigra elvirágzik. Mindegy, ha nem sikerül aranyesőt a csokorba tenni, akkor csak találok valami sárga virágot.

Örülök, mert a ma befejezett, festett tojáskám színei is véletlenül (?!) illenek ehhez az összeállításhoz. Mivel ennek a két vége lyukas (és sajnos a beleszáradt fehérje miatt kiszakadt, amikor a festést segítő rúdról levettem), oda még valami szép lezárást kell alkotnom.

De még van időm Húsvétig, szerintem kész leszek. Nem szoktam ilyenkor dekorálni, vagy csak kicsit. De most olyan jól esik!
Azért locsolókat nem várok. ^^

2014. március 19. – szupernap

Hűűűűű, de szuper napom volt ma!
Reggel Heni-nél kezdtem az összekupacolt, konyhában kallódó, másoknak remélhetőleg örömet okozó finomságokkal, fűszerekkel. Aztán – mivel ma kreatív alkatrész felderítő napot tartottam – ellátogattam a GyöngyHázba, majd az ébredező, álmoskás és csodálatos lányommal beültünk a Massolit Books and Café-ba. Terveim szerint mindössze egy macchiatót vállaltam volna, de a zserbó látványa elgyengített, és ha nem is olyan, mint az apai nagymamámé, azért remek, házias verziója volt e sütemény csodának. Minden van benne amit imádok: sötét csokoládé, dió, baracklekvár…
Hangulatos kis kuckó, ajánlom szeretettel!

Innen együtt mentünk tovább a Rayher Kreatív Centrumba, majd az Úristen, festek! művészellátóba. Itt már nem tudtam megvárni, mire csábul el az egyre profibban alkotó leányzóm, mert rohannom kellett a fogorvoshoz. Szerencsére, ez már nem volt annyira kínzós dolog a csiszolásokon, fúrásokon és arcüreggyulladáson túl… mégha, értelmesebbet kellett volna előtte ennem, mint a süti, mert így végül csak fél ötkor tudtam ebédelni. Kicsit parás rész volt azért benne, mert a felpróbált korona olyan csodásan rácuppant a kis romos fogamra, hogy alig tudta a fogorvos leszedni, mert ugye fel kellett “véglegesre” ragasztani. Szerencsére kisebb íny-sebek árán ő nyert és most már remekül, fájdalom nélkül tudok rágni a bal oldalon is!

A fogorvos után elvillamosoztam a Ferenc körútig, ahol a szeles, de csodálatos napsütéses időben a Kálvin tér felé sétálva bementem az összes kreatív és gyöngyös boltba (van arra három is), nagyon takarékosan vásárolgatva (csak 165 forintot költöttem összesen és lett három színben filc csíkom, tíz apró ezüst karikám és tíz fülbevalót záró szilikon gumim), felderítve a lehetőségeket, no meg az árakat…
Ezután robogtam a Nyugatihoz, ahol a fogadott lányommal volt talim. Beültünk a La Deliziába és egy-egy finom kávé, no meg változatos kekszcsodák mellett csacsogtunk az elmúlt hetek eseményeiről. A legjobb helyre ültünk (az emeleten, az ablakhoz a kuckós oldalra), az asztalka fiókjában még érdekes levelezést is találtunk. Amikor telipocakkal és Micimackó-szerűen meglehetősen eljöttünk, mi is hagytunk ott egy cetlit… ♥

Innen már a metróhoz siettem (ahol a kezembe nyomtak egy flashmob felhívást, amit még meg kell néznem, mert ez az egyik mániám), mert várt az éhes és fájós hasú kicsi Párom, akivel még egy gyors vásárlásra beugrottunk az Europarkba.
Igaz, fáradtan értem haza, de még tudok járni (mégha “szúrkál” is a lassan gyógyuló lábam, működik!), simán futtattam nyulat és készült vacsi is… Sőt, leültem a géphez, mert mindezt ma szerettem volna leírni, bár képeket csak holnap teszek fel.

Nem szeretem

Nem szeretem az arcüreggyulladásom, nem szeretem, hogy megint antibiotikum kell, nem szeretem ezt a sűrű nyálkás állapotot és a beszorult köhögés közbeni érzést, ami kábé olyan, mintha egy csúszós polip csimpaszkodna a legcsövembe és nem akarná elengedni…
Érdekes, hogy minden évben csak a végén kapom el az influenzát, de akkor aztán nem is úszom meg szövődmény nélkül.

Még jó, hogy nem vagyok nagyon lázas, így megy a gyurmázás. Lehet holnap bepróbálok egy polipot és aztán elkövetek rajta valami voodoo trükköt. 😀

Gyurma tengerimalacok

Nap mint nap gyurmázok, vagy olvasok, tanulok, inspirációkat gyűjtök és jegyzetelek a témában. Imádom. ♥
Ma úgy alakult, hogy a tengerimalacok inspirálták, amit alkotok. Először hagyományos színekkel készítettem néhány malackát, aztán “bevadultam” és bekevertem néhány bátrabb színnel, türkizt és rózsaszínt használva.

Imádom a kis dinnyéket. 🙂

Most már ki is sültek, és attól tartok együtt várják az uborkát…

Apróságok gyurmából

Tegnapi terveimet ma megvalósítva, ebéd után nekiláttam ismerkedni a Fimo gyurmával. Először apróságokat készítettem, próbálgattam hogyan viselkedik az anyag, mit lehet és mit nem, mire kell figyelni, mire vigyázzak…
Szerencsére gyulladt kisizületekkel is viszonylag könnyen tudtam gyúrni, csak az apró részek kialakítása volt nehezebb művelet az ujjaimnak. Meglepett viszont, hogy minden szín fog, ezért minden egyes váltásnál kezet kellett mosni, vagy minimum letörölni a kezem tisztítókendővel.
A világos színekben a legapróbb porszem és szösz is meglátszik, nagyon kényesek…

Az első alkotásom persze egy nyuszi volt, amit aztán később összegyúrtam és malac lett belőle, mert nem volt az igazi. Később aztán készült egy kisebb farmnyi állatka és két kócos szemű maci kedves barátnőknek…

Élvezem, hamarosan folytatás következik… ♥