Oldal kiválasztása
Sufonesza – búcsú

Sufonesza – búcsú

Egy hónapon belül meg fog szűnni a főzős blogom, a Sufonesza. Elengedtem, a domaint lemondtam. Búcsúzom egy időszaktól, ami jó volt, de vége van, igazából már legalább másfél éve.
Sok dolog változott, más irányba vitt a hobbim, és az élet is. Szerettem a receptek megörökítését, ezt a virtuális családi szakácskönyvet, de tavaly már egy bejegyzést sem tettem fel, pedig rendszeresen főzök, és kipróbálok újdonságokat is…

Valószínűleg átemelek belőle majd azokból a tartalmakból ide, a Ficsergőre, sőt néhány már át is került ide, az eredeti megjelenés dátumával. Talán egyszerűbb szűrni a recept kategóriára, mint kitúrkálni őket. A jövőben lehet átpakolom egy aloldalra majd.

Aztán a jövő még mást is hozhat, a Ficsergő is változni fog, mert éppen beleásom magam a wordpress és a weblap készítés rejtelmeibe, így valószínű itt fogok gyakorolni. De ez már egy másik történet…

 

Át-törés-pont

Már olyan régen nem írtam, hogy úgy érzem szinte már minek. Valahogy elvesztettem a fókuszt, ahogy Anyuci meghalt és tudtam, ő olvassa a blogom, mégha kinyomtatott formában is – hiszen mindig elküldtem neki, sőt egy időben Apu is kapta…

De már egyikünk sincs velem, “felnőtt” árva lettem és valahogy nem jött az indíttatás hogy írjak, nem jöttek a szavak, sem a késztetés.
Persze írok én, hiszen született grafomán vagyok, csak nem ide. A munka mellett az új hobbim az, ami teljesen leköt és számomra új terület lévén rengeteg a tanulnivalóm is, így aztán tanulok, alkotok és a lejegyezni valók a naplómban, illetve a scrapbook oldalaimon, mini albumokban és cetliken landolnak.

Úgy érzem mégis muszáj ezt valahogy megtörnöm és újra rávenni magam, időt szakítani a bloggolásra is, mert az idei projektem inkább lett volna az írás, ha nem sodor el ez az új hobbi… a “papírláz“. Nem mondom, hogy bánom, de mégis van egy nagy tervem, ami fontos nekem, mégha nem is mertem még belevágni…

Hogy vagyok?! Jól. Bővebben, nem jól. Írtam már a klimax-ról, a helyzet sajnos azóta sem változott, sőt. Bár a havi ciklusom meglehetősen véletlenszerű és végre inkább ritkul, mint sűrűsödik, olyan mennyiségű vért veszítek vele minden alkalommal, ami teljesen kikészít. Emiatt volt nemrég egy kisebb nőgyógyászati műtétem és most szövettanra várok. Utána ki tudja mi lesz, lehet hormonkezelés, lehet nagyműtét… a jó ég tudja. Meglátjuk. Igazából nem izgulok rajta, teljesen áttértem a napi öröm megélése üzemmódba és ez átsegít a mindennapok gondjain.

WordPress, avagy összebútoroztam

WordPress, avagy összebútoroztam

Este van. Nagyon fáradt vagyok – mostanában minden napom sűrű és esemény, valamint tennivaló dús. Nem bánom, zajlik az élet, de azért az esti főzés után sokszor inkább pihenek, mint alkotok, vagy blog bejegyzést írok…
Most viszont, hogy már a Ficsergő is saját domain-en “él” és ma összefűztem a többi blogommal is, gondoltam kipróbálom a WordPress új admin felületét, ahonnan elérem bármelyik blogom, írok amelyikre csak tetszik és mindenféle más beállítást is alkalmazhatok.
Tulajdonképpen érdekes ez a közös felület, bár figyelni kell, nehogy “rossz helyre” menjen, amit írok. Nem mintha dráma lenne, hiszen tudom bármikor módosítani a bejegyzést, de azért mégis. Tesztelem. Itt még az asztali gépen komfortos, meglátom telefonon vagy tableten milyen. Azt, hogy a mobil alkalmazáson minden általam fontosnak ítélt dologról (beállítások) értesítést kapok már hetek óta élvezem. De valójában most, hogy a Ficsergő is a “többiek” között van, kezdtem el mindent összefésülni…
Érdekes kaland és megfigyelés, mennyit fejlődött ennyi év alatt a blogok szerkesztésének lehetősége. Élvezem és nem sietek, nem kapkodok, ráérek, kiélvezem a felfedezés örömét! ♥

wordpress-multisitio

Helló Világ!

Meghagyom ezt a bejegyzést, bár kicsit furcsa ez a “Hello Világ!”, hiszen a blogom a blogspot.com-on már lassan 8 éves.

Nem gondoltam volna, hogy eljutok vele ide. Ide, hogy saját domaint kap. 🙂
2008. júliusában elindítottam el a Ficsergőt, csak úgy, kipróbálni milyen is megnyílni az interneten és nyíltan leírni dolgokat magamról, az életemről, a gondolataimról. Rengeteg dolgot kaptam tőle. Még akkor is, hogyha ez a blog tényleg “csak” egy webnapló: rólam és mindenféle élményekről, konkrét cél nélkül, “csupán” az írás és az emlékek megőrzésének öröméért…

Anyu halála és később a megmaradt emlékek rendezgetése (ő lefűzve őrizte a blogom kinyomtatott oldalait) hozta meg bennem a döntést, hogy saját domaint szeretnék neki, hogy teljesen az én kontrollom alatt legyen. Ezért megvettem a ficsergo.hu-t és a mai nappal elköltöztettem, saját, egyedi helyére. Most aztán persze napokig (hetekig?) fogom alakítgatni és belakni. Valójában fogalmam sincs mennyi idő lesz a több mint hétszáz bejegyzésen visszamenni és rendet tenni, de mégis örülök neki.
Biztos lesz sok mosoly és szipogás mire mindent átolvasok és megfésülgetek, de jól van ez így.
Örülök neked, szia ficsergo.hu. ♥

Szétszórt grafomán

Szeretek írni, tényleg. Írok is minden nap – füzetbe, kalendáriumba, bárakárhova. De valahogy a blogjaimat elhanyagoltam mostanában, pedig vannak félig megírt posztok és lejegyzetelt témák, elrakott dolgok, de a bejegyzések nem születnek meg. Ennek véget kell vetnem!
Tegnap este csaknem végignéztem a Julie&Julia-at (végül győzött az influenza és kidőltem éjfélkor) és láttam, hogyan is lehet bloggolni. Ennyire kitartóan és elszántan…
Mert valójában önmagának is ír az ember, valami benne van, amit ki akar adni – nem feltétlenül elad, szórakoztat vagy konkrét témákban segít, de ír. Talán sok örömködős vagy éppen pityergős, a bután zsibbadós – filmekbe menekülős este után írhattam volna néhány sort…

Nyilván nem akarom megváltani a világot egyik blogommal sem, de több figyelmet érdemelnek tőlem. Ezért most nekilátok. Egyet ide, egyet a Sufonesza-ra és holnap a Pink & Red -re is jut valami… És meglátom jól esik-e újra írni.