Browse Tag

család

Kis beteg

Mini manó betegünk van a családban. Már hetek óta gond van a fogaival, többször mentünk vele doktor bácsihoz, aztán kiderült, hogy a hátsó fogak között is van egy hunyó. Így aztán Lencsi fogát műteni kellett. Múlt hét kedd este a hátsó örlőjét hozták amennyire lehetett helyre és bizony a beavatkozást követően aggódva figyeltem, hogy az én kis malacom bizony nem eszik… Szerencsére három, már nem is túl fiatal rágcsáló tulajdonosaként fel vagyok készülve vészhelyzetekre, így kaptam is elő a felszerelésemet: teljesértékű tápot, fecskendőt. Nem állítom, hogy a kis betegem lelkesen, de nyammogva evett a beáztatott pépből. Ennek már egy hete. Azóta nagyjából 3 óránként etetem őt és a kis drágám kisebb-nagyobb lelkesedéssel tömi is a pocakot, mert éhes. Azért lassan már ezt-azt majszolgat, próbál, még ha fáj is. Kínálom mindenfélével, megjegyzem mi az amit elfogad és figyelem minden rezdülését, napközben viszem magammal…
Nagyon drukkolok a kis drágámnak, hogy jobban legyen és még sok időnk legyen együtt!

Hello Október!

Bár már több mint egy hete október van, most jutok el oda hogy üdvözöljem a blogon az év általam legjobban kedvelt hónapját!
Hello, Október!

Már a hónap első napján buli volt, Halas Karcsihoz mentünk szezonzáró vacsorára. Remekül sikerült, de már hideg volt ott aludni, így hazajöttünk. Azóta folyamatosan sodródom, alkotok a tündérkert projektemhez és készülök az 50. születésnapomra, mert még nem vagyok kész az ajándékokkal!

Ma pihenő napot tartunk, szigorúan nem megyünk sehova csak pihi… Persze azért főztem, volt light-os takarítás és ágyneműt is cserélünk, szóval inkább a “ma nem megyünk ki a fészkünkből” mottó a lényeg.

dsc01570

Így aztán nagy örömömre máris volt időm arra, hogy a Pink & Red blogomra készítsek egy lépésről lépésre leírást a denevér medálok készítéséről. Remélem lesz aki ez alapján nekilát és alkot!

Még nem tudom mi lesz jövő héten, amikor barátok körében ünnepelhetem majd ezt a közelgő kerek születésnapot. Biztos szupin sikerül, jó lesz együtt lenni! Egy ajándékot már tudok is! A párom rábeszélt és befizetett a CAMPfellow táborba, ami Dobogókőn lesz és több napon át alkothatok hasonló érdeklődésű “megszállottak” között alig egy héttel az ünnepnap után. Nagyon várom!

Utána pedig hosszúhétvége következik… Olyan csodás, mennyi kaland! ❤

Meghalt Apu

Keletkezett a blogomon egy hosszabb szünet. Ennek oka pedig az, hogy elutaztam álmaim nyaralására, amire csaknem húsz éve vágyok és amit sem előtte sem közben nem szerettem volna nagy dobra verni. Három hetet töltöttünk a párommal Franciaország észak-nyugati területein, Normandiában és Bretagne-ban. De csaknem egy hónap nagyon sok idő, és nem csupán az idő telik, s nem csak az utazási események színesítik a napokat, hanem zajlik a “normál” élet is, amit kicsit ott hagytunk, amiből kikapcsolódnánk…
Ezen a “normál élet” szálon az édesapám teste nem bírta tovább e világ kihívásait és feladta.
Apu meghalt.
Még mindig nem fogtam fel, és nem azért mert nem voltam itt vele, hanem valahogy a gyerek még mindig hiszi, reméli hogy ő van.

Mert az apák és az anyák nem halhatnak meg, igaz?!
Tudom… de.

És Apu sincs már itt.

De a szívemben ott ringatom, s ha a tükörben nagyon mélyen a szemembe nézek, ott ragyog az ő mosolya is, és tovább óv engem, akárcsak Anyu.

Rövid hónap summa

Hú, lassan egy hónapja nem írtam, elsodortak az események.
Mi is történt ennyi idő alatt?! Nagyon röviden összefoglalva:

* 16 éves, “vadas”kapcsolatunkat házassággá szelidítettük a párommal. ♥
* Aztán elmentünk egy kissé különleges nászútra. Persze minden nászút különleges… ez azért, mert eredetileg nem annak volt tervezve, így a lócikkal (értsd felnőtt gyerekeimmel) együtt utaztunk el 5 napra, Rómába. ♥
* Ezelőtt nem sokkal kezdődött és még tart a napi szintű kálváriám újra a László kórházba. Megint vas infúziókra járok. Szerencsére most nem életveszéllyel kezdtük, mert a rendszeres ellenőrzéseknek köszönhetően elcsípték, amikor 25%-ot romlottak az értékek, és máris küldtek a hematológiára.
* Április 4-e óta részt veszek Via Hello kaland online motivációs tréning-jén… Éppen ma érkezett a 14. kihívás. ♥

IMG_20160510_215204

Dióhéjban ezek.
Tervezek majd mindről írni is, csak a bal kezem nagyon fáj most, éppen ma húzták ki belőle a 72 órás branült és meg van viselődve. Vénagyulladás.

Szóval most inkább borogatom, kenegetem és pihenek illetve dolgozok. Az fontosabb, mint bloggolni. Főleg egy vállalkozónak.
Ja mert már vállalkozásom is van már. 😀 Zajlik az élet.

Húsvét 2016

Jól sikerült, nyüzsge hétvégén volt ezen a korai Húsvéton, melyben szerencsére bőven akadt napsütés és maradt időnk pihenésre is. Pénteken otthon maradtam, hogy elkészítsem a főtt sonkát és csülköt, no meg az értékes léből fővő bablevest. Vacsorára már barátokat láttunk vendégül ebből, bár én nem tudtam belőle enni, mert teljesen elteltem a szagokkal (hiába szellőztettem folyamatosan, akkor is érződött). Jól esett az esti, vidám beszélgetés és nyüzsgés, teljesen kikapcsolt.
Másnap délelőtt vásárlás és serte-pertélés volt a program, de elő tudtam venni a húsvéti vidámságaimat, amit részben én készítettem, részben pedig kaptam. Az évek alatt számos húsvéti és nyulas csecsebecse került a birtokomba, amit örömmel teszek ki ilyenkor, de nagyjából bármikor is. 😀

moha.husvet.minikert.byCicasi

Tetézve a dekorációt, elővettem a közelmúltban vásárolt nyuszifüleimet is és ezekben töltöttem az ünnep napjait. Sajnos, amikor Apukámnak vittem a húsvéti csemegéket, még nem volt rajtam, pedig biztos még többet mosolygott volna. Azért jó volt vele beszélgetni, zenét hallgatni és csokoládés süteményt majszolgatni így is. 😀
Párommal kertet terveztünk, álmodoztunk, amit annyira szeretek. Még nem tudom mi lesz a “nagy kerti projektünkből”, lehet idén csak fű ültetés, néhány paradicsomtő, fűszernövények, no meg a tavaly megerősödött eprek pátyolása… Meglátjuk. Még pár hetünk van dönteni.
Tervezni, álmodozni akkor is jó!

2016-nyusziful.es.kolnijpg

Hétfőn reggel a párom csodálatos mosollyal és öleléssel köszönötött, majd elmondta az idei költeményét. Ez nálunk komoly szertartás – már 16 éve! – minden évben új locsolóverset költ nekem, amit szorgosan feljegyzek a naplómba. Az idei remekül sikerült és kivételesen kedves, pajzánságmentes volt. 😀 Napsütésben reggeliztünk, kávéztunk és utána elrobogtunk a lajosmizsei tanyacsárdába, ahol barátokkal töltöttük az ünnep utolsó napját.
Bevallom, ha nem néztek – pontosabban inkább bámultak – volna meg annyian, már el is felejtettem volna hogy napok óta nyuszifüleket viselek…
A puha fülecskék ebéd után az asztaltársaság hölgytagjain is voltak, remek és vidám képeket készítettünk mindekiről. Szerintem hordhatnánk ilyesmit többször! 😀 (Nekem van már rénszarvas agancsos és cicafüles is!)

2016-03-28_Uj.tanyacsarda

A tanyacsárdában mindenféle lényeket lehetett megcsodálni és simogatni, de persze a legnagyobb élmény a lovakkal való érintkezés lehetősége volt. Ezzel a szép szürke lóval, aki a képen van, lassan megbarátkoztunk. Én botor azt hittem a lovak szeretik az almát! Vittem is nekik, mint a kincset. De kiköpték! 😀 Sokkal szívesebben vették a környéken szedett tyúkhúrt és friss zöldeket.
Óriási élmény volt megsimítani a szép pofijukat, homlokukat, belenézni a varázslatos szemekbe. Mentünk is mint a szolgák és szedtük nekik a csemegét lelkesen…
Sajnos itt már nem sütött a nap és a nagy kapcsolatteremtésben el is feledkeztem a hidegről, szóval úgy tűnik felfáztam, de néhány nap alatt remélhetőleg kikúrálom magam.

Nektek hogy telt a Húsvét? 🙂

Klimax

Klimax – változókor, azaz a női termékenység lezárulása. Sokat gondolkodtam írjak-e erről a témáról és végül arra jutottam, írok, elvégre ez egy webnapló, ami az életemről, annak eseményeiről, örömeiről és bánatairól szól, és a koromnak megfelelően zajló hormonális változások bizony kihatnak a mindennapjaimra. Eleinte nem vettem tudomást a dologról, talán nem is realizáltam mi történik velem, hiszen csupán a havi vérzés előtti időszakban voltak kellemetlen újdonságok, illetve maga a ciklus lett más mint előtte. Ez, mint utólag olvastam, nagyjából a nagykönyvben megírtak szerint történt, és a zizis időszakokat egész jól kezeltem egy darabig magnéziummal…

tovább…

Szomorú évforduló

Anyu és én ♥

Egy éve már…

Egy év telt el azóta, hogy érkezett az a telefonhívás, amit sehogysem akartam felvenni. Tudtam miért csörög és azt is hogy le kell ülnöm, kapaszkodnom és erősnek lennem, amikor felveszem. Leültem, kapaszkodtam és nem voltam erős, amikor a hang a telefonban azt mondta, hogy az édesanyám már nem él.

Egy éve már…

Nincs nap, hogy ne gondolnék rád – napsugaras szeretettel, fájó hiánnyal, adni vágyással, cirmolási igénnyel vagy ezer más apró és mégis oly fontos indokkal.

Hiányzol. Mindig is fogsz. De nem vagyok anyátlan, hisz itt élsz bennem, érezlek – mindig. Túléltem a nyarat, az első félévet és idén már el tudtam rendezni a régi képeket, emlékeket. Fájtak, de a könnyek mellé mosolyt is csaltak az arcomra.
Csodáltalak a képen, amin tündéri, gyönyörűséges baba vagy. Nem is értem, miért nem mutattad sosem. És valahogy azt sem tudtam, hogy Anna a második neved, pedig olyan szép és milyen furcsa, de mindig is szerettem volna, hogy ha lett volna még egy lányom, akkor Anna legyen a neve. Érdekes…

Annyi albumot készítettél: képekkel, utazási naplókat képeslapokkal és apró kincsekkel, a leveleimet és kinyomtatott blogbejegyzéseimet is gyűjtötted, s megőriztél mindent, amit valaha készítettem vagy küldtem neked. Csodálatos!

Szeretlek, Anyu!

 

Heppiség

Jön a gyerek. Azt mondja “Íiííi!” és széles vigyor a feje. Örül. Örülünk. Átölelem, “Jeeeej!” mondom és örülök, mert ujjong a lelkecskéje.
Nem tudom minek, de örülünk. Most már én is. Nagyon.
#szeretempillanat

Ficsergős öröm

Lehet csodálatosabb ajándéka egy Anyának annál, mint hogy a gyermekétől saját készítésű ajándékot kap?! Csak ráadás, ha a csemete ilyen ügyes és tehetséges. Engem a lányom ezen a karácsonyon olyan varázslatos képpel lepett meg, aminek minden kis részletét imádom. Azt gondolom a képnek itt a helye, hiszen “ficsergős”. ♥
Réka alkotásainak galériája itt található: feleri

Száztizenegy

Olyan mintha csak néhány hete lett volna, de nem… az a 78+25 azaz 103 bizony négy éve volt már és a fiúk a napokban (jövő hét kedden és szerdán) 111 évesek lesznek. Ma ünnepeltük. Együtt, mindent ami novemberi, így Réka névnapját is…
A család és a szeretet a legnagyobb kincs a világban. Tulajdonképpen nincsenek erre a szavak. Csak az a finom meleg ott bennünk, ami mosolyra késztet és simogatja a lelket.
De jó volt! Úúúúúgy szeretem őket!

♥ Még sok ilyen napot nekünk! ♥