Browse Tag

Balaton

nyaralásos szeretemes, 2015.aug.18.

♥ pogácsa ♥ Eszter, a csacsi ♥ bambusz simogatás ♥ esőből kirándulás a napsütés felé ♥ még meleg meggyes rétes ♥ esti bujszi ♥ hullámzó Balaton ♥ suhanó felhők ♥ tejszínhabos kávé ♥

 

10-11 per 20

Volt egy kis fennakadás. Pénteken nem írtam, mert lementünk a Balatonra, ahol nem igazán volt fókuszban az internet – nem is vittem le a gépem. Cserébe sokat pihentem és pátyoltam a karomat.  Eddig mindig a jobba kértem az infúziót, mert abban találtak életemben eddig csak szúrható vénát. Minden törődés és borogatás ellenére, vasárnap estére begyulladt. Kicsit szeppent voltam, mert a vasárnap nagy részét az új könyvem színezésével töltöttem és azt hittem attól van. De nem a csuklóm fájt, hanem a felkarom.
(Zárójelben jegyzem meg, hogy ugyan a szezont takarításilag még nem sikerült megnyitni, de azért elkezdődött a nyár így is.)

Hétfőn kiderült, hogy már jó piros is és duzzadt, meg forró is a karom. Szóval kaptam rá a kórházban jégakkut és most a bal kezemet szúrták, elég érzékeny helyen, de azt könnyebb lesz kímélni, ha mégis használhatatlanná válna.
Kezelés után borogatni kellett iziben a bal karomat is, szóval úgy nézek ki mint akivel valami rémes dolog történt, legalábbis karok táján, hiszen a bal oldalon az alkarom, jobb oldalon pedig csuklótól vállig körömvirágos borogatásos kötésben leledzek.
Eközben nekem ezer tervem van, kezelések előtt rajzolok, alig várom, hogy alkossak és újra színezhessek! Szóval szerintem használni fog nekem ez a kezelés, mégha egyelőre kontroll vérkép nem is volt.

A párom mostanában vasmacskának hív! Hihi. Imádom.

Ha már az állatoknál tartunk – a malacok jól érezték magukat a Balcsin, főleg persze a kerti legeléskor. Talán a Nyüzsi is, bár annyira utál már utazni, hogy rajta nem látszott. Nem tudom mi történt vele, régen olyan jól viselte, de mostanában már mielőtt a hordozóba rakom dobog és nyüffög. Az úton is undibéka. Rigolyásodik a kicsikém…

Vettünk egy nagy levegőt

Nyaralni voltunk, tillárom hajj! 🙂 Nem írtam meg, mert félős vagyok, inkább csak utána osztom meg az ilyesmit, még ha aligváromis és már történik is…

Igaz, idén “csak” egy hét jutott, de akadt benne minden, amire csak vágytunk (és olyan is amire nem – szerencsére ebből csak alig).
Csodás idővel kezdtük, de aztán volt felhőszakadásos bőrig ázás sok-sok nevetéssel és furcsa szagokkal – ilyet még sosem tapasztaltunk meg!
Remek ételekkel és nagyszerű italokkal (fröccsök és rozé fesztivál!) kényeztettük magunkat, rengeteget aludtunk, végül egészen nagyot ünnepeltünk…

És volt még (a teljesség igénye nélkül): az állatoknak: kertben szaladgálás, nekem: kevés, de fontos kötés, nekünk: kávé és illatos pogácsa a kedvenc pékségünknél, sorsjegy-kaparás, sok-sok fagyievés, apró gyermekekkel játszás, rengeteg fürdés, viharlesés…

No meg kirándulás a töreki tájvédelmi körzetben…

Kicsi párommal most aztán igazán vettünk egy nagy levegőt, hiszen kezdődik a házban a befutó szakasz: amint kész az aljzatbeton, burkolás jön és sok-sok izgalom, sikerült-e jól választanunk a köveket, a csempét – vajon olyan lesz-e mint álmodtuk, gondoltuk…
No, de erről majd külön írok, hamarosan.

Vacogós szezonnyitás

Húsvétkor még nem voltunk elég bátrak, de ezen a hosszúhétvégén úgy gondoltuk, mindenképpen lemegyünk a nyaralóba. A párom már szerdán elszabadult a munkából, így a délelőtti ügyintézés és vásárlás után indultunk is. Idén április 30-án nyitottuk meg a mi kis privát balatoni szezonunkat. Most így visszanézve, talán kicsit korán. Éjjelenként még nagyon hideg volt, bár én – hála az elektromos ágymelegítőnek – az első két éjjel még nem fáztam, a kicsi lények igen (takaróba csavartam estére a ketrecet!) és csak remélni merem, hogy egészségesebbek maradtak nálam!
Sajnos tegnap este már nagyon hideg lett, este még a nyuszi is becsücsült a légfúvó meleg levegőjének áramlatába. Elkékült lábakkal mentem zuhanyozni és dideregve húztam magamra a takarót…
Mára viradó reggelre már mindenem fájt, leginkább a torkom és az izületeim. Az égen csak felhőket láttunk, folyamatosan esett, a hőmérséklet alig érte el a 12 fokot, így hazaindultunk…

Az első napok remekül sikerültek. Nappal sokkal több volt a napsütés, rövidek voltak az árnyékos időszakok, amikor hatalmas fellegek vonultak, dörmögtek az égen. Láttunk számos zivatar felhőt hömpölyögni, de valahogy a mi kis telkünket mindig elkerülték.
Így aztán elmentünk szinte minden törzshelyünkre, ahova szoktunk járni – palacsintát ettem a Grill büfében, rózsa fagyit nyaltam az Aranytölcsér fagylaltkertben, pénteken tépett szendvicset készítettem a reggeli capuccinóhoz a Marci pékségnél, a Halas Karcsi isteni halászlével vendégelt meg bennünket (majd csak május végén nyit ki).
Bementünk sétálni Siófokra is, megnéztük a Majálist, sétálgattunk a szezon előtti, ébredező “buli zónában” és a Jókai parkban…

Füvet nem kellett nyírnunk, mert a drága Robi bácsi már megtette, így maradt a takarítás. Szerencsére a nyaralóban 7 hónap alatt nem gyűlik össze annyi por, mint Pesten egy hét alatt, így az alsó szinttel egész hamar végeztünk. A felsőt pedig meghagytuk legközelebbre, mert úgyis megvár, és mindenképpen akartunk időt szánni a pihenésre is.

Szép magas idén a tó vize. Egészen fent van a bejáró szélén. Bár már láttunk fiatalokat a vízbe menni, még nagyon hideg a tó, bár nálunk, a déli oldalon, a szélén felmelegszik már koradélutánra akár 16-18 fokra is a pecások szerint. Azért mi nem kívánkoztunk bele.
Estére minden nap lehűlt az idő, sajnos a közelgő hidegfront miatt napról napra egyre jobban. Eddig 10 foknál (éjszaka) húztam meg a mércét, amikortól már tudok ott aludni este, de azt hiszem ezt meg kell emeljem 14 fok körülre, mert az izületeim bizony sajognak ilyen hidegben.
Ahogy kisütött a nap reggel, mentem is lubickolni a fénybe, és a kicsi lények ketrecét is mindig úgy raktam, hogy tudjanak napozni is, ha úgy tartja kedvük. Lencsi ki is gömbölyödött a melegre és boldogan horpasztott a melegben.
Vacogás ide vagy oda, nagyon jól éreztem magam és készen állok a folytatásra!
Jöhet a meleg tavasz, jöhet a nyár!  ♥

Didergő

Hú, most aztán nem jó ülni a gép előtt, di-di-di-di-didergek. És még sok idő van október 15-ig, amit nem a születésnapom miatt várok, mint gyerekkoromban, hanem a távfűtés beindításáért. Nagyon hideg van itt a panel lakásban, és már a délutáni napsütés sem tudja felmelegíteni a falakat.
Aggódom a családi rágcsálóinkért is, de egyelőre úgy tűnik, jól vannak. Nyüzsi szép bundusban van (tuti megint vedlik majd ha végre meleg lesz), a lányok pedig összebújnak este…

Szombaton lementünk a nyaralóba zárni, és átvenni a munkát. Majdnem hanyatt estem, amikor megláttam a lefestett, leápolt házat. Gyönyörű lett! Gondos, alapos munka és látszik, hogy nem csak vékonyan rákentek valamit, hanem rendesen van benne anyag is, ahogy a szomszéd mondta “húsa” van. Ráadásul ügyeltek mindenre, sehol egy lecseppenés, nem kellett üveget takarítanom, profi.

A ház színe adott volt, de a teraszt kicsit változtattuk, most konyak színe van és az is csodás lett. Remélem kiállja a festés a tél és a következő évek próbatételeit is!

A házat belül is felkészítettük a télre, felhoztunk minden élelmiszert, nehogy úgy járjunk, mint két éve az egérrel… Azt hiszem, úgy nézünk ki ilyenkor, mint egy karaván, de muszáj le-fel hordani egy csomó cuccot, a mínuszokra nem maradhatnak a faházban.

Délután kihasználtuk a csodás időt, sétáltunk egy kicsit – a hullámzó, felkavart, türkiz színű Balaton felett hatalmas fellegek araszoltak; nagy habos fehérek és olykor komor szürkék is – beültünk a kedvenc fagyizónkba – ami szintén zárva lesz már jövő héttől – rengeteget beszélgettünk a környékbeli lakókkal és a “törzsnyaralókkal”.

Ilyenkor mindig mindenféle őszi “ereklyét” is gyűjtök, kövekkel, dióval, ágakkal, levelekkel jöttem haza… Alkotások majd a Pink & Red-en. 🙂

Szorgos hétvége

Ezen a hétvégén takarítottunk, takarítottunk és még takarítottunk is.
Na jó, “csak” két napig, a harmadikon pihentünk…

Elhúzgáltunk, fel- és lemostunk mindent, beleértve a padlót és a falakat is. Mindezt mindkét szinten.
A bútorokat is lemostam, fiókokat kihúztam és kivételesen az ágynemű többet volt a napon (szorgosan forgatva), mint mi. 🙂
Csak percekre volt időm elidőzni a táj szépségén, bár nem mondom, hogy nem kellett volna olykor szusszanni kicsit. Ilyenkor általában szedtem füvet a lányoknak és Nyüzsinek…
A fogyasztásra nem volt panasz. 😀
A pihenőnapon ellátogattunk a siófoki Jókai parkba, bóklásztunk a parton…
Most májusban olyan magas volt a tó, amilyennek mi még nem láttuk, amióta van itt nyaralónk.
Kíváncsian várom a nyár élményeit… ♥

Egyébként Vakáción

Már több mint egy hete pihenek. El sem tudom mondani mennyit alszom, tisztára mint egy mormota. Az élet (el)robog mellettem, én meg csak itt pihegek. Néha szó szerint, mert nem kapok levegőt, máskor csak képletesen.
Létezem – finomakat falok, olykor kutyulok valamit, de leginkább párom kényeztet és enni visz; leveseket, halakat falok, sokszor palacsintát, vagy ami éppen tetszik és kívánatos.
A vérvétel a nyaralás utánra halasztva, nem is érdekel az eredmény, mert tudom milyen: sosejó, lehet hogy én egyszerűen ilyen vagyok: átlagtól eltérő, “hibás” – kész és kész.

Lassan – éppen most normálisan – élek, kötök, horgolok, gyöngyöt fűzök, netes közösségi dolgokkal szüttyögök, beszélgetek, kortyolom a jó levegőt, a jó nedűket, terelem a rossz – nagggGGyon rossz – nyulamat, pocsék tévé filmeken alszom el, és ma éppen élvezem a hűs, borús, szeles időt.

Már az sem zavar, hogy a gyógyszertől hullik a hajam, mert tele van a fejem babahajjal… és nem tudom mi a jó, ha segít ez a borzasztó napokat okozó apró, sárga bogyó, vagy ha nem. Döbbenet, de több mint fél éve szedem… minimum 75 pocsék napot kaptam tőle, de nem tudom mennyitől mentett meg. Persze minden áldott nap van minek örülni, van min mosolyogni, van mit és kit ölelni, így zokszóra nincs okom. Nem is panaszkodom, csak mondom, mert néha eltipródom ezen, igazán nem is tudom, miért szedem, és mi lenne ha nem…

Keszekusza gondolat kupac

Már el is múlt a strucc mód.
Csütörtök este óta van egy kupacnyi diagnózisom és ennek nyomán lett sok-sok töprengeni valóm a hétvégére… Legalábbis az volt a terv, hogy átgondolom majd a dolgokat.
De szerencsére (?!) túlzottan nem értem rá bármin is töprengeni, mert igen zsufis hétvége volt, amit főleg barátokkal töltöttünk a nyaralóban – nemrég értünk haza.

Gondolkodtam mit írjak, de most ez csak egy ilyen kusza folyomány. Így folytatom…

Nagy élmény volt a szombat esti vihar-várás és villám-fotózási próba. Sajnos, nem sikerült elcsípnem egy villámot sem, de azért lett néhány egész jó kép – legalábbis én örülök nekik és nekem tetszenek.
Kéne lassan tanulgatnom a nyers képeken való molyolást is, hogy tudjam fokozni a hatást… Érdekel, érdekes.
Ma, kora reggel is kimentem fotózni, amikor még a párom és a vendégek is aludtak.
Élveztem, olyan albioni félhomályban ébredezett a tó, a tegnap esti vihar után csendes nyugalomban, szuszogva, lassan.
Mire a többiek felkeltek, már a napcsoka is előbújt, igaz, csak rövid időre.

Jól sikerült a szombati grillezés, és vicces volt, hogy szinte mindenki más többet nyögött és/vagy panaszkodott a hátára/gerincére stb., mint én, akinek néhány napja diagnosztizált és ki tudja mióta létező (minimum három év) SNSA-ja, hármas stádiumú sacroileitis-e és kisizületi arthritise is van.
Ezen egyébként jókat kuncogtam… :)))
Persze a vendégekbe nem kukkantottak mindenféle vizsgálatokkal, ki tudja kiben mi bújik meg. Nekem meg attól, hogy leírták papírokra, nem lett sem jobb (sajna), sem rosszabb.

Hát így. Ami már biztos, hogy keresek tai chi lehetőséget a közelben, még több időt fordítok a lelkemre, és megváltoztatom az étrendemet is. Ehhez még kicsit kutatok, addig is elkezdtem a tibeti kefír gomba kúrát, és a kis “nokedliket” lelkesen etetem, fürdetem, és cipelem magammal ha elmegyünk hétvégére.
Tanácsokat szívesen fogadok, akár ezzel akár a változással kapcsolatban.

Kedves Olvasó, szép estét (napot vagy ami éppen van)!

Őszt ölelő

Lent voltunk.Csak két nap.
Kincs minden pillanat.

Napsugaras ősz, aranyló fényében búcsúztunk, lassan, lustán, édes szomorúan, tengerkék Balaton, madaraktól zsivajos nádas mellett, fáradtan omló, ezerszínbe öltözött levelek illatával.

Megyünk majd még, füvet ültetni, madárodút kihelyezni, de aludni valószínűleg már nem.

Úgy kortyoltam a ma még nyitva lévő Aranytölcsér fagyizó capuccinóját, mintha az utolsó lenne.
Hisz az is volt! …ma, ebben a szezonban, ezen a “nyáron”.
Nyáron?! De hisz már itt az október!
Bánatra nincs ok, ez a kedvenc hónapom. Ősz lett.
Ezek a nyárbúcsúztatók mégiscsak, olyan másmilyen napok.
Szépen fájósak.

Dédelgetem az elmúlt pillanataimat.
Csak picit.
Szerintem ér.

Folk fesztivál – készülődés

Közeledik a IV. Siófolk Fesztivál időpontja, amit a ma kezdődő, Bor-Kikötő “felvezető rendezvény” előz meg. Még egyikhez sem volt szerencsém… no majd idén, remélem.
Ma reggel úgyis Siófokon jártam (postára mentem, reggeliztem, ragasztót szereztem stb.), ezért kinéztem a kikötőbe. Javában építették a pavilonokat, ahogy láttam, lesz étel-ital bőven…
Remélem a folk rendezvény alatt valóban magyar népi vásár lesz!
Jó lenne igényes, hazai termékeket látni, és akár még az egyik kézműves foglalkozásra is “beneveznék”.

A programok közül leginkább az első esti “Arany és kék szavakkal – Herczku Ágnes előadása” érdekel.