Browse Category

én

Diagnózis

Ahogy az előző posztban írtam már, új fejezet kezdődött az életemben. Mégis fontosnak tartottam tudni, mi okozta a problémáimat, mi volt az oka annak, hogy ennyire megterhelőek voltak a menstruációim.
A szövettani vizsgálatom már készen volt bő egy hete, de csak most a hét elején mentünk el érte, hiszen fel sem merült bennem, hogy bármi rosszindulatú dolgot találtak volna…

kép: saját készítésű képeslap

Igazam is volt, szépen regenerálódott már a külső sebem, és az UH alapján a belső is gyógyul.
A szövettani lelet pedig csupán három szóból állt: “adenomyosis uteri kórképe”.
Nem sokat tudtam erről a betegségről, pedig úgy tűnik ezzel éltem már hosszú évek óta, és a leírtak alapján még “egész jól” jártam, lehetett volna még sokkal rosszabb is. Sajnos nekem – mint oly sok másik betegnek sem – UH és más vizsgálat sem mutatta ki. Állítólag mri-vel diagnosztizálható.
Van akinél tünetmentes, de okozhat súlyos vérzéseket, erőteljes fájdalmat és sok más dolgot is, amit nem taglalnék, mert bár nekem szinte minden tünetem megvolt, most már ennek a tortúrának VÉGE van!

Megnyugodtam és gyógyulok tovább testileg és lelkileg is, pozitívan várva a napokban kezdődött, csodálatos ősz kalandjait!

Új fejezet

Hosszasan voltam csendben a blogon, nem is tudom miért. Analizálni a dolgot nem tervezem, szerintem csak elkezdek újra írni és meglátjuk megy-e, jól esik-e.

Ma három hete új fejezet kezdődött az életemben, bár még most sem fogom fel milyen változásokat hoz, de belül kicsit már ujjongok. Utólag visszagondolva, több mint hét éve küzdöttem a változó kor okozta, egyre súlyosbodó menstruációs panaszokkal. Ezek odaáig fokozódtak, hogy az utóbbi három évben már 10-12 havonta, heteken át infúziós kezelésekre kellett járnom a nappali kórházba, hogy a súlyos vérveszteségeket és a vashiányomat pótolják.

2015-ben, az első alkalommal (életveszélyes vérképpel) a hematológus drasztikus műtéti megoldást javasolt, amit elutasítottam – akkor.  Azt hiszem nem kellett volna, sok felesleges fájdalomtól és gondtól megkíméltem volna magam, ha akkor kivetetem a méhem, de nem tettem.

Idén azonban eljutottam odáig, hogy bármit vállaltam vagy megtettem volna, csak legyen már ennek vége, ne legyek rosszul, ne tegyen tönkre mindent hónapról hónapra ez a vállalhatatlan vérzés, és ne kelljen többet infúzióra mennem…

Ma 3 hete, hogy a kivizsgálások, előkészítések és egyéb herce-hurcák után végre megtörtént, és eltávolították a méhemet, valamint a petevezetékeimet. Most regenerálódok, gyógyulok és lassan felfogom, egy új fejezet kezdődött az életemben.

Hello Új Élet!

Át-törés-pont

Már olyan régen nem írtam, hogy úgy érzem szinte már minek. Valahogy elvesztettem a fókuszt, ahogy Anyuci meghalt és tudtam, ő olvassa a blogom, mégha kinyomtatott formában is – hiszen mindig elküldtem neki, sőt egy időben Apu is kapta…

De már egyikünk sincs velem, “felnőtt” árva lettem és valahogy nem jött az indíttatás hogy írjak, nem jöttek a szavak, sem a késztetés.
Persze írok én, hiszen született grafomán vagyok, csak nem ide. A munka mellett az új hobbim az, ami teljesen leköt és számomra új terület lévén rengeteg a tanulnivalóm is, így aztán tanulok, alkotok és a lejegyezni valók a naplómban, illetve a scrapbook oldalaimon, mini albumokban és cetliken landolnak.

Úgy érzem mégis muszáj ezt valahogy megtörnöm és újra rávenni magam, időt szakítani a bloggolásra is, mert az idei projektem inkább lett volna az írás, ha nem sodor el ez az új hobbi… a “papírláz“. Nem mondom, hogy bánom, de mégis van egy nagy tervem, ami fontos nekem, mégha nem is mertem még belevágni…

Hogy vagyok?! Jól. Bővebben, nem jól. Írtam már a klimax-ról, a helyzet sajnos azóta sem változott, sőt. Bár a havi ciklusom meglehetősen véletlenszerű és végre inkább ritkul, mint sűrűsödik, olyan mennyiségű vért veszítek vele minden alkalommal, ami teljesen kikészít. Emiatt volt nemrég egy kisebb nőgyógyászati műtétem és most szövettanra várok. Utána ki tudja mi lesz, lehet hormonkezelés, lehet nagyműtét… a jó ég tudja. Meglátjuk. Igazából nem izgulok rajta, teljesen áttértem a napi öröm megélése üzemmódba és ez átsegít a mindennapok gondjain.

Hello 2017

Fú, jó régen ficseregtem, elsodortak az események; a december napjai album készítése, a papírláz és január óta a minden napi rajzolás is. Aktívan vagyok FB csoportokban, klubra járok, rengeteg új barátom lett, akivel találkozom is és szánok rájuk időt.

Hello 2017, olyan gyorsan érkeztél, hogy itt a blogon nem is köszöntöttelek! Valahogy ilyen ez a naplózás, nem lehet mindent annyiszor leírni. Mostanában jobban fókuszba került a hagyományos naplóm, amit éppen a napokban számolgattam, hogy csaknem 30 éve írok. Na persze nem napi szinten, impulzus szerűen, amikor olyan élmény ér, amit arra említésnek tartok és le is tudom jegyezni. Amióta a scrapbook hangsúlyosabb teret kapott az életemben, a naplómat is jobban díszítemés nagyon élvezem. Így a virtuális naplóm kicsit elhanyagoltam.

Sajnálom, hogy a Ficsergő kicsit magányos maradt, hiányzik. Igyekszem ide is többet írni majd, ki kell találnom valami új rendszert, ha már anno így döntöttem, hogy nem egy blogra került minden, hanem külön tartom a főzős, az alkotós és a magán dolgaimat…

Ha valaki még jár erre, hello és hahó! ❤

Fél évszázad

Betöltöttem az ötvenedik életévemet. Fél évszázada élek!
Nagyon sok tervem, vágyam, álmom volt az ezt megelőző évre, és persze jött, történt a nagybetűs ÉLET, így olykor sodródtam, máskor harcoltam és igyekeztem a dolgokat a tervezett irányba terelni, s bizony kaptam néhány pofont is.
Közben meg egyszercsak ideértem és már nem ötven előtt van, hanem elkezdődött az után.

img_20161015_223035-s

Egy évvel ezelőtt összeírtam a bakancslistámat, amit 50 előtt szerettem volna teljesíteni.
Nem lett volna vele semmi baj, ha vagy (évekkel) előbb készül el, vagy kevesebb elemet tartalmaz, vagy tényleg mindenért küzdeni vágytam volna, ami rajta szerepel.
A bakancslistákkal azonban az a “baj”, hogy rengeteg dolog nem szerepel rajtuk, amire pedig vágyna az ember, ha tudná hogy vágyhatna, illetve ismerne olyan dolgokat amik megtörténnek, csodálatosak és ott lettek volna rajta, csak éppen nem tudta megfogalmazni őket… Ha így nézem jóval több dolog mellé tennék pipát a bakancslistán mint 50 elem. De ha a konkrét, 2015 októberén leírt listámat tekintem át, ennyire nem rózsás a helyzet.

No nem baj, azért következzen egy kis számadás… és persze frissítem a listát a “helyén” is.

A folytatás erre… erre…

Hello Október!

Bár már több mint egy hete október van, most jutok el oda hogy üdvözöljem a blogon az év általam legjobban kedvelt hónapját!
Hello, Október!

Már a hónap első napján buli volt, Halas Karcsihoz mentünk szezonzáró vacsorára. Remekül sikerült, de már hideg volt ott aludni, így hazajöttünk. Azóta folyamatosan sodródom, alkotok a tündérkert projektemhez és készülök az 50. születésnapomra, mert még nem vagyok kész az ajándékokkal!

Ma pihenő napot tartunk, szigorúan nem megyünk sehova csak pihi… Persze azért főztem, volt light-os takarítás és ágyneműt is cserélünk, szóval inkább a “ma nem megyünk ki a fészkünkből” mottó a lényeg.

dsc01570

Így aztán nagy örömömre máris volt időm arra, hogy a Pink & Red blogomra készítsek egy lépésről lépésre leírást a denevér medálok készítéséről. Remélem lesz aki ez alapján nekilát és alkot!

Még nem tudom mi lesz jövő héten, amikor barátok körében ünnepelhetem majd ezt a közelgő kerek születésnapot. Biztos szupin sikerül, jó lesz együtt lenni! Egy ajándékot már tudok is! A párom rábeszélt és befizetett a CAMPfellow táborba, ami Dobogókőn lesz és több napon át alkothatok hasonló érdeklődésű “megszállottak” között alig egy héttel az ünnepnap után. Nagyon várom!

Utána pedig hosszúhétvége következik… Olyan csodás, mennyi kaland! ❤

Szoknyát vettem

Amikor az 50 dolog 50 előtt bakancslistát összeírtam, majd itt a blogon is felvállaltam” az egyik legnagyobb kihívás a “beszerezni egy szoknyát és hordani!” volt. Mert nem hordok szoknyát, szinte soha. Volt már rajtam, de szerintem eddigi leélt napjaimnak talán 1%-ban (sem). Ráadásul nem is _akartam_ venni, mégha bakancslistás is.
Azt szerettem volna, ha valahogy annak ellenére, hogy leírt terv, mégis vágyként jelenik meg egyszercsak. És ma furcsa módon egy boltban ahova kenyérért és zöldségért mentünk, beleszerettem egy szoknyába! Meg is vásároltam – bizony, szoknyát vettem!
És most este fél 11 van, itt ülök a gépem előtt, rajtam a szoknya, mert jól esik benne lenni és szokni szeretném az érzést is… mert annyira más mint a nadrágok, amihez szokva vagyok.
De nem csak a boltban tetszett, jó érzés ez, szóval ki fogok menni benne az utcára! Csak még nem tudom milyen blúzzal vagy pólóval. 😀

Vuhúúú!

 

 

Klimax

Klimax – változókor, azaz a női termékenység lezárulása. Sokat gondolkodtam írjak-e erről a témáról és végül arra jutottam, írok, elvégre ez egy webnapló, ami az életemről, annak eseményeiről, örömeiről és bánatairól szól, és a koromnak megfelelően zajló hormonális változások bizony kihatnak a mindennapjaimra. Eleinte nem vettem tudomást a dologról, talán nem is realizáltam mi történik velem, hiszen csupán a havi vérzés előtti időszakban voltak kellemetlen újdonságok, illetve maga a ciklus lett más mint előtte. Ez, mint utólag olvastam, nagyjából a nagykönyvben megírtak szerint történt, és a zizis időszakokat egész jól kezeltem egy darabig magnéziummal…

tovább…

Mindenféle mánia

Csodálatos volt ez a hétvége is, mégha igen fárasztóra is sikeredett. Igazából nekem mindegyik hétvége az, amióta vasárnap zárva vannak a nagyobb boltok, áruházak. Amit hétközben nem tudunk elintézni és/vagy ketten kellünk hozzá azt bizony mind szombaton kell letudni. Így aztán igyekszem a bevásárlást áttenni csütörtök-péntekre, de a friss dolgokkal nincs erre lehetőség.

Erre a hétvégére már szinte végső határidőnek tűztük ki a kerti vízmű azaz a locsolási megoldás beüzemelését, hiszen már hetek óta a benti csapvízzel “vödrözzük” a paradicsom és eper palántáinkat.
Szerencsére a kis veteményesünk ennek ellenére is szépen növöget, sőt a koktél paradicsomon már két szem elkezdett pirulni is!

Az eper is lelkes volt, de én lecsipkedtem a virágokat és a mini terméseket, fókuszáljon csak a gyarapodásra és erősödésre a növény. Be is jött, most már csudálatosan erős szinte mindegyik!
Nagyrészt kinőttek a magról vetett fűszernövényeim is, ami mégsem, azt pótoltam boltival. Van egy kakukktojásom is, ami bent nem nőtt ki, a kavicsot amire a nevét festettem ki is dobtam már, de amikor kivittem a kertbe, akkor viszont valami elkezdett nőni. Sok hasonló levelű dolog, tehát elvileg fűszer, de sem illata, sem íze nincs (megrágcsáltam egy levélkét). Izgatottan várom mi lesz belőle.

Hmmm, nem is a vízmű életre keltésével terveztem kezdeni, sebaj. Ez egy fontos, két lépcsős beszerzés volt szombaton és egy fél napos szerelgetés sörözéssel és pálinkázással egybekötve a fiúknak (párom bevetette a karizmáját és a szomszéd segített lelkesen).

Reggel a Libriben kezdtünk, megjött végre a másik rendelt színezőm, így már csak idő kérdése hogy azzal is molyolgassak. Egyelőre nem akarok többet elkezdeni, így a már alakuló baglyos-fás képen piszmogok, ha bírja a kezem és látok is.

Ebben a bevásárló központban persze beszabadultam a játékboltba is. Muszáj volt, amikor megláttam az óriási eccarvút és az evil miniont! Jól megölelgettem és lottóötös esetére megrendeltem őket, majd ügyesen és okosan visszapakoltam mind a kettőt a polcra…
Vígaszként másnap a benzinkútnál kaptam minionos tic-tacot! ♥
Innen az Obiba mentünk, karókat kellett venni a paradicsomok mellé, mert bár mindenki kapot egy-egy szép csinosat még palánta korában, kinőtték őket. Most aztán beszereztünk erősebbeket és magasabbakat, a kisebbek rudakat pedig az új ágak mellé tettük, hogy mindenki ágazhasson és bogazhasson kedvére, nekünk pedig legyen jó sok finom, bio paradicsomunk! ♥
Ezután a Kikába mentünk, mert értesítettek már csaknem egy hete, hogy megérkezett a gerincproblémám okán rendelt új, remélhetőleg remek matrac. Itt el kellett intézni a kiszállítást, mert ez nem tekerhető, hajtható stb. így nem fér az autónkba.
Ha már ott voltunk, megint megcsodáltam a Nespresso kávégépeket és végül úgy döntöttem, hogy ebben a kivételes akcióban beruházok egyre lesz ami lesz. (Igazából az Anyucitól rám maradt pénzecskéből vettem. Köszönöm, Anyu! ♥)

Muszáj volt innom is egyet rögtön, amint hazaértünk és bár olyan szuper habunk nem volt mint a spéci habosítóval, de így is csodás volt. Jegyzeteljük is szorgosan a próba kapszulák családi értékelését, hogy tudjuk majd, mit kérünk és mit nem…

Ekkor már a sok rohangálás után eléggé elfáradtam, ezért szusszantunk egyet otthon. De aztán kiderült, hogy el kéne menni még mindenféle locsoló eszköz beszerzésének okán egy másik nagy barkács áruházba, ahova elcsaltuk a szomszédot is, mert ő már összebindzsizte a kerti öntözéshez szükséges rendszert, mi meg nem értettünk hozzá… Így aztán megint útra keltünk és hosszas tanácskozás, rajzolás, több eladó kikészítése után mindenféle dolgot beszereztünk.
Hazafelé pedig a már két hete hurcolt adomány motyót is beadtuk egy helyi családnak, akik eljuttatják egy pándi bácsihoz, aki nagyon rossz körülmények között él.
Igazából élelmiszert azt hiszem szinte nem is vettünk, úgy döntöttünk jó lesz a hűtőben ami van, és csak próbából megyünk majd el pékáruért vasárnap a benzinkútnál nyílt spar expresszbe.

No hát így. Ahhoz képest, hogy a vasárnapot végig akartam alkotósan pihenni, abból meg az lett, hogy takarítottam, mostam, főztem aztán mosogattam, pakoltam, locsolás-teszteltem és csak estefelé ültem le festegetni egy kicsit. Viszont megnéztük a Youtube-on a U2 sosem megvalósult koncertjét, jó hangosan… itt
Táncoltunk és énekeltünk meg minden. Nem mondom hogy a szomszéd örült, de mi nagyon! ♥

Ahhoz képest, hogy a mai infúzió alatt az egyik betegtársam mesélte, hogy ő bizony nagyjából 20 percenként le kell feküdjön pihenni, egész jól vagyok.
Kíváncsi leszek milyen lesz a kontroll vérkép!

Katyvasz

Döbbenet mennyi minden kavarog a fejemben és az életemben, úgy érzem méretes katyvasz keveredik benne, amit időnként megpróbálok szétrendezni, kifésülni, mint egy nagy életkócot, bogoncot – főleg hajnalban, amikor nem tudok aludni.
Nagyon keresem-találom mindenben a jót, az örömet, a szépet vagy legalább a kihívást. Mégis besokallok és én, a volt esti-bagolynépség kidőlök, már este kilenckor – szerintem el is aludnék, ha a felettünk lakó nem dübörögne annyit – nem tudok alkotni, sem kézműveskedni, sem írni.
Bár most éppen laptoppal az ölemben mégis próbálok, hogy legalább ne töltsem bután az időt már fél kilenckor.

Holnap Anyuhoz megyünk a fiammal – múltkor a lányom jött velem. Próbálok/próbálunk segíteni: vásárolunk, ügyintézünk, orvoshoz megyünk – mikor mit kell, de a társ elvesztését nem tudom helyette feldolgozni, sőt ez az, ami miatt én is – aki oly keveseket tudott megsiratni – annyit szipogtam, sírdogáltam.
Nem szeretnék ide jutni, nem akarok másodikként halni, a társam temetni… jajj, nem!

Zajlik még …
– A búcsú a jelenlegi otthontól, azaz a lakáseladás, és persze ott is van kavarás (már van, de banki hiteles a vevő, hogyne lenne hát mindenféle gond?!).
– Ház a hajrában: még annyi minden van ott is, hogy szinte hihetetlen, egy hónap múlva ott fogunk lakni?! Rengeteg döntés, rohangálás és beszerzés van most.
– Mindenfájás, jajj de annyira, hogy már tényleg orvoshoz kéne menni, de ott akarok, majd az “új otthonos” dokinál. Kérdés lehet-e, szabad-e ennyit várni, mikor olykor alig tudok járni úgy fáj a csípőm (vagy nem tudom én mi, de ott fáj, ha lépek) és mindkét kezem csontjai is. Megterhel nagyon Anyuhoz menni, mivel olyan sokat kell vezetni, autózni, de szorítom a fogam, muszáj – neki csak én vagyok most!
– Új vállalkozásaink indítgatása, előkészítése, hogy olyan jövőt építsünk, ami nekünk tetsző, vállalható és megélhetést is nyújt.
– Nagyon kéne már pakolni, mert ilyen begyulladt izületekkel nem lehet erre csak néhány napot szánni, inkább többször kicsit, a párom meg nem igazán aktív és lelkes ezügyben.
– Tanulok vadul, mindenféle izgalmas dolgot, a legrejtélyesebb és legújabb számomra a SEO terület. Élvezem a dolgot, és érzem milyen picinyke buta lény vagyok…
– Van néhány tök privát, saját kreatív tervem illetve beszorulásom (pinkandred), amikkel tudom magam nyomasztani, hogy nehogy leteljen az időm és erre meg ne jusson. Akarom, kell nekem, de nem fér most bele. Türelem…
– A háztartási gépekkel rendeltem egy könnyű varrógépet (Anyutól is kaptam, de olyan nehéz hogy fel sem bírtam emelni, így a gyerekeknek adtam), jó lenne november magasságában már próbát tenni vele – gyűjtöm is az inspirációkat.
– Kéne értelmesebben enni, napról napra magamnak főzni, mert az új
táplálkozási módom, kombinálva a szervezetem nyújtotta lehetőségekkel
bizony komoly kihívások elé állít a mindennapi meleg étel beszerzésében.
– Azt hiszem pre-klimaxolok vagy mi ez, csomó dologban türelmetlenebb lettem (én, az egykori birka), számomra is rémisztően fel tudom magam húzni – szinte remegek tőle. Szerencsére más jele még nincs, de ahogy olvastam ez már lehet a változó korba lépés hatása.

Vagy csak sok a minden?!