Browse Tag

ház-as

Ház-as évforduló, egy év

Döbbenetesen gyorsan telt el az utóbbi fél év. A ház-as évforduló következő, ezúttal egész éves alkalmához érkeztünk. Hihetetlen, de már 1 éve lakunk itt! Annyira gyorsan elrepült az idő, hogy szinte fel sem fogom. Persze rengeteg minden történt velünk és a házzal is az egy év alatt, és az eltelt fél évben is… Nem tervezek mindent felsorolni, inkább a szeretem dolgokat emelném ki, vagy nem is tudom, csak írok és majd lesz valami…

A “dolgozó” szobánk több funkciót is kapott, itt van a két fotel, amiben olvasgatunk (bár az enyémben sokszor a ruhák vannak, amiket vasalni vagy hajtogatni kell), ide teregetünk ha kint olyan nedves az idő, hogy úgysem száradna meg a ruha, és itt rendszerezem a papírokat és iratokat is. Nem utolsó sorban itt nevelgetem a kaktuszkáinkat! No meg a nyár végén hazaköltözött lányom holmijainak egy részét is csak ide tudtuk elhelyezni, szóval pakolós funkciója is van.

Még mindig ebben a helységben maradva, az egyik sarok szerepe még kétséges. Nagyon elégedettek vagyunk az ott elhelyezett 3 polccal, ám a magasságuk miatt például asztalka nem fér alá és nem komfortos az sem, ha ott a fotel. Itt még tipródunk, nézelődünk, meglátjuk mi kerül oda.
Nagy örömünkre ezen a héten végre elkészült a klíma, ami most annyira nem is kellett volna, de mivel fűteni is tud, méghozzá egyelőre gazdaságosabban mint a cirkó, végülis hasznos.
Még szokjuk, hogy van. Bár a panelben lett volna!
Nincsenek és nem is lesznek függönyök, mert nem szeretjük őket, hiába öltöztetik elvileg a lakást otthonná. Mondjuk ha a drone helyzet fokozódik, akkor még ezt átgondolom…

Egyelőre csak a redőnyökkel árnyékolunk ha szükséges.

A lépcsőnket csak azért fotóztam ma le, mert imádom, bár pár napja majdnem leestem rajta és a párom is olykor belerug az élébe, ami a fém élzáró miatt igen fájdalmas, de ez a mi hibánk.
A takarítása kicsit macerás, mire végigérek rajta a kisseprűmmel meg a lapáttal bizony fáj a derekam, de a légáramlások miatt remek porgyűjtő hely, szóval muszáj rendszeresen “végignyalni”.
De akkor is imádom! ♥

A nappalinkban igazából nincs jelentős változás. Talán kicsit több apróság gyűlt már a szekrényre, mint kéne…
Már csak napok kérdése és be lehet majd csengetni hozzánk! No igen, a csengő nem volt fókuszban (csak a postaláda!), de most már itt az ideje, hogy ez is legyen. Ma majdnem felszerelték, csak valami alkatrész miatt mégis vissza kell majd még egyszer jönni a mesterembernek.
Segond, ha eddig kibírtuk nélküle, pár nap már mit sem számít!

Talán a fény teszi, vagy az itteni víz, vagy hogy szorgosabban osztom a tápoldatot, minden esetre itt a növényeink mind megvadultak és nőnek, mint az őrült.
Bár az előző jubiláló bejegyzésbe nem tettem róla képet, az itt látható fikusz ott még fele ekkora volt, fele ennyi levéllel. Teljesen bezsongott az új helyen. Remélem nem fogja évek alatt kinőni, mert azt ugye tudjuk hogy ez a növény hatalmasra terebélyesedhet!
Mögötte picit látszik a kert. Van már kerti tárolónk, eper ágyásunk, volt öt darab, nagyjából másfél méretes paradicsom tövünk sok-sok terméssel, és van fél tucatnyi fűszernövény.
A füvesítés sajnos nem jött össze, mert még mindig építkeznek a közvetlen szomszédban és annyi kosz jön át, hogy ebből nem lesz már idén semmi, mert meg akarjuk várni, amíg elkészül ott minden…
Azt hiszem fél éve még nem rendelkeztünk fürdőszoba szekrényekkel, de most már végre igen! Először fehéret terveztünk, de végül a konyhabútorral megegyező színt kértünk és szeretjük, hogyha egy bizonyos helyre állunk, látjuk ahogy “minden összefut” és szép egységet alkot. 😀

Az emeleti fürdőben még mindig nincs tükör (így felette világítás sem), de nem gond, az előző állapotokhoz képest már kész luxus ez is.

Azt hiszem a konyhán és az étkezőn látszik a legjobban a “belakás”. Attól eltekintve hogy itt is tombolnak a növények, hajlamos a Világ is kicsit elburjánzani. A polcon és az étkező asztalon is kinő a Mindenség, amit rendre meg kell zabolázni. Szerencsére a polcokon uralom a helyzetet, rendszeresen rendszerezek, selejtezek és átalakítok. Ezt a részt büszkén vállalom! ♥ A táblafal kedvenc, de jó lenne többet alkotni rá és nem lustulni.

Éppen ma raktunk rendet az erkélyeken, ott még voltak titkos kupik és dobozok, de felszámoltuk őket! Részben. Ezért még onnan sincs kép. Majd csinálok egy 15-ös hónap fordulót vagy ilyesmi és akkorra…

A tetőtérben nem fotóztam, az most a lányom birodalma. Pont ezért ott is rengeteg dolog változott, főleg, hogy vele együtt ideköltözött egy komplett kis élet mindenestül. Kicsit “lelógva” a dolgozó szobába, elfér. A mi terveink szerinti szekrény a héten készült el, ahogy a meglepetés dobogó is, amin most már kényelmes alvós kuckója van.
Eleinte furcsa volt, hogy van odafent valaki, de most már szeretem, ha ott motosz és még ha furcsa szaga is van, azt is amikor festeget. Néha mögé osonok és csak figyelem, ahogy alkot… Valahogy ettől is otthon ez a ház.

Jó itt. ♥

Ház-as félév forduló

Számolgattam, számolgattam és tényleg, fél éve már…
Fél éve már, hogy elköltöztünk, itt lakunk, A házban, Vecsésen.

Emlékszem, bár 2014. október 17-re terveztük a költözést, végül aznap csak néhány “kis” fuvar volt, szakadt az eső és még a lakásban lelkesen dobozoltunk a segítőkkel. A háznál éppen befejezték a vécék újraépítését, friss volt a bejáratnál a burkolás és minden csupa kosz volt, olyan “éppen hogy és igazából nem is befejeztük az építkezés kivitelezését”-féle.
Szinte reménytelennek láttam, hogy másnap sikerül átjönnünk a házba. A párom itt aludt én pedig ott… Hiányzott. Furcsa volt a dobozok között, egyedül aludni, és biztos neki is, a kissé zűrös és komfort hiányos környezetben.
Aztán tulajdonképpen 2014. október 18-a volt az a nap, amikor szinte mindent összemotyóztunk és áthordtunk a házba, s onnan kezdve már itt aludtunk, tehát beköltöztünk, lesz ami lesz alapon. Fú, kemény hetek-hónapok következtek.
Érdekes volt visszanézni a képeket. De jó, hogy már nem élünk dobozhalmok között! Emlékszem, az első nagy mérföldkő az ágy összerakása volt a hálóban. Onnan már volt egy nyugodalmas fészek, ahova pihenni térhettünk és este összebújtunk, ami mindent mindig egyenesbe hoz nekem, nekünk. ❤


Most, fél évvel később már kimondhatom, hogy a kipakolás és az alapberendezés szinte mindenhol megvan (kivéve a rengeteg könyvet, amit felhordtunk a tetőtérbe). A fürdőszoba szekrények még mindig nincsenek készen, világítás és tükör hiányunk is akad itt-ott, de kialakult a mi-merre és elkezdtük a fészkelést, az otthon kialakítását olyan fontosságokkal, mint a virágok, a képek, a dekorációk, apróbb becses tárgyak, díszpárnák és egyebek.
Már a kertet is alakítgatjuk, bár idén ebből nem lesz túl nagy dolog, hiszen épül még itt mellettünk egy ház, ami rengeteg port-koszt hoz, így várunk vele.
Azért fűmagot vetünk és fűszernövényeket mindenképpen ültetek, legalább cserépbe!
Mindent imádunk itt, szeretettel alakítjuk a szobákat és a tereket, nem sietve, ráérősen és boldogan nézzük-élvezzük nap mint nap! ❤ Csodás félév forduló ez! ❤
Kíváncsi leszek, mennyit haladunk a következő hónapok alatt!

Víz a konyhában!

Hű mekkora “progressz” van – ahogy a párom mondaná! Reggel óta már víz is van a konyhában, azaz tudok mosogatóban mosogatni és bekötötték a mosogatógépet is. Na ez utóbbi teljesen új terep számomra, nem használtam még ilyet.
Cukin prüttyög az már biztos! Persze készültem a nagy napra, vettem spéci sót és mosogatógép tablettát is, így rögtön ki is próbáltam Böbit – azt hiszem ez még ideiglenes név.

Így történhetett meg ma az a csuda, hogy miközben én a számítógépen adminisztráltam a számlákat és egyebeket, közben mosogattam és a mostam is. Micsoda csodák vannak!
Böbi szépen elmosogatott: tiszta, forró, illatos edényeket és poharakat készített nekem az eco programmal, a vártnál jóval csendesebben. Köszönöm!
Még nincs köztünk szerelem, de azért nem rossz dolog ez azt hiszem… 😉
Haladok a konyhai renddel is, de nagyon kell a tároló bepolcozása, mert a férfiember ugyan mondta, hogy selejtezzek, de nehogymár… inkább legyen nekem csinos, sokpolcos tárolóm, és akkor majd elférek! Ugye?!

Eljött az a nap!

Végre, végre, véééégre: készül a konyhám! Hétfőn kezdődött a dolog és ma is itt volt az asztalos barátunk, aki végre meggyógyult és jött hogy megalkossa, amit hetekig terveztünk. Persze ahogy készül, máris alakul, alkalmazkodik a helyhez, a falakhoz, a rendelt gépekhez és az új ötletekhez, de csodás lesz! Annyira jó látni, ahogy elkészül és tényleg tetszik és jók a felületek, amit kitaláltunk és tetszik a munkalap, a színe a minden! Még az étkező részhez kitaláltunk pár változást, de a zöm kész lesz holnap és már “csak” a háztartási gépszerelőt, meg a vizest kell várni és máris, “máris”, mááááris kész lesz!
Juhúúú!

Ami szintén ma történt, mától van igazi, saját internet előfizetésünk és működő, értékelhető sebességű internetünk! Nagy dolog ám ez, nem is gondoltuk volna, amikor 2 hónappal ezelőtt, még nem is itt lakva, megrendeltük, hogy a XXI. században hónapokig is tarthat, hogy legyen minőségi internet és tv szolgáltatás egy modern lakóparkban. Különös dolgok ezek, bizony.
(Titokban bevallom, valójában én élveztem az informatikai csöndet is, picit, nem sokáig.
Más volt, érdekes.)

Költözünk – nodemostmártényleg

Október 18 volt. Szanaszét aludtunk, korán reggel kelni kellett itt és ott is. A lányom előző nap eljött (a költözés napján nem ért rá) és hősiesen, valamint kegyetlenül csavart, tekert, feliratozott, csomagolt mindent.
Dobozok itt, dobozok ott. Zsákok, zacskók, rekeszek – életünk csomagolva.
Már napok óta hordtuk át a kényes dobozokat barátok segítségével, de a java még hátra volt…
Nagyobb “kocsit” is az asztalos barátunk hozott volna, de kettős biztosítással szereztünk. A Facebook-on és levélben hívtam a barátokat segíteni, jöttek is szép számmal a drágaságok (K.ö.sz.ö.n.j.ü.k!), nélkülük nem is ment volna!

Bevallom, én azt hittem elmegy a cuccunk egy fordulóval, hiszen a bútorok (előszoba-gardrób, konyha-teljes, dolgozó-polcok, könyves) java részét ott hagytuk a lakásban. De mivel nem teherautó jött, mindenre vigyáztunk, óvatosan és gonddal pakoltunk, bizony kellett négy kör és végül két napra széthúzódott a dolog, mert az első elment a szállítandó dolgok szétszedésével, a megmaradt motyó kollektív csomagolásával. Nem is baj, mert szakadt az eső, így nem ázott el minden.

Hála a fiamnak, a fogadott fiamnak és a sok-sok kedves barátnak, aki időt és fáradtságot nem sajnálva pakolt, bontott, hurcolt, aztán akár saját autóval is gurult utánunk a motyókkal, átvittük a masszív tömeget – néhány apróságot hátrahagyva (ezeket még a hét elején mi vittük át kocsival) – a házba.
Az utolsó körben az én autómban voltak a legféltettebb és legbecsesebb kincsek: a nyúl és a csajok. A lányok egész jól elvoltak a kocsiban, de Nyüzsi nagyon zaklatott volt (persze mert állatorvoshoz szoktunk autózni), egyik kezemmel szinte egész úton őt csitítottam, a ketrec fölé tettem, hogy érezze a szagom és persze folyamatosan nyugtatólag beszélgettem vele.
Még nem tudhatta, hogy a nyúlparadicsom felé utazunk… oda ahol naponta szedhetek füvet, ő is kimehet majd a kertbe szaladgálni, sőt bent is sokkal nagyobb térben rosszalkodhat.
Épségben átértünk végül mindannyian és a második nap estére már ágyunk is volt, amiben együtt, összabújva alhattunk az óriási rumli “tetején”. Ekkora már volt vécénk is, és megoldott volt a zuhanyzás! Sőt, fűteni is tudtunk volna… De még annyi, annyi tennivaló maradt, a ház sem volt még kész, messze nem (hiszen még most, amikor ezt írom sincs).

Ettől függetlenül valójában október 18-19-i hétvégén mi bizony beköltöztünk, és azóta itt élünk. Ez az otthonunk!
Eljött az az ősz, amiben annak a februári víziónak az álma összeért a jelennel, és itt álltunk a dobozokkal teli nappalinkban, magunk is megilletődve, hogy kerülhettünk ebbe a helyzetbe.

Postaláda

Folytatom majd még a költözési sztorit is, de ma azért írok, mert annyira boldog vagyok: van a kerítésünkön postaláda! Rajta a nevünk, a címünk, szóval tényleg kint van, láthatja ország-világ hogy mi ide bizony beköltöztünk, lehet nekünk levelet írni meg minden és ez annyira jó!

Nekem fontos volt – nem tudom miért – az otthon része számomra a postaláda, ahol a külvilág elér, és ezen nem változtat az sem, hogy most már jellemzően e-mailben tartjuk a kapcsolatot szinte mindenkivel.

 

Még csak néhány napja jelentkeztünk be – nem tudták előbb megmondani a címünket – így a boldogság lendületével is kezdtem módosítani az adataimat, ahol csak tudom.

Szeretek leveleket kapni, szeretem ha nem üres a láda, hanem vár benne valami.
Azt hiszem fel is megyek a Postcrossing-ra is gyorsan… 🙂

Beköltözünk – előfázis

Már napok óta szánom rá magam, hogy leírjam kalandos költözésünk és a házban töltött első időszak élményeit, de valahogy mindig szétcsúsztam. Pedig lassan ideje elkezdeni, mert ott lakunk két héte, nap mint nap történik valami – kihívásokkal teli napok közt fészkelünk és az egész egyáltalán nem úgy alakult, ahogy én még anno, tavasszal képzeltem illetve azóta is élt bennem egy romantikus, úgy tűnik irreális kép erről…

Pink Fog. Valahogy úgy gondoltam, hogy a ház, az új Fészek legkésőbb a szerződési határidőre (október 15., a születésnapom) elkészül (mivel a kivitelező folyton emlegette, hogy „ó, hát addigra bőven, sőt már szeptemberben”): kulcsot kapunk a kapuhoz, a bejárati ajtóhoz és kitárjuk a szép, takarított, kifestett, csinos kis házunkat, megjövünk a teherautóval bepakolunk és bár még napokig, hetekig dobozokat bontunk, meg bútort szerelünk, de nagyjából minden szép és jó lesz. Boldogság.
Ilyennek reméltem. Nem így lett.

Welcome in the Real World. Mivel már szeptemberi befejezést is beígértek nekünk, bátran számoltam az októberi határidővel, lévén még tartalék is van benne. A költözés hetének (hétvégére szerveztük, péntek-szombatra) hétfőjén nem csak látogatni mentünk már, hanem úgy gondoltuk, az utolsó napokban – mert a ház egyáltalán nem volt kész, kritikus dolgok hiányoztak még – inkább kint leszünk és felügyeljük mi történik. A „vizes majd hétfőn-kedden feldobál mindent”- ez volt a terv. A hét úgy kezdődött, hogy kiderült, nem lehet a kiépített és befalazott, burkolt helyre/kiállásokra illeszteni a megvásárolt vécéket és bidét. A bűnöst most ne firtassuk, de a megoldás keresése elég sürgető volt, nehéz egy házban úgy lakni, hogy nem lehet alapvető szükségleteket megoldani… Sajnos leghamarabb csütörtök-péntekre volt esély ennek a megoldására… de erről már írtam.

És amikor írtam aggódtam, hogy nem érjük el az asztalost. Meg is volt ennek az oka, kórházba került és ha minden igaz még most is ott van szegény. Szóval nincs konyhám, azóta sem és ez mint később kiderült, talán nem is baj…

Igen ám, de a már leszervezett megbízás szerint a kisebb vagyont érő konyhagépeket kiszállították, és én kint akartam aludni a szülinapomon a házban a kincsecskéimmel, mert a riasztó rendszer sem volt még éles akkor. No de vécé nélkül?! Ajajajjajj!
Így aztán mi lett az én kis szülinapi ajándékom?! Hogy a kicsi párom aludt kettőt is a házban toilet nélkül, így nem paráztam annyira egy esetleges betörés hatásai miatt… én pedig otthon a kis panel lakásban, dobozok között, költözésre készülve, magányosan.

Folyt.köv.

Pánik hangulatban

Holnap szülinapom van. Talán a legstresszesebb lesz valaha… még nem tudom.
Ez a hét eléggé rémesen indult, az biztos. Hétfőn csúcsosodtak az események, hiszen rengeteg dolog csúszásban van, de közben legalább remek tempóban halad a tető(tér) szigetelése.
Megérkezett a vizes és az egyébként általa csinosan előkészített, burkolt és falazott stb. kiállásokhoz akarta kötni a vécéket. Mint kiderült, nem lehet. Sok telefon, pánik, kedves és kevésbé kedves érdeklődés után kiderült, nem vele van a gond, hanem tényleg nem lehet megvalósítani, az egész keretet lejjebb kell vinni és másik csövet is kell rendelni.
A burkolót a szállító és a kivitelező együttes erővel s.o.s. kihívta, aki aztán a néhány hete elkészült munkáját, a teljes tartály beépítést szétverte. :/
A “hétfő-kedd kész lesz minden vizes dolog” helyett most nincs vécé, és nem is lesz csütörtök előtt. Pedig holnap kint akartam/tunk aludni – egyéb okokból. Kell. Ennek ellenére is. Kellemetlen.

Plusz. Ma voltunk esszenciális kiegészítőket vásárolni a konyhához és hívtuk az asztalost, többször. De nem értük el. Pedig elvileg holnap jön konyhát építeni. Furcsa, hogy nem egyeztetett időpontot ma, se semmi.
Aggódom. Nagyon.

Péntek-szombat költözünk…

Színesedünk

Le vagyok maradva a ház-as posztokkal, meg úgy általában is, mert sodrás van de akkora, hogy örülök, ha ki tudom emelni a fejem a vízből. De minden folyó a tengerbe visz, nem igaz?! 🙂

Arra gondoltam kiírom a színesedésünket – hamarosan kész a felső szint festése! – mert ez volt ma a legnagyobb örömeim egyike, és a sok elmaradást úgyis képtelenség most posztolni.


Eleinte azt gondoltuk, hogy a szép, modern házunkban nem vadulunk meg a színekkel, úgy mint a jelenlegi otthonunkban, ahol aztán van hunyor, bodza, mesevirág, napraforgó és mindenféle csodás szín a falakon. De aztán kitaláltuk, hogy mindenhol megjelenhetne egy-egy “vezérszín”, amit aztán majd következetesen végigviszünk a kiegészítőkkel vagy valamilyen dekor elemmel a szolíd színvilágú terekben. Ekkor még nem igazán a falakra gondoltunk, tényleg csak tárgyakra inkább.

Aztán beballagtunk a konyhai dekorlapomra kerülő táblafestékem (imádom már most!) miatt a boltba, és nem tudtunk ellenállni a színkavalkádnak…
Így aztán, amikor szegény festők mit sem sejtően érdeklődtek arról, milyen színeket szeretnénk a falakra, bizony megjelentek a rejtett vágyaink.
Így került a napokban a “dolgozó” szoba két falára hamuszürke, a konyha-nappali-étkező “kis” zugába jaffa és a hálónkba padlizsán.
A tetőtéri “geek” teret még álmodjuk, de az már biztos hogy a kocsibeállónkon egy invader lesz majd kirakva a világos-sötétszürke térkövekből.