Fél évszázad

Betöltöttem az ötvenedik életévemet. Fél évszázada élek!
Nagyon sok tervem, vágyam, álmom volt az ezt megelőző évre, és persze jött, történt a nagybetűs ÉLET, így olykor sodródtam, máskor harcoltam és igyekeztem a dolgokat a tervezett irányba terelni, s bizony kaptam néhány pofont is.
Közben meg egyszercsak ideértem és már nem ötven előtt van, hanem elkezdődött az után.

img_20161015_223035-s

Egy évvel ezelőtt összeírtam a bakancslistámat, amit 50 előtt szerettem volna teljesíteni.
Nem lett volna vele semmi baj, ha vagy (évekkel) előbb készül el, vagy kevesebb elemet tartalmaz, vagy tényleg mindenért küzdeni vágytam volna, ami rajta szerepel.
A bakancslistákkal azonban az a “baj”, hogy rengeteg dolog nem szerepel rajtuk, amire pedig vágyna az ember, ha tudná hogy vágyhatna, illetve ismerne olyan dolgokat amik megtörténnek, csodálatosak és ott lettek volna rajta, csak éppen nem tudta megfogalmazni őket… Ha így nézem jóval több dolog mellé tennék pipát a bakancslistán mint 50 elem. De ha a konkrét, 2015 októberén leírt listámat tekintem át, ennyire nem rózsás a helyzet.

No nem baj, azért következzen egy kis számadás… és persze frissítem a listát a “helyén” is.

Sok dologgal kiléptem a múlt évben a komfortzónámból (1.), az a lista csak egy apróság volt a kezdetén. Valójában az 2016-os év óriási kaland számomra, és ehhez bizony sokszor kell határokon átlépni.
Örülök hogy belevágtam, egyik lépést sem bántam meg!

50 kupak készítését terveztem idénre (2.). Ez nem történt meg, mert gondoltam ezt úgyis a 100 napos kihívásban teljesítem, de abban más “témát” választottam.

Voltunk Barcelonában (3.) egy hosszú hétvégére, ami csodálatos adventi kaland volt a párommal, bármikor visszamennénk!

Ahogy terveztük, Karácsonyi vásárba is mentünk, egyrészt Barcelonában, de itthon is meglátogattuk a Vörösmarty téri és a Bazilika mellettit is. Emlékként megmaradtak bennem a fények, a mosolyok és a didergés…

Szégyen és gyalázat, de nem olvastam el egy év alatt 12 könyvet (5.). Tizenkét könyvnyi oldalt mindenféle területen biztosan, de konkrétan ennyi könyvet nem. Csak a Korbáccsal (41.) hónapokat töltöttem el. A Mester és Margaritát (28.) még meg sem kerestem, a Funtinelli boszorkányt (50.) pedig bár teljesítettem, de azt nem tudtam, hogy három kötet, ezért a harmadik még vár rám a “polcon”. Pedig csodás az a könyv trilógia, olyan tiszta, hogy szinte átmossa az embert ahogy olvassa. Imádom!

A házi gumicukor (6.) nem jött össze, de az eperlekvár (13.) igen! Sőt az saját eperből készült. A fondan készítés is kimaradt, akárcsak a cakepop, a Pavlova torta és a bento box-ba való alkotás…

Nem festettem olaj vagy akvarell képet (15.) sem vászoncipőt (38.), sőt a ruhavarrás is kimaradt (39.).

Nem találkoztam sosemlátott rokonokkal (11.) sem, pedig többször nekifutottam a dolognak de a másik oldalon nem fogadták olyan lelkesen a kezdeményezést. Ezt nagyon sajnálom, annál is inkább, mert erre Apu vágyott igazán, hogy újra találkozzon velük, de nem jött össze a találkozó és Apu a nyáron meghalt…

Elmaradt a homokvár építés (46.), pedig voltam tengerparton is, de elakadt a lélegzetem a gyönyörűségtől és egyáltalán nem volt indíttatásom várat alkotni csak azért mert anno ezt leírtam…
Hasonlóan a játszótéri hintázás (22.)  is kimaradt, pedig voltam játszótereken, de jobban esett figyelni az apróságokat játszani, vagy csak érezni, ahogy a finom homokot kuszáló szellő cirógat és régi emlékeket csal elő.

Nem úsztam hajnalban vízben (40.), sőt azt hiszem végül idén egyáltalán nem voltam természetes vízben, ami elég gyalázatos dolog ahhoz képest, hogy a Balaton mellett van nyaralónk. Így alakult, meg volt az oka és jó így. Majd jövőre.
Akkor talán meglesz majd a dal is a tábortűz mellett (47.). Igazából ezt az élményt becserélném arra, amit az egyik kedves barátunk esti halk gitárpengetése és dalolása adott nekem, mint hallgatónak… De ezt sem írhattam volna fel tavaly, mert nem is tudtam hogy nem csak gitározik, hanem énekel is.

A 100 napos projekt (10.) most is fut. Annyira vártam rá, és néhány halasztás után idén végre van, de késve indult ezért nem is tudtam volna a szülinapomig befejezni. A projektem aktív, eddig tartom a lépést a többiekkel. Sok érdekes tapasztalatot hoz, nem is gondoltam volna, hogy egy kreatív kihívás ennyit adhat az embernek!

Számomra ez a bakancslista készítés és aztán a “számadása” is hoz fontos tanulságokat.
Jó dolog célokat és terveket megfogalmazni. Azonban nem véletlenül van “újratervezés” a projektekben… Örülök, hogy mindenáron nem akartam ezek mellé a vágyak mellé pipát tenni, mert esetleg az lett volna az ára, hogy más, csodás élményekről mondok le, amelyeket értékesnek és fontosnak tartok.
Azt hiszem néhány dolgot csak azért írtam fel, hogy meglegyen a kerek ötvenes. Ez felesleges volt. Jó dolog ez a “számbűvölet”, de nem mindenáron.
Így aztán most nem készítek hatvanas listát, még akkor sem hogyha arra még tíz évem lenne. Egyrészt mert úgyis újratervezném rendszeresen, hisz annyi minden történik, változnak a lehetőségeink, a barátaink, a személyiségünk, a testünk és a Világ is… Másrészt mert nem szeretnék ennyire előre gondolkodni, a hatvan még olyan távol van.

A jövőben rövidebb távokra és hosszabbakra is fogalmazok meg célokat és vágyakat is. Ezt eddig is megtettem, és a nagy vágyak megvalósulását követtem a naplóimban, ez nem fog változni.
Oda írom azt is, ha olyan dolog történik velem, ami “bakancslistás” lett volna, ha tudom hogy van…
Ezt talán hívhatnám “hála listának” is, de nekem nem az… talán inkább “életem ajándékai” lenne a megfelelő cím neki.


Vélemény, hozzászólás?