Oldal kiválasztása

Fél év telt el

Fél éve már, hogy megműtöttek, kivették a méhemet. Most már teljesen regenerálódott a szervezetem, és jól is vagyok! Vége a folyamatos, súlyos vérveszteségből eredő problémáknak!
Annyira imádom a legapróbb dolgokat is, például hogy rózsaszín az ujjpárnám, van színem, nem nézek ki úgy mint egy zombi.
Leírhatatlan a különbség a gyógyulásomat megelőző időszak és a mostani között, az hogy van energiám, erőm és oxigénem létezni, csodálatos!
Újra járok edzeni, ha jön a tavasz megyünk majd kirándulni, hegyre fel és hegyről le, s nem kell tartanom attól, hogy majd nem bírom.

Köszönöm! Hálás vagyok! ❤

Diagnózis

Diagnózis

Ahogy az előző posztban írtam már, új fejezet kezdődött az életemben. Mégis fontosnak tartottam tudni, mi okozta a problémáimat, mi volt az oka annak, hogy ennyire megterhelőek voltak a menstruációim.
A szövettani vizsgálatom már készen volt bő egy hete, de csak most a hét elején mentünk el érte, hiszen fel sem merült bennem, hogy bármi rosszindulatú dolgot találtak volna…

kép: saját készítésű képeslap

Igazam is volt, szépen regenerálódott már a külső sebem, és az UH alapján a belső is gyógyul.
A szövettani lelet pedig csupán három szóból állt: “adenomyosis uteri kórképe”.
Nem sokat tudtam erről a betegségről, pedig úgy tűnik ezzel éltem már hosszú évek óta, és a leírtak alapján még “egész jól” jártam, lehetett volna még sokkal rosszabb is. Sajnos nekem – mint oly sok másik betegnek sem – UH és más vizsgálat sem mutatta ki. Állítólag mri-vel diagnosztizálható.
Van akinél tünetmentes, de okozhat súlyos vérzéseket, erőteljes fájdalmat és sok más dolgot is, amit nem taglalnék, mert bár nekem szinte minden tünetem megvolt, most már ennek a tortúrának VÉGE van!

Megnyugodtam és gyógyulok tovább testileg és lelkileg is, pozitívan várva a napokban kezdődött, csodálatos ősz kalandjait!

Új fejezet

Hosszasan voltam csendben a blogon, nem is tudom miért. Analizálni a dolgot nem tervezem, szerintem csak elkezdek újra írni és meglátjuk megy-e, jól esik-e.

Ma három hete új fejezet kezdődött az életemben, bár még most sem fogom fel milyen változásokat hoz, de belül kicsit már ujjongok. Utólag visszagondolva, több mint hét éve küzdöttem a változó kor okozta, egyre súlyosbodó menstruációs panaszokkal. Ezek odaáig fokozódtak, hogy az utóbbi három évben már 10-12 havonta, heteken át infúziós kezelésekre kellett járnom a nappali kórházba, hogy a súlyos vérveszteségeket és a vashiányomat pótolják.

2015-ben, az első alkalommal (életveszélyes vérképpel) a hematológus drasztikus műtéti megoldást javasolt, amit elutasítottam – akkor.  Azt hiszem nem kellett volna, sok felesleges fájdalomtól és gondtól megkíméltem volna magam, ha akkor kivetetem a méhem, de nem tettem.

Idén azonban eljutottam odáig, hogy bármit vállaltam vagy megtettem volna, csak legyen már ennek vége, ne legyek rosszul, ne tegyen tönkre mindent hónapról hónapra ez a vállalhatatlan vérzés, és ne kelljen többet infúzióra mennem…

Ma 3 hete, hogy a kivizsgálások, előkészítések és egyéb herce-hurcák után végre megtörtént, és eltávolították a méhemet, valamint a petevezetékeimet. Most regenerálódok, gyógyulok és lassan felfogom, egy új fejezet kezdődött az életemben.

Hello Új Élet!

Át-törés-pont

Már olyan régen nem írtam, hogy úgy érzem szinte már minek. Valahogy elvesztettem a fókuszt, ahogy Anyuci meghalt és tudtam, ő olvassa a blogom, mégha kinyomtatott formában is – hiszen mindig elküldtem neki, sőt egy időben Apu is kapta…

De már egyikünk sincs velem, “felnőtt” árva lettem és valahogy nem jött az indíttatás hogy írjak, nem jöttek a szavak, sem a késztetés.
Persze írok én, hiszen született grafomán vagyok, csak nem ide. A munka mellett az új hobbim az, ami teljesen leköt és számomra új terület lévén rengeteg a tanulnivalóm is, így aztán tanulok, alkotok és a lejegyezni valók a naplómban, illetve a scrapbook oldalaimon, mini albumokban és cetliken landolnak.

Úgy érzem mégis muszáj ezt valahogy megtörnöm és újra rávenni magam, időt szakítani a bloggolásra is, mert az idei projektem inkább lett volna az írás, ha nem sodor el ez az új hobbi… a “papírláz“. Nem mondom, hogy bánom, de mégis van egy nagy tervem, ami fontos nekem, mégha nem is mertem még belevágni…

Hogy vagyok?! Jól. Bővebben, nem jól. Írtam már a klimax-ról, a helyzet sajnos azóta sem változott, sőt. Bár a havi ciklusom meglehetősen véletlenszerű és végre inkább ritkul, mint sűrűsödik, olyan mennyiségű vért veszítek vele minden alkalommal, ami teljesen kikészít. Emiatt volt nemrég egy kisebb nőgyógyászati műtétem és most szövettanra várok. Utána ki tudja mi lesz, lehet hormonkezelés, lehet nagyműtét… a jó ég tudja. Meglátjuk. Igazából nem izgulok rajta, teljesen áttértem a napi öröm megélése üzemmódba és ez átsegít a mindennapok gondjain.

Hello 2017

Fú, jó régen ficseregtem, elsodortak az események; a december napjai album készítése, a papírláz és január óta a minden napi rajzolás is. Aktívan vagyok FB csoportokban, klubra járok, rengeteg új barátom lett, akivel találkozom is és szánok rájuk időt.

Hello 2017, olyan gyorsan érkeztél, hogy itt a blogon nem is köszöntöttelek! Valahogy ilyen ez a naplózás, nem lehet mindent annyiszor leírni. Mostanában jobban fókuszba került a hagyományos naplóm, amit éppen a napokban számolgattam, hogy csaknem 30 éve írok. Na persze nem napi szinten, impulzus szerűen, amikor olyan élmény ér, amit arra említésnek tartok és le is tudom jegyezni. Amióta a scrapbook hangsúlyosabb teret kapott az életemben, a naplómat is jobban díszítemés nagyon élvezem. Így a virtuális naplóm kicsit elhanyagoltam.

Sajnálom, hogy a Ficsergő kicsit magányos maradt, hiányzik. Igyekszem ide is többet írni majd, ki kell találnom valami új rendszert, ha már anno így döntöttem, hogy nem egy blogra került minden, hanem külön tartom a főzős, az alkotós és a magán dolgaimat…

Ha valaki még jár erre, hello és hahó! ❤

Fél évszázad

Fél évszázad

Betöltöttem az ötvenedik életévemet. Fél évszázada élek!
Nagyon sok tervem, vágyam, álmom volt az ezt megelőző évre, és persze jött, történt a nagybetűs ÉLET, így olykor sodródtam, máskor harcoltam és igyekeztem a dolgokat a tervezett irányba terelni, s bizony kaptam néhány pofont is.
Közben meg egyszercsak ideértem és már nem ötven előtt van, hanem elkezdődött az után.

img_20161015_223035-s

Egy évvel ezelőtt összeírtam a bakancslistámat, amit 50 előtt szerettem volna teljesíteni.
Nem lett volna vele semmi baj, ha vagy (évekkel) előbb készül el, vagy kevesebb elemet tartalmaz, vagy tényleg mindenért küzdeni vágytam volna, ami rajta szerepel.
A bakancslistákkal azonban az a “baj”, hogy rengeteg dolog nem szerepel rajtuk, amire pedig vágyna az ember, ha tudná hogy vágyhatna, illetve ismerne olyan dolgokat amik megtörténnek, csodálatosak és ott lettek volna rajta, csak éppen nem tudta megfogalmazni őket… Ha így nézem jóval több dolog mellé tennék pipát a bakancslistán mint 50 elem. De ha a konkrét, 2015 októberén leírt listámat tekintem át, ennyire nem rózsás a helyzet.

No nem baj, azért következzen egy kis számadás… és persze frissítem a listát a “helyén” is.

A folytatás erre… erre…