Vashiányos vasmacska

Amióta tavaly életveszélyes vérkép után elkezdték Ferrlecittel feltölteni a vaskészleteimet és 20 ampulla után sikerült vasmacska státuszba kerülnöm rendszeresen, negyedévente járok ellenőrzésre. Bevallom én azt hittem, hogy ha csaknem ötven év alatt jutottunk el oda, hogy szükség lett erre, akkor felesleges izgulni, én ezzel most évekig elleszek… Na ahogy ezt a buta macsek elképzelni. Idén az áprilisi kontrol után már utaltak is be a hematológiára. Még messze nem volt olyan rémes a laborom mint tavaly, de 25%-ot romlott és a háziorvos ezt aggodalmasnak találta. Akárcsak a hematológus doktornő, akihez tavaly is jártam a László kórházba.

Olvasd tovább!

Rövid hónap summa

Hú, lassan egy hónapja nem írtam, elsodortak az események.
Mi is történt ennyi idő alatt?! Nagyon röviden összefoglalva:

* 16 éves, “vadas”kapcsolatunkat házassággá szelidítettük a párommal. ♥
* Aztán elmentünk egy kissé különleges nászútra. Persze minden nászút különleges… ez azért, mert eredetileg nem annak volt tervezve, így a lócikkal (értsd felnőtt gyerekeimmel) együtt utaztunk el 5 napra, Rómába. ♥
* Ezelőtt nem sokkal kezdődött és még tart a napi szintű kálváriám újra a László kórházba. Megint vas infúziókra járok. Szerencsére most nem életveszéllyel kezdtük, mert a rendszeres ellenőrzéseknek köszönhetően elcsípték, amikor 25%-ot romlottak az értékek, és máris küldtek a hematológiára.
* Április 4-e óta részt veszek Via Hello kaland online motivációs tréning-jén… Éppen ma érkezett a 14. kihívás. ♥

IMG_20160510_215204

Dióhéjban ezek.
Tervezek majd mindről írni is, csak a bal kezem nagyon fáj most, éppen ma húzták ki belőle a 72 órás branült és meg van viselődve. Vénagyulladás.

Szóval most inkább borogatom, kenegetem és pihenek illetve dolgozok. Az fontosabb, mint bloggolni. Főleg egy vállalkozónak.
Ja mert már vállalkozásom is van már. 😀 Zajlik az élet.

Nyüzsi – 5 éve velünk

Repül az idő! Öt év telt el azóta, hogy az én kis négylábú udvarlóm, szívem nyúlpasija otthonunkba költözött. Bár akkor még hetekig lánynak “diagnosztizálta” az állatorvos, éreztem én, hogy fiú. Öt hónapos kora körül annak rendje és módja szerint el is kezdett hevesen udvarolni és szemmel látható bizonyítéka is volt a nemi hovatartozásának. Kalandos dolgokon mentünk át együtt, ami persze teljesen természetes, hogyha egy nyulat fogad az otthonába az ember. Volt itt rengeteg kacagtató jelenet, izgalom és mérgelődés, kergetőzés és bújócskázás, közös majszolás, pánikolás és bújás, új szőrös barátok és mindenféle csoda. Több dolog áldozatául esett az ismerkedős rágcsálásnak, el nem tudom képzelni hány kilogramm széna és magocska tűnt el a nyúlpocakban és képződőtt belőle tengernyi formás bogyó…

Nyüzsi 5 éve

… alkut is kötöttem, már van kinti bili is, lehet rohangálni a nappaliban és mivel időközben elköltöztünk felfedezésre vár a terasz és a kert is. Talán picit lehiggadt már az antracit szőrmókunk és sokkal rigolyásabb lett! Utál utazni, nem szereti ha cirógatom (kivéve a “tavaszi naaaAAaagy szerelem” idején – akkor mindent lehet), mert őt erőteljesen kell simogatni vagy lábbal dögönyözni, elvárja, hogy ha lehet ugyanakkor legyen reggeli és vacsora minden nap és este a szobájában már akciófilmet inkább ne nézzek.

Szeretem őt. Tavaly nagy bűntudattal majdnem új gazdit kerestem neki családi okok miatt, de sok bőgés közepette realizáltam, hogy nem tudnám odaadni. Így hát ő már velünk marad amíg él, mert megtanultuk és elfogadtuk egymást, jó így. Élünk tovább együtt, elfogadó ceretetben, remélem még sokáig! ♥

Lépésről lépésre

Olykor úgy érzem tornyokban állnak a feladatok. És hiába dolgozok, pörgök és intézek mindent egész nap, valahogy nem fogy a kupac, este még mindig legalább ugyanannyi van, sőt még talán nőtt is hozzá. Ilyenkor nehezen alszom el, mert túl sok tennivaló marad abból “amit még meg akartam ma csinálni” és nyomaszt. Nem is alszom jól.
Találtam ezt a kis teknősös képet, és motivációnak használom magamnak, hiszen fontos meglátni hogy az apró lépések is előre visznek: vagy a cél felé, vagy legalábbis el attól a ponttól, ahol vagyok. És ez jó. És van amikor elég is… Legyen elég. Haladás. Lépésről lépésre.

Your-Speed-Doesn-t-Matter-Forward-Is-Forward

Hello kaland manót készítettem

A Pink and Red-en, avagy az alkotós blogomon posztoltam a Hello Kaland manóm készítésének leírását lépésről lépésre. A Hello Kalandról majd később, néhány kihívás tapasztalata után szeretnék írni (nem lesz spoiler!). Most csak a manók miatt írok ide is.

A Hello Kaland! tanfolyamon van egy avatárunk és én persze nem bírtam ki, megalkottam Cicasi-t gyurmából is, hogy nálam lehessen. Inspirál, szeretem hogy velem van.
A tanfolyamhoz tartozó zárt Facebook csoportban annyira tetszett a többieknek a kis kabalám, hogy kérték, írjam le hogyan készült. Valójában ezért született meg az “így készült” bejegyzés.

Szeretek ilyen leírásokat készíteni, titkon mindig azt remélem lesznek néhányan akik látva, hogy mennyivel egyszerűbb valamit elkészíteni, mint gondolták, belevágnak az alkotásba.

Az alkotás öröme és a siker amit majd éreznek, amikor elkészül a saját kis művük annyira csodás, hogy biztos vagyok benne, utána szívesebben vágnak bele újra! 🌺

Azt hiszem a bennem lakó, képzett “rajz tanítónéni” nem bír magával, muszáj valahogy megjelennie és adnia azt amiben hiszek.

Alkotni jó!

igy-keszul-hello.kaland-mano hello-kaland-mano-1

Köztünk elő társas magány

A múlt hét szombaton érdekesnek ígérkező rendezvényre látogattam el a lányommal a Nemzetközi Gyerekkönyvnap alkalmából. Az ünnepi beszélgetésnek és könyvcsereberének hirdetett esemény címe kicsit félrevezetett – Milyen a jó gyerekkönyv? – mert erről sajnos a legkevésbé sem szólt, függetlenül attól, hogy a meghívott hazai alkotók valóban felidézték régi, kedves olvasmányaikat és alkotóikat, bemutatták kortárs kedvenceiket és megtudhattuk azt is, éppen min dolgoznak illetve milyen művük jelenik meg az idei ünnepi könyvhétre…
Bevallom, igen csalódott lettem volna, ha csak az elhangzott beszélgetést kapom, mint élményt ezen a délelőttön. Ám az eseménynek helyet adó Deák 17 galériában éppen egy nagyon érdekes és izgalmas kiállítás is szerepelt a debreceni NDK– Neue Debreczenische Kunst – művészcsoport tavaly novemberben meghirdetett “Facebook, lájkok, szelfik… Köztünk élő társas magány” pályázatára érkezett alkotásokból.

D17_tarsas.magany_galéria

Mivel a meghirdetett időpontnál korábban érkeztünk, bőven maradt időm felfedezni a teret. Örömmel sétálgattam a fiatalok alkotásai közt – felső tagozatos és középiskolás diákok számára hirdették meg a kihívást. Jó volt látni mennyire érzik és figyelik társadalmunk e szegmensének a problémáit, kockázatait! Érdekes és különös, némán sikító tükröt tartottak a figyelők felé, és bizony hosszasan gondolkodtam még napokig a látottakon…
Sőt, még azóta is, nap mint nap fel-felbukkan egy-egy kép eleme bennem.

D17_tarsas.magany_join.usjpg D17_tarsas.magany_kameraval.megfigyelt.elet D17_tarsas.magany_paris.itelete D17_tarsas.magany_szuperhosok

Nem feltétlenül látom olyan borúsan a helyzetet, mint ott néhány alkotó, és nem is értek egyet minden kép üzenetével (persze lehet hogy nem is jól érettem). De mégis. Érdemes megállni, rácsodálkozni a valóságunkra, megnézni más, akár görbe tükrén át, és szembenézni azzal is, mi mennyi időt töltünk el ebben az “új világban”, hogyan és mit mutatunk, mit várunk és mit adunk , mit teszünk ebben az érdekes, társas magányban.

Aztán jobb lesz ha felhívunk valakit akit szeretünk és elmegyünk vele beszélgetni valahol, itt “kint”, a valóságban! 🙂

Húsvét 2016

Jól sikerült, nyüzsge hétvégén volt ezen a korai Húsvéton, melyben szerencsére bőven akadt napsütés és maradt időnk pihenésre is. Pénteken otthon maradtam, hogy elkészítsem a főtt sonkát és csülköt, no meg az értékes léből fővő bablevest. Vacsorára már barátokat láttunk vendégül ebből, bár én nem tudtam belőle enni, mert teljesen elteltem a szagokkal (hiába szellőztettem folyamatosan, akkor is érződött). Jól esett az esti, vidám beszélgetés és nyüzsgés, teljesen kikapcsolt.
Másnap délelőtt vásárlás és serte-pertélés volt a program, de elő tudtam venni a húsvéti vidámságaimat, amit részben én készítettem, részben pedig kaptam. Az évek alatt számos húsvéti és nyulas csecsebecse került a birtokomba, amit örömmel teszek ki ilyenkor, de nagyjából bármikor is. 😀

moha.husvet.minikert.byCicasi

Tetézve a dekorációt, elővettem a közelmúltban vásárolt nyuszifüleimet is és ezekben töltöttem az ünnep napjait. Sajnos, amikor Apukámnak vittem a húsvéti csemegéket, még nem volt rajtam, pedig biztos még többet mosolygott volna. Azért jó volt vele beszélgetni, zenét hallgatni és csokoládés süteményt majszolgatni így is. 😀
Párommal kertet terveztünk, álmodoztunk, amit annyira szeretek. Még nem tudom mi lesz a “nagy kerti projektünkből”, lehet idén csak fű ültetés, néhány paradicsomtő, fűszernövények, no meg a tavaly megerősödött eprek pátyolása… Meglátjuk. Még pár hetünk van dönteni.
Tervezni, álmodozni akkor is jó!

2016-nyusziful.es.kolnijpg

Hétfőn reggel a párom csodálatos mosollyal és öleléssel köszönötött, majd elmondta az idei költeményét. Ez nálunk komoly szertartás – már 16 éve! – minden évben új locsolóverset költ nekem, amit szorgosan feljegyzek a naplómba. Az idei remekül sikerült és kivételesen kedves, pajzánságmentes volt. 😀 Napsütésben reggeliztünk, kávéztunk és utána elrobogtunk a lajosmizsei tanyacsárdába, ahol barátokkal töltöttük az ünnep utolsó napját.
Bevallom, ha nem néztek – pontosabban inkább bámultak – volna meg annyian, már el is felejtettem volna hogy napok óta nyuszifüleket viselek…
A puha fülecskék ebéd után az asztaltársaság hölgytagjain is voltak, remek és vidám képeket készítettünk mindekiről. Szerintem hordhatnánk ilyesmit többször! 😀 (Nekem van már rénszarvas agancsos és cicafüles is!)

2016-03-28_Uj.tanyacsarda

A tanyacsárdában mindenféle lényeket lehetett megcsodálni és simogatni, de persze a legnagyobb élmény a lovakkal való érintkezés lehetősége volt. Ezzel a szép szürke lóval, aki a képen van, lassan megbarátkoztunk. Én botor azt hittem a lovak szeretik az almát! Vittem is nekik, mint a kincset. De kiköpték! 😀 Sokkal szívesebben vették a környéken szedett tyúkhúrt és friss zöldeket.
Óriási élmény volt megsimítani a szép pofijukat, homlokukat, belenézni a varázslatos szemekbe. Mentünk is mint a szolgák és szedtük nekik a csemegét lelkesen…
Sajnos itt már nem sütött a nap és a nagy kapcsolatteremtésben el is feledkeztem a hidegről, szóval úgy tűnik felfáztam, de néhány nap alatt remélhetőleg kikúrálom magam.

Nektek hogy telt a Húsvét? 🙂

Előzetes – a nagy utazás

A réges-régi tervem az volt, hogy a 40. születésnapomra elmegyek újra Bretagne-ba, ünnepelni. Magányos kalandnak szántam, de végül elmaradt. Azóta csaknem tíz év telt el és megfogadtam, én idén, az 50. születésnapomig elmegyek oda, ha az ég a földdel összeér akkor is.
Már évek óta tervezek, vágyok, készítem a lelkem … Ennek nyomán például rengeteg apró csillag jelzi nekem a Google térképemen azokat a helyeket, ahova mindenképpen el szeretnék menni, amit látnom / éreznem  “kell“.

le mont saint-michel sable

Ma este találkoztam valakivel aki az első “állomás” közelében, Normandiában él és szállást adna nekünk. Hozott is egy kedvességet onnan és most itt olvadozom tőle, mert a kekszes dobozon ott  a csodálatos Mont-Saint-Michel. A lelkem egyszerre ujjong és repes meg minden. Nem tudom leírni, annyira összetett hömpiség.

Holnap meg is kóstolom, nem akarom tartogatni (arra ott a doboz). Jajj annyira örülök! ♥

Klimax

Klimax – változókor, azaz a női termékenység lezárulása. Sokat gondolkodtam írjak-e erről a témáról és végül arra jutottam, írok, elvégre ez egy webnapló, ami az életemről, annak eseményeiről, örömeiről és bánatairól szól, és a koromnak megfelelően zajló hormonális változások bizony kihatnak a mindennapjaimra. Eleinte nem vettem tudomást a dologról, talán nem is realizáltam mi történik velem, hiszen csupán a havi vérzés előtti időszakban voltak kellemetlen újdonságok, illetve maga a ciklus lett más mint előtte. Ez, mint utólag olvastam, nagyjából a nagykönyvben megírtak szerint történt, és a zizis időszakokat egész jól kezeltem egy darabig magnéziummal…

tovább…

WordPress, avagy összebútoroztam

Este van. Nagyon fáradt vagyok – mostanában minden napom sűrű és esemény, valamint tennivaló dús. Nem bánom, zajlik az élet, de azért az esti főzés után sokszor inkább pihenek, mint alkotok, vagy blog bejegyzést írok…
Most viszont, hogy már a Ficsergő is saját domain-en “él” és ma összefűztem a többi blogommal is, gondoltam kipróbálom a WordPress új admin felületét, ahonnan elérem bármelyik blogom, írok amelyikre csak tetszik és mindenféle más beállítást is alkalmazhatok.
Tulajdonképpen érdekes ez a közös felület, bár figyelni kell, nehogy “rossz helyre” menjen, amit írok. Nem mintha dráma lenne, hiszen tudom bármikor módosítani a bejegyzést, de azért mégis. Tesztelem. Itt még az asztali gépen komfortos, meglátom telefonon vagy tableten milyen. Azt, hogy a mobil alkalmazáson minden általam fontosnak ítélt dologról (beállítások) értesítést kapok már hetek óta élvezem. De valójában most, hogy a Ficsergő is a “többiek” között van, kezdtem el mindent összefésülni…
Érdekes kaland és megfigyelés, mennyit fejlődött ennyi év alatt a blogok szerkesztésének lehetősége. Élvezem és nem sietek, nem kapkodok, ráérek, kiélvezem a felfedezés örömét! ♥

wordpress-multisitio