Piacon voltunk megint

Nem tehetek róla, gyerekkorom óta imádok piacra járni. A nagyáruházak polcain sorakozó árutömegek nem hatnak meg, bizony ha tehetek, hétvégén a piacra megyek – szép, friss áru, emberibb környezetben.

Olyan jó, hogy ismerős arcokhoz mehetek oda, akik kóstolót adnak az újdonságokból, ajánlják, mit érdemes vinni és mosollyal fogadnak, akkor is ha hetek óta nem láttak! Mert bizony hetek óta nem láttak, hiszen mi szombaton járunk piacra, de amióta beköszöntött a meleg, pénteken már uzsgyi a Balatonra, így a kedvenc vásárlási formám rendre elmaradt.
Most azonban a lányom és a barátnői vették birtokba a kéglit, így mi ma ismét piacon voltunk, és rengeteg csemege került a kosárba – házi kecskesajt, lilahagymás juhsajt, kézzel szedett sárgabarack, tojás, kolozsvári szalonna, füstölt comb a holnapi sonkás tojáshoz, kovászos uborka (sajnos még erkélyem sincs, nem tudok ebben a lakásban készíteni), leves zöldség, karalábé zöldjével (mert a nyuszinak is jár a vásárfia), húsos marhacsont és Apunak egy kis pacal pörkölt a Zsuzsikáéktól.

De jó volt megint kint lenni! 🙂
Hamarosan neki is látok az ételek elkészítésének…

A nyuszi nagy útja

A háztartási keksz akkora csemege nyuszim számára, hogy reggelente – igaz, csak hívásra, még a konyhába is kijön érte, pedig két félelmetes ajtó előtt is el kell robogni miatta. A konyhában persze azonnal bevágtat a hordozóba (amibe kirakjuk aludni ha bent gengszter), ahol nincs veszély…

Ezután bemegyünk a szobába, ahol jár a normális, egész keksz (előbb a bónusz volt), amikor Anya kap reggel tejszínhabos kávét… Az élet ma szép, ő kekszet, én kávét kaptam. 😀
(Sajnos az időjárás miatt annyira sötét volt a szobában, hogy kekszfalós képet nem tudok feltenni.)

Vadaspark étterem

Ma kedves barátnőm édesanyját mentünk meglátogatni a keszthelyi kórházba, és gondoltuk utána eszünk valahol a környéken. Vasárnap délután ötkor ez nem volt könnyű feladat, pedig azt hittük a Balaton mellett ez nem lehet probléma.


Az “autós kavargás megérzésre” taktikát választottuk, és valahogy a Hévízre tartó úton kötöttünk ki. Itt szúrtam ki azt az éttermet, ahol végül elfogyasztottuk isteni vadételekből készült, kései ebédünket. Nem mondom, hogy olcsó a hely, de az ételek is különlegesek. Még a halk cimbalomszó is jól esett… A kiszolgálás 5/5 – kedves, figyelmes, emberszerető felszolgálók lesték minden kívánságunkat.
A címet érdemes eltenni: Keszthely, Hévízi utca 50.

Perszehogy Utcafesztivál!

Elég hamar győzött a kakofónia színtere, így ismét kimentünk meghallgatni a zenekarokat és nézni kicsit a kavalkádot. Szombat este még többen voltak, a jobb-hangulatosabb zenét játszó zenekarok környékén óriási dugók alakultak ki.


Jó volt, de már este tízkor elég lett (gondolom a nagy tömeg miatt is), és inkább elmentünk sült halat enni… 😉

Dilemma

Hmm, most fedeztem fel, hogy Siófokon a napokban van az V. New Orleans Jazz Fesztivál.
Egyre macerásabb eldönteni, hova menjünk este. 🙂

Kütyüke, enyim, szeretem

Megvan az új fényképezőgépem, karácsony, karácsony! Annyira örülök neki. Most persze fotózok mindent, mint a bolond a párom hajától kezdve, a vakondtúráson át, a reggeli kenyérig. Még nagyon sokat kell tanulnom a fotózásról és az új kütyükémről is, de remélem hamarosan már tudatosabban készítek vele remek képeket a világról… És persze kell még vennem UV szűrőt, polár szűrőt, táskát neki és fóliát a képernyőre… de azért féltve már használom, mert nem bírom ki! Je, jee, jeee, jeeee,…


Remélem ici-picit ő is örül a bolond gazdinak!

Utcafesztivál van Zamárdiban

Ha tegnap este nem találkozunk egy rég nem látott baráttal Zamárdiban, nem is tudok róla, hogy utcafesztivál van, pedig nekünk van itt nyaralónk évek óta… Hú, nagyon örülök, hogy tegnap este, alig megérkezés után kimentünk! Persze Halas Karcsinál a vacsorát nem hagytuk ki, csak a párom fröccse maradt el. Ezúttal én ittam az ételhez rozé fröccsöt és ő a békebeli szódás málna szörpit, mert még ilyen rövid távon sem akart itallal a pocakjában vezetni.
Ezután elautóztunk a Mauróhoz és találunk is parkolóhelyet. Meglepett mekkora rendezvény ez, rengeteg sátor-pavilon állt a bazársoron és mindenféle portékát kínáltak, köztük pedig zenélt a sok-sok fellépő. Ha jól láttam ez egy verseny is, mert minden muzsikus csoportnál volt egy nagy szám, sőt időnként jeleztek is a hallgatóknak; szavazz ránk. Némelyik csapat nagyon bejött, remélem ma este visszamegyünk, bár nagy a kísértés Siófok felé is, de végülis naplemente hajózás minden nap van, Utcafesztivál azonban csak jövőre lesz.
Ráadásul tegnap meglett az új fényképezőgépem, és ha sikerül megtanulnom legalább alapszinten használni, akkor ott kattogtathatnám először… bár 1 óra és kész az aksi töltése, szinte kizárt, hogy estig ne készítsek képeket. Meglátjuk. 😉

Túrógombóc

Jó régen csináltam túrógombócot, pedig a család szinte minden tagja imádja. Amint bejelentettem, hogy mi a terv vasárnapra, máris örültek, pedig még üres volt a pocak! Apu sem tudott ellenállni, és csak ezért betért hozzánk egy falásra.

Hozzávalók:

gombóchoz:
50 dkg túró (Bakony túrót használok)
15 dkg búzadara (~12 enyhén púpozott evőkanál)
2 tojás
1 evőkanál cukor
csipet só

pirított morzsához:
csészényi zsemlemorzsa
1 kanál zsiradék
1 teáskanál cukor
csipet só

tálaláshoz:
1 pohár tejföl
porcukor

A gombóc hozzávalóit reggel, vagy előző este alaposan villával összekerem (lusta mód, szóval nem szoktam felverni a tojásfehérjét habbá vagy ilyesmi, semmi faxni, keverünk, és főzünk, fini lesz ígérem!). Ezután 1-2 órát álljon minimum, hogy a gríz megduzzadhasson.
Ha eljött az idő (kb. 20 percen belül tálalunk) csipet sóval kb. 3 liternyi vizet melegítek, a masszából vizes kézzel gombócokat formázok és a forró vízbe dobom őket.
A morzsát a főzés alatt csinálom: meleg zsiradékra dobom a prézlit és 1 kanálnyi cukrot (ettől finom ropogós lesz és hamarabb megpirul). Vigyázva, hogy le ne égjen szép aranybarnára pirítom.
Kb. 10-15 perc csendes forralás után szűrőkanállal óvatosan a pirított morzsába szedem a remegő gombócokat és a tálaláshoz már csak rengeteg tejföl és a porcukor kell.

Tipp! Túrógombóc rajongók 4 személyre már dupla adagot készítsenek, akkor nem nyifog senki, hogy keveset kapott!