Browse Category

élménybeszámoló

Fél évszázad

Betöltöttem az ötvenedik életévemet. Fél évszázada élek!
Nagyon sok tervem, vágyam, álmom volt az ezt megelőző évre, és persze jött, történt a nagybetűs ÉLET, így olykor sodródtam, máskor harcoltam és igyekeztem a dolgokat a tervezett irányba terelni, s bizony kaptam néhány pofont is.
Közben meg egyszercsak ideértem és már nem ötven előtt van, hanem elkezdődött az után.

img_20161015_223035-s

Egy évvel ezelőtt összeírtam a bakancslistámat, amit 50 előtt szerettem volna teljesíteni.
Nem lett volna vele semmi baj, ha vagy (évekkel) előbb készül el, vagy kevesebb elemet tartalmaz, vagy tényleg mindenért küzdeni vágytam volna, ami rajta szerepel.
A bakancslistákkal azonban az a “baj”, hogy rengeteg dolog nem szerepel rajtuk, amire pedig vágyna az ember, ha tudná hogy vágyhatna, illetve ismerne olyan dolgokat amik megtörténnek, csodálatosak és ott lettek volna rajta, csak éppen nem tudta megfogalmazni őket… Ha így nézem jóval több dolog mellé tennék pipát a bakancslistán mint 50 elem. De ha a konkrét, 2015 októberén leírt listámat tekintem át, ennyire nem rózsás a helyzet.

No nem baj, azért következzen egy kis számadás… és persze frissítem a listát a “helyén” is.

A folytatás erre… erre…

Hello Október!

Bár már több mint egy hete október van, most jutok el oda hogy üdvözöljem a blogon az év általam legjobban kedvelt hónapját!
Hello, Október!

Már a hónap első napján buli volt, Halas Karcsihoz mentünk szezonzáró vacsorára. Remekül sikerült, de már hideg volt ott aludni, így hazajöttünk. Azóta folyamatosan sodródom, alkotok a tündérkert projektemhez és készülök az 50. születésnapomra, mert még nem vagyok kész az ajándékokkal!

Ma pihenő napot tartunk, szigorúan nem megyünk sehova csak pihi… Persze azért főztem, volt light-os takarítás és ágyneműt is cserélünk, szóval inkább a “ma nem megyünk ki a fészkünkből” mottó a lényeg.

dsc01570

Így aztán nagy örömömre máris volt időm arra, hogy a Pink & Red blogomra készítsek egy lépésről lépésre leírást a denevér medálok készítéséről. Remélem lesz aki ez alapján nekilát és alkot!

Még nem tudom mi lesz jövő héten, amikor barátok körében ünnepelhetem majd ezt a közelgő kerek születésnapot. Biztos szupin sikerül, jó lesz együtt lenni! Egy ajándékot már tudok is! A párom rábeszélt és befizetett a CAMPfellow táborba, ami Dobogókőn lesz és több napon át alkothatok hasonló érdeklődésű “megszállottak” között alig egy héttel az ünnepnap után. Nagyon várom!

Utána pedig hosszúhétvége következik… Olyan csodás, mennyi kaland! ❤

Szeptemberi fesztiválhétvége

Eljött az ősz, itt a fesztiválok ideje! El is határoztuk, hogy szombaton bevonatozunk a X. Budapest Street Food Show-t megnézni. Barátokkal mentünk volna, és az időjárás miatt végül a programot elnapoltuk. Így aztán vasárnap sűrű lett a napom, mert a csemetével már egyeztettünk arról, hogy reggel találkozunk, megnézzük a Szimpla piac-ot és reggelizünk együtt. Így aztán kora reggel a kicsi párom edzeni, jómagam pedig a városba indultam…

2016-09-18_s_09-48-01

Most jártam először a Szimpla piacon, imádtam! Ezen az apró, hangulatos kis helyen minden csupa csoda! Még jó adag szeretet is jut annak aki arra jár, sőt adhat is, hiszen például jótékony támogatást nyújthat étke megvásárlásával… Diszkógömbök, kerti törpe és még ki tudja mi alatt vettük meg a reggelire valót, finom fokhagymás mézes kifliket és egy sajttálat. Kis motyónkkal felszerelkezve indultunk kávét szerezni. Küldetésünket a közeli Anyám szerint-ben teljesítettük, reggelink helyszíne pedig a Kéthly Anna tér apró parkja volt, ahol kissé szundis fejű lányom majszolgatva mesélte a közelmúlt eseményeit, én pedig aznapi terveimet, miközben az elképesztően finom kiflit tömtük magunkba serényen…

szimpla_ficsergo_20160918

Amikor belaktunk és a kávé is elfogyott, benéztünk a Placc-ra és választottunk a portékák közül egy-egy kedvencet, csak úgy, nem megvenni. Tetszett ez a hely, sokkal jobban mint az Ecseri piac, mert itt minden áru szépen meg van tisztítva és ízlésesen kínálják, igaz kissé borsos áron.
Miután kinézelődtük magunkat a csemete haza indult aludni (éjszakás volt előtte), én pedig folytattam az utam…

Olvasd tovább!

Szeptemberi kóstoló – 2016

Azt hiszem, amióta van SzeptEmber Feszt a Bókay-kertben – azaz 2009 óta a neve Szeptemberi kóstoló – ha tudunk és van időnk elmegyünk rá. Többször írtam is itt, a blogon róla: 2008-ban , 2010-ben és tavaly, 2015-ben is.
A fénykorban nagy rendezvény volt ez, remek koncertekkel, főzőversennyel és olyan lehetőséggel, amelyen a főzőversenyre nevezett étkeket is meg lehetett kóstolni. Volt olyan év hogy a kerületi éttermek és vendéglátóhelyek is készítettek, majd kiporcióztak különleges étkeket, ekkor ettünk például krokoldil húst, kóstoltunk struccot és más egzotikus “csemegéket”. Emellett óriás kondérban, sokszor rekord kísérletként neves szakácsok főzték a fesztivál pörköltjét, amiből lehetett – szintén jegyre – vásárolni. Mivel a rendezvény sok embert vonzott, így lelkes kézművesek kínálták saját termékeiket, alkotásaikat a vásárló “utcában”.

2016-09-10-12-02-07
Sajnos mára ez a fesztivál már odáig szelídült, hogy a főzőfalu versenyzőinek minden bizonyára remek – mert az illat és a látvány alapján az! – ételeit csak nézni lehet, és egyetlen helyen készítettek háromféle (csülök, vaddisznó és marha) pörköltet, háromféle körettel. Ennyi. Az árusok szinte csak ételt-italt kínáltak a lézengő embereknek (gyrost, lángost, rétest stb.) valamint pálinkát, mézet, kolbászt, sajtot lehetett vásárolni. A fesztivál “kóstolójegyes” pörköltjeinek közelében lehetett csak leülni padokhoz fogyasztani (a székek nagy része a tűző napon), sört vagyonokért mértek, nem túl magasszintű csapolási képességekkel rendelkező árusok.

A koncertekről nem tudok nyilatkozni, mert éppen nem volt amikor kint voltunk és ilyen környezetben nem marasztalt minket semmi. Egyedül annak örültem, hogy árnyékolókat tettek a belső színpad (régen ez volt a bogrács színpad) előtti székek fölé. Kár hogy éppen nem volt miért odaülni…

Azt hiszem most jó darabig nem megyünk, mert ez így inkább pörkölt kiállítás mint kóstoló, az ételeket pedig nem csak nézni, enni is jó.
Részemről kasza – akarom mondani fejsze.

2016-09-10-12-07-46

Kifli a szívrabló

Ez lett volna a neve, Kifli. Nálunk. De ő nem a mi kutyusunk, nem lehetett az. Állatot vállalni felelősség, és hosszútávú projekt, nem csak a beleszeretésen múlik, mert az megvolt. ♥

Tegnap kiderült, hogy a nálunk dolgozó kertésznél kis tacskók vannak. A hétből már csak kettő és el is viszik az egyiket még ötkor. Lázba jöttem, mert imádom a tacsikat, kérdeztem megnézhetem-e a picurt, amíg még nem gazdis. “Persze, gyere!” – mondta az aktuális gazda és én alig vártam az estét…

A kicsi lény a kertész kislányára telepedve aludt, amikor átmentünk hozzájuk. Duci lábaival szaladt álmában és édesen hortyogott. Olvadoztam. Kérésem ellenére a gazdik ébresztgették, de minimális aktivitás után visszaájult az alvásba. Még csak hét hetes… Szundinudli.

Ám később felébredt és játszottunk is. Édes kicsi babakutyi, jajj de elhoztam volna!
De erős maradtam és csak jól megszeretgettem. Őt pedig már haza is vitte azóta az utánunk odalátogató “néző”.

Köszönöm az élményt! ♥ Köszi kicsi Kifli az édes puszikat! ♥ Legyél nagyon boldog, te kis szívrabló tacskó! ♥

ki

Vashiányos vasmacska

Amióta tavaly életveszélyes vérkép után elkezdték Ferrlecittel feltölteni a vaskészleteimet és 20 ampulla után sikerült vasmacska státuszba kerülnöm rendszeresen, negyedévente járok ellenőrzésre. Bevallom én azt hittem, hogy ha csaknem ötven év alatt jutottunk el oda, hogy szükség lett erre, akkor felesleges izgulni, én ezzel most évekig elleszek… Na ahogy ezt a buta macsek elképzelni. Idén az áprilisi kontrol után már utaltak is be a hematológiára. Még messze nem volt olyan rémes a laborom mint tavaly, de 25%-ot romlott és a háziorvos ezt aggodalmasnak találta. Akárcsak a hematológus doktornő, akihez tavaly is jártam a László kórházba.

Olvasd tovább!

Rövid hónap summa

Hú, lassan egy hónapja nem írtam, elsodortak az események.
Mi is történt ennyi idő alatt?! Nagyon röviden összefoglalva:

* 16 éves, “vadas”kapcsolatunkat házassággá szelidítettük a párommal. ♥
* Aztán elmentünk egy kissé különleges nászútra. Persze minden nászút különleges… ez azért, mert eredetileg nem annak volt tervezve, így a lócikkal (értsd felnőtt gyerekeimmel) együtt utaztunk el 5 napra, Rómába. ♥
* Ezelőtt nem sokkal kezdődött és még tart a napi szintű kálváriám újra a László kórházba. Megint vas infúziókra járok. Szerencsére most nem életveszéllyel kezdtük, mert a rendszeres ellenőrzéseknek köszönhetően elcsípték, amikor 25%-ot romlottak az értékek, és máris küldtek a hematológiára.
* Április 4-e óta részt veszek Via Hello kaland online motivációs tréning-jén… Éppen ma érkezett a 14. kihívás. ♥

IMG_20160510_215204

Dióhéjban ezek.
Tervezek majd mindről írni is, csak a bal kezem nagyon fáj most, éppen ma húzták ki belőle a 72 órás branült és meg van viselődve. Vénagyulladás.

Szóval most inkább borogatom, kenegetem és pihenek illetve dolgozok. Az fontosabb, mint bloggolni. Főleg egy vállalkozónak.
Ja mert már vállalkozásom is van már. 😀 Zajlik az élet.

Köztünk elő társas magány

A múlt hét szombaton érdekesnek ígérkező rendezvényre látogattam el a lányommal a Nemzetközi Gyerekkönyvnap alkalmából. Az ünnepi beszélgetésnek és könyvcsereberének hirdetett esemény címe kicsit félrevezetett – Milyen a jó gyerekkönyv? – mert erről sajnos a legkevésbé sem szólt, függetlenül attól, hogy a meghívott hazai alkotók valóban felidézték régi, kedves olvasmányaikat és alkotóikat, bemutatták kortárs kedvenceiket és megtudhattuk azt is, éppen min dolgoznak illetve milyen művük jelenik meg az idei ünnepi könyvhétre…
Bevallom, igen csalódott lettem volna, ha csak az elhangzott beszélgetést kapom, mint élményt ezen a délelőttön. Ám az eseménynek helyet adó Deák 17 galériában éppen egy nagyon érdekes és izgalmas kiállítás is szerepelt a debreceni NDK– Neue Debreczenische Kunst – művészcsoport tavaly novemberben meghirdetett “Facebook, lájkok, szelfik… Köztünk élő társas magány” pályázatára érkezett alkotásokból.

D17_tarsas.magany_galéria

Mivel a meghirdetett időpontnál korábban érkeztünk, bőven maradt időm felfedezni a teret. Örömmel sétálgattam a fiatalok alkotásai közt – felső tagozatos és középiskolás diákok számára hirdették meg a kihívást. Jó volt látni mennyire érzik és figyelik társadalmunk e szegmensének a problémáit, kockázatait! Érdekes és különös, némán sikító tükröt tartottak a figyelők felé, és bizony hosszasan gondolkodtam még napokig a látottakon…
Sőt, még azóta is, nap mint nap fel-felbukkan egy-egy kép eleme bennem.

D17_tarsas.magany_join.usjpg D17_tarsas.magany_kameraval.megfigyelt.elet D17_tarsas.magany_paris.itelete D17_tarsas.magany_szuperhosok

Nem feltétlenül látom olyan borúsan a helyzetet, mint ott néhány alkotó, és nem is értek egyet minden kép üzenetével (persze lehet hogy nem is jól érettem). De mégis. Érdemes megállni, rácsodálkozni a valóságunkra, megnézni más, akár görbe tükrén át, és szembenézni azzal is, mi mennyi időt töltünk el ebben az “új világban”, hogyan és mit mutatunk, mit várunk és mit adunk , mit teszünk ebben az érdekes, társas magányban.

Aztán jobb lesz ha felhívunk valakit akit szeretünk és elmegyünk vele beszélgetni valahol, itt “kint”, a valóságban! 🙂

Húsvét 2016

Jól sikerült, nyüzsge hétvégén volt ezen a korai Húsvéton, melyben szerencsére bőven akadt napsütés és maradt időnk pihenésre is. Pénteken otthon maradtam, hogy elkészítsem a főtt sonkát és csülköt, no meg az értékes léből fővő bablevest. Vacsorára már barátokat láttunk vendégül ebből, bár én nem tudtam belőle enni, mert teljesen elteltem a szagokkal (hiába szellőztettem folyamatosan, akkor is érződött). Jól esett az esti, vidám beszélgetés és nyüzsgés, teljesen kikapcsolt.
Másnap délelőtt vásárlás és serte-pertélés volt a program, de elő tudtam venni a húsvéti vidámságaimat, amit részben én készítettem, részben pedig kaptam. Az évek alatt számos húsvéti és nyulas csecsebecse került a birtokomba, amit örömmel teszek ki ilyenkor, de nagyjából bármikor is. 😀

moha.husvet.minikert.byCicasi

Tetézve a dekorációt, elővettem a közelmúltban vásárolt nyuszifüleimet is és ezekben töltöttem az ünnep napjait. Sajnos, amikor Apukámnak vittem a húsvéti csemegéket, még nem volt rajtam, pedig biztos még többet mosolygott volna. Azért jó volt vele beszélgetni, zenét hallgatni és csokoládés süteményt majszolgatni így is. 😀
Párommal kertet terveztünk, álmodoztunk, amit annyira szeretek. Még nem tudom mi lesz a “nagy kerti projektünkből”, lehet idén csak fű ültetés, néhány paradicsomtő, fűszernövények, no meg a tavaly megerősödött eprek pátyolása… Meglátjuk. Még pár hetünk van dönteni.
Tervezni, álmodozni akkor is jó!

2016-nyusziful.es.kolnijpg

Hétfőn reggel a párom csodálatos mosollyal és öleléssel köszönötött, majd elmondta az idei költeményét. Ez nálunk komoly szertartás – már 16 éve! – minden évben új locsolóverset költ nekem, amit szorgosan feljegyzek a naplómba. Az idei remekül sikerült és kivételesen kedves, pajzánságmentes volt. 😀 Napsütésben reggeliztünk, kávéztunk és utána elrobogtunk a lajosmizsei tanyacsárdába, ahol barátokkal töltöttük az ünnep utolsó napját.
Bevallom, ha nem néztek – pontosabban inkább bámultak – volna meg annyian, már el is felejtettem volna hogy napok óta nyuszifüleket viselek…
A puha fülecskék ebéd után az asztaltársaság hölgytagjain is voltak, remek és vidám képeket készítettünk mindekiről. Szerintem hordhatnánk ilyesmit többször! 😀 (Nekem van már rénszarvas agancsos és cicafüles is!)

2016-03-28_Uj.tanyacsarda

A tanyacsárdában mindenféle lényeket lehetett megcsodálni és simogatni, de persze a legnagyobb élmény a lovakkal való érintkezés lehetősége volt. Ezzel a szép szürke lóval, aki a képen van, lassan megbarátkoztunk. Én botor azt hittem a lovak szeretik az almát! Vittem is nekik, mint a kincset. De kiköpték! 😀 Sokkal szívesebben vették a környéken szedett tyúkhúrt és friss zöldeket.
Óriási élmény volt megsimítani a szép pofijukat, homlokukat, belenézni a varázslatos szemekbe. Mentünk is mint a szolgák és szedtük nekik a csemegét lelkesen…
Sajnos itt már nem sütött a nap és a nagy kapcsolatteremtésben el is feledkeztem a hidegről, szóval úgy tűnik felfáztam, de néhány nap alatt remélhetőleg kikúrálom magam.

Nektek hogy telt a Húsvét? 🙂

2014. március 19. – szupernap

Hűűűűű, de szuper napom volt ma!
Reggel Heni-nél kezdtem az összekupacolt, konyhában kallódó, másoknak remélhetőleg örömet okozó finomságokkal, fűszerekkel. Aztán – mivel ma kreatív alkatrész felderítő napot tartottam – ellátogattam a GyöngyHázba, majd az ébredező, álmoskás és csodálatos lányommal beültünk a Massolit Books and Café-ba. Terveim szerint mindössze egy macchiatót vállaltam volna, de a zserbó látványa elgyengített, és ha nem is olyan, mint az apai nagymamámé, azért remek, házias verziója volt e sütemény csodának. Minden van benne amit imádok: sötét csokoládé, dió, baracklekvár…
Hangulatos kis kuckó, ajánlom szeretettel!

Innen együtt mentünk tovább a Rayher Kreatív Centrumba, majd az Úristen, festek! művészellátóba. Itt már nem tudtam megvárni, mire csábul el az egyre profibban alkotó leányzóm, mert rohannom kellett a fogorvoshoz. Szerencsére, ez már nem volt annyira kínzós dolog a csiszolásokon, fúrásokon és arcüreggyulladáson túl… mégha, értelmesebbet kellett volna előtte ennem, mint a süti, mert így végül csak fél ötkor tudtam ebédelni. Kicsit parás rész volt azért benne, mert a felpróbált korona olyan csodásan rácuppant a kis romos fogamra, hogy alig tudta a fogorvos leszedni, mert ugye fel kellett “véglegesre” ragasztani. Szerencsére kisebb íny-sebek árán ő nyert és most már remekül, fájdalom nélkül tudok rágni a bal oldalon is!

A fogorvos után elvillamosoztam a Ferenc körútig, ahol a szeles, de csodálatos napsütéses időben a Kálvin tér felé sétálva bementem az összes kreatív és gyöngyös boltba (van arra három is), nagyon takarékosan vásárolgatva (csak 165 forintot költöttem összesen és lett három színben filc csíkom, tíz apró ezüst karikám és tíz fülbevalót záró szilikon gumim), felderítve a lehetőségeket, no meg az árakat…
Ezután robogtam a Nyugatihoz, ahol a fogadott lányommal volt talim. Beültünk a La Deliziába és egy-egy finom kávé, no meg változatos kekszcsodák mellett csacsogtunk az elmúlt hetek eseményeiről. A legjobb helyre ültünk (az emeleten, az ablakhoz a kuckós oldalra), az asztalka fiókjában még érdekes levelezést is találtunk. Amikor telipocakkal és Micimackó-szerűen meglehetősen eljöttünk, mi is hagytunk ott egy cetlit… ♥

Innen már a metróhoz siettem (ahol a kezembe nyomtak egy flashmob felhívást, amit még meg kell néznem, mert ez az egyik mániám), mert várt az éhes és fájós hasú kicsi Párom, akivel még egy gyors vásárlásra beugrottunk az Europarkba.
Igaz, fáradtan értem haza, de még tudok járni (mégha “szúrkál” is a lassan gyógyuló lábam, működik!), simán futtattam nyulat és készült vacsi is… Sőt, leültem a géphez, mert mindezt ma szerettem volna leírni, bár képeket csak holnap teszek fel.