Klimax

Klimax – változókor, azaz a női termékenység lezárulása. Sokat gondolkodtam írjak-e erről a témáról és végül arra jutottam, írok, elvégre ez egy webnapló, ami az életemről, annak eseményeiről, örömeiről és bánatairól szól, és a koromnak megfelelően zajló hormonális változások bizony kihatnak a mindennapjaimra. Eleinte nem vettem tudomást a dologról, talán nem is realizáltam mi történik velem, hiszen csupán a havi vérzés előtti időszakban voltak kellemetlen újdonságok, illetve maga a ciklus lett más mint előtte. Ez, mint utólag olvastam, nagyjából a nagykönyvben megírtak szerint történt, és a zizis időszakokat egész jól kezeltem egy darabig magnéziummal…

Sajnos az utóbbi időben fokozódott a helyzet és már egyáltalán nem csak a menstruáció előtti időszakban vagyok akár oktalanul is zaklatott, sőt a magam számára is kibírhatatlan, ideges vagy éppen érthetlenül szomorú stb.
Eleinte a gyászra fogtam a hangulat ingadozásaimat, de Anyu halála óta már több mint egy év telt el, és nem enyhültek semmit, ezért kutatásaim nyomán arra jutottam, ez itt bizony a klimax, ami végülis az életkoromnak megfelelően, “pontosan” érkezik.

Nem sok “élménybeszámolót” találtam a témában, pedig sok millió nő megy ezen a folyamaton keresztül a bolygón, de azt hiszem ez nem olyan dolog, amit örömmel nagy dobra verünk, sőt talán hozzám hasonlóan sokan nem is tudják pontosan mi történik velük. Bár mondták hogy forduljak hozzájuk,  családom nő tagjait sajnos már nem tudom a témában faggatni…

A böngészéseim nyomán arra jutottam, hogy már a második fázisban lehetek, az un. perimenopauzában, aminek leírásában megtaláltam mindent, amit mostanában nap mint nap átélek. Ugyan ez az állapot nem betegség, de elég sok kellemetlen tünete van, ezért szép számmal vannak rá gyógyszerek és kezelések. Sajnos eddig a “gyógymódok” között nem találtam nekem tetszőt, kifejezetten nem szeretnék hormont szedni, sem pedig nyugtatózni magamat… Az életmódváltásom pedig már megvolt, rendszeresen mozgok, sportolok, figyelek a táplálkozásomra. Ezen felül van hobbim is, talán több is mint kéne, szóval lekötöm a fizikai és szellemi energiáimat is nap mint nap. De mégis, ez a véletlenszerűen rámtörő harctéri idegesség, illetve végtelen érzékenység megvisel és bizonyára a családtagjaim sem repesnek az örömtől. Jó lenne megoldást, enyhülést találni…

Ha esetleg valakinek lenne tanácsa ezzel kapcsolatban, szívesen fogadnám megjegyzésben vagy más, publikus elérhetőségeim bármelyikén. Főleg azért mert a tünetek évekig tarthatnak és míg a megviselt családtagok egyszerűen elballaghatnak a környezetemből én nem tudok “kiszállni”. Pedig néha _nagyon_ szeretnék akár csak átmenni a másik szobába és kipihenni magamból magamat.


One Comments

Vélemény, hozzászólás?