Szia picúr…


Megszületett az unokatestvérem kisfia. Köszöntelek a világunkban kicsi Ernő, Gergő! Szép, békés, szeretetteljes életet neked!

Kis esti körút

Amikor elkészültem a marhacsont levessel, gyorsan szétraktam, bekészítettem a Mamónak egy adagot, Roninak a csontot, és siettünk is a nagyikámhoz. Miután Roni boldogan elvonult a kis szőnyegére a csonttal, a Mamót pedig jól megölelgettem és simogattam, elmentünk a Müllerbe…

Ez a párom ötlete volt, és meglepő módon most nem is az ő kis kedvenc gumicukra miatt akart menni, hanem csak “mert rég voltunk” (itt is, mert piac után szoktunk ide jönni). Na ahhoz képest, hogy elvileg nem kellett semmi, egész jól felpakoltam, méghozzá újdonságokat is.
Pl. vettem kétféle fürdősót is kipróbálni, az egyik elvileg jó az izületeknek, a másik pedig segít kicsit ellazulni (levendulás, citromfüves). Volt jó nagy kiszerelés, ami gazdaságosnak tűnik, de én inkább 1-2 fürdésre elegendő, kicsi adagokat vettem, hogy lássam mennyire válnak be. Úgysem vagyok nagy pancsolós, zuhanyozni szoktam, így ez a 2 üvegcse só is eltart majd nekem pár hónapig, hihi.

Találtam egy másik különlegességet is – a BODYSoul testradírból a olívás-fügés változatot szemeltem ki. Igazán a furi állaga és színe ragadott meg, ezt este rögtön ki is próbáltam. Gondolom a só miatt kicsit kipirosodott tőle a bőröm, de nagyon jól esett a radírozás, és a bőröm tapintása utána selymes, és puha lett – ez nyilván részben az olaj hatása is. Most még kisebb felületen használtam, legközelebb (Talán egy hét múlva? Majd elolvasom, hogy érdemes használni…) bátrabb leszek.

Nem tudtam ellenállni, ma megvettem egyik régi vágyamat is, egy gyümölcstorta formát! Így már magam is tudok majd ilyen különleges formájú tésztát készíteni – terveim szerint ki is próbálom vasárnap.

Innen még elmentünk a MM-ba és vettünk a kütyükémnek táskát, így most már biztonságban pihengethet, amikor nem használom. Ha megfogadom az ismerősök tanácsait, még kell polár és uv szűrő, sőt egy állvány is…
No majd apránként meglesznek ezek is.

Piacon voltunk megint

Nem tehetek róla, gyerekkorom óta imádok piacra járni. A nagyáruházak polcain sorakozó árutömegek nem hatnak meg, bizony ha tehetek, hétvégén a piacra megyek – szép, friss áru, emberibb környezetben.

Olyan jó, hogy ismerős arcokhoz mehetek oda, akik kóstolót adnak az újdonságokból, ajánlják, mit érdemes vinni és mosollyal fogadnak, akkor is ha hetek óta nem láttak! Mert bizony hetek óta nem láttak, hiszen mi szombaton járunk piacra, de amióta beköszöntött a meleg, pénteken már uzsgyi a Balatonra, így a kedvenc vásárlási formám rendre elmaradt.
Most azonban a lányom és a barátnői vették birtokba a kéglit, így mi ma ismét piacon voltunk, és rengeteg csemege került a kosárba – házi kecskesajt, lilahagymás juhsajt, kézzel szedett sárgabarack, tojás, kolozsvári szalonna, füstölt comb a holnapi sonkás tojáshoz, kovászos uborka (sajnos még erkélyem sincs, nem tudok ebben a lakásban készíteni), leves zöldség, karalábé zöldjével (mert a nyuszinak is jár a vásárfia), húsos marhacsont és Apunak egy kis pacal pörkölt a Zsuzsikáéktól.

De jó volt megint kint lenni! 🙂
Hamarosan neki is látok az ételek elkészítésének…

A nyuszi nagy útja

A háztartási keksz akkora csemege nyuszim számára, hogy reggelente – igaz, csak hívásra, még a konyhába is kijön érte, pedig két félelmetes ajtó előtt is el kell robogni miatta. A konyhában persze azonnal bevágtat a hordozóba (amibe kirakjuk aludni ha bent gengszter), ahol nincs veszély…

Ezután bemegyünk a szobába, ahol jár a normális, egész keksz (előbb a bónusz volt), amikor Anya kap reggel tejszínhabos kávét… Az élet ma szép, ő kekszet, én kávét kaptam. 😀
(Sajnos az időjárás miatt annyira sötét volt a szobában, hogy kekszfalós képet nem tudok feltenni.)

Vadaspark étterem

Ma kedves barátnőm édesanyját mentünk meglátogatni a keszthelyi kórházba, és gondoltuk utána eszünk valahol a környéken. Vasárnap délután ötkor ez nem volt könnyű feladat, pedig azt hittük a Balaton mellett ez nem lehet probléma.


Az “autós kavargás megérzésre” taktikát választottuk, és valahogy a Hévízre tartó úton kötöttünk ki. Itt szúrtam ki azt az éttermet, ahol végül elfogyasztottuk isteni vadételekből készült, kései ebédünket. Nem mondom, hogy olcsó a hely, de az ételek is különlegesek. Még a halk cimbalomszó is jól esett… A kiszolgálás 5/5 – kedves, figyelmes, emberszerető felszolgálók lesték minden kívánságunkat.
A címet érdemes eltenni: Keszthely, Hévízi utca 50.

Perszehogy Utcafesztivál!

Elég hamar győzött a kakofónia színtere, így ismét kimentünk meghallgatni a zenekarokat és nézni kicsit a kavalkádot. Szombat este még többen voltak, a jobb-hangulatosabb zenét játszó zenekarok környékén óriási dugók alakultak ki.


Jó volt, de már este tízkor elég lett (gondolom a nagy tömeg miatt is), és inkább elmentünk sült halat enni… 😉

Dilemma

Hmm, most fedeztem fel, hogy Siófokon a napokban van az V. New Orleans Jazz Fesztivál.
Egyre macerásabb eldönteni, hova menjünk este. 🙂

Kütyüke, enyim, szeretem

Megvan az új fényképezőgépem, karácsony, karácsony! Annyira örülök neki. Most persze fotózok mindent, mint a bolond a párom hajától kezdve, a vakondtúráson át, a reggeli kenyérig. Még nagyon sokat kell tanulnom a fotózásról és az új kütyükémről is, de remélem hamarosan már tudatosabban készítek vele remek képeket a világról… És persze kell még vennem UV szűrőt, polár szűrőt, táskát neki és fóliát a képernyőre… de azért féltve már használom, mert nem bírom ki! Je, jee, jeee, jeeee,…


Remélem ici-picit ő is örül a bolond gazdinak!

Utcafesztivál van Zamárdiban

Ha tegnap este nem találkozunk egy rég nem látott baráttal Zamárdiban, nem is tudok róla, hogy utcafesztivál van, pedig nekünk van itt nyaralónk évek óta… Hú, nagyon örülök, hogy tegnap este, alig megérkezés után kimentünk! Persze Halas Karcsinál a vacsorát nem hagytuk ki, csak a párom fröccse maradt el. Ezúttal én ittam az ételhez rozé fröccsöt és ő a békebeli szódás málna szörpit, mert még ilyen rövid távon sem akart itallal a pocakjában vezetni.
Ezután elautóztunk a Mauróhoz és találunk is parkolóhelyet. Meglepett mekkora rendezvény ez, rengeteg sátor-pavilon állt a bazársoron és mindenféle portékát kínáltak, köztük pedig zenélt a sok-sok fellépő. Ha jól láttam ez egy verseny is, mert minden muzsikus csoportnál volt egy nagy szám, sőt időnként jeleztek is a hallgatóknak; szavazz ránk. Némelyik csapat nagyon bejött, remélem ma este visszamegyünk, bár nagy a kísértés Siófok felé is, de végülis naplemente hajózás minden nap van, Utcafesztivál azonban csak jövőre lesz.
Ráadásul tegnap meglett az új fényképezőgépem, és ha sikerül megtanulnom legalább alapszinten használni, akkor ott kattogtathatnám először… bár 1 óra és kész az aksi töltése, szinte kizárt, hogy estig ne készítsek képeket. Meglátjuk. 😉