Oldal kiválasztása

Pici gyerek koromban a karácsonyfát a “Jézuska” hozta, az ajándékokkal együtt. Már nem emlékszem pontosan, de azt hiszem Apu elvitt sétálni, Anyuci pedig addig elkészített mindent és amikor visszaértünk már látszott, hogy az ajtó mögött égnek a fények és ott a fa, alatta pedig az ajándékok… Varázslat!

Később már együtt díszítettük a fát a szüleimmel, nagyobbacska koromban pedig – amikor már teljesen lebukott a Jézuskás sztori – egyedül díszítettem, sőt az én szobámba is került. Imádtam aludni az illatos fenyő fényei alatt!


Önálló, felnőtt éltemben, amióta már nem kicsik a gyerekek, évekkel ezelőtt áttértünk a műfenyőre. Pusztán azért mert illat imádat ide vagy oda, sajnálom hogy fákat vágnak ki miattam és a töves fenyők életben tartásával rendre kudarcot vallottunk.
Most már harmadik éve fehér műfenyő a karácsonyfánk, szeretem. Lassan azt is elengedem, hogy nem utolsó nap díszítjük, hanem már előbb. A barátnőm mesélte, hogy náluk már sokszor minden kész Advent első vasárnapjára, az ajándékok is ott vannak a fa alatt becsomagolva és az egész hónap olyan hangulatos ettől… Érdekes gondolat és nem idegenkedek tőle már.

Tavaly mi is már 22-én feldíszítettük a fát, s idén megint előbbre hoztuk egy picit, ma (17-e van) fogtunk neki ennek, mert elég sűrű a jövő hét és részemről örülök, ha elkészülök a munkáimmal, az ajándékokkal és egyéb családi zizirikkel szentestére. Annyit őrzünk meg a régi hagyományból, hogy szerintem a fényeket addig nem kapcsoljuk fel. Olyan jó, hogy már ott álldogál a nappaliban és örülhetünk neki nap mint nap. Valahogy lelkileg is felkészít a közelgő ünnepre, mégha nem is igazi fenyő, nem is úgy “érkezik” mint régen és fenyő illat sincs már…