Browse Tag

hangulat

Remegés és szökőár

Nem tudom mi van velem, reggel úgy remegtem, mint a nyárfalevél – kezem, lábam. Aztán enyhült a végtagokon, és már “csak” a mellkasomban remegtem.
Nem mertem így bemenni dolgozni, olyan “teljesen kivagyok” érzés volt.
Pedig még front sincs. A vérnyomásom sem volt rossz, annyira.
Csak valahogy úgy sok minden zűrlik – a hétvégi a vacsora, a hétfői nagyon-korán-kelés, hogy beérjek az ORFI ambulancia vérvételére a keze(i)m (sőt, a bal lábam is) miatt, a megint jön a vashiány-kontrol, pénzügy izék, munkahelyi dolgok, és még hosszan sorolhatnám mennyi dolog karistolja a lelkem.

Aztán késő-délutánra az is kiderült, hogy Anyuci, aki méhány hete már betegeskedik, és nagyon sokat fogyott, kórházba került – nem merem mondani, hogy végre, mert nem törődnek vele, pedig rettenetesen érzi magát – és tehetetlennek érzem magam, pedig ha kell, még ORDIBÁLNI is lemennék, megtennék / odaadnék bármit, hogy jobban legyen, hogy tudjon, szeressen és vágyjon örömmel élni.

Ehelyett itt ülök, várok, majd alszom (ha tudok) és a sok-sok dolog meg hömpölyög, mint a szökőár, sodor és örülök, ha néha – véletlenül? – a fejem (szám) kiér belőle, és kapok levegőt.

Könyvkatalógizálás

Nagy “munkába” vágtam a fejszém. Igaz, nem most, hanem már talán nyár elején elkezdtem, hogy apránként Google Docs táblázatba viszem fel a könyveinket.
Könyves boltban már többször elbizonytalanodtam, hogy egy-egy kedvenc megvan-e nekem (megvettem és még nem olvastam, vagy a beszerzés is elmaradt). A google docs fájlt azonban szinte bármikor bárhonnan elérem, tudom majd használni arra, hogy például egy ilyen helyzetben megnézzem.

Ha valami nincs meg nekünk, de szeretnénk, azt is beírom és jelölöm, mint “vágyott”, beszerzendő olvasnivaló. Úgy haladok, hogy ha időm engedi egy-egy sort leemelek és rögzítek…
Most viszont az asztalomon tornyosulnak a nyári időszakban Zamárdiba került könyvek, amiket a tél okán felcuccoltunk és most zöhzítek, mert mindegyik máshova való, lehet hogy már az a sor a táblázatban van és nem akarok kavarodást…

Ez olyan kis szüttyögős dolog, egy finom zöld tea és chillout zene mellett.
Kedvemre való.

Státusz

Évek óta nem, de ma igen… újra – szoknya van rajtam.
Azt (is) mondták kicsit “woodstock”-os.
Sebaj. Most ebben jó nekem, hát rajtam van.

Őszt ölelő

Lent voltunk.Csak két nap.
Kincs minden pillanat.

Napsugaras ősz, aranyló fényében búcsúztunk, lassan, lustán, édes szomorúan, tengerkék Balaton, madaraktól zsivajos nádas mellett, fáradtan omló, ezerszínbe öltözött levelek illatával.

Megyünk majd még, füvet ültetni, madárodút kihelyezni, de aludni valószínűleg már nem.

Úgy kortyoltam a ma még nyitva lévő Aranytölcsér fagyizó capuccinóját, mintha az utolsó lenne.
Hisz az is volt! …ma, ebben a szezonban, ezen a “nyáron”.
Nyáron?! De hisz már itt az október!
Bánatra nincs ok, ez a kedvenc hónapom. Ősz lett.
Ezek a nyárbúcsúztatók mégiscsak, olyan másmilyen napok.
Szépen fájósak.

Dédelgetem az elmúlt pillanataimat.
Csak picit.
Szerintem ér.

Vakáció


V.A.K.Á.C.I.Ó.!

Itthon vagyok, hazajöttem és már hálidéj van. Éppen filmekkel molyolok, aztán áttekintem a könyveket, biztos megfelelő lesz-e ez a felhozatal – bár a nyaralóban is akad jónéhány “tartalék” könyv.

Amit eddig bekészítettem:

M.Maltz – Pszichokibernetika
Fekete István – Vuk
George R.R. Martin – Trónok harca
Müller Péter – Kígyó és Kereszt
William Gibson – Trendvadász
Tóth Árpád – Árnyból szőtt lélek
Kosztolányi Dezső válogatott versei
Karinthy Frigyess – Tanár úr kérem
Kezdő írók kézikönyve
Útravaló – Bretagne
Kelta mítoszok és legendák
Wicca, A tündérek hagyatéka
Életmód-változtatás hétről hétre
Érzelmi intelligencia

Biztos valami fontos lapokra írt betűkupacot elfelejtek levinni…
Nem baj, akkor majd írok magamnak egy másikat. 🙂

.akáció

Már a tizennegyedik könyvet pakoltam be az “ezt muszáj elvinni” nyuszis táskámba.
Lehet lassan le kéne állni?!
Bele került néhány mesefilm is… meg a Frédi és Béni első évad dévédé, és néhány nem mese film is.
…és eddig négy füzet,
és egy csomag sebtapasz,
egy pár bambuszos zokni.
Nem nagy táska.
De ami belefér, azt én bizony mind leviszem!
* elszántnak érzi magát *

..káció

KÁCIÓ van.
Terveim is vannak.
De még el sem hiszem igazán.
Előkészülgetek.
Pakolom a könyveket, alig tudok választani melyiket is.
…és mi van ha pont a másik hiányzik majd?!
No, és verses kötet is kéne.
…meg füzet, sok-sok füzet.
…és toll, tollak.

Már mindjárt AKÁCIÓ van.
Úgy kezdem, hogy szombaton kimegyek a piacra. Ez már biztos!

kép forrása: Siebe

Esti idill

Lehasalt. Apró kis lábai csúsznak szét a padlón, pocakját hűsíti a lakkozott falap. Kócos fejét finoman borzolja a ventillátor keltette szellő.
Mellé telepszem. Cirmizem a hátát, simítom végig a farkincáig, majd újra a homlokától… Szereti. Szeretem.
Nézem a kis vonásait, ő pedig hosszan néz a szemembe. Kapcsolat.
Megtámasztom a csúszkáló, apró mancsot. Nézzük egymást, a nózija lassan mozog. Simogatok. Fogacskáival ropogtat.

Aztán felül. Nyüzsge. Nem ér még rá sokáig elnyújtózni, dolga van.
Elővesszük az újságot, olvasunk. Övé a kis füzet, enyém a magazin.
Falja a lapokat. Én is. Szeretem-pillanat.

Újra itthon

Nem vertem nagy dobra, pedig nagyon vártam ezt a nyaralást. Eddig jellemzőbb volt, hogy július-augusztus magasságában kapcsolódtunk hosszabban ki, és nehéz volt addig várni.
Idén barátok hívtak minket a pünkösdi hétre kempingezni. Nem is akárhova, Lido di Jesolo-ba foglaltak szállást, ahol bekuckózhattunk mi is a családi pihenés közepébe! Egy élménydús hetet töltöttünk ott, tegnap értünk vissza a nyaralóba, és ma már itthon vagyunk pesten.

Hamarosan (legalábbis a napokban) írok róla, csak most még égig ér a mosni- és pakolni való, utána jön csak a képek rendezgetése, szöszögés a cetlikékkel, hozott kincsekkel… 🙂

…de a lakás már egész rendben, a nyúl-kisasszony (Hurrá, él és nem is duzzog, csak lakli lett!) kitakarítva, főztem – szóval haladok.

Szezonnyitó kétezertizenegy

Nekünk ma volt az idei balatoni szezonnyitó. Bár voltunk már lent többször is idén, valahogy lélekben, hangulatban meg minden – ma történt meg.

Volt és van minden – halászlé evés, fagylaltozás, tóparti séta, esti rigódal, hajnali kakukkolás, alkonyati kuruttyolás, szinte nonstop szúnyogzünnyögés és persze lelkes nyuszirobogás.

Szeretek itt lenni, bár úgy tűnik, le kell kapcsoljam a gépem, mert a fénye valamiért most tucatnyi szúnyogot vonz. Kár, más terveim voltak az estére… Sebaj, ez van. Majd később leülnek – legalábbis azt mondják, este tíz után kevesebb szúnyog van.