Browse Tag

barátok

100 napos projekt – harmadik nap

Már harmadik napja fut a 100 days project! Egyelőre egyáltalán nem fáraszt, sőt nap mint nap felpörget, inspirál és csak úgy jönnek az ötletek, imádom! Például már elkezdtem a kalendáriumomba rajzolni is a terveimet, lényeimet, amit egyáltalán nem terveztem anno…

100DP-clipbook-002.s

A “nagy” projektem egy tündérkert készítése, ezért ennek az elemei készülnek nap mint nap. Az első alkotásom hét malacka lett…

Day001_byCicasi_20160824.s

Másnap készítettem egy halom szárnyat, méghozzá olyan gyurmából ami majd éjjel világít a sötétben! Ebből hét pár azonnal fel is került a kicsi kondára…

Day002_byCicasi_20160825.s

A harmadik nap pedig unikornis-elefántokat (angolul uniphant-nak kereszteltem őket) hozott, akikről írtam is egy szösszenetet a Pink & Red-en. Annyira viccesek a kis fluoreszkáló szarvacskáikkal!

Day003_byCicasi_20160826.s

Az biztos, hogy amit készítek, nem egy hagyományos, romantikus tündérkert lesz. Hihi.

100 napos projekt – még 5 nap

CicasiKét hónapja még tipródtam rajta mi legyen, hogy legyen… Most már van vállalásom és profilom is!

Izgulok. Nagy kihívás ez, 100 napig folyamatosan, nap mint nap csinálni valamit. De így biztos a fejlődés abban a bizonyos dologban.
Engem a kihívások általában inspirálnak, no meg fokozzák a kitartásomat, ami egyébként nem túl jó, legalábbis ha “csak úgy”, magamnak fogadok meg valamit és nem kéri rajtam számon senki. Olyankor mindig ellébecolom előbb-utóbb amit kitalálok, pedig én akartam és nekem fontos. De valahogy mégis.

Annak idején még a 100 happy days, azaz a száz boldog nap, amit végül még tovább is csináltam kicsit, mint 100 napig. De élményt találni a mindennapokban és publikálni más kihívás, mint alkotni napról napra. Jómagam még megfejeltem ezt azzal is, hogy remélhetőleg a 100. nap végére összeáll minden eggyé és lesz egy komplett projektem, mégpedig egy tündérkertem!
Szerintem sokkal könnyebb együtt, közösségben vállvetve küzdeni, ezért létrehoztam egy Facebook csoportot is az idei, magyar résztvevőknek.

Ha esetleg te is csatlakoztál a projekthez, itt találsz minket: 100 DP – HU – 2016
Szeretettel várunk!

#100daysproject

Koncert – Anna and the Barbies

Vasárnap délutánra beszéltük meg a találkozót, a Bókay kertben. Megint vasárnap délután. Na, addigra már a Szeptemberi Kóstoló programjainak vége is lesz! – gondoltam. Sőt, a tavaly ilyenkor már csak a gyros-os volt nyitva… Mindegy, ez van.
Aztán délután telefonáltunk és még egyszer ránéztem a programra. Jaja, gyerekprogramok, meg valami barbis együttes a végén, gondolom ifjú tinilányoknak. Szinte láttam is magam előtt a rózsaszínes fodros ruhás, szőke csitrit…

Aztán ezen a napsütéses, hűvös, szeles napon eljött a délután és mi elindultunk, majd csak jönnek a rég nem látott barátok, addig minden esetre megnézzük egyáltalán érdemes-e kijönniük.
Megérkeztünk. A külső térben már pakoltak, távozni készültek az árusok, de a hátsó tér felől zene hallatszott. Mentünk arra, magamban azt gondoltam, ez biztos valami lejátszott zene, mert egész jó.
De nem, koncert kezdődött a színpadon, egész sokan is voltak. Aha, ők az Anna and the Barbies?! Végülis volt rózsaszín és tütü is, meg szőke lány is… csak nem úgy, ahogy elképzeltem a “gyerekes nap” programjainak átolvasása után elképzeltem.

Szégyellem, de bár Pásztor Annáról hallottam már, az együttest nem ismertem.

 Tetszett. Érdekes volt, bevont, megmozdultam, táncoltam, mosolyogtam, tapsoltam, ugráltam, ringatóztam, bokszoltam, vigyorogtam és amikor megérkeztek a barátaink, nagyon nem volt kedvem menni…
Érdekes volt figyelni ahogy a közönség, hasonlóan hozzám, oldódott, aktívabb és nyitottabb lett. Egészen sikerült őket feléleszteni, aktivizálni és örömet, kikapcsolódást, “áramszünetet” hozni az életükbe, az életünkbe.
Köszi!

Nyiporgásos mesélés

Ma van január utolsó napja, holnap február. Eltelt egy hónap és meg sem nyikkantam. Nem jó ez így, mégiscsak szeretek írni, és bármin is megyek keresztül, nem gubózhatok be.
Így aztán ma fotóztam vadul az ebédkészítés menetét is, hogy majd a sufoneszára ki tudjam tenni a recepte(ke)t. Teszem ezt majd azért is, mert a kicsi párom azt mondta, valóságos íz-cunamit okoztam vele a szájában. ♥

Tegnap segédkeztem egy nagy, boldogságos meglepetésben, ami óriási örömet okozott nekem is. Bevallom, ha velem történik, több aggódási pontom is lett volna a történetben, de mivel nem az én családomról volt szó, nekem csak az “egyszerű” segítség nyújtás maradt, minden stressz nélkül zajlott.
Leírni nem nagyon lehet a történetet, mert igen bonyolult és hosszan nyúlik a múltba, de a rövid summája az, hogy egy kedves hölgy (a barátnőm) huga karácsony előtt csodaszép kislánynak adott életet, anyukája pedig itt volt segíteni neki, Magyarországon. A barátnőm Németországban él (az anyukájával) és már több mint négy éve kerekesszék használatára kényszerül, így nagyobb utakra, kalandokra nem szokott vállalkozni, főleg nem egyedül. Most azonban hirtelen felindulásból fejébe vette, hogy megnézi e piciny csemetét, méghozzá úgy, hogy önállóan és titokban hazavonatozik (több mint 11 órás út ez!). Engem megkért, segítsek beszerezni a rámpát, amit megrendelt már neten, valamint társuljak mellé, amíg a Keletiből haza tömegközlekedik, akadálymentesített útvonalon (ez jóval hosszabb, mint a “normál”).
No, a rámpa dolgot persze simán megoldottuk a Kedvessel (csak el kellett érte menni), de a tömegközlekedés rémsége ellen inkább taxis-barátunkat és az én kis doboz-autómat (WagonR-em van) bevetve szállítottuk őt a család háza elé. Ott aztán pókerarccal (pedig nekem olyanom nincsen is ám) becsengettem, hogy elnézést az esti zavargásért, de szeretnék ott hagyni/ küldeni valamit az én barátosnőmnek…
Örömmel is fogadtak – mintha csak 30 évvel ezelőtt lennénk – semmi gyanakvás, menjek csak fel. Szerencsére sikerült lecsalnom a hugát, hogy a taxi itt vár, meg kéne segítség… No, aztán amikor meglátta a nővérét lent a hóesésben. Ó, hát ez leírhatatlan pillanat volt. Mindkettejük arca, könnyei és az egész beívódtak a lelkembe. Akárcsak az édesanyja reakciója, amikor felmentünk a lakásba!
Jajj de szeretemes nap volt ez, és senki nem lett rosszul, csak örömmámor volt és boldogság!

Halloween – 2013

 Kedves barátokhoz voltunk hivatalosak az idei október utolsó napján, és a programot – szabadtéri lévén – szerencsére már koradélutánra szervezték. Bár Magyarországon kevéssé népszerű, jómagam mindig is rajongtam ezért az ünnepért, valószínű az ősi kelta eredet miatt.
Előző nap szinte csak erre készültem, bár akkor még nem tudtam mennyi gyerek lesz, de szerencsére rengeteg múmia nyalókákat készítettem és belevágtam egy komoly, általam kitalált “temető torta” alkotásába is.

Ha esetleg eltévedtünk volna, már a kapubejáratnál kiderült számunkra, jó helyen járunk, itt lesz a buli, mert méretes tökfilkó hányta magából a magokat a kapunál…

 

Az asztalon bőségesen akadt rémes sütemény, így bátran kihelyeztem magam is a hozott csemegét a társaság nagy örömére…

Annyira boldogságos volt ez a napsütéses, meleg, őszi délután, a nyugodtan áramló Duna, ahogy a gyerekek a parton szaladgáltak és pecáztak, a barátok, amint készítették az ételt, a sok szeretet, ami körülölelte a társaságot.
Szinte ittam magamba a pillanatcseppeket…

A bokrokon mindenfelé szorgos gyerekkezek által készített, apró szellemek himbálóztak…

És itt-ott felbukkant egy-egy pók is a rémisztő hálók között…

A múmiák gyorsan “párologtak” az asztalról és a vidám iszogatás közben, szépen lassan elkészült az étek is, a bográcsban főtt paprikás krumpli.

Be is falt kicsi és nagy, állat és ember derekasan. Jól esett a meleg étek, mert bizony estére kezdett hűlni a levegő. A pattogó tűznél a gyerekek még pillecukrot is sütöttek. Mikor mind belakmároztak, egyet-kettőt én is készítettem magamnak – most, életemben először. Nekem nagyon ízlett, bár igen tömény ám a megpiruló külső réteg ellenállhatatlanul csábító. ♥

Néztem az édesapjukkal pecázó kisfiúkat és arra gondoltam, milyen gyönyörű nap ez, mennyire jó hogy a részese lehetek…
Voltam már többféle Halloween partin, de valahogy ez most a legkedvesebb a szívemnek, mégha estére olyan hideg is lett, hogy kocogtak a fogaim. Lehet hogy nem csak nekem, mert szép lassan mindannyian felcuccoltunk és hazaindultunk, kissé dideregve, a világító, faragott tökökre még vissza-visszanézve…

 

MtG – vonzó papírlapocskák

Ilyet is rég csináltam már – és tulajdonképpen csak egyetlen egyszer – Magic the Gathering Prerelease versenyre megyek holnap. Együtt a kollégákkal, akikkel egyideje játszogatunk is…
Kíváncsi vagyok, hogy ez a “bajnokság” most milyen lesz, mert legutóbb kb. 16 éve voltam…

Egészen más lett ez a gyűjtögetős kártyajáték, de sajnos éppen olyan addiktív számomra, mint egykor: szeretem a lapokat gyűjtögetni és nézegetni, érdekes paklit tervezni/építeni és kipróbálni működik-e. Valóságos mini-karácsony kibontani egy boostert, kifejezetten kedvelem a páros vagy még több játékos meccseket… Jajj nekem!

Kérek szépen egy időkibővítő készüléket… %)

Zoknimalac – sosemelég

Szontyika már nincs egyedül, készítettem tegnap filmnézés közben még egy malackát.
Most sikerült javítanom a technikán is, ezért neki a popóján nincs is varrás és a fülei is szebben lettek eldolgozva.

Kicsit a szemeket is átgondoltam (Szontyikánál volt aki azt hitte a nózija a szem és nem tűnt fel neki a két fekete gomb a füleknél), így hangsúlyosabb és egyértelműbb.

Mindkettő remek “stresszmalac”, mivel a lábakat kivarrtam, már nem mozdulnak el, így bátran gyúrhatóak a gazdi zaklatottsága esetén. 🙂

A csokis keksz

Az egészséges életmód és a kalóriaszámlálás jegyében nem egyszer előfordul az utóbbi időben, hogy jómagam vízben főtt (olykor almás) zabkását nyammogok reggelire, míg a párom ilyenkor kakaós Jó reggelt! kekszet eszik egy pohár tejjel. Mivel abban a termékben a vitaminok, rostok és egyéb értékes alapanyagok mellett van mindenféle adalék anyag is (térfogatnövelő, aroma, emulgálószer), én a finom illata ellenére inkább passzolom, hiszen az életmódváltásom egyik fontos eleme pont ezen anyagok elkerülése, ha lehet.
Ehét péntek este barátoknál voltunk, ők mutatták büszkén “A csokis keksz”-et, amit készítenek rendszeresen “bűnözni”. Hmm, nagGGggyon finom volt. Mint kiderült, a recept Stahl Judit: Büntetlen örömök című könyvéből származik, ami nekem is megvan… Szombaton dolgoztam, de a vasárnap pont jó egy kis kekszsütésre!
Ma be is kevertem, talán életemben először (ez tulajdonképpen történelmi pillanat :D) pontosan azt és úgy, ahogy le volt írva – csak egyből dupla adagot. Csokoládénak egy minőségi 75%-os táblát vettem, a zsiradéknak szigorúan én is vajat használtam.
Kihűlve teszt-ettük – Nyammos! Mivel ebben tudom mi van, ezt én is ehetem, bár annyira nem kalóriabarát, mint az azóta már publikált, könnyített verzió – aminek egyetlen “hibája”, hogy nem csokoládés (bár nem vagyok csoki-addikt, fahéj annál inkább, ezért legközelebb olyat is készítek).

Dallamok és képek

A balatoni posztokban már többször emlegettem Robi bácsit, és egyszer szó esett egy különleges hegedűről is itt a blogon. Idén nyáron volt szerencsénk kicsit többet beszélgetni az említett úr egyik lányával, aki az European Ensemble String Quartet egyik előadója.
Sok mindenről esett szó, többek között előkerült a közösségi oldalak népszerűsége, és az ő zenei világának bemutatása is. Ennek nyomán hallottam meg először az általa vonósnégyesre átírt világslágereket, melyek olykor nem is négy, hanem csak két vagy három hangszeren szólalnak meg.

Ez a különleges zenei világ megérintett, amint felcsendültek az egyedien hangszerelt, ismert dallamok, tiszta libabőr lettem. Amikor kiderült, hogy Edina örömmel fogadna képeket néhány dal bemutatásához, ami felkerülne a YouTube-ra, örömmel ajánlottam fel, hogy szívesen keresek/adok a több ezer általam készített digitális fotó közül. :))))
Mindegyik nótához egy-egy város, utazás képeit válogattam össze, és izgatottan vártam, hogy a klip készítője mit hoz össze az elküldött képkupacból.
Nemrég megkaptam az elkészült műről a linkeket, és bevallom, óriási élmény így is visszanézni az emlékeinket…

Kíváncsiaknak a linkek:
Secrets – One Republic – arrangement by European Ensemble Strings
Love Song – Adele – arrangement by European Ensemble Strings
Thousand Years – Twilight Saga – arrangement by European Ensemble Strings

 

Köszönöm a lehetőséget!

Közösségi katyvasz

Hú, jó rég nem írtam megint. Dehiszen a munkahelyemen voltam szinte csak gép előtt, annyira megviselt az elmúlt félév gyógyszeres kezelése, hogy egyre kevesebbet ültem le a számítógép elé…
Ha időm és energiám engedte, inkább más közösségi lehetőségekkel foglalkoztam, mert érdekel-érdekelt, de valahogy a webes naplóra nem maradt sem kedvem, sem időm (nincs kedvem a világba nyifogni).

Azt hiszem el is apróztam magam – talán jobban is teszik azok, akik mindent egy helyre írnak, nem próbálnak több oldalt létrehozni, mint például én, aki külön tartja a főzőcskézős oldalát (Sufonesza),
a vidám képecskéset (Mosolycsaló) és az írósat (Porszemek), az egyéb, említésre talán nem is méltóaktól eltekintve.
Kipróbáltam a Tumblr-t (erről anno írtam is, itt), de most már inkább csak közvetve “nézek be” ide, mert az okos-telefonos alkalmazása nem túl komfortos, gép elé pedig mint mondtam ritkán ülök.
A Twitter-t még aktívan nem használom, pedig jóval előbb létrehoztam az elérhetőséget, csak valahogy nem találtuk még meg a közös nevezőt. Most hogy az új telefonomon egyre többet prüttyögök ilyesmivel is, nézegetem, szokom.
Számomra különös, hogy ekkora sikere van (itt vagyok), még. Érdekes, a viszonylag minimál posztjaim ellenére van, aki követ engem…

2012-08-06_1344275196
Gondolom az Instagram linkek hatása. No, az Instagram az, amit imádok, mind Android-os, mind iPhone-os felületen! (Kár, hogy weben ez nem szerkeszthető, könnyebb lenne tag-gelni, javítani, amit elütök, de segond.)
Itt sok, érdekes embert követek, és egyre többen követnek engem is.
Többen megkérdezték, mit szeretek ebben…
Számomra nagyon érdekes. Direkt sokféle felhasználó képeit figyelem, van akit a hasonló érdeklődés miatt (természet, kézművesség, fotózás, nyúltartás stb.), mást pont mert nagyon eltérő az élethelyzete, életének a helyszíne, a korosztálya, vagy csak mert az eddig feltett képei lenyűgöznek, vagy esetleg mert ő kíváncsi volt rám, és én is kíváncsi lettem rá.
Ez izgalmas kaland, napi szinten művelem, kedvenc!

Szintén nagyon rákattantam a Pinterest-re, ahova rendezetten, képekkel gyűjthetem kedvenc képeimet, linkjeimet, vagy témáimat, olyan dolgokat, amik valamiért fontosak nekem, ötletesek, szeretnék velük később foglalkozni (kézműves ötlet, recept stb.),
vagy egyszerűen csak inspirálnak (ide mazsolázok). A Pinterest az az oldal, ahol napokra el tudnék veszni…

Mindezek mellett még számos oldalt tervezek górcső alá venni, de ezek még őszig kénytelenek lesznek várni (Badoo, Xanga, yfrog stb.). Érdekelnek önmagukban és azért is, hogy miért és ki kattan rájuk, hogyan hatnak rám, az internetes közösségekben melyik sikeres és melyik nem, no és persze vajon miért van így.
Rendszerese olvasok is erről a témáról neten (pl. itt: Social Media Examiner) és ha van cikk, akkor persze a nyomtatott sajtóban is. Számomra a legtöbb eszmefuttatás inkább tűnik gondolatébresztő esszének. Szerintem a szerzők és szakemberek többsége még figyel, analizál, trendeket határoz meg, a “megfejtéssel” senki nem rendelkezik.