Browse Tag

hétvége

Köztünk elő társas magány

A múlt hét szombaton érdekesnek ígérkező rendezvényre látogattam el a lányommal a Nemzetközi Gyerekkönyvnap alkalmából. Az ünnepi beszélgetésnek és könyvcsereberének hirdetett esemény címe kicsit félrevezetett – Milyen a jó gyerekkönyv? – mert erről sajnos a legkevésbé sem szólt, függetlenül attól, hogy a meghívott hazai alkotók valóban felidézték régi, kedves olvasmányaikat és alkotóikat, bemutatták kortárs kedvenceiket és megtudhattuk azt is, éppen min dolgoznak illetve milyen művük jelenik meg az idei ünnepi könyvhétre…
Bevallom, igen csalódott lettem volna, ha csak az elhangzott beszélgetést kapom, mint élményt ezen a délelőttön. Ám az eseménynek helyet adó Deák 17 galériában éppen egy nagyon érdekes és izgalmas kiállítás is szerepelt a debreceni NDK– Neue Debreczenische Kunst – művészcsoport tavaly novemberben meghirdetett “Facebook, lájkok, szelfik… Köztünk élő társas magány” pályázatára érkezett alkotásokból.

D17_tarsas.magany_galéria

Mivel a meghirdetett időpontnál korábban érkeztünk, bőven maradt időm felfedezni a teret. Örömmel sétálgattam a fiatalok alkotásai közt – felső tagozatos és középiskolás diákok számára hirdették meg a kihívást. Jó volt látni mennyire érzik és figyelik társadalmunk e szegmensének a problémáit, kockázatait! Érdekes és különös, némán sikító tükröt tartottak a figyelők felé, és bizony hosszasan gondolkodtam még napokig a látottakon…
Sőt, még azóta is, nap mint nap fel-felbukkan egy-egy kép eleme bennem.

D17_tarsas.magany_join.usjpg D17_tarsas.magany_kameraval.megfigyelt.elet D17_tarsas.magany_paris.itelete D17_tarsas.magany_szuperhosok

Nem feltétlenül látom olyan borúsan a helyzetet, mint ott néhány alkotó, és nem is értek egyet minden kép üzenetével (persze lehet hogy nem is jól érettem). De mégis. Érdemes megállni, rácsodálkozni a valóságunkra, megnézni más, akár görbe tükrén át, és szembenézni azzal is, mi mennyi időt töltünk el ebben az “új világban”, hogyan és mit mutatunk, mit várunk és mit adunk , mit teszünk ebben az érdekes, társas magányban.

Aztán jobb lesz ha felhívunk valakit akit szeretünk és elmegyünk vele beszélgetni valahol, itt “kint”, a valóságban! 🙂

Húsvét 2016

Jól sikerült, nyüzsge hétvégén volt ezen a korai Húsvéton, melyben szerencsére bőven akadt napsütés és maradt időnk pihenésre is. Pénteken otthon maradtam, hogy elkészítsem a főtt sonkát és csülköt, no meg az értékes léből fővő bablevest. Vacsorára már barátokat láttunk vendégül ebből, bár én nem tudtam belőle enni, mert teljesen elteltem a szagokkal (hiába szellőztettem folyamatosan, akkor is érződött). Jól esett az esti, vidám beszélgetés és nyüzsgés, teljesen kikapcsolt.
Másnap délelőtt vásárlás és serte-pertélés volt a program, de elő tudtam venni a húsvéti vidámságaimat, amit részben én készítettem, részben pedig kaptam. Az évek alatt számos húsvéti és nyulas csecsebecse került a birtokomba, amit örömmel teszek ki ilyenkor, de nagyjából bármikor is. 😀

moha.husvet.minikert.byCicasi

Tetézve a dekorációt, elővettem a közelmúltban vásárolt nyuszifüleimet is és ezekben töltöttem az ünnep napjait. Sajnos, amikor Apukámnak vittem a húsvéti csemegéket, még nem volt rajtam, pedig biztos még többet mosolygott volna. Azért jó volt vele beszélgetni, zenét hallgatni és csokoládés süteményt majszolgatni így is. 😀
Párommal kertet terveztünk, álmodoztunk, amit annyira szeretek. Még nem tudom mi lesz a “nagy kerti projektünkből”, lehet idén csak fű ültetés, néhány paradicsomtő, fűszernövények, no meg a tavaly megerősödött eprek pátyolása… Meglátjuk. Még pár hetünk van dönteni.
Tervezni, álmodozni akkor is jó!

2016-nyusziful.es.kolnijpg

Hétfőn reggel a párom csodálatos mosollyal és öleléssel köszönötött, majd elmondta az idei költeményét. Ez nálunk komoly szertartás – már 16 éve! – minden évben új locsolóverset költ nekem, amit szorgosan feljegyzek a naplómba. Az idei remekül sikerült és kivételesen kedves, pajzánságmentes volt. 😀 Napsütésben reggeliztünk, kávéztunk és utána elrobogtunk a lajosmizsei tanyacsárdába, ahol barátokkal töltöttük az ünnep utolsó napját.
Bevallom, ha nem néztek – pontosabban inkább bámultak – volna meg annyian, már el is felejtettem volna hogy napok óta nyuszifüleket viselek…
A puha fülecskék ebéd után az asztaltársaság hölgytagjain is voltak, remek és vidám képeket készítettünk mindekiről. Szerintem hordhatnánk ilyesmit többször! 😀 (Nekem van már rénszarvas agancsos és cicafüles is!)

2016-03-28_Uj.tanyacsarda

A tanyacsárdában mindenféle lényeket lehetett megcsodálni és simogatni, de persze a legnagyobb élmény a lovakkal való érintkezés lehetősége volt. Ezzel a szép szürke lóval, aki a képen van, lassan megbarátkoztunk. Én botor azt hittem a lovak szeretik az almát! Vittem is nekik, mint a kincset. De kiköpték! 😀 Sokkal szívesebben vették a környéken szedett tyúkhúrt és friss zöldeket.
Óriási élmény volt megsimítani a szép pofijukat, homlokukat, belenézni a varázslatos szemekbe. Mentünk is mint a szolgák és szedtük nekik a csemegét lelkesen…
Sajnos itt már nem sütött a nap és a nagy kapcsolatteremtésben el is feledkeztem a hidegről, szóval úgy tűnik felfáztam, de néhány nap alatt remélhetőleg kikúrálom magam.

Nektek hogy telt a Húsvét? 🙂

Mindenféle mánia

Csodálatos volt ez a hétvége is, mégha igen fárasztóra is sikeredett. Igazából nekem mindegyik hétvége az, amióta vasárnap zárva vannak a nagyobb boltok, áruházak. Amit hétközben nem tudunk elintézni és/vagy ketten kellünk hozzá azt bizony mind szombaton kell letudni. Így aztán igyekszem a bevásárlást áttenni csütörtök-péntekre, de a friss dolgokkal nincs erre lehetőség.

Erre a hétvégére már szinte végső határidőnek tűztük ki a kerti vízmű azaz a locsolási megoldás beüzemelését, hiszen már hetek óta a benti csapvízzel “vödrözzük” a paradicsom és eper palántáinkat.
Szerencsére a kis veteményesünk ennek ellenére is szépen növöget, sőt a koktél paradicsomon már két szem elkezdett pirulni is!

Az eper is lelkes volt, de én lecsipkedtem a virágokat és a mini terméseket, fókuszáljon csak a gyarapodásra és erősödésre a növény. Be is jött, most már csudálatosan erős szinte mindegyik!
Nagyrészt kinőttek a magról vetett fűszernövényeim is, ami mégsem, azt pótoltam boltival. Van egy kakukktojásom is, ami bent nem nőtt ki, a kavicsot amire a nevét festettem ki is dobtam már, de amikor kivittem a kertbe, akkor viszont valami elkezdett nőni. Sok hasonló levelű dolog, tehát elvileg fűszer, de sem illata, sem íze nincs (megrágcsáltam egy levélkét). Izgatottan várom mi lesz belőle.

Hmmm, nem is a vízmű életre keltésével terveztem kezdeni, sebaj. Ez egy fontos, két lépcsős beszerzés volt szombaton és egy fél napos szerelgetés sörözéssel és pálinkázással egybekötve a fiúknak (párom bevetette a karizmáját és a szomszéd segített lelkesen).

Reggel a Libriben kezdtünk, megjött végre a másik rendelt színezőm, így már csak idő kérdése hogy azzal is molyolgassak. Egyelőre nem akarok többet elkezdeni, így a már alakuló baglyos-fás képen piszmogok, ha bírja a kezem és látok is.

Ebben a bevásárló központban persze beszabadultam a játékboltba is. Muszáj volt, amikor megláttam az óriási eccarvút és az evil miniont! Jól megölelgettem és lottóötös esetére megrendeltem őket, majd ügyesen és okosan visszapakoltam mind a kettőt a polcra…
Vígaszként másnap a benzinkútnál kaptam minionos tic-tacot! ♥
Innen az Obiba mentünk, karókat kellett venni a paradicsomok mellé, mert bár mindenki kapot egy-egy szép csinosat még palánta korában, kinőtték őket. Most aztán beszereztünk erősebbeket és magasabbakat, a kisebbek rudakat pedig az új ágak mellé tettük, hogy mindenki ágazhasson és bogazhasson kedvére, nekünk pedig legyen jó sok finom, bio paradicsomunk! ♥
Ezután a Kikába mentünk, mert értesítettek már csaknem egy hete, hogy megérkezett a gerincproblémám okán rendelt új, remélhetőleg remek matrac. Itt el kellett intézni a kiszállítást, mert ez nem tekerhető, hajtható stb. így nem fér az autónkba.
Ha már ott voltunk, megint megcsodáltam a Nespresso kávégépeket és végül úgy döntöttem, hogy ebben a kivételes akcióban beruházok egyre lesz ami lesz. (Igazából az Anyucitól rám maradt pénzecskéből vettem. Köszönöm, Anyu! ♥)

Muszáj volt innom is egyet rögtön, amint hazaértünk és bár olyan szuper habunk nem volt mint a spéci habosítóval, de így is csodás volt. Jegyzeteljük is szorgosan a próba kapszulák családi értékelését, hogy tudjuk majd, mit kérünk és mit nem…

Ekkor már a sok rohangálás után eléggé elfáradtam, ezért szusszantunk egyet otthon. De aztán kiderült, hogy el kéne menni még mindenféle locsoló eszköz beszerzésének okán egy másik nagy barkács áruházba, ahova elcsaltuk a szomszédot is, mert ő már összebindzsizte a kerti öntözéshez szükséges rendszert, mi meg nem értettünk hozzá… Így aztán megint útra keltünk és hosszas tanácskozás, rajzolás, több eladó kikészítése után mindenféle dolgot beszereztünk.
Hazafelé pedig a már két hete hurcolt adomány motyót is beadtuk egy helyi családnak, akik eljuttatják egy pándi bácsihoz, aki nagyon rossz körülmények között él.
Igazából élelmiszert azt hiszem szinte nem is vettünk, úgy döntöttünk jó lesz a hűtőben ami van, és csak próbából megyünk majd el pékáruért vasárnap a benzinkútnál nyílt spar expresszbe.

No hát így. Ahhoz képest, hogy a vasárnapot végig akartam alkotósan pihenni, abból meg az lett, hogy takarítottam, mostam, főztem aztán mosogattam, pakoltam, locsolás-teszteltem és csak estefelé ültem le festegetni egy kicsit. Viszont megnéztük a Youtube-on a U2 sosem megvalósult koncertjét, jó hangosan… itt
Táncoltunk és énekeltünk meg minden. Nem mondom hogy a szomszéd örült, de mi nagyon! ♥

Ahhoz képest, hogy a mai infúzió alatt az egyik betegtársam mesélte, hogy ő bizony nagyjából 20 percenként le kell feküdjön pihenni, egész jól vagyok.
Kíváncsi leszek milyen lesz a kontroll vérkép!

10-11 per 20

Volt egy kis fennakadás. Pénteken nem írtam, mert lementünk a Balatonra, ahol nem igazán volt fókuszban az internet – nem is vittem le a gépem. Cserébe sokat pihentem és pátyoltam a karomat.  Eddig mindig a jobba kértem az infúziót, mert abban találtak életemben eddig csak szúrható vénát. Minden törődés és borogatás ellenére, vasárnap estére begyulladt. Kicsit szeppent voltam, mert a vasárnap nagy részét az új könyvem színezésével töltöttem és azt hittem attól van. De nem a csuklóm fájt, hanem a felkarom.
(Zárójelben jegyzem meg, hogy ugyan a szezont takarításilag még nem sikerült megnyitni, de azért elkezdődött a nyár így is.)

Hétfőn kiderült, hogy már jó piros is és duzzadt, meg forró is a karom. Szóval kaptam rá a kórházban jégakkut és most a bal kezemet szúrták, elég érzékeny helyen, de azt könnyebb lesz kímélni, ha mégis használhatatlanná válna.
Kezelés után borogatni kellett iziben a bal karomat is, szóval úgy nézek ki mint akivel valami rémes dolog történt, legalábbis karok táján, hiszen a bal oldalon az alkarom, jobb oldalon pedig csuklótól vállig körömvirágos borogatásos kötésben leledzek.
Eközben nekem ezer tervem van, kezelések előtt rajzolok, alig várom, hogy alkossak és újra színezhessek! Szóval szerintem használni fog nekem ez a kezelés, mégha egyelőre kontroll vérkép nem is volt.

A párom mostanában vasmacskának hív! Hihi. Imádom.

Ha már az állatoknál tartunk – a malacok jól érezték magukat a Balcsin, főleg persze a kerti legeléskor. Talán a Nyüzsi is, bár annyira utál már utazni, hogy rajta nem látszott. Nem tudom mi történt vele, régen olyan jól viselte, de mostanában már mielőtt a hordozóba rakom dobog és nyüffög. Az úton is undibéka. Rigolyásodik a kicsikém…

Vacogós szezonnyitás

Húsvétkor még nem voltunk elég bátrak, de ezen a hosszúhétvégén úgy gondoltuk, mindenképpen lemegyünk a nyaralóba. A párom már szerdán elszabadult a munkából, így a délelőtti ügyintézés és vásárlás után indultunk is. Idén április 30-án nyitottuk meg a mi kis privát balatoni szezonunkat. Most így visszanézve, talán kicsit korán. Éjjelenként még nagyon hideg volt, bár én – hála az elektromos ágymelegítőnek – az első két éjjel még nem fáztam, a kicsi lények igen (takaróba csavartam estére a ketrecet!) és csak remélni merem, hogy egészségesebbek maradtak nálam!
Sajnos tegnap este már nagyon hideg lett, este még a nyuszi is becsücsült a légfúvó meleg levegőjének áramlatába. Elkékült lábakkal mentem zuhanyozni és dideregve húztam magamra a takarót…
Mára viradó reggelre már mindenem fájt, leginkább a torkom és az izületeim. Az égen csak felhőket láttunk, folyamatosan esett, a hőmérséklet alig érte el a 12 fokot, így hazaindultunk…

Az első napok remekül sikerültek. Nappal sokkal több volt a napsütés, rövidek voltak az árnyékos időszakok, amikor hatalmas fellegek vonultak, dörmögtek az égen. Láttunk számos zivatar felhőt hömpölyögni, de valahogy a mi kis telkünket mindig elkerülték.
Így aztán elmentünk szinte minden törzshelyünkre, ahova szoktunk járni – palacsintát ettem a Grill büfében, rózsa fagyit nyaltam az Aranytölcsér fagylaltkertben, pénteken tépett szendvicset készítettem a reggeli capuccinóhoz a Marci pékségnél, a Halas Karcsi isteni halászlével vendégelt meg bennünket (majd csak május végén nyit ki).
Bementünk sétálni Siófokra is, megnéztük a Majálist, sétálgattunk a szezon előtti, ébredező “buli zónában” és a Jókai parkban…

Füvet nem kellett nyírnunk, mert a drága Robi bácsi már megtette, így maradt a takarítás. Szerencsére a nyaralóban 7 hónap alatt nem gyűlik össze annyi por, mint Pesten egy hét alatt, így az alsó szinttel egész hamar végeztünk. A felsőt pedig meghagytuk legközelebbre, mert úgyis megvár, és mindenképpen akartunk időt szánni a pihenésre is.

Szép magas idén a tó vize. Egészen fent van a bejáró szélén. Bár már láttunk fiatalokat a vízbe menni, még nagyon hideg a tó, bár nálunk, a déli oldalon, a szélén felmelegszik már koradélutánra akár 16-18 fokra is a pecások szerint. Azért mi nem kívánkoztunk bele.
Estére minden nap lehűlt az idő, sajnos a közelgő hidegfront miatt napról napra egyre jobban. Eddig 10 foknál (éjszaka) húztam meg a mércét, amikortól már tudok ott aludni este, de azt hiszem ezt meg kell emeljem 14 fok körülre, mert az izületeim bizony sajognak ilyen hidegben.
Ahogy kisütött a nap reggel, mentem is lubickolni a fénybe, és a kicsi lények ketrecét is mindig úgy raktam, hogy tudjanak napozni is, ha úgy tartja kedvük. Lencsi ki is gömbölyödött a melegre és boldogan horpasztott a melegben.
Vacogás ide vagy oda, nagyon jól éreztem magam és készen állok a folytatásra!
Jöhet a meleg tavasz, jöhet a nyár!  ♥

Tavasz szeptemberben

Tudom, hogy ősz van, de nekem tavasz, azaz ébredés, egy új korszak kezdete. Persze nem mától, de lassan ide is eljutok, blogot írni… Nem tudom fogok-e tudni pótolni, élményeket visszafelé leírni, de legalább elkezdek újra.

Ma is szorgos napom volt, készül a kreatív kuckóm és még hiányzik bútor, szóval szatyrozás van és selejtezés. Előszedtem a gyerekek gimnáziumi tankönyveit is a szekrény mélyéről, meghirdettem Facebook-on, hátha kell valakinek, aztán mennek a szelektív gyűjtőbe… esetleg a nyitott könyvespolcra, ahova ma is vittem egy halom olvasnivalót, remélem lesz aki örömmel lapozgatja majd!

Reggel nyugisan keltem, finom szendvicset készítettem magamnak és teát, Pinterestet böngésztem, mert a hétvégén szeretnék köveket festeni… aztán mikor a Kedves felébredt, készült neki tükörtojás, amitől mindig olyan boldog. ♥

Utána elmentem a piacra, mert vendégek jönnek a hétvégén, lecsót főzünk majd bográcsban – bár amikor elindultam, még úgy volt, hogy marhapörköltet – és lesz nagy beszélgetés, pihenés, kalandparkozás meg minden.
Jó volt újra találkozni az árusokkal – nyáron nem jutok ki a lőrinci piacra – hiányoztak, és állítólag én is nekik! ♥

A kényelmes tempójú, nézelődős-beszélgetős vásárlás után innen robogtam a KÖKI-be, lepakoltam a könyveket – többen megbámultak – vettem az Obi-ban egy fiókos tárolót a gyöngyöknek, aztán bementem a Kreatív Hobby boltba és kiválasztottam az akril festék színeket a kavicsokhoz. Alig várom, hogy pingálhassak, már csomó inspirációt gyűjtöttem, ide: Pinterest – Ficsergő – Let’s paint rocks!

Ezután beültem a Frei-caféba és megkóstoltam a csepegtetett eljárással készülő, tokiói csokoládés-málna lattét. Hú, de finom! Ezt a lányomnak is meg kell kóstolnia! ♥ Pedig nem szoktam már édesen inni a feketét, de ez most nagyon jól esett, igazi kényeztetés és a málna íze még sokáig ott selytelmeskedett a számban.

Most újra itthon vagyok, mosás-főzés-pakolás körben kerengek apró pihenéseket beiktatva, mert bizony izomlázam van a tegnapi taichi edzés miatt.

Remélem ti is jól vagytok! Legyen csodás hétvégétek! ♥

Vashiány – Van-e lejjebb?

Csütörtökön voltam kontroll vérvételen, pénteken mentem a leletért. Sok mindenre számítottam, de erre nem – a vasam 1,2 (határérték: 8,8-27,0), tehát a minimum kb. 14 %-a. Ájuldoznom kéne, rosszul lenni, szédülni…
Nem mondom, hogy fitt vagyok, de ilyen rosszul azért nem. Biztos voltam benne, hogy jobb lesz az eredmény, mint a múltkor (február végén 2,9 volt, áprilisban 2,3), mert mostanában nem voltam olyan rosszul és szedtem a gasztroenterológus által javasolt, “forradalmi”, ionos formában vasat tartalmazó bogyókat. Ezért is mentem bátran a vérvételre, gondoltam három doboz után már csak látszik valami eredmény… Hát tessék. Negatív rekord van.
Hétvégén ezt az egészet próbáltam megemészteni, kitalálni mit csináljak. Szerintem már minden típusú orvosnál voltam (csak olyannál nem, aki az embert egyben nézné…), mindegyikben csalódtam, nekem kell ezt megoldani, mégha holnap reggel persze el is megyek a háziorvoshoz – mégiscsak ő utalt be és őt egyébként is szeretem. Gondolom majd kórházat javasol, én meg passzolok.

Bár méreteimnél fogva (kóros sovány aztán nem vagyok, az biztos) nem gondolom, hogy lisztérzékeny lehetek (a gasztroenterológus szerint az egyik vérképemben lévő érték alapján ez ki is zárható), mégis elkezdek, ha még nem is paleo, de legalábbis gluténmentes diétát tartani. Vettünk giga adagos C vitamint (most ezzel szedem a nem igazán felszívódó, cudálatosz vasat) és a párom hirtelen felindulásból Béres cseppeket is vett nekem, de ezt még nem kezdtem el, mert elég sok fémallergiám van és azt írják, hogy olyanoknak nem ajánlott…
Lehet a vasra is allergiás vagyok és taszítom?! Oké hogy nem rozsdásodok be, de azt hiszem ebből így baj lesz… Illetve lassan ki kéne mondanom, már van.

…gondolj, gondolj…

Szorgos hétvége

Ezen a hétvégén takarítottunk, takarítottunk és még takarítottunk is.
Na jó, “csak” két napig, a harmadikon pihentünk…

Elhúzgáltunk, fel- és lemostunk mindent, beleértve a padlót és a falakat is. Mindezt mindkét szinten.
A bútorokat is lemostam, fiókokat kihúztam és kivételesen az ágynemű többet volt a napon (szorgosan forgatva), mint mi. 🙂
Csak percekre volt időm elidőzni a táj szépségén, bár nem mondom, hogy nem kellett volna olykor szusszanni kicsit. Ilyenkor általában szedtem füvet a lányoknak és Nyüzsinek…
A fogyasztásra nem volt panasz. 😀
A pihenőnapon ellátogattunk a siófoki Jókai parkba, bóklásztunk a parton…
Most májusban olyan magas volt a tó, amilyennek mi még nem láttuk, amióta van itt nyaralónk.
Kíváncsian várom a nyár élményeit… ♥

Eseménydús vasárnap

Nem mondom, hogy a lustálkodós, semmittevős vasárnapokat kedvelem, de a mai kissé pörgősre sikeredett. Sebaj, kell ilyen is, nem igaz?!
Reggel a lányok türelmesen, együtt várták már a reggelit – Nyüzsi változatlanul az első. Bár voltak köztük kisebb nézeteltérések a nap folyamán, Lencsi folyton putyorog, és tanulgatnak egymástól – mindent együtt csinálnak. Annyira aranyosak!

nagyon figyelnek

Zsebit ma átkereszteltük Wombatra, mert tök olyan a pofija, mint egy wombaté, és amióta ezt kitaláltam, így hívjuk. Majd lemódosítom a blogon is, még sokat nem kell visszamenni. 😀 Nekem mondjuk az a név is nagyon tetszett, de a párom ezt jobban kedveli.

Yin-Yang

Amennyire tartottunk az összeszokástól – persze miért is, amikor még csak 6 hetes pici lényeket raktunk össze – már bujszikáznak és puszik csattantak, meg tisztogatások történnek, bizony. Ma bementünk a kereskedésbe, ahol Lencsibe beleszerettünk és kiderült, hogy egy napon – február 9-én születtek mind a ketten!

Reggel korán mentem a fiamhoz és Apuhoz beszélgetni egy kicsit, majd utána (párom edzése után) robogtunk haza, várt az új program…
Nyüzsinek nehezebb napja volt, mint a malac-csajoknak, vele ma állatorvoshoz mentünk szurira és körömvágásra. Nem volt egyszerű, de túl vagyunk rajta… A kis nyuszifül persze megint előadta az “Anya, ments meg jó leszek csak vigyél innen” bújását, amitől elolvadok azonnal. ♥ A bújást lásd az első képen, míg a másodikon már oltás és körömvágás után, kidőlve (ő soha nem fekszik így a mi kezünkben!).

Miután Nyüzsit hazavittük és hagytuk, hogy kiheverje a megpróbáltatásokat, mi elmentünk vásárolni. Én bepróbáltam egy “idegen” ebédet – sült lazac és vegyes köret (végül a burgonya fogyasztása mellett döntöttem), valamint bebűnöztem egy laktózmentes capuccinót. Azt hiszem egyelőre még mind a kettőt hanyagolni fogom, fél órán belül már nem éreztem magam komfortosan.

Picit benéztünk egy műszaki áruházba is hűtőket szemlézni. Nagyon szeretnék egy újat, de nem fér el…
Azért nézegetem őket, mi bajom lehet?! 😀

Délután takarítottam, takarítottam és mostam… Hú, elfáradtam tőle (nem véletlenül szoktam én ezt apránként). És mire “kész” lettem, sorra került a vacsikészítés.
Este céklalevest terveztem enni, de azt hiszem amit alkottam inkább főzelék vagy püré lett. Elvileg az alapanyagokkal nincs baj, mégis felpuffasztott (lehet mert turmixoltam?!), szóval nem írom le a receptet, még csiszolni kell.
Ma volt az utolsó antibiotikumos nap, holnaptól probiotikum…
Most vár a Nyüzsi séta és a hajmosás, aztán püntyürkézés lesz a picurikkal.