Oldal kiválasztása
Diagnózis

Diagnózis

Ahogy az előző posztban írtam már, új fejezet kezdődött az életemben. Mégis fontosnak tartottam tudni, mi okozta a problémáimat, mi volt az oka annak, hogy ennyire megterhelőek voltak a menstruációim.
A szövettani vizsgálatom már készen volt bő egy hete, de csak most a hét elején mentünk el érte, hiszen fel sem merült bennem, hogy bármi rosszindulatú dolgot találtak volna…

kép: saját készítésű képeslap

Igazam is volt, szépen regenerálódott már a külső sebem, és az UH alapján a belső is gyógyul.
A szövettani lelet pedig csupán három szóból állt: “adenomyosis uteri kórképe”.
Nem sokat tudtam erről a betegségről, pedig úgy tűnik ezzel éltem már hosszú évek óta, és a leírtak alapján még “egész jól” jártam, lehetett volna még sokkal rosszabb is. Sajnos nekem – mint oly sok másik betegnek sem – UH és más vizsgálat sem mutatta ki. Állítólag mri-vel diagnosztizálható.
Van akinél tünetmentes, de okozhat súlyos vérzéseket, erőteljes fájdalmat és sok más dolgot is, amit nem taglalnék, mert bár nekem szinte minden tünetem megvolt, most már ennek a tortúrának VÉGE van!

Megnyugodtam és gyógyulok tovább testileg és lelkileg is, pozitívan várva a napokban kezdődött, csodálatos ősz kalandjait!

Lencsi újra 1 kg felett!

Lencsi újra 1 kg felett!

Ahogy anno írtam, Lencsikém “beteg” volt. Valójában nem a szószerinti betegség az, amikor a fogacskákkal van gond, de mégis nagy baj lehet belőle, főleg ha az elszenvedője tengerimalac.
Lencsit először csak az ismerős orvoshoz vittük el, aki minden tőle telhetőt megtett, hogy helyrehozza a bajt. Sajnos több mint egy hónapig küszködtünk így, hiába, csak nem javult a szentem. Jómagam már zombi voltam, mert 3 óránként etettem őt fecskendőből, hogy életben maradjon, mert csak nem evett semmit önállóan, hiába mentünk vissza újra meg újra és volt elvileg “minden rendben”. Bár odaszaladt az ételekhez, amit beraktam, de aztán csak nézett rám a gombszemeivel fájdalmasan és nem evett.

A folytatás erre… erre…

Át-törés-pont

Már olyan régen nem írtam, hogy úgy érzem szinte már minek. Valahogy elvesztettem a fókuszt, ahogy Anyuci meghalt és tudtam, ő olvassa a blogom, mégha kinyomtatott formában is – hiszen mindig elküldtem neki, sőt egy időben Apu is kapta…

De már egyikünk sincs velem, “felnőtt” árva lettem és valahogy nem jött az indíttatás hogy írjak, nem jöttek a szavak, sem a késztetés.
Persze írok én, hiszen született grafomán vagyok, csak nem ide. A munka mellett az új hobbim az, ami teljesen leköt és számomra új terület lévén rengeteg a tanulnivalóm is, így aztán tanulok, alkotok és a lejegyezni valók a naplómban, illetve a scrapbook oldalaimon, mini albumokban és cetliken landolnak.

Úgy érzem mégis muszáj ezt valahogy megtörnöm és újra rávenni magam, időt szakítani a bloggolásra is, mert az idei projektem inkább lett volna az írás, ha nem sodor el ez az új hobbi… a “papírláz“. Nem mondom, hogy bánom, de mégis van egy nagy tervem, ami fontos nekem, mégha nem is mertem még belevágni…

Hogy vagyok?! Jól. Bővebben, nem jól. Írtam már a klimax-ról, a helyzet sajnos azóta sem változott, sőt. Bár a havi ciklusom meglehetősen véletlenszerű és végre inkább ritkul, mint sűrűsödik, olyan mennyiségű vért veszítek vele minden alkalommal, ami teljesen kikészít. Emiatt volt nemrég egy kisebb nőgyógyászati műtétem és most szövettanra várok. Utána ki tudja mi lesz, lehet hormonkezelés, lehet nagyműtét… a jó ég tudja. Meglátjuk. Igazából nem izgulok rajta, teljesen áttértem a napi öröm megélése üzemmódba és ez átsegít a mindennapok gondjain.

Vashiányos vasmacska

Amióta tavaly életveszélyes vérkép után elkezdték Ferrlecittel feltölteni a vaskészleteimet és 20 ampulla után sikerült vasmacska státuszba kerülnöm rendszeresen, negyedévente járok ellenőrzésre. Bevallom én azt hittem, hogy ha csaknem ötven év alatt jutottunk el oda, hogy szükség lett erre, akkor felesleges izgulni, én ezzel most évekig elleszek… Na ahogy ezt a buta macsek elképzelni. Idén az áprilisi kontrol után már utaltak is be a hematológiára. Még messze nem volt olyan rémes a laborom mint tavaly, de 25%-ot romlott és a háziorvos ezt aggodalmasnak találta. Akárcsak a hematológus doktornő, akihez tavaly is jártam a László kórházba.

Olvasd tovább!

Klimax

Klimax – változókor, azaz a női termékenység lezárulása. Sokat gondolkodtam írjak-e erről a témáról és végül arra jutottam, írok, elvégre ez egy webnapló, ami az életemről, annak eseményeiről, örömeiről és bánatairól szól, és a koromnak megfelelően zajló hormonális változások bizony kihatnak a mindennapjaimra. Eleinte nem vettem tudomást a dologról, talán nem is realizáltam mi történik velem, hiszen csupán a havi vérzés előtti időszakban voltak kellemetlen újdonságok, illetve maga a ciklus lett más mint előtte. Ez, mint utólag olvastam, nagyjából a nagykönyvben megírtak szerint történt, és a zizis időszakokat egész jól kezeltem egy darabig magnéziummal…

tovább…