Irány Bretagne avagy a Nagy utazás

Mint azt a Ficsergőn tavasszal már írtam, több mint tíz éve (igazából tizenhét) éve vágyom vissza Bretagne-ba. A normandiai kalandok idén a bónuszok voltak…

bretagne hova menj

Maga az utazás ajándék, tőlem-nekem az 50. születésnapomra. Ami majd csak októberben lesz, de akkor az időjárás egészen másfajta kalandokat hozott volna, így a párommal abban maradtunk, hogy inkább a “biztosra” megyünk és nyárra tesszük az utat. Persze olyan, hogy “biztos” sosincs, főleg nem Normandiában és Bretagne-ban, de mégis nagyobb eséllyel van jó idő.
No ez be is jött, annyira csodás időnk volt, hogy előzetes rémhírek ide-vagy oda, még túl meleg is volt, hiszen azt mondják arra 22-25 fok körül hőmérséklet van nyáron, de most bizony legalább egy hétig hőség volt 35 fok körüli hőmérsékletekkel és mivel ott még este tízkor is világos van, bizony csak késő éjszaka jött az enyhülés…

Ici-pici statisztika: Összesen 5.760 km-t tettünk meg. Azt nem számoltam ki időben mennyit utaztunk, de maga az út oda és vissza 2x ~19 óra volt. Odafelé és visszafelé is megálltunk pihenni, bár hazafelé egyben is jöttünk több mint 12 órát, ami nagyon fárasztó volt még nekem is, pedig nem is vezettem…

Az utazás közben folyamatosan naplóztam és az ezzel kapcsolatos tapasztalataimról írtam is a kreatív blogomon: itt
S
ajnos még mindig nem vagyok kész az írással, Apu halála “kissé” megakasztott, de igyekszem minél előbb lejegyezni az emlékeket, amíg még frissek, még ha nem is lesz így olyan, mint amit ott írtam volna.

A digitális jegyzetelés most sem volt elsődleges, mindenképpen inkább megélni szerettem volna a sok élményt, mint leírni. Anno részletes naplót írtam a Ficsergőre a hurghadai, a római és a nizzai vakációnkról, ezt most idő hiányában nem teszem. Ez a bejegyzés is csak egy gyors szösszenet, aztán ha jut időm rá, írok majd róla sokkal részletesebben, szerintem nem is napi bontásban, inkább kicsit tematikusan.

A felkeresett csodálatos helyek közül a Saint-Mathieu pont volt a legtávolabb az otthonunktól.

Saint-Mathieu abbaye

Talán a Mont Saint Michel még mindig a legkedvesebb a szívemnek… és most már a pároménak is.

Le Mont-Saint-Michel

Óriási élmény volt “testközelben” látni, megérinteni a menhíreket, a dolmeneket, csodálni a rejtélyes kősorokat… Órákig barangoltunk közöttük.

megaliths

Bretagne népszerű látnivalói, a világító tornyok közül is többet megismertünk, de az igazi látványos élményt nyilván éjjel, nagy hullámverésben adták volna.
Ilyet nem láttunk, de nem is bánom… Félelmetes lehet!

s-DSC09338

Bevallom előzetesen nem terveztem be, de tartottunk egy D-Day napot is, ami megrázó és felemelő élmény volt – kettő az egyben.
Mindenképpen elmennék újra, sőt ha valaha visszamegyünk még, biztos ismét felkeressük ezeket a helyeket!

s_DSC08076

A számomra legfontosabb helyszínek talán az erdők voltak. Leírhatatlan élmény volt újra sétálni Merlin erdejében, a Broceliande fái és különleges hangulata még mindig fájóan otthonos és nagyon nehéz volt tovább menni…

s-DSC09738

Megismerhettem egy új erdőt is. Fougeres erdeje egészen más, mint a Broceliande és kötődik a druidák mondavilágához, sőt ebben található egy különleges kősor, melyet a druidák útjának (Cordon des Druides) neveznek.

Fougeres forest

A felsorolásból nem kéne kihagynom a városokat, de azt hiszem mégis inkább rászánom magam a tematikus jegyzetelésre apránként, mert így nem tudom átadni az élményeket, amik hozzájuk kapcsolódnak. Talán ez a kis rövid bejegyzés is elég arra, hogy felkeltse az érdeklődést Franciaország kevésbé népszerű régiói iránt és más is elinduljon arra kalandozni.

Quimper 2016 july

A későbbi bejegyzéseket majd linkelem ehhez a poszthoz, hogy egy helyen meglegyen mi merre és hogyan.

Meghalt Apu

Keletkezett a blogomon egy hosszabb szünet. Ennek oka pedig az, hogy elutaztam álmaim nyaralására, amire csaknem húsz éve vágyok és amit sem előtte sem közben nem szerettem volna nagy dobra verni. Három hetet töltöttünk a párommal Franciaország észak-nyugati területein, Normandiában és Bretagne-ban. De csaknem egy hónap nagyon sok idő, és nem csupán az idő telik, s nem csak az utazási események színesítik a napokat, hanem zajlik a “normál” élet is, amit kicsit ott hagytunk, amiből kikapcsolódnánk…
Ezen a “normál élet” szálon az édesapám teste nem bírta tovább e világ kihívásait és feladta.
Apu meghalt.
Még mindig nem fogtam fel, és nem azért mert nem voltam itt vele, hanem valahogy a gyerek még mindig hiszi, reméli hogy ő van.

Mert az apák és az anyák nem halhatnak meg, igaz?!
Tudom… de.

És Apu sincs már itt.

De a szívemben ott ringatom, s ha a tükörben nagyon mélyen a szemembe nézek, ott ragyog az ő mosolya is, és tovább óv engem, akárcsak Anyu.

Szoknyát vettem

Amikor az 50 dolog 50 előtt bakancslistát összeírtam, majd itt a blogon is felvállaltam” az egyik legnagyobb kihívás a “beszerezni egy szoknyát és hordani!” volt. Mert nem hordok szoknyát, szinte soha. Volt már rajtam, de szerintem eddigi leélt napjaimnak talán 1%-ban (sem). Ráadásul nem is _akartam_ venni, mégha bakancslistás is.
Azt szerettem volna, ha valahogy annak ellenére, hogy leírt terv, mégis vágyként jelenik meg egyszercsak. És ma furcsa módon egy boltban ahova kenyérért és zöldségért mentünk, beleszerettem egy szoknyába! Meg is vásároltam – bizony, szoknyát vettem!
És most este fél 11 van, itt ülök a gépem előtt, rajtam a szoknya, mert jól esik benne lenni és szokni szeretném az érzést is… mert annyira más mint a nadrágok, amihez szokva vagyok.
De nem csak a boltban tetszett, jó érzés ez, szóval ki fogok menni benne az utcára! Csak még nem tudom milyen blúzzal vagy pólóval. 😀

Vuhúúú!

 

 

Kifli a szívrabló

Ez lett volna a neve, Kifli. Nálunk. De ő nem a mi kutyusunk, nem lehetett az. Állatot vállalni felelősség, és hosszútávú projekt, nem csak a beleszeretésen múlik, mert az megvolt. ♥

Tegnap kiderült, hogy a nálunk dolgozó kertésznél kis tacskók vannak. A hétből már csak kettő és el is viszik az egyiket még ötkor. Lázba jöttem, mert imádom a tacsikat, kérdeztem megnézhetem-e a picurt, amíg még nem gazdis. “Persze, gyere!” – mondta az aktuális gazda és én alig vártam az estét…

A kicsi lény a kertész kislányára telepedve aludt, amikor átmentünk hozzájuk. Duci lábaival szaladt álmában és édesen hortyogott. Olvadoztam. Kérésem ellenére a gazdik ébresztgették, de minimális aktivitás után visszaájult az alvásba. Még csak hét hetes… Szundinudli.

Ám később felébredt és játszottunk is. Édes kicsi babakutyi, jajj de elhoztam volna!
De erős maradtam és csak jól megszeretgettem. Őt pedig már haza is vitte azóta az utánunk odalátogató “néző”.

Köszönöm az élményt! ♥ Köszi kicsi Kifli az édes puszikat! ♥ Legyél nagyon boldog, te kis szívrabló tacskó! ♥

ki

100 napos projekt örömhír

Már az “50 dolog 50 előtt” bakancslistámban megfogalmaztam, hogy idén szeretnék részt venni a 100 days projekten. Aztán sajnos lekonyultam, mert a facebook oldalon azt írták, hogy a tervezett időpont július, mi pedig pont oda szerveztük a nagy utazást, ám ma hajnalban feltették az új információt, hogy augusztusra tolták a kezdést!
És most csak mosolygok és örülök, hogy mégis részt tudok venni rajta! Hurrá!

Már csak ki kell találnom mi legyen a projekt amit bevállalok!
Ezt mindenki maga határozza meg, lehet egészen egyszerű dolog is, például minden nap rajzolok egy rókát. Tehát van egy hónapom ezt kitörpölni.

Gondolj, gondolj…

Vashiányos vasmacska

Amióta tavaly életveszélyes vérkép után elkezdték Ferrlecittel feltölteni a vaskészleteimet és 20 ampulla után sikerült vasmacska státuszba kerülnöm rendszeresen, negyedévente járok ellenőrzésre. Bevallom én azt hittem, hogy ha csaknem ötven év alatt jutottunk el oda, hogy szükség lett erre, akkor felesleges izgulni, én ezzel most évekig elleszek… Na ahogy ezt a buta macsek elképzelni. Idén az áprilisi kontrol után már utaltak is be a hematológiára. Még messze nem volt olyan rémes a laborom mint tavaly, de 25%-ot romlott és a háziorvos ezt aggodalmasnak találta. Akárcsak a hematológus doktornő, akihez tavaly is jártam a László kórházba.

Olvasd tovább!

Rövid hónap summa

Hú, lassan egy hónapja nem írtam, elsodortak az események.
Mi is történt ennyi idő alatt?! Nagyon röviden összefoglalva:

* 16 éves, “vadas”kapcsolatunkat házassággá szelidítettük a párommal. ♥
* Aztán elmentünk egy kissé különleges nászútra. Persze minden nászút különleges… ez azért, mert eredetileg nem annak volt tervezve, így a lócikkal (értsd felnőtt gyerekeimmel) együtt utaztunk el 5 napra, Rómába. ♥
* Ezelőtt nem sokkal kezdődött és még tart a napi szintű kálváriám újra a László kórházba. Megint vas infúziókra járok. Szerencsére most nem életveszéllyel kezdtük, mert a rendszeres ellenőrzéseknek köszönhetően elcsípték, amikor 25%-ot romlottak az értékek, és máris küldtek a hematológiára.
* Április 4-e óta részt veszek Via Hello kaland online motivációs tréning-jén… Éppen ma érkezett a 14. kihívás. ♥

IMG_20160510_215204

Dióhéjban ezek.
Tervezek majd mindről írni is, csak a bal kezem nagyon fáj most, éppen ma húzták ki belőle a 72 órás branült és meg van viselődve. Vénagyulladás.

Szóval most inkább borogatom, kenegetem és pihenek illetve dolgozok. Az fontosabb, mint bloggolni. Főleg egy vállalkozónak.
Ja mert már vállalkozásom is van már. 😀 Zajlik az élet.

Nyüzsi – 5 éve velünk

Repül az idő! Öt év telt el azóta, hogy az én kis négylábú udvarlóm, szívem nyúlpasija otthonunkba költözött. Bár akkor még hetekig lánynak “diagnosztizálta” az állatorvos, éreztem én, hogy fiú. Öt hónapos kora körül annak rendje és módja szerint el is kezdett hevesen udvarolni és szemmel látható bizonyítéka is volt a nemi hovatartozásának. Kalandos dolgokon mentünk át együtt, ami persze teljesen természetes, hogyha egy nyulat fogad az otthonába az ember. Volt itt rengeteg kacagtató jelenet, izgalom és mérgelődés, kergetőzés és bújócskázás, közös majszolás, pánikolás és bújás, új szőrös barátok és mindenféle csoda. Több dolog áldozatául esett az ismerkedős rágcsálásnak, el nem tudom képzelni hány kilogramm széna és magocska tűnt el a nyúlpocakban és képződőtt belőle tengernyi formás bogyó…

Nyüzsi 5 éve

… alkut is kötöttem, már van kinti bili is, lehet rohangálni a nappaliban és mivel időközben elköltöztünk felfedezésre vár a terasz és a kert is. Talán picit lehiggadt már az antracit szőrmókunk és sokkal rigolyásabb lett! Utál utazni, nem szereti ha cirógatom (kivéve a “tavaszi naaaAAaagy szerelem” idején – akkor mindent lehet), mert őt erőteljesen kell simogatni vagy lábbal dögönyözni, elvárja, hogy ha lehet ugyanakkor legyen reggeli és vacsora minden nap és este a szobájában már akciófilmet inkább ne nézzek.

Szeretem őt. Tavaly nagy bűntudattal majdnem új gazdit kerestem neki családi okok miatt, de sok bőgés közepette realizáltam, hogy nem tudnám odaadni. Így hát ő már velünk marad amíg él, mert megtanultuk és elfogadtuk egymást, jó így. Élünk tovább együtt, elfogadó ceretetben, remélem még sokáig! ♥

Lépésről lépésre

Olykor úgy érzem tornyokban állnak a feladatok. És hiába dolgozok, pörgök és intézek mindent egész nap, valahogy nem fogy a kupac, este még mindig legalább ugyanannyi van, sőt még talán nőtt is hozzá. Ilyenkor nehezen alszom el, mert túl sok tennivaló marad abból “amit még meg akartam ma csinálni” és nyomaszt. Nem is alszom jól.
Találtam ezt a kis teknősös képet, és motivációnak használom magamnak, hiszen fontos meglátni hogy az apró lépések is előre visznek: vagy a cél felé, vagy legalábbis el attól a ponttól, ahol vagyok. És ez jó. És van amikor elég is… Legyen elég. Haladás. Lépésről lépésre.

Your-Speed-Doesn-t-Matter-Forward-Is-Forward

Hello kaland manót készítettem

A Pink and Red-en, avagy az alkotós blogomon posztoltam a Hello Kaland manóm készítésének leírását lépésről lépésre. A Hello Kalandról majd később, néhány kihívás tapasztalata után szeretnék írni (nem lesz spoiler!). Most csak a manók miatt írok ide is.

A Hello Kaland! tanfolyamon van egy avatárunk és én persze nem bírtam ki, megalkottam Cicasi-t gyurmából is, hogy nálam lehessen. Inspirál, szeretem hogy velem van.
A tanfolyamhoz tartozó zárt Facebook csoportban annyira tetszett a többieknek a kis kabalám, hogy kérték, írjam le hogyan készült. Valójában ezért született meg az “így készült” bejegyzés.

Szeretek ilyen leírásokat készíteni, titkon mindig azt remélem lesznek néhányan akik látva, hogy mennyivel egyszerűbb valamit elkészíteni, mint gondolták, belevágnak az alkotásba.

Az alkotás öröme és a siker amit majd éreznek, amikor elkészül a saját kis művük annyira csodás, hogy biztos vagyok benne, utána szívesebben vágnak bele újra! 🌺

Azt hiszem a bennem lakó, képzett “rajz tanítónéni” nem bír magával, muszáj valahogy megjelennie és adnia azt amiben hiszek.

Alkotni jó!

igy-keszul-hello.kaland-mano hello-kaland-mano-1