Browse Tag

élménybeszámoló

Lencsi újra 1 kg felett!

Ahogy anno írtam, Lencsikém “beteg” volt. Valójában nem a szószerinti betegség az, amikor a fogacskákkal van gond, de mégis nagy baj lehet belőle, főleg ha az elszenvedője tengerimalac.
Lencsit először csak az ismerős orvoshoz vittük el, aki minden tőle telhetőt megtett, hogy helyrehozza a bajt. Sajnos több mint egy hónapig küszködtünk így, hiába, csak nem javult a szentem. Jómagam már zombi voltam, mert 3 óránként etettem őt fecskendőből, hogy életben maradjon, mert csak nem evett semmit önállóan, hiába mentünk vissza újra meg újra és volt elvileg “minden rendben”. Bár odaszaladt az ételekhez, amit beraktam, de aztán csak nézett rám a gombszemeivel fájdalmasan és nem evett.

A folytatás erre… erre…

Szeptemberi fesztiválhétvége

Eljött az ősz, itt a fesztiválok ideje! El is határoztuk, hogy szombaton bevonatozunk a X. Budapest Street Food Show-t megnézni. Barátokkal mentünk volna, és az időjárás miatt végül a programot elnapoltuk. Így aztán vasárnap sűrű lett a napom, mert a csemetével már egyeztettünk arról, hogy reggel találkozunk, megnézzük a Szimpla piac-ot és reggelizünk együtt. Így aztán kora reggel a kicsi párom edzeni, jómagam pedig a városba indultam…

2016-09-18_s_09-48-01

Most jártam először a Szimpla piacon, imádtam! Ezen az apró, hangulatos kis helyen minden csupa csoda! Még jó adag szeretet is jut annak aki arra jár, sőt adhat is, hiszen például jótékony támogatást nyújthat étke megvásárlásával… Diszkógömbök, kerti törpe és még ki tudja mi alatt vettük meg a reggelire valót, finom fokhagymás mézes kifliket és egy sajttálat. Kis motyónkkal felszerelkezve indultunk kávét szerezni. Küldetésünket a közeli Anyám szerint-ben teljesítettük, reggelink helyszíne pedig a Kéthly Anna tér apró parkja volt, ahol kissé szundis fejű lányom majszolgatva mesélte a közelmúlt eseményeit, én pedig aznapi terveimet, miközben az elképesztően finom kiflit tömtük magunkba serényen…

szimpla_ficsergo_20160918

Amikor belaktunk és a kávé is elfogyott, benéztünk a Placc-ra és választottunk a portékák közül egy-egy kedvencet, csak úgy, nem megvenni. Tetszett ez a hely, sokkal jobban mint az Ecseri piac, mert itt minden áru szépen meg van tisztítva és ízlésesen kínálják, igaz kissé borsos áron.
Miután kinézelődtük magunkat a csemete haza indult aludni (éjszakás volt előtte), én pedig folytattam az utam…

Olvasd tovább!

Szoknyát vettem

Amikor az 50 dolog 50 előtt bakancslistát összeírtam, majd itt a blogon is felvállaltam” az egyik legnagyobb kihívás a “beszerezni egy szoknyát és hordani!” volt. Mert nem hordok szoknyát, szinte soha. Volt már rajtam, de szerintem eddigi leélt napjaimnak talán 1%-ban (sem). Ráadásul nem is _akartam_ venni, mégha bakancslistás is.
Azt szerettem volna, ha valahogy annak ellenére, hogy leírt terv, mégis vágyként jelenik meg egyszercsak. És ma furcsa módon egy boltban ahova kenyérért és zöldségért mentünk, beleszerettem egy szoknyába! Meg is vásároltam – bizony, szoknyát vettem!
És most este fél 11 van, itt ülök a gépem előtt, rajtam a szoknya, mert jól esik benne lenni és szokni szeretném az érzést is… mert annyira más mint a nadrágok, amihez szokva vagyok.
De nem csak a boltban tetszett, jó érzés ez, szóval ki fogok menni benne az utcára! Csak még nem tudom milyen blúzzal vagy pólóval. 😀

Vuhúúú!

 

 

Húsvét 2016

Jól sikerült, nyüzsge hétvégén volt ezen a korai Húsvéton, melyben szerencsére bőven akadt napsütés és maradt időnk pihenésre is. Pénteken otthon maradtam, hogy elkészítsem a főtt sonkát és csülköt, no meg az értékes léből fővő bablevest. Vacsorára már barátokat láttunk vendégül ebből, bár én nem tudtam belőle enni, mert teljesen elteltem a szagokkal (hiába szellőztettem folyamatosan, akkor is érződött). Jól esett az esti, vidám beszélgetés és nyüzsgés, teljesen kikapcsolt.
Másnap délelőtt vásárlás és serte-pertélés volt a program, de elő tudtam venni a húsvéti vidámságaimat, amit részben én készítettem, részben pedig kaptam. Az évek alatt számos húsvéti és nyulas csecsebecse került a birtokomba, amit örömmel teszek ki ilyenkor, de nagyjából bármikor is. 😀

moha.husvet.minikert.byCicasi

Tetézve a dekorációt, elővettem a közelmúltban vásárolt nyuszifüleimet is és ezekben töltöttem az ünnep napjait. Sajnos, amikor Apukámnak vittem a húsvéti csemegéket, még nem volt rajtam, pedig biztos még többet mosolygott volna. Azért jó volt vele beszélgetni, zenét hallgatni és csokoládés süteményt majszolgatni így is. 😀
Párommal kertet terveztünk, álmodoztunk, amit annyira szeretek. Még nem tudom mi lesz a “nagy kerti projektünkből”, lehet idén csak fű ültetés, néhány paradicsomtő, fűszernövények, no meg a tavaly megerősödött eprek pátyolása… Meglátjuk. Még pár hetünk van dönteni.
Tervezni, álmodozni akkor is jó!

2016-nyusziful.es.kolnijpg

Hétfőn reggel a párom csodálatos mosollyal és öleléssel köszönötött, majd elmondta az idei költeményét. Ez nálunk komoly szertartás – már 16 éve! – minden évben új locsolóverset költ nekem, amit szorgosan feljegyzek a naplómba. Az idei remekül sikerült és kivételesen kedves, pajzánságmentes volt. 😀 Napsütésben reggeliztünk, kávéztunk és utána elrobogtunk a lajosmizsei tanyacsárdába, ahol barátokkal töltöttük az ünnep utolsó napját.
Bevallom, ha nem néztek – pontosabban inkább bámultak – volna meg annyian, már el is felejtettem volna hogy napok óta nyuszifüleket viselek…
A puha fülecskék ebéd után az asztaltársaság hölgytagjain is voltak, remek és vidám képeket készítettünk mindekiről. Szerintem hordhatnánk ilyesmit többször! 😀 (Nekem van már rénszarvas agancsos és cicafüles is!)

2016-03-28_Uj.tanyacsarda

A tanyacsárdában mindenféle lényeket lehetett megcsodálni és simogatni, de persze a legnagyobb élmény a lovakkal való érintkezés lehetősége volt. Ezzel a szép szürke lóval, aki a képen van, lassan megbarátkoztunk. Én botor azt hittem a lovak szeretik az almát! Vittem is nekik, mint a kincset. De kiköpték! 😀 Sokkal szívesebben vették a környéken szedett tyúkhúrt és friss zöldeket.
Óriási élmény volt megsimítani a szép pofijukat, homlokukat, belenézni a varázslatos szemekbe. Mentünk is mint a szolgák és szedtük nekik a csemegét lelkesen…
Sajnos itt már nem sütött a nap és a nagy kapcsolatteremtésben el is feledkeztem a hidegről, szóval úgy tűnik felfáztam, de néhány nap alatt remélhetőleg kikúrálom magam.

Nektek hogy telt a Húsvét? 🙂

Klimax

Klimax – változókor, azaz a női termékenység lezárulása. Sokat gondolkodtam írjak-e erről a témáról és végül arra jutottam, írok, elvégre ez egy webnapló, ami az életemről, annak eseményeiről, örömeiről és bánatairól szól, és a koromnak megfelelően zajló hormonális változások bizony kihatnak a mindennapjaimra. Eleinte nem vettem tudomást a dologról, talán nem is realizáltam mi történik velem, hiszen csupán a havi vérzés előtti időszakban voltak kellemetlen újdonságok, illetve maga a ciklus lett más mint előtte. Ez, mint utólag olvastam, nagyjából a nagykönyvben megírtak szerint történt, és a zizis időszakokat egész jól kezeltem egy darabig magnéziummal…

tovább…

Turandot

Szerintem nagyjából harminc éve nem voltam opera előadáson. De most, talán az ötvenes bakancslistámnak is köszönhetően, megtört a jég, méghozzá nem is akármivel: Puccini: Turandot-ját néztem meg tegnap kedves barátnőm társaságában!
Eszméletlen jó volt! Óriásit változott a világ – és azt hiszem én is – valahogy kamaszkori emlékeim között egészen más operaélmény szerepel. Persze nem akarok félreérthető lenni, csodálatos volt a zene akkor, a nyolcvanas években is, de a látvány ritkán ragadott meg. De most… Az első felvonás végefelé már annyira fájt a szemem… és akkor jöttem rá, hogy elfelejtettem pislogni!

Kovalik Balázs, a Magyar Állami Operaház volt művészeti igazgatójának rendezésében láthattuk Puccini utolsó, általa már be nem fejezett remekművét. A főszerepet Jee Hye Han énekelte. Szakmailag senki vagyok megítélni őt, de mint amatőr néző, mindenképpen meghajlok a tehetsége előtt. Kiemelkedően nehéz szerep és én amúgy sem vagyok oda a szoprán hangokért, de őt öröm volt hallgatni és sokszor lúdbőrözött a karom a gyönyörűségtől…
Kicsit csalódást okozott nekem Calaf szerepében Kiss B.Attila, akinek hangja sokszor nem tudta túlszárnyalni a zenekart, hanem elveszett “mögötte” (lehet a karmester hibája?) és valahogy nem éreztem benne a vágyott “fényességet”.
Liu szerepében Váradi Zita tündökölt, számomra fényesen, mindenki előtt…

Le a kalappal a teljes csapat előtt, ilyen komplex, figyelem és mozgásigényes színpadi koreográfia komoly munka lehet, azt hiszem a kórus tagjai is kemény kihívást teljesítenek minden előadáson, hiszen messze nem csak énekelniük kell!

Köszönöm az előadóknak és persze a barátnőmnek, hogy megkaptam ezt az élményt is! ♥ Azt hiszem még megyek operába…

Kirándultunk, sallala

Nem az 50-es bakancslista érdeme, de máris kipipálhatok egy újabb tételt.
A hosszúhétvégét kihasználva, pénteken elmentünk kirándulni! Jujj de remek volt, már olyan régen nem sétáltam erdőben! Ráadásul ősszel szeretek a legjobban, a színes, rozsdás lombok és az avar illata miatt. Persze a többi évszakban is lelkesen megyek…

A párom először ottalvós kirándulást akart, csak nekem annyi tervem volt a hétvégre, hogy nem szerettem volna 2 napra elmenni… Így aztán reggel mentünk, késő délután jöttünk és remek volt így!

Nagykovácsiba gurultunk el kocsival, onnan pedig a Budai Tájvédelmi Körzet Sisakvirág tanösvényének mentén barangoltunk erre-arra. Csipkebogyó bokrokat csodáltam, aztán kicsit sodródtunk a gombászokkal, majd belevetettük magunkat csak úgy az erdőbe.

Rájöttem mennyi mindent elfelejtettem már, pedig annyi mindent tudtam, amikor gyerekkoromban havonta (kéthetente akár) jártuk az erdőket. Mondjuk a gombákat sosem ismertem, ezért szokásomhoz híven csak megcsodáltam őket és meghagytam a szedésüket a gombászoknak…
Azt sem tudom, mit jelent a “!” turistajel, ezért úgy döntöttem, hogy biztosan azt, hogy “Öleld meg ezt a fát!”, ezért így is tettem.

Sajnos nem sütött a nap, ezért kicsit nyirkos-ködös olykor szeles időben csatangoltunk és bizony elhűltem a végére. Szerencsére ott volt a közelben a Nagy-szénás “menedékház” étterem, ahol remek késői ebédet fogyasztottunk el a finom melegben.
Remélem még sok kirándulás és erdőjárás vár rám 50-ig! Minden esetre egy újabb tételt kihúzhatok a listámról.

Koncert – Anna and the Barbies

Vasárnap délutánra beszéltük meg a találkozót, a Bókay kertben. Megint vasárnap délután. Na, addigra már a Szeptemberi Kóstoló programjainak vége is lesz! – gondoltam. Sőt, a tavaly ilyenkor már csak a gyros-os volt nyitva… Mindegy, ez van.
Aztán délután telefonáltunk és még egyszer ránéztem a programra. Jaja, gyerekprogramok, meg valami barbis együttes a végén, gondolom ifjú tinilányoknak. Szinte láttam is magam előtt a rózsaszínes fodros ruhás, szőke csitrit…

Aztán ezen a napsütéses, hűvös, szeles napon eljött a délután és mi elindultunk, majd csak jönnek a rég nem látott barátok, addig minden esetre megnézzük egyáltalán érdemes-e kijönniük.
Megérkeztünk. A külső térben már pakoltak, távozni készültek az árusok, de a hátsó tér felől zene hallatszott. Mentünk arra, magamban azt gondoltam, ez biztos valami lejátszott zene, mert egész jó.
De nem, koncert kezdődött a színpadon, egész sokan is voltak. Aha, ők az Anna and the Barbies?! Végülis volt rózsaszín és tütü is, meg szőke lány is… csak nem úgy, ahogy elképzeltem a “gyerekes nap” programjainak átolvasása után elképzeltem.

Szégyellem, de bár Pásztor Annáról hallottam már, az együttest nem ismertem.

 Tetszett. Érdekes volt, bevont, megmozdultam, táncoltam, mosolyogtam, tapsoltam, ugráltam, ringatóztam, bokszoltam, vigyorogtam és amikor megérkeztek a barátaink, nagyon nem volt kedvem menni…
Érdekes volt figyelni ahogy a közönség, hasonlóan hozzám, oldódott, aktívabb és nyitottabb lett. Egészen sikerült őket feléleszteni, aktivizálni és örömet, kikapcsolódást, “áramszünetet” hozni az életükbe, az életünkbe.
Köszi!

státusz: vasmacska

Ma volt a kontroll és persze vért vettek. A vastelítettség eredménye csak két hét múlva, postán jön majd, de a normál labor kész van és a hemoglobin szintem elérte a normális tartományt! 125!!! 124-től már . Nem tudom megmondanni mikor érte el ezt a szintet… hét éven belül biztos nem. Szóval teljesítettem a “vasmacska” küldetést! Juhúúúúú!
Két hónap múlva kontroll szükséges, addig is szednem kell vasat tablettában, hogy “ha lehet megőrizzük a jelenlegi állapotot”.

Köszönöm, köszönöm, köszönöm!

20 per 20

Tegnap megkaptam az utolsó adag Ferrlecitet és előtte, vörösvértest szempontjából az utóbbi hét év legjobb vérképét (majdnem eléri a minimumot)! Működik ez, működök én is, csak úgy látszik valóban vasfelszívódással van komoly gondom. Ha nem is fejtik meg, legalább ez az intravénás vaskezelés segít! Vasmacska projekt kész! ♥
Még nem tudom mi lesz a jövő, mert csak két hét múlva kell visszamenni, amikor vastelítettséget néznek. Minden esetre ez remek hír! Meg is ünnepeltem egy aprósággal, vettem magamnak egy almás-csillagánizsos tusfürdőt estére. 🙂

 
Az egyik képen Wombival vagyok látható, aki reggel, indulásom előtt olyan vehemenciával követelte a negyedik reggelijét – tépte a rácsot – hogy bármelyik hobbit büszke lett volna rá.
Ugyan újabb reggelit nem kapott, de nagy szeretgetést és haspuszit igen! ♥