Kifli a szívrabló

Ez lett volna a neve, Kifli. Nálunk. De ő nem a mi kutyusunk, nem lehetett az. Állatot vállalni felelősség, és hosszútávú projekt, nem csak a beleszeretésen múlik, mert az megvolt. ♥

Tegnap kiderült, hogy a nálunk dolgozó kertésznél kis tacskók vannak. A hétből már csak kettő és el is viszik az egyiket még ötkor. Lázba jöttem, mert imádom a tacsikat, kérdeztem megnézhetem-e a picurt, amíg még nem gazdis. “Persze, gyere!” – mondta az aktuális gazda és én alig vártam az estét…

A kicsi lény a kertész kislányára telepedve aludt, amikor átmentünk hozzájuk. Duci lábaival szaladt álmában és édesen hortyogott. Olvadoztam. Kérésem ellenére a gazdik ébresztgették, de minimális aktivitás után visszaájult az alvásba. Még csak hét hetes… Szundinudli.

Ám később felébredt és játszottunk is. Édes kicsi babakutyi, jajj de elhoztam volna!
De erős maradtam és csak jól megszeretgettem. Őt pedig már haza is vitte azóta az utánunk odalátogató “néző”.

Köszönöm az élményt! ♥ Köszi kicsi Kifli az édes puszikat! ♥ Legyél nagyon boldog, te kis szívrabló tacskó! ♥

ki


One Comments

Vélemény, hozzászólás?