Oldal kiválasztása
Századik nap

Századik nap

Eljött a december és vele a 100 napos kihívás utolsó, 100. napja. Ez volt az a nap, aminek a feladatául azt tűztem ki, hogy összeállítom magát a tündérkertet az eddig készült lényekből és elemekből, valamint kidekorálom az aktuális időszakra, azaz most téli, karácsony-várós hangulatra. Erre azért is volt szükség, mert annyi de annyi mütyürt alkottam ez alatt a több mint három hónap alatt, hogy háromszor ekkora kertecskét is megtölthettem volna. Így arra jutottam, hogy majd szezononként átrendezem télire, tavaszira, nyárira és őszire, így mindenkinek jut tér és változatos is lesz.

Ilyen lett a kertecském, amit imádok, minden nap piszmogok vele valamit azóta is, és persze a virágokat is gondozni kell benne.

2016-12-01_day-100_bycicasi

Ha a további részletek is érdekelnek, látogass el az alkotós blogomra, ahol írtam a kihívásról több posztban is.
Itt találod: Pink & Red Szűrve a tündérkert témára: Tündérkert

100 napos projekt örömhír

Már az “50 dolog 50 előtt” bakancslistámban megfogalmaztam, hogy idén szeretnék részt venni a 100 days projekten. Aztán sajnos lekonyultam, mert a facebook oldalon azt írták, hogy a tervezett időpont július, mi pedig pont oda szerveztük a nagy utazást, ám ma hajnalban feltették az új információt, hogy augusztusra tolták a kezdést!
És most csak mosolygok és örülök, hogy mégis részt tudok venni rajta! Hurrá!

Már csak ki kell találnom mi legyen a projekt amit bevállalok!
Ezt mindenki maga határozza meg, lehet egészen egyszerű dolog is, például minden nap rajzolok egy rókát. Tehát van egy hónapom ezt kitörpölni.

Gondolj, gondolj…

Hello kaland manót készítettem

Hello kaland manót készítettem

A Pink and Red-en, avagy az alkotós blogomon posztoltam a Hello Kaland manóm készítésének leírását lépésről lépésre. A Hello Kalandról majd később, néhány kihívás tapasztalata után szeretnék írni (nem lesz spoiler!). Most csak a manók miatt írok ide is.

A Hello Kaland! tanfolyamon van egy avatárunk és én persze nem bírtam ki, megalkottam Cicasi-t gyurmából is, hogy nálam lehessen. Inspirál, szeretem hogy velem van.
A tanfolyamhoz tartozó zárt Facebook csoportban annyira tetszett a többieknek a kis kabalám, hogy kérték, írjam le hogyan készült. Valójában ezért született meg az “így készült” bejegyzés.

Szeretek ilyen leírásokat készíteni, titkon mindig azt remélem lesznek néhányan akik látva, hogy mennyivel egyszerűbb valamit elkészíteni, mint gondolták, belevágnak az alkotásba.

Az alkotás öröme és a siker amit majd éreznek, amikor elkészül a saját kis művük annyira csodás, hogy biztos vagyok benne, utána szívesebben vágnak bele újra! 🌺

Azt hiszem a bennem lakó, képzett “rajz tanítónéni” nem bír magával, muszáj valahogy megjelennie és adnia azt amiben hiszek.

Alkotni jó!

igy-keszul-hello.kaland-mano hello-kaland-mano-1

Elkészült az első

Elkészült az első

Eltelt egy hét, és elkészült az első ajándék is. Igazából egy kis kollekciót: nyuszis gémkapcsokat. A négy lüke elég későn, szombat éjjel készült, ezért lépésről lépésre leírást nem tudtam készíteni róluk.
Remélem aki kapja, örül majd nekik! Bár még magam sem tudom ki lesz és hol, de ezt még ráérek kitalálni… 1/50

frissítés:
Lépésről lépésre leírást készítettem hasonló, fehér oroszlános gémkapcsokról, amit ITT találtok meg!

Kupakok minden mennyiségben

Kupakok minden mennyiségben

Már nem is tudom, hogyan kezdődött, de teljesen megmakkantam…
A gyurmázás, mint “szerelem” újraéledése tavaly Valentin napon kezdődött, amikor a párom megajándékozott egy halom fimo csomaggal. Azóta rengeteg dolgot készítettem ebből az anyagból, bár a munkáim közretétételével nem jeleskedtem. Igaz, online boltban szerettem volna árusítani és nagy tervekkel vágtam a dologba, de sajnos a magyar realitás a földre puttyantott hamar.
Segond, ettől még alkottam, csak nem árusítottam.
No de nem is ezt akartam írni, hanem hogy mostanában teljesen rákattantam a kupakokra. Egyik nap viccből készítettem egy söröskupakba kacsa családot. Egyrészt mert tesztelni akartam a folyékony gyurma viselkedését, másrészt próbálgattam magam apró lények terén.

Az apró tavacskát hamar követte egy másik (békákkal), aztán halacskák, pancsoló elefánt, majd a vízből “kilépve” barik a mezőn, nyuszi csapat, sárban dagonyázó malacok… és most már nincs megállás. Gyűjtöm a kupakokat, állandóan jegyzetelgetek annyi ötletem van és imádom ezeket a kis mütyüröket, bár nem tudom mire jók, de teljesen kikapcsolnak. Így aztán nem hagyom abba (nem is tudnám)… Ki tudja mi lesz ebből.

Ma a kissé elhanyagolt Pink & Red mellé létrehoztam egy teszt blogot is, amire bár nem terveztem mást mint kitenni alkotásaim képeit – amit végül inkább Flickr galériába pakolok – máris többen követnek.