Browse Tag

család

Korai fadíszítés

Pici gyerek koromban a karácsonyfát a “Jézuska” hozta, az ajándékokkal együtt. Már nem emlékszem pontosan, de azt hiszem Apu elvitt sétálni, Anyuci pedig addig elkészített mindent és amikor visszaértünk már látszott, hogy az ajtó mögött égnek a fények és ott a fa, alatta pedig az ajándékok… Varázslat!

Később már együtt díszítettük a fát a szüleimmel, nagyobbacska koromban pedig – amikor már teljesen lebukott a Jézuskás sztori – egyedül díszítettem, sőt az én szobámba is került. Imádtam aludni az illatos fenyő fényei alatt!


Önálló, felnőtt éltemben, amióta már nem kicsik a gyerekek, évekkel ezelőtt áttértünk a műfenyőre. Pusztán azért mert illat imádat ide vagy oda, sajnálom hogy fákat vágnak ki miattam és a töves fenyők életben tartásával rendre kudarcot vallottunk.
Most már harmadik éve fehér műfenyő a karácsonyfánk, szeretem. Lassan azt is elengedem, hogy nem utolsó nap díszítjük, hanem már előbb. A barátnőm mesélte, hogy náluk már sokszor minden kész Advent első vasárnapjára, az ajándékok is ott vannak a fa alatt becsomagolva és az egész hónap olyan hangulatos ettől… Érdekes gondolat és nem idegenkedek tőle már.

Tavaly mi is már 22-én feldíszítettük a fát, s idén megint előbbre hoztuk egy picit, ma (17-e van) fogtunk neki ennek, mert elég sűrű a jövő hét és részemről örülök, ha elkészülök a munkáimmal, az ajándékokkal és egyéb családi zizirikkel szentestére. Annyit őrzünk meg a régi hagyományból, hogy szerintem a fényeket addig nem kapcsoljuk fel. Olyan jó, hogy már ott álldogál a nappaliban és örülhetünk neki nap mint nap. Valahogy lelkileg is felkészít a közelgő ünnepre, mégha nem is igazi fenyő, nem is úgy “érkezik” mint régen és fenyő illat sincs már…

Kis beteg

Mini manó betegünk van a családban. Már hetek óta gond van a fogaival, többször mentünk vele doktor bácsihoz, aztán kiderült, hogy a hátsó fogak között is van egy hunyó. Így aztán Lencsi fogát műteni kellett. Múlt hét kedd este a hátsó örlőjét hozták amennyire lehetett helyre és bizony a beavatkozást követően aggódva figyeltem, hogy az én kis malacom bizony nem eszik… Szerencsére három, már nem is túl fiatal rágcsáló tulajdonosaként fel vagyok készülve vészhelyzetekre, így kaptam is elő a felszerelésemet: teljesértékű tápot, fecskendőt. Nem állítom, hogy a kis betegem lelkesen, de nyammogva evett a beáztatott pépből. Ennek már egy hete. Azóta nagyjából 3 óránként etetem őt és a kis drágám kisebb-nagyobb lelkesedéssel tömi is a pocakot, mert éhes. Azért lassan már ezt-azt majszolgat, próbál, még ha fáj is. Kínálom mindenfélével, megjegyzem mi az amit elfogad és figyelem minden rezdülését, napközben viszem magammal…
Nagyon drukkolok a kis drágámnak, hogy jobban legyen és még sok időnk legyen együtt!

Hello Október!

Bár már több mint egy hete október van, most jutok el oda hogy üdvözöljem a blogon az év általam legjobban kedvelt hónapját!
Hello, Október!

Már a hónap első napján buli volt, Halas Karcsihoz mentünk szezonzáró vacsorára. Remekül sikerült, de már hideg volt ott aludni, így hazajöttünk. Azóta folyamatosan sodródom, alkotok a tündérkert projektemhez és készülök az 50. születésnapomra, mert még nem vagyok kész az ajándékokkal!

Ma pihenő napot tartunk, szigorúan nem megyünk sehova csak pihi… Persze azért főztem, volt light-os takarítás és ágyneműt is cserélünk, szóval inkább a “ma nem megyünk ki a fészkünkből” mottó a lényeg.

dsc01570

Így aztán nagy örömömre máris volt időm arra, hogy a Pink & Red blogomra készítsek egy lépésről lépésre leírást a denevér medálok készítéséről. Remélem lesz aki ez alapján nekilát és alkot!

Még nem tudom mi lesz jövő héten, amikor barátok körében ünnepelhetem majd ezt a közelgő kerek születésnapot. Biztos szupin sikerül, jó lesz együtt lenni! Egy ajándékot már tudok is! A párom rábeszélt és befizetett a CAMPfellow táborba, ami Dobogókőn lesz és több napon át alkothatok hasonló érdeklődésű “megszállottak” között alig egy héttel az ünnepnap után. Nagyon várom!

Utána pedig hosszúhétvége következik… Olyan csodás, mennyi kaland! ❤

Meghalt Apu

Keletkezett a blogomon egy hosszabb szünet. Ennek oka pedig az, hogy elutaztam álmaim nyaralására, amire csaknem húsz éve vágyok és amit sem előtte sem közben nem szerettem volna nagy dobra verni. Három hetet töltöttünk a párommal Franciaország észak-nyugati területein, Normandiában és Bretagne-ban. De csaknem egy hónap nagyon sok idő, és nem csupán az idő telik, s nem csak az utazási események színesítik a napokat, hanem zajlik a “normál” élet is, amit kicsit ott hagytunk, amiből kikapcsolódnánk…
Ezen a “normál élet” szálon az édesapám teste nem bírta tovább e világ kihívásait és feladta.
Apu meghalt.
Még mindig nem fogtam fel, és nem azért mert nem voltam itt vele, hanem valahogy a gyerek még mindig hiszi, reméli hogy ő van.

Mert az apák és az anyák nem halhatnak meg, igaz?!
Tudom… de.

És Apu sincs már itt.

De a szívemben ott ringatom, s ha a tükörben nagyon mélyen a szemembe nézek, ott ragyog az ő mosolya is, és tovább óv engem, akárcsak Anyu.

Rövid hónap summa

Hú, lassan egy hónapja nem írtam, elsodortak az események.
Mi is történt ennyi idő alatt?! Nagyon röviden összefoglalva:

* 16 éves, “vadas”kapcsolatunkat házassággá szelidítettük a párommal. ♥
* Aztán elmentünk egy kissé különleges nászútra. Persze minden nászút különleges… ez azért, mert eredetileg nem annak volt tervezve, így a lócikkal (értsd felnőtt gyerekeimmel) együtt utaztunk el 5 napra, Rómába. ♥
* Ezelőtt nem sokkal kezdődött és még tart a napi szintű kálváriám újra a László kórházba. Megint vas infúziókra járok. Szerencsére most nem életveszéllyel kezdtük, mert a rendszeres ellenőrzéseknek köszönhetően elcsípték, amikor 25%-ot romlottak az értékek, és máris küldtek a hematológiára.
* Április 4-e óta részt veszek Via Hello kaland online motivációs tréning-jén… Éppen ma érkezett a 14. kihívás. ♥

IMG_20160510_215204

Dióhéjban ezek.
Tervezek majd mindről írni is, csak a bal kezem nagyon fáj most, éppen ma húzták ki belőle a 72 órás branült és meg van viselődve. Vénagyulladás.

Szóval most inkább borogatom, kenegetem és pihenek illetve dolgozok. Az fontosabb, mint bloggolni. Főleg egy vállalkozónak.
Ja mert már vállalkozásom is van már. 😀 Zajlik az élet.

Húsvét 2016

Jól sikerült, nyüzsge hétvégén volt ezen a korai Húsvéton, melyben szerencsére bőven akadt napsütés és maradt időnk pihenésre is. Pénteken otthon maradtam, hogy elkészítsem a főtt sonkát és csülköt, no meg az értékes léből fővő bablevest. Vacsorára már barátokat láttunk vendégül ebből, bár én nem tudtam belőle enni, mert teljesen elteltem a szagokkal (hiába szellőztettem folyamatosan, akkor is érződött). Jól esett az esti, vidám beszélgetés és nyüzsgés, teljesen kikapcsolt.
Másnap délelőtt vásárlás és serte-pertélés volt a program, de elő tudtam venni a húsvéti vidámságaimat, amit részben én készítettem, részben pedig kaptam. Az évek alatt számos húsvéti és nyulas csecsebecse került a birtokomba, amit örömmel teszek ki ilyenkor, de nagyjából bármikor is. 😀

moha.husvet.minikert.byCicasi

Tetézve a dekorációt, elővettem a közelmúltban vásárolt nyuszifüleimet is és ezekben töltöttem az ünnep napjait. Sajnos, amikor Apukámnak vittem a húsvéti csemegéket, még nem volt rajtam, pedig biztos még többet mosolygott volna. Azért jó volt vele beszélgetni, zenét hallgatni és csokoládés süteményt majszolgatni így is. 😀
Párommal kertet terveztünk, álmodoztunk, amit annyira szeretek. Még nem tudom mi lesz a “nagy kerti projektünkből”, lehet idén csak fű ültetés, néhány paradicsomtő, fűszernövények, no meg a tavaly megerősödött eprek pátyolása… Meglátjuk. Még pár hetünk van dönteni.
Tervezni, álmodozni akkor is jó!

2016-nyusziful.es.kolnijpg

Hétfőn reggel a párom csodálatos mosollyal és öleléssel köszönötött, majd elmondta az idei költeményét. Ez nálunk komoly szertartás – már 16 éve! – minden évben új locsolóverset költ nekem, amit szorgosan feljegyzek a naplómba. Az idei remekül sikerült és kivételesen kedves, pajzánságmentes volt. 😀 Napsütésben reggeliztünk, kávéztunk és utána elrobogtunk a lajosmizsei tanyacsárdába, ahol barátokkal töltöttük az ünnep utolsó napját.
Bevallom, ha nem néztek – pontosabban inkább bámultak – volna meg annyian, már el is felejtettem volna hogy napok óta nyuszifüleket viselek…
A puha fülecskék ebéd után az asztaltársaság hölgytagjain is voltak, remek és vidám képeket készítettünk mindekiről. Szerintem hordhatnánk ilyesmit többször! 😀 (Nekem van már rénszarvas agancsos és cicafüles is!)

2016-03-28_Uj.tanyacsarda

A tanyacsárdában mindenféle lényeket lehetett megcsodálni és simogatni, de persze a legnagyobb élmény a lovakkal való érintkezés lehetősége volt. Ezzel a szép szürke lóval, aki a képen van, lassan megbarátkoztunk. Én botor azt hittem a lovak szeretik az almát! Vittem is nekik, mint a kincset. De kiköpték! 😀 Sokkal szívesebben vették a környéken szedett tyúkhúrt és friss zöldeket.
Óriási élmény volt megsimítani a szép pofijukat, homlokukat, belenézni a varázslatos szemekbe. Mentünk is mint a szolgák és szedtük nekik a csemegét lelkesen…
Sajnos itt már nem sütött a nap és a nagy kapcsolatteremtésben el is feledkeztem a hidegről, szóval úgy tűnik felfáztam, de néhány nap alatt remélhetőleg kikúrálom magam.

Nektek hogy telt a Húsvét? 🙂

Klimax

Klimax – változókor, azaz a női termékenység lezárulása. Sokat gondolkodtam írjak-e erről a témáról és végül arra jutottam, írok, elvégre ez egy webnapló, ami az életemről, annak eseményeiről, örömeiről és bánatairól szól, és a koromnak megfelelően zajló hormonális változások bizony kihatnak a mindennapjaimra. Eleinte nem vettem tudomást a dologról, talán nem is realizáltam mi történik velem, hiszen csupán a havi vérzés előtti időszakban voltak kellemetlen újdonságok, illetve maga a ciklus lett más mint előtte. Ez, mint utólag olvastam, nagyjából a nagykönyvben megírtak szerint történt, és a zizis időszakokat egész jól kezeltem egy darabig magnéziummal…

tovább…

Szomorú évforduló

Anyu és én ♥

Egy éve már…

Egy év telt el azóta, hogy érkezett az a telefonhívás, amit sehogysem akartam felvenni. Tudtam miért csörög és azt is hogy le kell ülnöm, kapaszkodnom és erősnek lennem, amikor felveszem. Leültem, kapaszkodtam és nem voltam erős, amikor a hang a telefonban azt mondta, hogy az édesanyám már nem él.

Egy éve már…

Nincs nap, hogy ne gondolnék rád – napsugaras szeretettel, fájó hiánnyal, adni vágyással, cirmolási igénnyel vagy ezer más apró és mégis oly fontos indokkal.

Hiányzol. Mindig is fogsz. De nem vagyok anyátlan, hisz itt élsz bennem, érezlek – mindig. Túléltem a nyarat, az első félévet és idén már el tudtam rendezni a régi képeket, emlékeket. Fájtak, de a könnyek mellé mosolyt is csaltak az arcomra.
Csodáltalak a képen, amin tündéri, gyönyörűséges baba vagy. Nem is értem, miért nem mutattad sosem. És valahogy azt sem tudtam, hogy Anna a második neved, pedig olyan szép és milyen furcsa, de mindig is szerettem volna, hogy ha lett volna még egy lányom, akkor Anna legyen a neve. Érdekes…

Annyi albumot készítettél: képekkel, utazási naplókat képeslapokkal és apró kincsekkel, a leveleimet és kinyomtatott blogbejegyzéseimet is gyűjtötted, s megőriztél mindent, amit valaha készítettem vagy küldtem neked. Csodálatos!

Szeretlek, Anyu!

 

Svéd citromtorta a huszonhetedikre

A napokban már 27 éves lesz a lányom! Úgy alakult hogy ezt mi családilag ma ünnepeltük. Ha sütikről beszélünk, akkor az én Virágom mindig is odavolt a citromos dolgokért, ezért általában ilyenkor valamilyen citromos tortát készítek neki.
Mivel az ünnepi menü igyekezett a család több tagjának is kedvezni, ezért elég súlyos lett: babgulyás és túrógombóc. A terv szerint ennek befalása után következett még a torta, mindenképpen valami könnyű, egyszerű de különlegesen finom dolgot szerettem volna készíteni.
Számos hosszú percet a böngészésre szánva bukkantam rá a svéd citromtorta recepre, ami egyszerűségével és az általam elképzeld eredménnyel rabul ejtett.

Így ma délelőtt ez készült a csemetének. Az eredmény annyira finom, hogy nekem is kedvencem lett!

Hozzávalók:

15 dkg puha vaj
15 dkg cukor
10 dkg liszt
1 csomag vaníliás cukor
2 egész tojás
1 bio citrom
csipet só

A vajat még tegnap este elővettem, hogy puha legyen.
A sütőt bekapcsoltam és előmelegítettem 160 fokra (normál fokozat, nem légkeverés).
A cukrot és a tojásokat robotgéppel habosra kevertem.
Ezután hozzáadtam a puha vajat a masszához, beleszórtam a forró vízzel megmosott citrom lereszelt héjat és a frissen kifacsart levét.
Jól átpörgettem a géppel, és teáskanalanként pakoltam hozzá a lisztet, amíg el nem fogyott.

Ekkor a gondosan kivajazott tortaforma jénai tálamba öntöttem a tésztát és az előmelegített sütőbe raktam, amiben 160 fokon 35 percig sütöttem.
Ahogy mások is írták, ez a süti nem állja ki a tűpróbát, mert belül puha, szaftos. De tényleg készen van 35 perc múlva!
A tortát a sütőből kivéve hagytam kihűlni és évszámok ide vagy oda, szimbólikusan csak egy sárga gyertyácskát szúrtam a közepébe.
Porcukorral hintve tálaltam.

Isteni finom lett! Szerintem el fogom készíteni “csak úgy” is, mert hűtőben tuti eláll és szerintem nyáron egy forró kávé mellé remekül illik.

Boldog születésnapot Virágszálam!

Heppiség

Jön a gyerek. Azt mondja “Íiííi!” és széles vigyor a feje. Örül. Örülünk. Átölelem, “Jeeeej!” mondom és örülök, mert ujjong a lelkecskéje.
Nem tudom minek, de örülünk. Most már én is. Nagyon.
#szeretempillanat