Browse Tag

ajándék

Hello Október!

Bár már több mint egy hete október van, most jutok el oda hogy üdvözöljem a blogon az év általam legjobban kedvelt hónapját!
Hello, Október!

Már a hónap első napján buli volt, Halas Karcsihoz mentünk szezonzáró vacsorára. Remekül sikerült, de már hideg volt ott aludni, így hazajöttünk. Azóta folyamatosan sodródom, alkotok a tündérkert projektemhez és készülök az 50. születésnapomra, mert még nem vagyok kész az ajándékokkal!

Ma pihenő napot tartunk, szigorúan nem megyünk sehova csak pihi… Persze azért főztem, volt light-os takarítás és ágyneműt is cserélünk, szóval inkább a “ma nem megyünk ki a fészkünkből” mottó a lényeg.

dsc01570

Így aztán nagy örömömre máris volt időm arra, hogy a Pink & Red blogomra készítsek egy lépésről lépésre leírást a denevér medálok készítéséről. Remélem lesz aki ez alapján nekilát és alkot!

Még nem tudom mi lesz jövő héten, amikor barátok körében ünnepelhetem majd ezt a közelgő kerek születésnapot. Biztos szupin sikerül, jó lesz együtt lenni! Egy ajándékot már tudok is! A párom rábeszélt és befizetett a CAMPfellow táborba, ami Dobogókőn lesz és több napon át alkothatok hasonló érdeklődésű “megszállottak” között alig egy héttel az ünnepnap után. Nagyon várom!

Utána pedig hosszúhétvége következik… Olyan csodás, mennyi kaland! ❤

Harmadik

Bizony már “régen”, október 17-én volt az a workshop, amire óriási mázlival bekerültem. Az agyag, mint anyag mindig is vonzott és szeretem, szeretném most is, de nem annyira, hogy annak szenteljek egy teljes műhelyt és életmódot is akár. Így nagyszerű lehetőséget kínált tapasztalat gyűjtésre az Apacuka Ceramics workshop (mi ennek a szónak a tökéletes magyar megfelelője?! műhely-foglalkozás?!), amire úgy jelentkeztem, hogy a Facebook oldaluk bejegyzése szerint nem volt hely… de azért írtam e-mailt, hogy szeretnék részt venni amint lehet, hátha.
És akkora mázlim volt, hogy szinte napokkal később, a születésnapomat követő hétvégén felszabadult egy hely és el tudtam menni Judit és Gábor kerámia foglalkozására, ahol kicsit beletekinthettem, hogyan készülnek kerámiáik és kipróbálhattam magam is a technikát…

Az 50 ajándékos tervemet már nyár óta fortyongatom magamban, így a kerámia tárgyak készítésekor nem csak magamnak, másoknak is alkottam. Ezt a hófehér egyszarvút szántam a születésnapi csomagba, akiből hűtőmágnes lesz, remélem jövőre valaki, akarom mondani Valaki nagy örömére.

Kész a harmadik! ♥

Második ajándék és mindenféle

Kicsit szétcsúsztam. A fogorvoshoz járás és a velejáró következmények (gyulladás, gyógyszer, fájdalom sallala), no meg az hogy Wombat megint beteg lett és naponta többször gyógyszereket kap, mosdatni kell, szárítgatni és a kis motyóját fertőtleníteni, külön mosni mindent, meg minden… sok szabadidőt elvisz. Azért a múlt héten elkészítettem a második ajándékot és ezt már be is csomagoltam, mert fehér és nehogy porosodjon.
Jóleső érzés teljesíteni a hétre tervezett dolgokat és az még vasárnap éjfélkor is ér! ♥

Ilyen terv volt nem csak a második ajándék, hanem a nyuszis gémkapcsokkal kapcsolatban leírás készítése. Éppen fehér oroszlánokat készítettem, ezért róluk készült a kreatív blogomra lépésről lépésre leírás. Még nem jött visszajelzés, de remélem lesz aki ez alapján szerez örömet magának vagy másnak! ♥

Nagyon tipródom, hogy a teljes ajándék sorozat nyuszis dolgokból álljon vagy váltsak azért másra is. Végülis a nyuszikat mindenki szereti, nem?! ♥ Na majd kitalálom…

 

Elkészült az első

Eltelt egy hét, és elkészült az első ajándék is. Igazából egy kis kollekciót: nyuszis gémkapcsokat. A négy lüke elég későn, szombat éjjel készült, ezért lépésről lépésre leírást nem tudtam készíteni róluk.
Remélem aki kapja, örül majd nekik! Bár még magam sem tudom ki lesz és hol, de ezt még ráérek kitalálni… 1/50

frissítés:
Lépésről lépésre leírást készítettem hasonló, fehér oroszlános gémkapcsokról, amit ITT találtok meg!

50 hét 50 ajándék

Két hete voltam 49 éves és máris – rám nem jellemző módon – tervezek. Méghozzá az 50. születésnapomra készülök.
Készülök, mert adni szeretnék, méghozzá 50, általam készített ajándékot. Ezt pedig biztos el kell kezdenem időben, különben nem fog sikerülni a tervem…

Így aztán arra gondoltam, heti egy ajándékot fogok elkészíteni. Igen ám, de egy év csak alig több mint 50 hetes, ezért máris itt az idő, kezdődik! Az első Valamit ezen a héten el kell készítenem!

Terveim szerint minden alkotásom élményét és ha lehet a kapcsolódó tudást is megosztom majd a Pink &Red-en. Ezt – mármint hogy bloggolom is – biztosan nem tudom vállalni, de azt hogy elkészül az 50 Valami, mindenképpen. Sőt picit előre is kéne dolgoznom, nyaralás és vészhelyzet esetére…
Hú, mi lesz ebből?!
Remélem szorgos, alkotó év sok új élménnyel és kihívással! ♥

Negyvenkilenc

Születésnapom volt ma. Csodásan sikerült, de tényleg. Elég ritka, hogy “aznap” ünnepelünk, főleg hogyha hétköznapra esik…

Úgy kezdődött, hogy a fiam meglepett, mondván: “kivettem szabit a születésnapodra!”. Remek, gondoltam, de mindenki más is dolgozott volna… kivéve persze Aput. Na jó, akkor körbekérdeztem a családot – mert nem akartam letörni a gyermeket – el tudják-e intézni csütörtökre a szabadnapot. Megoldotta, mindenki! ♥

Amikor gyerek voltam Anyu mindig kérdezte mit szeretnék születésnapomra, és mindig sült kacsát kértem. Imádtam, imádom és imádni is fogom. Mindig. Tuti.
Tehát kacsasültet készítettem párkápival, krumplipürével és hagymalekvárral. No meg a fiúk miatt persze levest is, mert az kell. Eléggé össze kellett szervezni, hogy a főzőlapon minden el tudjon készülni. Néhány edény nehezen fér el egymás mellett a főzőlapon.
Hangulatos, sokat nevetős, finomakat evős volt a családi ebéd és kaptam tortát is, méghozzá az idei “ország tortáját”. Nagyon ízlett, remek, főleg a karamell mousse! Jókat beszélgettünk, kávézgattunk, Apuval konyakoztunk. Legnagyobb kincs az együtt töltött idő! ♥
Azt hiszem sosem növök fel igazán. A párom meglepett egy marék stikeezzel, hogy ne kelljen mindig a vásárlásokra várni és óránként bontottam egyet! Alig bírtam kivárni a következőt… ♥
Délután játszottam, alkottam, kávéztam, néztem ahogy fest a lányom.
Este beszélgetés, borozgatás, összebújós tévézés…

Csodás nap volt, köszönöm! ♥

 

Kerek számok bűvöletében: ötven

Ez ennek a blognak a 700. bejegyzése. A kulcsszám a bejegyzésben mégsem a 700, hanem az 50 lesz…

Tudom, mások titkolják a korukat, én nem teszem, sosem érdekelt. Talán mert sosem éreztem magam annyinak, amennyi vagyok – olykor sokkal kevesebbnek, máskor sokkal többnek, de “annyinak amennyi pont” sosem. Azért a 40. születésnapom fordulását megnéztem. Hosszan, tükör előtt ülve néztem ahogy az idő átfordítja a koromat 39-ről 40-re. De nem történt semmi. Még mindig én ültem ott a különös üveg másik oldalán…

Idén ősszel negyvenkilenc éves leszek, jövőre pedig ötven. Szeretném ezt kicsit “hobbitosan” megünnepelni, mert bár _sokan_ bulizni nem akarok, ám adni igen.

Viszont ötven vagy még több, Valódi, szeretettel teli ajándékot adni már tervezést igényel.
Ezért arra gondoltam, hogy a szülinapomat megelőző 50 hétben (vagy már akár előbb is), elkezdem az alkotást, heti 1-1 “vállalással”, hogy kész legyek, mire eljön a nap.

Még nem döntöttem el, mi lesz az sk kézműves projekt, de szerintem 50 nyuszi a nyúlmentésnek, 50 madár az MME alapítványának és talán még 50 vércsepp és lehet 50 szív is.

Átgondolom, mielőtt jön a fogadalom, de már tervezni is nagyszerű.

Hat éves a Ficsergő

2008. július 19-én kezdődött, Utcafesztivál volt Zamárdiban és valamiért azt gondoltam, itt az ideje, hogy web-naplót nyissak. Aznap három apróságot is írtam, érdekes volt blogra írni, kitárni dolgokat az életemből. Hol nap mint nap, hol hetekig csendben, változó gyakorisággal jegyeztem le életem képeit.
Néha kicsit bezárkóztam, aztán kinyíltam újra, és mindenféléről írok, bár az igazán benső dolgokra voltak kísérleteim, hogy másik, zárt blogot használjak.
A Ficsergő túlélt minden “riválist” és próbálkozást. Itt szeretek “lenni”, írni.

Ez a blog tényleg napló, napló a weben – rólam szól, ahogy látom a világot, ahogy megélek dolgokat, ami történik velem. Nem céloztam meg vele nagy közönséget, nem erre készült, csak ficseregni, csacsogni ki a világba, mint a fecskék. 🙂
Nem hiszem, hogy sokan olvassák, még kevesebben kommentelnek – gondolom a regisztrációs elvárás miatt, de annyi spam lenne, hogy ezt nem engedem el.
Örülök, hogy van és itt, az interneten. Én is szeretek másokat követni, olvasni az életükről, talán valakinek ez is érdekes, néha inspiráló. Ki tudja?! 🙂

Anyunak elejétől fogva nyomtatom, küldöm postán. Ő pedig boldogan olvassa és szorgosan lefűzi. Más ez mint egy levél, a levelezésünk ettől független. Néha szót ejtünk róla, de azt gondolom, így többet tud rólam, hiszen ritkán találkozunk és a kapcsolattartásunk nagy része a telefonos beszélgetés és a levelezés.
Szeretem a gondolatát, hogy valahol megvan offline is mindez. Köszönöm, Anyuci! ♥

Olyan jó néha “visszalapozgatni” a blogot, kicsit újra átélni a nyaralásokat, a boldog pillanatokat, meglepve olvasni, hogy jé, tényleg, erről is írtam…
Hat év és mennyi minden történt, mennyi minden változott! Először terveztem szemezgetni, mazsolázni belőle, de mégsem teszem. Inkább mást találtam ki.

A blog születésnapot hobbit módra tervezem megünnepelni, ezért ha mégis írtok ide, és jelentkeztek a játékra, akkor részt vehettek a 6. születésnapi ajándék sorsoláson!
Az ajándék általam alkotott dolgokból áll majd, a sorsolás után alakítom kicsit fiúsra illetve csajosra, attól függ ki nyer. Ha van kedvetek, játszatok velem! 🙂
Jelentkezni lehet mától (július 19.) július 27. éjfélig a bejegyzéshez írt hozzászólásban illetve írhattok nekem privát üzenetet is. Július 28-án sorsolok. Ha nem jelentkezik senki, akkor jótékony motyót adok valakinek egyszercsak az utcán 😉

Van kedvetek velem ünnepelni? 🙂

Meggyes pót-jegyzet

Ezt a bejegyzést már két hete készülöm megírni, de valahogy sehogyse jött össze. Most rászánok fél órát és megírom, mert különben sosem…
Történt, hogy lassan három hete, még június 11-én meggyes sütemény kíséretében kerestem fel kedves könyvelő barátunkat, hogy adjon tanácsot az online bolt nyitásával kapcsolatban, hogyan is kell ezt hivatalosan, szépen és okosan. Hazafelé beugrottunk a Pókhoz is, aki elszomorodott, mert neki nem jutott a sütiből. Volt neki viszont meggyfája tele gyümölccsel, így gyorsan szedtünk egy pitére valót és másnap reggel készítettem neki is. Ekkor derült ki az is, hogy náluk bizony senki nem szedi le a fáról a meggyet, ott fog tönkremenni. No, ezt nem hagyhattuk, bevállaltuk, hogy kimegyünk a hétvégén és megmentjük a Világot… Ja nem, a meggyfácskát a tehertől.

Kellemest a hasznossal alapon, az eseményt kerti grillezéssel kötöttük egybe. Az én kicsi párom még alkonyat után is szorgosan szedegette a piros gyümölcsöt, ami kezdett aggasztó mennyiségű lenni… Fagyasztónk nincs, elajándékoztam, és egyszercsak ott álltunk két rekesz meggyel. Atyavilág!

Estére már majd össze estem, de bizony szét kellett válogatni a meggyet és hűtőbe tenni, amennyit csak lehetett. Hű!

Másnap kezdődött az igazi nagy munka, válogatni, magozni, cukrozni és befőzni. Nem is szoktunk eltenni lekvárt, a panelban nem marad meg (legalábbis ez volt az elméletem), de most gondoltam a házba költözésig csak kibírja és nosza, tegyük el lekvárnak! Vettem is mindenféle csodás befőző terméket, cukrot, üvegeket… és nekiláttunk.
Mire készen lettünk a magozással, megnéztem A science fiction látnokai teljes sorozatát!

A befőzés már gyorsan ment, készült felezett meggyes dzsemm és aprított változat is, valamint háromféle cég zselésítőjét próbáltuk, így szorgosan felírtam minden lekvárra melyik verzió, hogy majd később tudjam, melyik lett finom. Igen, szégyen vagy sem, a hagyományos, órákig-főzős lekvárt nem vállaltam be, csak a gyors dzsemmeket.A több napos projekt után jelentősen megnőtt a szememben minden otthon készült lekvár értéke, pedig én is főztem már és tudtam mivel jár, csak eddig nem “ipari” mennyiségben.
Most már a napok, hetek távlatában szépül az emlék, de akkor nagyon mondogattuk, hogy hű legközelebb inkább veszünk lekvárt a piacon. No, majd ha jön az ősz és felbontjuk a kincset rejtő üvegeket, lehet mást gondolunk majd, ez mégiscsak saját készítésű csemege, ami ajándéknak is remek. ♥

Új anyag és új paletta

Úgy látszik eddig nagyrészt csönben voltam, most meg rám tört az írás… de hát így van.
Ma valahogy annyi minden történt! … és persze az elmúlt napokban, hetekben is, csak nem húzott ide a bloghoz, valamiért. Talán mert annyi mindent írtam papírra, füzetekbe, levélbe…

Már hónapok óta fontolgatom, hogy vegyek-e Fimo gyurmát. Nincs munkám, lassan fél éve és havi, rendszeres bevételem nagyjából két hónapja. Bár tudatosan pihenek, tartalékoltam a regenerációra, alaposan megfontolom mire költök és miért. Így aztán erős túlzásnak tűnt a sok itthon lévő kreatív hozzávaló mellé még további, igen drága alapanyagot is venni.

A terület nem teljesen ismeretlen számomra, hiszen sok-sok évvel ezelőtt, amikor a gyerekeim még kicsik voltak, néhány évig ebből éltem, éltünk. Figurákat, kitűzőket és gyűrűket is készítettem, igaz nem ilyen minőségi alapanyagból.
Ezért is gondolkodtam annyit, vajon hogy menne most, mit tudnék készíteni belőle, élvezném-e annyira, mint akkor és mennyire viselné meg a gyulladt izületeimet.

Ma a párom elvitt a közeli Frei café-ba és az illatos kávé elhürbölése után bejött velem a Kreatív-Hobby boltba is. Persze szokás szerint a gyurmákhoz siettem, és érkezett fehér (amit egy ideje kitűztem feltételnek az esetleges vásárláshoz). Láthatta mennyire lelkesedek és neki is megtetszhettek a telt, varázslatos színek, mert azt mondta, nyugodtan választhatok néhányat, megveszi nekem…í
Az alapos fontolgatás után választott gyurmákkal a pénztárhoz sorakoztunk, ahol kiderült, ezen a hétvégén akciók, kupon-napok vannak és 20%-os kedvezménnyel tudunk vásárolni. Hű! Akkor esetleg még néhányat… Vissza is mentünk választani még egy színt és még egyet… és végül visszarohantam a csillogós pirosért is, mert bár csak az csillogós, de a normál palette piros színe nem volt olyan, mint ez. Végül tizenegy apró kis csomag került a kosárba, majd a kreatív kuckóm asztalkájára ma!

Délután aztán belevetettem magam, hogy további ötleteket gyűjtsek a Pinterest – polymer clay board-omra és ha a kezem is úgy akarja, holnap neki is látok az alkotásnak!