Oldal kiválasztása
Itt a karácsony!

Itt a karácsony!

Kikészítettem a mai nap legfontosabb hozzávalóit. A fa díszítése már rég készen van, az ajádékok is becsomagolva alatta, szóval maradt a móka és a főzés.
Nagyon kedvelem az utóbbi években az ilyen fejre rakható vicces dolgokat, ezért egész tekintélyes mennyiséget gyűjtöttem össze. Ebben leszünk ma mindannyian és így készül majd a karácsonyi menüsor, amit a World of WarCraft játékhoz kiadott szakácskönyvből választottam ki!

Békés, boldog ünnepeket kívánok!

Korai fadíszítés

Korai fadíszítés

Pici gyerek koromban a karácsonyfát a “Jézuska” hozta, az ajándékokkal együtt. Már nem emlékszem pontosan, de azt hiszem Apu elvitt sétálni, Anyuci pedig addig elkészített mindent és amikor visszaértünk már látszott, hogy az ajtó mögött égnek a fények és ott a fa, alatta pedig az ajándékok… Varázslat!

Később már együtt díszítettük a fát a szüleimmel, nagyobbacska koromban pedig – amikor már teljesen lebukott a Jézuskás sztori – egyedül díszítettem, sőt az én szobámba is került. Imádtam aludni az illatos fenyő fényei alatt!


Önálló, felnőtt éltemben, amióta már nem kicsik a gyerekek, évekkel ezelőtt áttértünk a műfenyőre. Pusztán azért mert illat imádat ide vagy oda, sajnálom hogy fákat vágnak ki miattam és a töves fenyők életben tartásával rendre kudarcot vallottunk.
Most már harmadik éve fehér műfenyő a karácsonyfánk, szeretem. Lassan azt is elengedem, hogy nem utolsó nap díszítjük, hanem már előbb. A barátnőm mesélte, hogy náluk már sokszor minden kész Advent első vasárnapjára, az ajándékok is ott vannak a fa alatt becsomagolva és az egész hónap olyan hangulatos ettől… Érdekes gondolat és nem idegenkedek tőle már.

Tavaly mi is már 22-én feldíszítettük a fát, s idén megint előbbre hoztuk egy picit, ma (17-e van) fogtunk neki ennek, mert elég sűrű a jövő hét és részemről örülök, ha elkészülök a munkáimmal, az ajándékokkal és egyéb családi zizirikkel szentestére. Annyit őrzünk meg a régi hagyományból, hogy szerintem a fényeket addig nem kapcsoljuk fel. Olyan jó, hogy már ott álldogál a nappaliban és örülhetünk neki nap mint nap. Valahogy lelkileg is felkészít a közelgő ünnepre, mégha nem is igazi fenyő, nem is úgy “érkezik” mint régen és fenyő illat sincs már…

Kis beteg

Kis beteg

Mini manó betegünk van a családban. Már hetek óta gond van a fogaival, többször mentünk vele doktor bácsihoz, aztán kiderült, hogy a hátsó fogak között is van egy hunyó. Így aztán Lencsi fogát műteni kellett. Múlt hét kedd este a hátsó örlőjét hozták amennyire lehetett helyre és bizony a beavatkozást követően aggódva figyeltem, hogy az én kis malacom bizony nem eszik… Szerencsére három, már nem is túl fiatal rágcsáló tulajdonosaként fel vagyok készülve vészhelyzetekre, így kaptam is elő a felszerelésemet: teljesértékű tápot, fecskendőt. Nem állítom, hogy a kis betegem lelkesen, de nyammogva evett a beáztatott pépből. Ennek már egy hete. Azóta nagyjából 3 óránként etetem őt és a kis drágám kisebb-nagyobb lelkesedéssel tömi is a pocakot, mert éhes. Azért lassan már ezt-azt majszolgat, próbál, még ha fáj is. Kínálom mindenfélével, megjegyzem mi az amit elfogad és figyelem minden rezdülését, napközben viszem magammal…
Nagyon drukkolok a kis drágámnak, hogy jobban legyen és még sok időnk legyen együtt!

Hello Október!

Hello Október!

Bár már több mint egy hete október van, most jutok el oda hogy üdvözöljem a blogon az év általam legjobban kedvelt hónapját!
Hello, Október!

Már a hónap első napján buli volt, Halas Karcsihoz mentünk szezonzáró vacsorára. Remekül sikerült, de már hideg volt ott aludni, így hazajöttünk. Azóta folyamatosan sodródom, alkotok a tündérkert projektemhez és készülök az 50. születésnapomra, mert még nem vagyok kész az ajándékokkal!

Ma pihenő napot tartunk, szigorúan nem megyünk sehova csak pihi… Persze azért főztem, volt light-os takarítás és ágyneműt is cserélünk, szóval inkább a “ma nem megyünk ki a fészkünkből” mottó a lényeg.

dsc01570

Így aztán nagy örömömre máris volt időm arra, hogy a Pink & Red blogomra készítsek egy lépésről lépésre leírást a denevér medálok készítéséről. Remélem lesz aki ez alapján nekilát és alkot!

Még nem tudom mi lesz jövő héten, amikor barátok körében ünnepelhetem majd ezt a közelgő kerek születésnapot. Biztos szupin sikerül, jó lesz együtt lenni! Egy ajándékot már tudok is! A párom rábeszélt és befizetett a CAMPfellow táborba, ami Dobogókőn lesz és több napon át alkothatok hasonló érdeklődésű “megszállottak” között alig egy héttel az ünnepnap után. Nagyon várom!

Utána pedig hosszúhétvége következik… Olyan csodás, mennyi kaland! ❤

Meghalt Apu

Keletkezett a blogomon egy hosszabb szünet. Ennek oka pedig az, hogy elutaztam álmaim nyaralására, amire csaknem húsz éve vágyok és amit sem előtte sem közben nem szerettem volna nagy dobra verni. Három hetet töltöttünk a párommal Franciaország észak-nyugati területein, Normandiában és Bretagne-ban. De csaknem egy hónap nagyon sok idő, és nem csupán az idő telik, s nem csak az utazási események színesítik a napokat, hanem zajlik a “normál” élet is, amit kicsit ott hagytunk, amiből kikapcsolódnánk…
Ezen a “normál élet” szálon az édesapám teste nem bírta tovább e világ kihívásait és feladta.
Apu meghalt.
Még mindig nem fogtam fel, és nem azért mert nem voltam itt vele, hanem valahogy a gyerek még mindig hiszi, reméli hogy ő van.

Mert az apák és az anyák nem halhatnak meg, igaz?!
Tudom… de.

És Apu sincs már itt.

De a szívemben ott ringatom, s ha a tükörben nagyon mélyen a szemembe nézek, ott ragyog az ő mosolya is, és tovább óv engem, akárcsak Anyu.