Oldal kiválasztása
Wombi meghalt

Wombi meghalt

Köszönöm ha drukkoltál nekünk, ahogy az előző bejegyzésemben kértem!
Sajnos, bár hosszan és kitartón küzdöttünk, Wombat pici teste feladta és 2018. február 2-án délután örökre elaludt.
Bár a halála rendkívül megviselt, mégis örülök, hogy ennek a végtelenül kedves, jámbor, jólelkű pici lénynek mi lehettünk a családja az elmúlt csaknem 5 évben. Mindent megadtunk neki, amit tudtunk és tényleg mindent megtettünk a gyógyulása érdekében is. Nehéz elfogadni, hogy ez nem volt elég, vannak dolgok amik nem rajtunk múlnak, talán esélyünk sem volt, vagy csak minimális…

Nagyon hiányzol, Wombi! ❤

Lencsi újra 1 kg felett!

Lencsi újra 1 kg felett!

Ahogy anno írtam, Lencsikém “beteg” volt. Valójában nem a szószerinti betegség az, amikor a fogacskákkal van gond, de mégis nagy baj lehet belőle, főleg ha az elszenvedője tengerimalac.
Lencsit először csak az ismerős orvoshoz vittük el, aki minden tőle telhetőt megtett, hogy helyrehozza a bajt. Sajnos több mint egy hónapig küszködtünk így, hiába, csak nem javult a szentem. Jómagam már zombi voltam, mert 3 óránként etettem őt fecskendőből, hogy életben maradjon, mert csak nem evett semmit önállóan, hiába mentünk vissza újra meg újra és volt elvileg “minden rendben”. Bár odaszaladt az ételekhez, amit beraktam, de aztán csak nézett rám a gombszemeivel fájdalmasan és nem evett.

A folytatás erre… erre…

Kis beteg

Kis beteg

Mini manó betegünk van a családban. Már hetek óta gond van a fogaival, többször mentünk vele doktor bácsihoz, aztán kiderült, hogy a hátsó fogak között is van egy hunyó. Így aztán Lencsi fogát műteni kellett. Múlt hét kedd este a hátsó örlőjét hozták amennyire lehetett helyre és bizony a beavatkozást követően aggódva figyeltem, hogy az én kis malacom bizony nem eszik… Szerencsére három, már nem is túl fiatal rágcsáló tulajdonosaként fel vagyok készülve vészhelyzetekre, így kaptam is elő a felszerelésemet: teljesértékű tápot, fecskendőt. Nem állítom, hogy a kis betegem lelkesen, de nyammogva evett a beáztatott pépből. Ennek már egy hete. Azóta nagyjából 3 óránként etetem őt és a kis drágám kisebb-nagyobb lelkesedéssel tömi is a pocakot, mert éhes. Azért lassan már ezt-azt majszolgat, próbál, még ha fáj is. Kínálom mindenfélével, megjegyzem mi az amit elfogad és figyelem minden rezdülését, napközben viszem magammal…
Nagyon drukkolok a kis drágámnak, hogy jobban legyen és még sok időnk legyen együtt!

Betegeim

Betegeim

Már második körben gyúrjuk az influenzát itthon. Igaz, erről az utóbbiról nem is tudtuk, hogy az. Valójában az utóbbi napokban inkább Lencsi volt fókuszban, mert hetek óta gond van a fogaival és sajnos kedd este meg is kellett őt műteni, mert kiderült hogy az egyik hátsó foga is túlnőtt.
Apró kis szájterpesszel feszítették szét a kis pofiját, altatni kellett és volt is baj, szóval nagyon megviselte az egész. Azóta pedig 2-3 óránként fecskendőből, péppel etetem mert nem akar / tud enni…

Most pedig hogy a párom lebetegedett és mindene fáj, alig bír mozogni, együtt pihengetnek. Lencsikémet a meleg kezével jól felmelegítette. Remélem jobban lesznek mind a ketten!
Nagyon aggódom!

Nyüzsi – 5 éve velünk

Nyüzsi – 5 éve velünk

Repül az idő! Öt év telt el azóta, hogy az én kis négylábú udvarlóm, szívem nyúlpasija otthonunkba költözött. Bár akkor még hetekig lánynak “diagnosztizálta” az állatorvos, éreztem én, hogy fiú. Öt hónapos kora körül annak rendje és módja szerint el is kezdett hevesen udvarolni és szemmel látható bizonyítéka is volt a nemi hovatartozásának. Kalandos dolgokon mentünk át együtt, ami persze teljesen természetes, hogyha egy nyulat fogad az otthonába az ember. Volt itt rengeteg kacagtató jelenet, izgalom és mérgelődés, kergetőzés és bújócskázás, közös majszolás, pánikolás és bújás, új szőrös barátok és mindenféle csoda. Több dolog áldozatául esett az ismerkedős rágcsálásnak, el nem tudom képzelni hány kilogramm széna és magocska tűnt el a nyúlpocakban és képződőtt belőle tengernyi formás bogyó…

Nyüzsi 5 éve

… alkut is kötöttem, már van kinti bili is, lehet rohangálni a nappaliban és mivel időközben elköltöztünk felfedezésre vár a terasz és a kert is. Talán picit lehiggadt már az antracit szőrmókunk és sokkal rigolyásabb lett! Utál utazni, nem szereti ha cirógatom (kivéve a “tavaszi naaaAAaagy szerelem” idején – akkor mindent lehet), mert őt erőteljesen kell simogatni vagy lábbal dögönyözni, elvárja, hogy ha lehet ugyanakkor legyen reggeli és vacsora minden nap és este a szobájában már akciófilmet inkább ne nézzek.

Szeretem őt. Tavaly nagy bűntudattal majdnem új gazdit kerestem neki családi okok miatt, de sok bőgés közepette realizáltam, hogy nem tudnám odaadni. Így hát ő már velünk marad amíg él, mert megtanultuk és elfogadtuk egymást, jó így. Élünk tovább együtt, elfogadó ceretetben, remélem még sokáig! ♥

Jól van a csodacsaj

Még egy hónap sem telt el, hogy panaszkodtam Wombat betegségével kapcsolatban. Eddig nem mertem róla írni, féltem, hogy visszaesik vagy valami komplikáció lesz, de azt hiszem most már bátran leírhatom: a kicsi hősöm jól van.
Az első műtétje a megbeszéltek szerint, előzetes infúziók és antibiotikumos valamint probiotikumos kezelés után megvolt. A kezemben aludt el és ott is kelt fel, az ébredezési fázisban végig vele voltunk, a műtőasztal mellett, amiért nagyon hálás vagyok a dokinak – szerintem számít! Úgy vittük haza a melegvizes palackok között, mint egy törékeny, drága kincset (az is!). Az első 24 órában nagyon elesett volt. Aztán kicsit depis is lett, ezért hamar visszaraktuk Lencsi mellé, aki professzionális ápolónőnek bizonyult, és azóta a Gizi nevet is viseli.

Sajnos a műtét másnapjára fura kitüremkedés keletkezett Wombi pociján és a kontrollon kiderült, hogy sérve van, amit műteni kell. Így hamarosan ismét operációra mentünk, elvileg “kicsire”, de a végén ebből is bő félórás műtét lett, mert mint kiderült gyulladt volt a hasfal és összenövések keletkeztek…
Hű, kezdtünk mindent előlről (etetés, kezelés, páty), bár Wombat most nem volt egyedül percet sem, azonnal visszatettük “Gizi” mellé, mert már előtte jók voltak a lányok, nem piszkálták a sebet, melegítették egymást és együtt falatoztak lelkesen.
A varratszedése(ke)n már szinte minden rendben volt, gyorsan regenerálódott is a seb. Nagyon remélem, hogy Wombat most már fog eleget inni és nem alakul ki újabb kő!

A műtét nyoma már csak a selymes pocikán látható, V-alakú vágásnyomok formájában, valamint utóhatásként a kis hős még mindig gyümölcsillatú és engem etetőgépnek tekint: ahányszor megjelenek, azt hiszi csak azért jöttem, hogy neki finom falatokat adjak.
Imádom! ♥