Browse Category

ünnep

Korai fadíszítés

Pici gyerek koromban a karácsonyfát a “Jézuska” hozta, az ajándékokkal együtt. Már nem emlékszem pontosan, de azt hiszem Apu elvitt sétálni, Anyuci pedig addig elkészített mindent és amikor visszaértünk már látszott, hogy az ajtó mögött égnek a fények és ott a fa, alatta pedig az ajándékok… Varázslat!

Később már együtt díszítettük a fát a szüleimmel, nagyobbacska koromban pedig – amikor már teljesen lebukott a Jézuskás sztori – egyedül díszítettem, sőt az én szobámba is került. Imádtam aludni az illatos fenyő fényei alatt!


Önálló, felnőtt éltemben, amióta már nem kicsik a gyerekek, évekkel ezelőtt áttértünk a műfenyőre. Pusztán azért mert illat imádat ide vagy oda, sajnálom hogy fákat vágnak ki miattam és a töves fenyők életben tartásával rendre kudarcot vallottunk.
Most már harmadik éve fehér műfenyő a karácsonyfánk, szeretem. Lassan azt is elengedem, hogy nem utolsó nap díszítjük, hanem már előbb. A barátnőm mesélte, hogy náluk már sokszor minden kész Advent első vasárnapjára, az ajándékok is ott vannak a fa alatt becsomagolva és az egész hónap olyan hangulatos ettől… Érdekes gondolat és nem idegenkedek tőle már.

Tavaly mi is már 22-én feldíszítettük a fát, s idén megint előbbre hoztuk egy picit, ma (17-e van) fogtunk neki ennek, mert elég sűrű a jövő hét és részemről örülök, ha elkészülök a munkáimmal, az ajándékokkal és egyéb családi zizirikkel szentestére. Annyit őrzünk meg a régi hagyományból, hogy szerintem a fényeket addig nem kapcsoljuk fel. Olyan jó, hogy már ott álldogál a nappaliban és örülhetünk neki nap mint nap. Valahogy lelkileg is felkészít a közelgő ünnepre, mégha nem is igazi fenyő, nem is úgy “érkezik” mint régen és fenyő illat sincs már…

Hagymalekvár

Az idei december után ki merem jelenteni, hogy családunk karácsonyi menüjében új hagyományos ételeként jelenik meg a hagymalekvár. Egyszerűen már hozzá tartozik az ünnepi asztal kínálatához, hiszen kiváló pirítósra kenve, sültek mellé vagy ahogy mi fogyasztjuk, a házi libamáj pástétom megkoronázásaként.
Igazából nincs hozzá grammra, cseppre kicentizett receptem, mert borítok és löttyentek, de megpróbálom azért az alapjait leírni.
Szerencsére ennek a finomságnak nagyon jót tesz az egyéni hangolás, csak bátran próbálkozzatok a fűszerezés terén!

Hozzávalók:

kb. 2 kg hagyma (idén fele lila-, fele vöröshagyma volt), 1 dl olíva olaj, 4 evőkanál nádcukor, 4 evőkanál balzsamecet, kakukkfű (púpos evőkanálnyi), frissen őrölt bors, só

A hagymákat megtisztítottam és vékony szálakra vágtam. Érdemes egy nagy halom papírzsepit kikészíteni, lesz bömbi ennyi hagymától! Egy nagyobb, mély serpenyőben az olajon a nádcukrot karamellizáltam, erre dobtam a rengeteg hagymát, sóztam és megemelt fedő alatt pároltam, alacsony fokozaton rotyogattam, amíg a hagyma csodás barnává változott, sziruposodott. Ez nekem kb. két órámba telt kb. Kakukkfűvel, borssal és balzsamecettel ízesítettem és alaposan átforraltam, majd üvegekbe szedtem még forrón, lezártam és a klasszikus tótágasos módszerrel négyszer-ötször forgattam a pocakkincseket. Kihűlés után hűtőbe kerültek, mert nincs kamránk.

Fogalmam sincs meddig áll el, mert mindig elfogy hamar.

Fél évszázad

Betöltöttem az ötvenedik életévemet. Fél évszázada élek!
Nagyon sok tervem, vágyam, álmom volt az ezt megelőző évre, és persze jött, történt a nagybetűs ÉLET, így olykor sodródtam, máskor harcoltam és igyekeztem a dolgokat a tervezett irányba terelni, s bizony kaptam néhány pofont is.
Közben meg egyszercsak ideértem és már nem ötven előtt van, hanem elkezdődött az után.

img_20161015_223035-s

Egy évvel ezelőtt összeírtam a bakancslistámat, amit 50 előtt szerettem volna teljesíteni.
Nem lett volna vele semmi baj, ha vagy (évekkel) előbb készül el, vagy kevesebb elemet tartalmaz, vagy tényleg mindenért küzdeni vágytam volna, ami rajta szerepel.
A bakancslistákkal azonban az a “baj”, hogy rengeteg dolog nem szerepel rajtuk, amire pedig vágyna az ember, ha tudná hogy vágyhatna, illetve ismerne olyan dolgokat amik megtörténnek, csodálatosak és ott lettek volna rajta, csak éppen nem tudta megfogalmazni őket… Ha így nézem jóval több dolog mellé tennék pipát a bakancslistán mint 50 elem. De ha a konkrét, 2015 októberén leírt listámat tekintem át, ennyire nem rózsás a helyzet.

No nem baj, azért következzen egy kis számadás… és persze frissítem a listát a “helyén” is.

A folytatás erre… erre…

Negyvenkilenc

Születésnapom volt ma. Csodásan sikerült, de tényleg. Elég ritka, hogy “aznap” ünnepelünk, főleg hogyha hétköznapra esik…

Úgy kezdődött, hogy a fiam meglepett, mondván: “kivettem szabit a születésnapodra!”. Remek, gondoltam, de mindenki más is dolgozott volna… kivéve persze Aput. Na jó, akkor körbekérdeztem a családot – mert nem akartam letörni a gyermeket – el tudják-e intézni csütörtökre a szabadnapot. Megoldotta, mindenki! ♥

Amikor gyerek voltam Anyu mindig kérdezte mit szeretnék születésnapomra, és mindig sült kacsát kértem. Imádtam, imádom és imádni is fogom. Mindig. Tuti.
Tehát kacsasültet készítettem párkápival, krumplipürével és hagymalekvárral. No meg a fiúk miatt persze levest is, mert az kell. Eléggé össze kellett szervezni, hogy a főzőlapon minden el tudjon készülni. Néhány edény nehezen fér el egymás mellett a főzőlapon.
Hangulatos, sokat nevetős, finomakat evős volt a családi ebéd és kaptam tortát is, méghozzá az idei “ország tortáját”. Nagyon ízlett, remek, főleg a karamell mousse! Jókat beszélgettünk, kávézgattunk, Apuval konyakoztunk. Legnagyobb kincs az együtt töltött idő! ♥
Azt hiszem sosem növök fel igazán. A párom meglepett egy marék stikeezzel, hogy ne kelljen mindig a vásárlásokra várni és óránként bontottam egyet! Alig bírtam kivárni a következőt… ♥
Délután játszottam, alkottam, kávéztam, néztem ahogy fest a lányom.
Este beszélgetés, borozgatás, összebújós tévézés…

Csodás nap volt, köszönöm! ♥

 

Sufonesza – mini kuglóf teszt

Készülődök a Húsvétra. Valahogy a napsütéses tavasz-kezdet kicsit jobb kedvre derített és bár a hét második felére beborult, megérkezett a húsvéti Tchibo csomagom, ami vidám színeivel és hangulatával megőrizte a szívemben a melegséget.

Csütörtökön meg is kezdtem az új szilikon formácskák tesztelését. Elsőre a mini kuglófokkal próbálkoztam, holnapra pedig azt tervezem, hogy csinos tortácskákat alkotok majd.

Ha esetleg a kép alapján kedvet kaptál, a mini kuglóf recepjét ide töltöttem fel:
Húsvéti készülődés: mini kuglóf teszt

Szia 2015!

B.Ú.É.K!

Most csak így, egyszerűen. Témám van, tengernyi, de nincs kedvem írni. Anyuci nagyon beteg, nagyon sovány, nagyon lélekcsavaró amin keresztül megyünk és nem tudok írni a szépségekről és örömekről meg a fájókról sem…
Majd jövök. Most még marad a csend. Azért szia, 2015!

Forduló

Nem szoktuk ünnepelni, legalábbis eddig. Valahogy a kapcsolatunk sem kezdődött “hagyományosan”, valójában nem is volt pontos kezdete. Hosszú évek barátsága kötött minket össze, segítettük egymást a válásaink során és az új életszakasz kezdetén is támaszt nyújtottunk a másiknak. Nem volt könnyű az az év egyikünknek sem, és eszünk ágában sem volt szerelmesnek lenni, pláne nem egymásba. De ahogy teltek a hónapok, egyre többet voltunk együtt, valami felébredt, kinyílt és ott álltunk külön-külön a nehéz döntés előtt, kockáztassunk-e egy ilyen fontos, baráti kapcsolatot a szerelemért.
14 éve, 2000 márciusában végülis valaki, valahol – nem vagyok benne biztos, hogy mi – döntött és csókkal pecsételtük meg a pillanatot. Nem tudom melyik nap volt, nem is volt fontos.
Magam sem tudom miért, de idén először vágytam ezt megünnepelni, ezért azt találtuk ki, hogy így a “második hétéves ciklusunk” végére kitalálunk egy dátumot, amikor majd ezentúl, ha ránk tör, ünnepelünk. A tavasz kezdetének időpontját és a költészet napját választottuk, március 21-ét.
Idén először  köszöntöttük egymást és a szerelmünket, belépve a harmadik hétéves ciklusunkba…
Persze nem csináltunk belőle nagy ügyet, nem vettünk ajándékot, nem mentünk el ünnepi vacsorára vagy ilyesmi. Csak már az ébredés pillanatától még többet törődtünk egymással és talán egy kicsit több romantikával is fűszereztük a dolgokat.

Már ilyenünk is van, fordulónk. Legalábbis idén volt. 🙂

A homlokom hozzád nyomom, a te homlokodhoz az enyém,
nem kell hogy beszélj hozzám, még a kóládból sem kérek én…”
Kispál és a Borz