Browse Tag

blog

Át-törés-pont

Már olyan régen nem írtam, hogy úgy érzem szinte már minek. Valahogy elvesztettem a fókuszt, ahogy Anyuci meghalt és tudtam, ő olvassa a blogom, mégha kinyomtatott formában is – hiszen mindig elküldtem neki, sőt egy időben Apu is kapta…

De már egyikünk sincs velem, “felnőtt” árva lettem és valahogy nem jött az indíttatás hogy írjak, nem jöttek a szavak, sem a késztetés.
Persze írok én, hiszen született grafomán vagyok, csak nem ide. A munka mellett az új hobbim az, ami teljesen leköt és számomra új terület lévén rengeteg a tanulnivalóm is, így aztán tanulok, alkotok és a lejegyezni valók a naplómban, illetve a scrapbook oldalaimon, mini albumokban és cetliken landolnak.

Úgy érzem mégis muszáj ezt valahogy megtörnöm és újra rávenni magam, időt szakítani a bloggolásra is, mert az idei projektem inkább lett volna az írás, ha nem sodor el ez az új hobbi… a “papírláz“. Nem mondom, hogy bánom, de mégis van egy nagy tervem, ami fontos nekem, mégha nem is mertem még belevágni…

Hogy vagyok?! Jól. Bővebben, nem jól. Írtam már a klimax-ról, a helyzet sajnos azóta sem változott, sőt. Bár a havi ciklusom meglehetősen véletlenszerű és végre inkább ritkul, mint sűrűsödik, olyan mennyiségű vért veszítek vele minden alkalommal, ami teljesen kikészít. Emiatt volt nemrég egy kisebb nőgyógyászati műtétem és most szövettanra várok. Utána ki tudja mi lesz, lehet hormonkezelés, lehet nagyműtét… a jó ég tudja. Meglátjuk. Igazából nem izgulok rajta, teljesen áttértem a napi öröm megélése üzemmódba és ez átsegít a mindennapok gondjain.

WordPress, avagy összebútoroztam

Este van. Nagyon fáradt vagyok – mostanában minden napom sűrű és esemény, valamint tennivaló dús. Nem bánom, zajlik az élet, de azért az esti főzés után sokszor inkább pihenek, mint alkotok, vagy blog bejegyzést írok…
Most viszont, hogy már a Ficsergő is saját domain-en “él” és ma összefűztem a többi blogommal is, gondoltam kipróbálom a WordPress új admin felületét, ahonnan elérem bármelyik blogom, írok amelyikre csak tetszik és mindenféle más beállítást is alkalmazhatok.
Tulajdonképpen érdekes ez a közös felület, bár figyelni kell, nehogy “rossz helyre” menjen, amit írok. Nem mintha dráma lenne, hiszen tudom bármikor módosítani a bejegyzést, de azért mégis. Tesztelem. Itt még az asztali gépen komfortos, meglátom telefonon vagy tableten milyen. Azt, hogy a mobil alkalmazáson minden általam fontosnak ítélt dologról (beállítások) értesítést kapok már hetek óta élvezem. De valójában most, hogy a Ficsergő is a “többiek” között van, kezdtem el mindent összefésülni…
Érdekes kaland és megfigyelés, mennyit fejlődött ennyi év alatt a blogok szerkesztésének lehetősége. Élvezem és nem sietek, nem kapkodok, ráérek, kiélvezem a felfedezés örömét! ♥

wordpress-multisitio

Helló Világ!

Meghagyom ezt a bejegyzést, bár kicsit furcsa ez a “Hello Világ!”, hiszen a blogom a blogspot.com-on már lassan 8 éves.

Nem gondoltam volna, hogy eljutok vele ide. Ide, hogy saját domaint kap. 🙂
2008. júliusában elindítottam el a Ficsergőt, csak úgy, kipróbálni milyen is megnyílni az interneten és nyíltan leírni dolgokat magamról, az életemről, a gondolataimról. Rengeteg dolgot kaptam tőle. Még akkor is, hogyha ez a blog tényleg “csak” egy webnapló: rólam és mindenféle élményekről, konkrét cél nélkül, “csupán” az írás és az emlékek megőrzésének öröméért…

Anyu halála és később a megmaradt emlékek rendezgetése (ő lefűzve őrizte a blogom kinyomtatott oldalait) hozta meg bennem a döntést, hogy saját domaint szeretnék neki, hogy teljesen az én kontrollom alatt legyen. Ezért megvettem a ficsergo.hu-t és a mai nappal elköltöztettem, saját, egyedi helyére. Most aztán persze napokig (hetekig?) fogom alakítgatni és belakni. Valójában fogalmam sincs mennyi idő lesz a több mint hétszáz bejegyzésen visszamenni és rendet tenni, de mégis örülök neki.
Biztos lesz sok mosoly és szipogás mire mindent átolvasok és megfésülgetek, de jól van ez így.
Örülök neked, szia ficsergo.hu. ♥

Szétszórt grafomán

Szeretek írni, tényleg. Írok is minden nap – füzetbe, kalendáriumba, bárakárhova. De valahogy a blogjaimat elhanyagoltam mostanában, pedig vannak félig megírt posztok és lejegyzetelt témák, elrakott dolgok, de a bejegyzések nem születnek meg. Ennek véget kell vetnem!
Tegnap este csaknem végignéztem a Julie&Julia-at (végül győzött az influenza és kidőltem éjfélkor) és láttam, hogyan is lehet bloggolni. Ennyire kitartóan és elszántan…
Mert valójában önmagának is ír az ember, valami benne van, amit ki akar adni – nem feltétlenül elad, szórakoztat vagy konkrét témákban segít, de ír. Talán sok örömködős vagy éppen pityergős, a bután zsibbadós – filmekbe menekülős este után írhattam volna néhány sort…

Nyilván nem akarom megváltani a világot egyik blogommal sem, de több figyelmet érdemelnek tőlem. Ezért most nekilátok. Egyet ide, egyet a Sufonesza-ra és holnap a Pink & Red -re is jut valami… És meglátom jól esik-e újra írni.

Bakancslista frissítés kacsákkal

Nem nagyon írtam az elmúlt egy hónapban, így a következőben igyekszem ezt pótolni és nem elmaradni az aktuális eseményekkel, mert fontos nekem ez a webnapló, nem szeretem ha hézagos. 🙂 Annyi minden történt egy hónap alatt, hogy még felsorolni is sok lenne, ezért apránként haladok majd.

Bakancslista (50 dolog 50 előtt) frissítések is lesznek…
Például már ezzel a poszttal is, mert bár nem vásároltam a gumikacsákat, ahogy terveztem, de ajándékba kaptam kettőt és ez is “ér” mert lett nekem ilyen vicces hápim!
Amerikából repültek hozzám egy nagyon kedves lánytól, akinek ezúton is k-ö-sz-ö-n-ö-m!

 

Sufonesza – mini kuglóf teszt

Készülődök a Húsvétra. Valahogy a napsütéses tavasz-kezdet kicsit jobb kedvre derített és bár a hét második felére beborult, megérkezett a húsvéti Tchibo csomagom, ami vidám színeivel és hangulatával megőrizte a szívemben a melegséget.

Csütörtökön meg is kezdtem az új szilikon formácskák tesztelését. Elsőre a mini kuglófokkal próbálkoztam, holnapra pedig azt tervezem, hogy csinos tortácskákat alkotok majd.

Ha esetleg a kép alapján kedvet kaptál, a mini kuglóf recepjét ide töltöttem fel:
Húsvéti készülődés: mini kuglóf teszt

Tipródás

Azon gondolkodtam, hogy lehet “össze kéne költözni” a blogjaimmal. De lehet hogy nem, nem tudom. Bizonytalan vagyok, vagy mégsem?!

Van ez (a Ficsergő), a naplós dolog – ez nekem az “igazi” webnapló.
Van a főzős (a Sufonesza) – inkább családi szakácskönyv a neten, sosem szántam világhódító gasztroblognak.
Van még a kreatívos – amivel sehogy sem haladok, mert próbáltam angolra, de az meg nehéz, akadozós. Voltak terveim vele, illetve valójában olyanok, amihez ez kapcsolódott, de egyelőre nem jöttek össze (kézműveskedés és Etsy bolt).
… és van még egy ami zárt.

Tipródom. Azon is hogy “összeköltözés” a jó, vagy a “régiek” elhagyása és egy teljesen új indítása. Vagy az hogy keresztbe átadjam a bejegyzéseket (tehát ha például írok a Sufoneszán, akkor ide is tegyek róla kis bejegyzést?). Na de egy kézműves, angol dologgal már nem ilyen egyszerű. Bár akkor lehetne itt a Ficsergőn a magyar. %)

Közben meg annyit téma gyűlt össze, le kéne jegyezni magamnak ide, és talán van aki olvassa is. Mentem is a fényképeket sorra, hiszen állandóan fotózok, csak a vége mindig az, hogy este kidőlök és elalszom (vagy nyifogok, sirdogálok, mikor mi). Persze ha tudnám mit akarok magammal kezdeni, akkor sokkal könnyebb lenne dönteni.
Legalább az Instagrammon nagyjából folyamatos a jelenlétem és figyelek a sok követett emberkére is – imádom! ♥

Anyu halála után vettem meg a könyvet és haladgatok (tényleg nagyon csak “gatok”) az “Ennél zöldebb” feladatokkal. Amikor rászánom az időt, a helyet és a teret, nagyon élvezem. Valóban magamra szánt idő (általában egy finom teával, halk szeretem-zenével).
Hátha jó lesz valamire – végülis magammal “dolgozom” magamon.
Tapasztalatnak mindenképpen hasznos és értékes!

Addig is talán majd adok már életjelet itt a blogon és tulajdonképpen egész jó sebességnek veszem ezt, ahhoz képest, amit átéltem az elmúlt időszakban.
Anyucit még csak hat napja helyeztük végső nyugalomba és bár a “temetés” hozott egyfajta megnyugvást, mégis rohamokban tör rám az Anya-hiány: hallani szeretném (akarom!) a hangját, ölelni őt, puszilva érezni a selymes bőrét, az illatát (igazából még érzem, bármikor, bárhol), simogatni a kezét, a fejét, megnyugtatni őt és magamat…
A “kisgyerek” önző, akaratos szükség-vágyai.
De már nem lehet. 🙁

Nyiporgásos mesélés

Ma van január utolsó napja, holnap február. Eltelt egy hónap és meg sem nyikkantam. Nem jó ez így, mégiscsak szeretek írni, és bármin is megyek keresztül, nem gubózhatok be.
Így aztán ma fotóztam vadul az ebédkészítés menetét is, hogy majd a sufoneszára ki tudjam tenni a recepte(ke)t. Teszem ezt majd azért is, mert a kicsi párom azt mondta, valóságos íz-cunamit okoztam vele a szájában. ♥

Tegnap segédkeztem egy nagy, boldogságos meglepetésben, ami óriási örömet okozott nekem is. Bevallom, ha velem történik, több aggódási pontom is lett volna a történetben, de mivel nem az én családomról volt szó, nekem csak az “egyszerű” segítség nyújtás maradt, minden stressz nélkül zajlott.
Leírni nem nagyon lehet a történetet, mert igen bonyolult és hosszan nyúlik a múltba, de a rövid summája az, hogy egy kedves hölgy (a barátnőm) huga karácsony előtt csodaszép kislánynak adott életet, anyukája pedig itt volt segíteni neki, Magyarországon. A barátnőm Németországban él (az anyukájával) és már több mint négy éve kerekesszék használatára kényszerül, így nagyobb utakra, kalandokra nem szokott vállalkozni, főleg nem egyedül. Most azonban hirtelen felindulásból fejébe vette, hogy megnézi e piciny csemetét, méghozzá úgy, hogy önállóan és titokban hazavonatozik (több mint 11 órás út ez!). Engem megkért, segítsek beszerezni a rámpát, amit megrendelt már neten, valamint társuljak mellé, amíg a Keletiből haza tömegközlekedik, akadálymentesített útvonalon (ez jóval hosszabb, mint a “normál”).
No, a rámpa dolgot persze simán megoldottuk a Kedvessel (csak el kellett érte menni), de a tömegközlekedés rémsége ellen inkább taxis-barátunkat és az én kis doboz-autómat (WagonR-em van) bevetve szállítottuk őt a család háza elé. Ott aztán pókerarccal (pedig nekem olyanom nincsen is ám) becsengettem, hogy elnézést az esti zavargásért, de szeretnék ott hagyni/ küldeni valamit az én barátosnőmnek…
Örömmel is fogadtak – mintha csak 30 évvel ezelőtt lennénk – semmi gyanakvás, menjek csak fel. Szerencsére sikerült lecsalnom a hugát, hogy a taxi itt vár, meg kéne segítség… No, aztán amikor meglátta a nővérét lent a hóesésben. Ó, hát ez leírhatatlan pillanat volt. Mindkettejük arca, könnyei és az egész beívódtak a lelkembe. Akárcsak az édesanyja reakciója, amikor felmentünk a lakásba!
Jajj de szeretemes nap volt ez, és senki nem lett rosszul, csak örömmámor volt és boldogság!

Szia 2015!

B.Ú.É.K!

Most csak így, egyszerűen. Témám van, tengernyi, de nincs kedvem írni. Anyuci nagyon beteg, nagyon sovány, nagyon lélekcsavaró amin keresztül megyünk és nem tudok írni a szépségekről és örömekről meg a fájókról sem…
Majd jövök. Most még marad a csend. Azért szia, 2015!

Hat éves a Ficsergő

2008. július 19-én kezdődött, Utcafesztivál volt Zamárdiban és valamiért azt gondoltam, itt az ideje, hogy web-naplót nyissak. Aznap három apróságot is írtam, érdekes volt blogra írni, kitárni dolgokat az életemből. Hol nap mint nap, hol hetekig csendben, változó gyakorisággal jegyeztem le életem képeit.
Néha kicsit bezárkóztam, aztán kinyíltam újra, és mindenféléről írok, bár az igazán benső dolgokra voltak kísérleteim, hogy másik, zárt blogot használjak.
A Ficsergő túlélt minden “riválist” és próbálkozást. Itt szeretek “lenni”, írni.

Ez a blog tényleg napló, napló a weben – rólam szól, ahogy látom a világot, ahogy megélek dolgokat, ami történik velem. Nem céloztam meg vele nagy közönséget, nem erre készült, csak ficseregni, csacsogni ki a világba, mint a fecskék. 🙂
Nem hiszem, hogy sokan olvassák, még kevesebben kommentelnek – gondolom a regisztrációs elvárás miatt, de annyi spam lenne, hogy ezt nem engedem el.
Örülök, hogy van és itt, az interneten. Én is szeretek másokat követni, olvasni az életükről, talán valakinek ez is érdekes, néha inspiráló. Ki tudja?! 🙂

Anyunak elejétől fogva nyomtatom, küldöm postán. Ő pedig boldogan olvassa és szorgosan lefűzi. Más ez mint egy levél, a levelezésünk ettől független. Néha szót ejtünk róla, de azt gondolom, így többet tud rólam, hiszen ritkán találkozunk és a kapcsolattartásunk nagy része a telefonos beszélgetés és a levelezés.
Szeretem a gondolatát, hogy valahol megvan offline is mindez. Köszönöm, Anyuci! ♥

Olyan jó néha “visszalapozgatni” a blogot, kicsit újra átélni a nyaralásokat, a boldog pillanatokat, meglepve olvasni, hogy jé, tényleg, erről is írtam…
Hat év és mennyi minden történt, mennyi minden változott! Először terveztem szemezgetni, mazsolázni belőle, de mégsem teszem. Inkább mást találtam ki.

A blog születésnapot hobbit módra tervezem megünnepelni, ezért ha mégis írtok ide, és jelentkeztek a játékra, akkor részt vehettek a 6. születésnapi ajándék sorsoláson!
Az ajándék általam alkotott dolgokból áll majd, a sorsolás után alakítom kicsit fiúsra illetve csajosra, attól függ ki nyer. Ha van kedvetek, játszatok velem! 🙂
Jelentkezni lehet mától (július 19.) július 27. éjfélig a bejegyzéshez írt hozzászólásban illetve írhattok nekem privát üzenetet is. Július 28-án sorsolok. Ha nem jelentkezik senki, akkor jótékony motyót adok valakinek egyszercsak az utcán 😉

Van kedvetek velem ünnepelni? 🙂