Browse Category

hobbi

Századik nap

Eljött a december és vele a 100 napos kihívás utolsó, 100. napja. Ez volt az a nap, aminek a feladatául azt tűztem ki, hogy összeállítom magát a tündérkertet az eddig készült lényekből és elemekből, valamint kidekorálom az aktuális időszakra, azaz most téli, karácsony-várós hangulatra. Erre azért is volt szükség, mert annyi de annyi mütyürt alkottam ez alatt a több mint három hónap alatt, hogy háromszor ekkora kertecskét is megtölthettem volna. Így arra jutottam, hogy majd szezononként átrendezem télire, tavaszira, nyárira és őszire, így mindenkinek jut tér és változatos is lesz.

Ilyen lett a kertecském, amit imádok, minden nap piszmogok vele valamit azóta is, és persze a virágokat is gondozni kell benne.

2016-12-01_day-100_bycicasi

Ha a további részletek is érdekelnek, látogass el az alkotós blogomra, ahol írtam a kihívásról több posztban is.
Itt találod: Pink & Red Szűrve a tündérkert témára: Tündérkert

100 napos projekt örömhír

Már az “50 dolog 50 előtt” bakancslistámban megfogalmaztam, hogy idén szeretnék részt venni a 100 days projekten. Aztán sajnos lekonyultam, mert a facebook oldalon azt írták, hogy a tervezett időpont július, mi pedig pont oda szerveztük a nagy utazást, ám ma hajnalban feltették az új információt, hogy augusztusra tolták a kezdést!
És most csak mosolygok és örülök, hogy mégis részt tudok venni rajta! Hurrá!

Már csak ki kell találnom mi legyen a projekt amit bevállalok!
Ezt mindenki maga határozza meg, lehet egészen egyszerű dolog is, például minden nap rajzolok egy rókát. Tehát van egy hónapom ezt kitörpölni.

Gondolj, gondolj…

Hello kaland manót készítettem

A Pink and Red-en, avagy az alkotós blogomon posztoltam a Hello Kaland manóm készítésének leírását lépésről lépésre. A Hello Kalandról majd később, néhány kihívás tapasztalata után szeretnék írni (nem lesz spoiler!). Most csak a manók miatt írok ide is.

A Hello Kaland! tanfolyamon van egy avatárunk és én persze nem bírtam ki, megalkottam Cicasi-t gyurmából is, hogy nálam lehessen. Inspirál, szeretem hogy velem van.
A tanfolyamhoz tartozó zárt Facebook csoportban annyira tetszett a többieknek a kis kabalám, hogy kérték, írjam le hogyan készült. Valójában ezért született meg az “így készült” bejegyzés.

Szeretek ilyen leírásokat készíteni, titkon mindig azt remélem lesznek néhányan akik látva, hogy mennyivel egyszerűbb valamit elkészíteni, mint gondolták, belevágnak az alkotásba.

Az alkotás öröme és a siker amit majd éreznek, amikor elkészül a saját kis művük annyira csodás, hogy biztos vagyok benne, utána szívesebben vágnak bele újra! 🌺

Azt hiszem a bennem lakó, képzett “rajz tanítónéni” nem bír magával, muszáj valahogy megjelennie és adnia azt amiben hiszek.

Alkotni jó!

igy-keszul-hello.kaland-mano hello-kaland-mano-1

Elkészült az első

Eltelt egy hét, és elkészült az első ajándék is. Igazából egy kis kollekciót: nyuszis gémkapcsokat. A négy lüke elég későn, szombat éjjel készült, ezért lépésről lépésre leírást nem tudtam készíteni róluk.
Remélem aki kapja, örül majd nekik! Bár még magam sem tudom ki lesz és hol, de ezt még ráérek kitalálni… 1/50

frissítés:
Lépésről lépésre leírást készítettem hasonló, fehér oroszlános gémkapcsokról, amit ITT találtok meg!

Kupakok minden mennyiségben

Már nem is tudom, hogyan kezdődött, de teljesen megmakkantam…
A gyurmázás, mint “szerelem” újraéledése tavaly Valentin napon kezdődött, amikor a párom megajándékozott egy halom fimo csomaggal. Azóta rengeteg dolgot készítettem ebből az anyagból, bár a munkáim közretétételével nem jeleskedtem. Igaz, online boltban szerettem volna árusítani és nagy tervekkel vágtam a dologba, de sajnos a magyar realitás a földre puttyantott hamar.
Segond, ettől még alkottam, csak nem árusítottam.
No de nem is ezt akartam írni, hanem hogy mostanában teljesen rákattantam a kupakokra. Egyik nap viccből készítettem egy söröskupakba kacsa családot. Egyrészt mert tesztelni akartam a folyékony gyurma viselkedését, másrészt próbálgattam magam apró lények terén.

Az apró tavacskát hamar követte egy másik (békákkal), aztán halacskák, pancsoló elefánt, majd a vízből “kilépve” barik a mezőn, nyuszi csapat, sárban dagonyázó malacok… és most már nincs megállás. Gyűjtöm a kupakokat, állandóan jegyzetelgetek annyi ötletem van és imádom ezeket a kis mütyüröket, bár nem tudom mire jók, de teljesen kikapcsolnak. Így aztán nem hagyom abba (nem is tudnám)… Ki tudja mi lesz ebből.

Ma a kissé elhanyagolt Pink & Red mellé létrehoztam egy teszt blogot is, amire bár nem terveztem mást mint kitenni alkotásaim képeit – amit végül inkább Flickr galériába pakolok – máris többen követnek.

Alkotni jó!

Jó reggelt! 🙂
A gyors reggeli takarítás után halacskák lakkozásával kezdtem a napot. Kortyolgatva a forró zöld teám, kenegetem a kék halakat és tervezem, milyen is legyen majd a nyaklánc, amire kerülnek. Szól a rádió, friss levegő árad be, a Lencsi vadul vizet kortyol… Imádom ezt a reggelt!

Tegnap este fél tízkor még apró szivecskéket gyártottam, mert annyira tetszett, ahogy azt a néhányat, ami volt a kisült sünik mellé szórtam, és úgy fotóztam le őket. A képen még nincsenek lakkozva, de este ezt is megcsináltam gyorsan, így ma már háromszor ennyi szívvel is készülhet a fotó. 🙂

A másik, magamnak-alkotós projektem, hogy készítem Zelk Zoltán: A három nyúl című versének “illusztrációját”, levegőn száradó gyurmából. Mivel “csak nekem” készül, bőven van idő vele szutymorogni. Kell is, sokat kell várni a fázisokra. Az első lépésben volt a formázás ebből a ragacsos, puha, agyagszerű anyagból, egy darabból – elemeket nem lehet illeszteni, mert ez az anyag nem tapad! Aztán egy nap száradás, majd alapozás, aztán pihi, majd első festés, pihi, második…
És még erdőt, környezetet is szeretnék hozzájuk. Szórakoztat nagyon! Majd mutatom ha kész, addig is az alvó három nyulak:

“Ezalatt a nyusziházban, fűszálakból vetett ágyban
három nyuszi aludt szépen, összebújva békességben…”

Clementine, a nyUFO

Azt hiszem jobban szeretem a kötés textúráját. Igaz, a horgolásban az varázsol el, ahogy egyetlen szálon jön a fonal és tulajdonképpen egy kampós botocskával annyiféle módon lehet formálni.
A kötésnél eszközként két hegyes pálca van, más a technika, de a felület kevésbé “csomózós”. Azt hiszem a legjobban úgy szeretem, ha csak teljesen sima a felülete, bár nagyon érdekes és izgalmas felületeket is lehet hurkolni.

Amikor a horgolt nyufikat készítettem, már akkor is töprengtem, köthetnék is nyufit. De valahogy csak ma jutottam el odáig, hogy meg is próbáljam. Direkt készítettem ilyen kis tömbre a nyulamat, törekedve az egyszerűségre. Érdekes, amikor a Facebook-on megosztottam a képet, nagyon vicces ötletek is felmerültek vele kapcsolatban. Volt aki nem is látta benne a nyulat. 😀

A konklúzió az lett, hogy ő Clementine, a mandarin-narancs nyUFO, aki egy kövér szinkronúszó. Élmény volt készíteni. A helyét remélem majd megtalálja a világban és valaki mást is boldoggá tesz…

Rózsaszín, sárga és fehér

Ma nekiláttam összerakni a Húsvétra készülő pompom füzért. 🙂 Egyelőre most pink-sárga-fehér színvilágban, bár előkészítettem narancs-pink-pirosat is már.
A húsvéti hangulatot persze az adja, hogy van benne három tojás alakú pompom. A terveim szerint barka csokrot fogok venni és arra lógatom, esetleg még aranyesőt, bár ahogy látom jó eséllyel addigra elvirágzik. Mindegy, ha nem sikerül aranyesőt a csokorba tenni, akkor csak találok valami sárga virágot.

Örülök, mert a ma befejezett, festett tojáskám színei is véletlenül (?!) illenek ehhez az összeállításhoz. Mivel ennek a két vége lyukas (és sajnos a beleszáradt fehérje miatt kiszakadt, amikor a festést segítő rúdról levettem), oda még valami szép lezárást kell alkotnom.

De még van időm Húsvétig, szerintem kész leszek. Nem szoktam ilyenkor dekorálni, vagy csak kicsit. De most olyan jól esik!
Azért locsolókat nem várok. ^^

Gyurma tengerimalacok

Nap mint nap gyurmázok, vagy olvasok, tanulok, inspirációkat gyűjtök és jegyzetelek a témában. Imádom. ♥
Ma úgy alakult, hogy a tengerimalacok inspirálták, amit alkotok. Először hagyományos színekkel készítettem néhány malackát, aztán “bevadultam” és bekevertem néhány bátrabb színnel, türkizt és rózsaszínt használva.

Imádom a kis dinnyéket. 🙂

Most már ki is sültek, és attól tartok együtt várják az uborkát…