Szeptemberi fesztiválhétvége

Eljött az ősz, itt a fesztiválok ideje! El is határoztuk, hogy szombaton bevonatozunk a X. Budapest Street Food Show-t megnézni. Barátokkal mentünk volna, és az időjárás miatt végül a programot elnapoltuk. Így aztán vasárnap sűrű lett a napom, mert a csemetével már egyeztettünk arról, hogy reggel találkozunk, megnézzük a Szimpla piac-ot és reggelizünk együtt. Így aztán kora reggel a kicsi párom edzeni, jómagam pedig a városba indultam…

2016-09-18_s_09-48-01

Most jártam először a Szimpla piacon, imádtam! Ezen az apró, hangulatos kis helyen minden csupa csoda! Még jó adag szeretet is jut annak aki arra jár, sőt adhat is, hiszen például jótékony támogatást nyújthat étke megvásárlásával… Diszkógömbök, kerti törpe és még ki tudja mi alatt vettük meg a reggelire valót, finom fokhagymás mézes kifliket és egy sajttálat. Kis motyónkkal felszerelkezve indultunk kávét szerezni. Küldetésünket a közeli Anyám szerint-ben teljesítettük, reggelink helyszíne pedig a Kéthly Anna tér apró parkja volt, ahol kissé szundis fejű lányom majszolgatva mesélte a közelmúlt eseményeit, én pedig aznapi terveimet, miközben az elképesztően finom kiflit tömtük magunkba serényen…

szimpla_ficsergo_20160918

Amikor belaktunk és a kávé is elfogyott, benéztünk a Placc-ra és választottunk a portékák közül egy-egy kedvencet, csak úgy, nem megvenni. Tetszett ez a hely, sokkal jobban mint az Ecseri piac, mert itt minden áru szépen meg van tisztítva és ízlésesen kínálják, igaz kissé borsos áron.
Miután kinézelődtük magunkat a csemete haza indult aludni (éjszakás volt előtte), én pedig folytattam az utam…

Olvasd tovább!

Szeptemberi kóstoló – 2016

Azt hiszem, amióta van SzeptEmber Feszt a Bókay-kertben – azaz 2009 óta a neve Szeptemberi kóstoló – ha tudunk és van időnk elmegyünk rá. Többször írtam is itt, a blogon róla: 2008-ban , 2010-ben és tavaly, 2015-ben is.
A fénykorban nagy rendezvény volt ez, remek koncertekkel, főzőversennyel és olyan lehetőséggel, amelyen a főzőversenyre nevezett étkeket is meg lehetett kóstolni. Volt olyan év hogy a kerületi éttermek és vendéglátóhelyek is készítettek, majd kiporcióztak különleges étkeket, ekkor ettünk például krokoldil húst, kóstoltunk struccot és más egzotikus “csemegéket”. Emellett óriás kondérban, sokszor rekord kísérletként neves szakácsok főzték a fesztivál pörköltjét, amiből lehetett – szintén jegyre – vásárolni. Mivel a rendezvény sok embert vonzott, így lelkes kézművesek kínálták saját termékeiket, alkotásaikat a vásárló “utcában”.

2016-09-10-12-02-07
Sajnos mára ez a fesztivál már odáig szelídült, hogy a főzőfalu versenyzőinek minden bizonyára remek – mert az illat és a látvány alapján az! – ételeit csak nézni lehet, és egyetlen helyen készítettek háromféle (csülök, vaddisznó és marha) pörköltet, háromféle körettel. Ennyi. Az árusok szinte csak ételt-italt kínáltak a lézengő embereknek (gyrost, lángost, rétest stb.) valamint pálinkát, mézet, kolbászt, sajtot lehetett vásárolni. A fesztivál “kóstolójegyes” pörköltjeinek közelében lehetett csak leülni padokhoz fogyasztani (a székek nagy része a tűző napon), sört vagyonokért mértek, nem túl magasszintű csapolási képességekkel rendelkező árusok.

A koncertekről nem tudok nyilatkozni, mert éppen nem volt amikor kint voltunk és ilyen környezetben nem marasztalt minket semmi. Egyedül annak örültem, hogy árnyékolókat tettek a belső színpad (régen ez volt a bogrács színpad) előtti székek fölé. Kár hogy éppen nem volt miért odaülni…

Azt hiszem most jó darabig nem megyünk, mert ez így inkább pörkölt kiállítás mint kóstoló, az ételeket pedig nem csak nézni, enni is jó.
Részemről kasza – akarom mondani fejsze.

2016-09-10-12-07-46

100 napos projekt – harmadik nap

Már harmadik napja fut a 100 days project! Egyelőre egyáltalán nem fáraszt, sőt nap mint nap felpörget, inspirál és csak úgy jönnek az ötletek, imádom! Például már elkezdtem a kalendáriumomba rajzolni is a terveimet, lényeimet, amit egyáltalán nem terveztem anno…

100DP-clipbook-002.s

A “nagy” projektem egy tündérkert készítése, ezért ennek az elemei készülnek nap mint nap. Az első alkotásom hét malacka lett…

Day001_byCicasi_20160824.s

Másnap készítettem egy halom szárnyat, méghozzá olyan gyurmából ami majd éjjel világít a sötétben! Ebből hét pár azonnal fel is került a kicsi kondára…

Day002_byCicasi_20160825.s

A harmadik nap pedig unikornis-elefántokat (angolul uniphant-nak kereszteltem őket) hozott, akikről írtam is egy szösszenetet a Pink & Red-en. Annyira viccesek a kis fluoreszkáló szarvacskáikkal!

Day003_byCicasi_20160826.s

Az biztos, hogy amit készítek, nem egy hagyományos, romantikus tündérkert lesz. Hihi.

100 napos projekt – még 5 nap

CicasiKét hónapja még tipródtam rajta mi legyen, hogy legyen… Most már van vállalásom és profilom is!

Izgulok. Nagy kihívás ez, 100 napig folyamatosan, nap mint nap csinálni valamit. De így biztos a fejlődés abban a bizonyos dologban.
Engem a kihívások általában inspirálnak, no meg fokozzák a kitartásomat, ami egyébként nem túl jó, legalábbis ha “csak úgy”, magamnak fogadok meg valamit és nem kéri rajtam számon senki. Olyankor mindig ellébecolom előbb-utóbb amit kitalálok, pedig én akartam és nekem fontos. De valahogy mégis.

Annak idején még a 100 happy days, azaz a száz boldog nap, amit végül még tovább is csináltam kicsit, mint 100 napig. De élményt találni a mindennapokban és publikálni más kihívás, mint alkotni napról napra. Jómagam még megfejeltem ezt azzal is, hogy remélhetőleg a 100. nap végére összeáll minden eggyé és lesz egy komplett projektem, mégpedig egy tündérkertem!
Szerintem sokkal könnyebb együtt, közösségben vállvetve küzdeni, ezért létrehoztam egy Facebook csoportot is az idei, magyar résztvevőknek.

Ha esetleg te is csatlakoztál a projekthez, itt találsz minket: 100 DP – HU – 2016
Szeretettel várunk!

#100daysproject

Irány Bretagne avagy a Nagy utazás

Mint azt a Ficsergőn tavasszal már írtam, több mint tíz éve (igazából tizenhét) éve vágyom vissza Bretagne-ba. A normandiai kalandok idén a bónuszok voltak…

bretagne hova menj

Maga az utazás ajándék, tőlem-nekem az 50. születésnapomra. Ami majd csak októberben lesz, de akkor az időjárás egészen másfajta kalandokat hozott volna, így a párommal abban maradtunk, hogy inkább a “biztosra” megyünk és nyárra tesszük az utat. Persze olyan, hogy “biztos” sosincs, főleg nem Normandiában és Bretagne-ban, de mégis nagyobb eséllyel van jó idő.
No ez be is jött, annyira csodás időnk volt, hogy előzetes rémhírek ide-vagy oda, még túl meleg is volt, hiszen azt mondják arra 22-25 fok körül hőmérséklet van nyáron, de most bizony legalább egy hétig hőség volt 35 fok körüli hőmérsékletekkel és mivel ott még este tízkor is világos van, bizony csak késő éjszaka jött az enyhülés…

Ici-pici statisztika: Összesen 5.760 km-t tettünk meg. Azt nem számoltam ki időben mennyit utaztunk, de maga az út oda és vissza 2x ~19 óra volt. Odafelé és visszafelé is megálltunk pihenni, bár hazafelé egyben is jöttünk több mint 12 órát, ami nagyon fárasztó volt még nekem is, pedig nem is vezettem…

Az utazás közben folyamatosan naplóztam és az ezzel kapcsolatos tapasztalataimról írtam is a kreatív blogomon: itt
S
ajnos még mindig nem vagyok kész az írással, Apu halála “kissé” megakasztott, de igyekszem minél előbb lejegyezni az emlékeket, amíg még frissek, még ha nem is lesz így olyan, mint amit ott írtam volna.

A digitális jegyzetelés most sem volt elsődleges, mindenképpen inkább megélni szerettem volna a sok élményt, mint leírni. Anno részletes naplót írtam a Ficsergőre a hurghadai, a római és a nizzai vakációnkról, ezt most idő hiányában nem teszem. Ez a bejegyzés is csak egy gyors szösszenet, aztán ha jut időm rá, írok majd róla sokkal részletesebben, szerintem nem is napi bontásban, inkább kicsit tematikusan.

A felkeresett csodálatos helyek közül a Saint-Mathieu pont volt a legtávolabb az otthonunktól.

Saint-Mathieu abbaye

Talán a Mont Saint Michel még mindig a legkedvesebb a szívemnek… és most már a pároménak is.

Le Mont-Saint-Michel

Óriási élmény volt “testközelben” látni, megérinteni a menhíreket, a dolmeneket, csodálni a rejtélyes kősorokat… Órákig barangoltunk közöttük.

megaliths

Bretagne népszerű látnivalói, a világító tornyok közül is többet megismertünk, de az igazi látványos élményt nyilván éjjel, nagy hullámverésben adták volna.
Ilyet nem láttunk, de nem is bánom… Félelmetes lehet!

s-DSC09338

Bevallom előzetesen nem terveztem be, de tartottunk egy D-Day napot is, ami megrázó és felemelő élmény volt – kettő az egyben.
Mindenképpen elmennék újra, sőt ha valaha visszamegyünk még, biztos ismét felkeressük ezeket a helyeket!

s_DSC08076

A számomra legfontosabb helyszínek talán az erdők voltak. Leírhatatlan élmény volt újra sétálni Merlin erdejében, a Broceliande fái és különleges hangulata még mindig fájóan otthonos és nagyon nehéz volt tovább menni…

s-DSC09738

Megismerhettem egy új erdőt is. Fougeres erdeje egészen más, mint a Broceliande és kötődik a druidák mondavilágához, sőt ebben található egy különleges kősor, melyet a druidák útjának (Cordon des Druides) neveznek.

Fougeres forest

A felsorolásból nem kéne kihagynom a városokat, de azt hiszem mégis inkább rászánom magam a tematikus jegyzetelésre apránként, mert így nem tudom átadni az élményeket, amik hozzájuk kapcsolódnak. Talán ez a kis rövid bejegyzés is elég arra, hogy felkeltse az érdeklődést Franciaország kevésbé népszerű régiói iránt és más is elinduljon arra kalandozni.

Quimper 2016 july

A későbbi bejegyzéseket majd linkelem ehhez a poszthoz, hogy egy helyen meglegyen mi merre és hogyan.

Meghalt Apu

Keletkezett a blogomon egy hosszabb szünet. Ennek oka pedig az, hogy elutaztam álmaim nyaralására, amire csaknem húsz éve vágyok és amit sem előtte sem közben nem szerettem volna nagy dobra verni. Három hetet töltöttünk a párommal Franciaország észak-nyugati területein, Normandiában és Bretagne-ban. De csaknem egy hónap nagyon sok idő, és nem csupán az idő telik, s nem csak az utazási események színesítik a napokat, hanem zajlik a “normál” élet is, amit kicsit ott hagytunk, amiből kikapcsolódnánk…
Ezen a “normál élet” szálon az édesapám teste nem bírta tovább e világ kihívásait és feladta.
Apu meghalt.
Még mindig nem fogtam fel, és nem azért mert nem voltam itt vele, hanem valahogy a gyerek még mindig hiszi, reméli hogy ő van.

Mert az apák és az anyák nem halhatnak meg, igaz?!
Tudom… de.

És Apu sincs már itt.

De a szívemben ott ringatom, s ha a tükörben nagyon mélyen a szemembe nézek, ott ragyog az ő mosolya is, és tovább óv engem, akárcsak Anyu.

Szoknyát vettem

Amikor az 50 dolog 50 előtt bakancslistát összeírtam, majd itt a blogon is felvállaltam” az egyik legnagyobb kihívás a “beszerezni egy szoknyát és hordani!” volt. Mert nem hordok szoknyát, szinte soha. Volt már rajtam, de szerintem eddigi leélt napjaimnak talán 1%-ban (sem). Ráadásul nem is _akartam_ venni, mégha bakancslistás is.
Azt szerettem volna, ha valahogy annak ellenére, hogy leírt terv, mégis vágyként jelenik meg egyszercsak. És ma furcsa módon egy boltban ahova kenyérért és zöldségért mentünk, beleszerettem egy szoknyába! Meg is vásároltam – bizony, szoknyát vettem!
És most este fél 11 van, itt ülök a gépem előtt, rajtam a szoknya, mert jól esik benne lenni és szokni szeretném az érzést is… mert annyira más mint a nadrágok, amihez szokva vagyok.
De nem csak a boltban tetszett, jó érzés ez, szóval ki fogok menni benne az utcára! Csak még nem tudom milyen blúzzal vagy pólóval. 😀

Vuhúúú!

 

 

Kifli a szívrabló

Ez lett volna a neve, Kifli. Nálunk. De ő nem a mi kutyusunk, nem lehetett az. Állatot vállalni felelősség, és hosszútávú projekt, nem csak a beleszeretésen múlik, mert az megvolt. ♥

Tegnap kiderült, hogy a nálunk dolgozó kertésznél kis tacskók vannak. A hétből már csak kettő és el is viszik az egyiket még ötkor. Lázba jöttem, mert imádom a tacsikat, kérdeztem megnézhetem-e a picurt, amíg még nem gazdis. “Persze, gyere!” – mondta az aktuális gazda és én alig vártam az estét…

A kicsi lény a kertész kislányára telepedve aludt, amikor átmentünk hozzájuk. Duci lábaival szaladt álmában és édesen hortyogott. Olvadoztam. Kérésem ellenére a gazdik ébresztgették, de minimális aktivitás után visszaájult az alvásba. Még csak hét hetes… Szundinudli.

Ám később felébredt és játszottunk is. Édes kicsi babakutyi, jajj de elhoztam volna!
De erős maradtam és csak jól megszeretgettem. Őt pedig már haza is vitte azóta az utánunk odalátogató “néző”.

Köszönöm az élményt! ♥ Köszi kicsi Kifli az édes puszikat! ♥ Legyél nagyon boldog, te kis szívrabló tacskó! ♥

ki

100 napos projekt örömhír

Már az “50 dolog 50 előtt” bakancslistámban megfogalmaztam, hogy idén szeretnék részt venni a 100 days projekten. Aztán sajnos lekonyultam, mert a facebook oldalon azt írták, hogy a tervezett időpont július, mi pedig pont oda szerveztük a nagy utazást, ám ma hajnalban feltették az új információt, hogy augusztusra tolták a kezdést!
És most csak mosolygok és örülök, hogy mégis részt tudok venni rajta! Hurrá!

Már csak ki kell találnom mi legyen a projekt amit bevállalok!
Ezt mindenki maga határozza meg, lehet egészen egyszerű dolog is, például minden nap rajzolok egy rókát. Tehát van egy hónapom ezt kitörpölni.

Gondolj, gondolj…

Vashiányos vasmacska

Amióta tavaly életveszélyes vérkép után elkezdték Ferrlecittel feltölteni a vaskészleteimet és 20 ampulla után sikerült vasmacska státuszba kerülnöm rendszeresen, negyedévente járok ellenőrzésre. Bevallom én azt hittem, hogy ha csaknem ötven év alatt jutottunk el oda, hogy szükség lett erre, akkor felesleges izgulni, én ezzel most évekig elleszek… Na ahogy ezt a buta macsek elképzelni. Idén az áprilisi kontrol után már utaltak is be a hematológiára. Még messze nem volt olyan rémes a laborom mint tavaly, de 25%-ot romlott és a háziorvos ezt aggodalmasnak találta. Akárcsak a hematológus doktornő, akihez tavaly is jártam a László kórházba.

Olvasd tovább!