Lencsi újra 1 kg felett!

Ahogy anno írtam, Lencsikém “beteg” volt. Valójában nem a szószerinti betegség az, amikor a fogacskákkal van gond, de mégis nagy baj lehet belőle, főleg ha az elszenvedője tengerimalac.
Lencsit először csak az ismerős orvoshoz vittük el, aki minden tőle telhetőt megtett, hogy helyrehozza a bajt. Sajnos több mint egy hónapig küszködtünk így, hiába, csak nem javult a szentem. Jómagam már zombi voltam, mert 3 óránként etettem őt fecskendőből, hogy életben maradjon, mert csak nem evett semmit önállóan, hiába mentünk vissza újra meg újra és volt elvileg “minden rendben”. Bár odaszaladt az ételekhez, amit beraktam, de aztán csak nézett rám a gombszemeivel fájdalmasan és nem evett.

Aztán mielőtt nagy útra keltem volna – mert nagy útra keltem, de erről majd később írok – elmentünk egy másik állatorvoshoz, méghozzá olyan rendelőbe, ahol a mini-manó lények fogainak rendbetétele napi rutin feladat. Ez nem volt más mint az Exo-Pet, ahol a kicsi hiszti hercegnőnket kezelésbe vették és hála az égnek – most már leírhatom – rendbe tették.
Lecsiszolták a gondot okozó fogat és szilánkot, éleket és minden kalamajkát, kaptunk fájdalomcsillapítót és tanácsokat a minél profibb ellátásról, majd hazaengedtek minket.
A kis manócska relatív jól viselte a dolgokat – vagy legalábbis jobban mint én – és már a harmadik napon elkezdett eszegetni ezt-azt… apránként, csak kicsiket, de evett!

Így aztán úgy utazhattam el, hogy nem aggódtam azon, vajon a párom is bírja-e majd, hogy vinni kell őt mindenhová magával és etetni 3 óránként akárhol, akármi is van (mert én ezt csináltam már több mint egy hónapja).
Néhány nappal az elutazásom után Lencsi már nem is fogadta el a fecskendős táplálást, és mindent önnállóan evett! Most, mikor ezt írom, már ismét több mint 1 kg és azóta rendszeresen visszük kontrollra!

Jól van, velünk van és minden nap örülök, hogy nem küzdöttünk hiába oly sok éjen és hajnalon át. Imádjuk őt és szeretnénk ha minél tovább együtt ünnepelhetnénk velük a kis életét!   ❤️


Vélemény, hozzászólás?