Oldal kiválasztása

15 nap

Már 15 napja 2018 van és még nem írtam semmit. Valahogy elsodor a világ, mindig van fontosabb mint írni. Azaz nem igaz, mert írok, naponta egy apró naplóba 2-3 sort minden reggel és emellett vezetem hullámzó intenzitással az “írok ha úgy érzem fontos”, lassan harminc éves (több kötetes) napló(i)mat is. Tehát nem is fontos ez, a Ficsergőre is úgy írok ahogy kedvem van, olykor sokat máskor meg alig.

Gyorsan teltek az év végi ünnepek, sokat dolgoztunk. Vállalkozónak lenni egészen más létforma, mint alkalmazottnak. Nem is tudok visszaemlékezni arra, volt-e már olyan, hogy január 2-án reggel már egy partnernél álljak korán reggel, munkára készen. És két ünnep között is dolgoztunk.
Van ennek is egy bája. De nagyon fáradt vagyok.

Gondoltam hajtunk és majd februárban elmegyünk kicsit pihenni. Ebből nem tudom mi lesz, mert Wombat nagyon beteg és őt ápolom most. Mára szabira is raktam magam, csak a nagyon fontos dolgokkal foglalkoztam és őt ápoltam. Tegnap délelőtt azt hittem este már nem lesz velünk… Sokszor elsírtam magam, de harcoltunk, küzdöttünk (ő is!) érte.
Estére picit jobban lett, és ma is jobban van, de nem merem elkiabálni, mert Nyüzsi is összerakta magát picit egyszer, aztán rá egy hétre elveszítettük.
Lent is aludtam a kicsi lény közelében, éberen minden neszre figyelve. Szerintem ma is ez lesz, hátha kell éjjel innia, ennie vagy fájdalomcsillapító…

Drukkot kérünk!

Fél évszázad

Fél évszázad

Betöltöttem az ötvenedik életévemet. Fél évszázada élek!
Nagyon sok tervem, vágyam, álmom volt az ezt megelőző évre, és persze jött, történt a nagybetűs ÉLET, így olykor sodródtam, máskor harcoltam és igyekeztem a dolgokat a tervezett irányba terelni, s bizony kaptam néhány pofont is.
Közben meg egyszercsak ideértem és már nem ötven előtt van, hanem elkezdődött az után.

img_20161015_223035-s

Egy évvel ezelőtt összeírtam a bakancslistámat, amit 50 előtt szerettem volna teljesíteni.
Nem lett volna vele semmi baj, ha vagy (évekkel) előbb készül el, vagy kevesebb elemet tartalmaz, vagy tényleg mindenért küzdeni vágytam volna, ami rajta szerepel.
A bakancslistákkal azonban az a “baj”, hogy rengeteg dolog nem szerepel rajtuk, amire pedig vágyna az ember, ha tudná hogy vágyhatna, illetve ismerne olyan dolgokat amik megtörténnek, csodálatosak és ott lettek volna rajta, csak éppen nem tudta megfogalmazni őket… Ha így nézem jóval több dolog mellé tennék pipát a bakancslistán mint 50 elem. De ha a konkrét, 2015 októberén leírt listámat tekintem át, ennyire nem rózsás a helyzet.

No nem baj, azért következzen egy kis számadás… és persze frissítem a listát a “helyén” is.

A folytatás erre… erre…

Hello Október!

Hello Október!

Bár már több mint egy hete október van, most jutok el oda hogy üdvözöljem a blogon az év általam legjobban kedvelt hónapját!
Hello, Október!

Már a hónap első napján buli volt, Halas Karcsihoz mentünk szezonzáró vacsorára. Remekül sikerült, de már hideg volt ott aludni, így hazajöttünk. Azóta folyamatosan sodródom, alkotok a tündérkert projektemhez és készülök az 50. születésnapomra, mert még nem vagyok kész az ajándékokkal!

Ma pihenő napot tartunk, szigorúan nem megyünk sehova csak pihi… Persze azért főztem, volt light-os takarítás és ágyneműt is cserélünk, szóval inkább a “ma nem megyünk ki a fészkünkből” mottó a lényeg.

dsc01570

Így aztán nagy örömömre máris volt időm arra, hogy a Pink & Red blogomra készítsek egy lépésről lépésre leírást a denevér medálok készítéséről. Remélem lesz aki ez alapján nekilát és alkot!

Még nem tudom mi lesz jövő héten, amikor barátok körében ünnepelhetem majd ezt a közelgő kerek születésnapot. Biztos szupin sikerül, jó lesz együtt lenni! Egy ajándékot már tudok is! A párom rábeszélt és befizetett a CAMPfellow táborba, ami Dobogókőn lesz és több napon át alkothatok hasonló érdeklődésű “megszállottak” között alig egy héttel az ünnepnap után. Nagyon várom!

Utána pedig hosszúhétvége következik… Olyan csodás, mennyi kaland! ❤

Szeptemberi fesztiválhétvége

Szeptemberi fesztiválhétvége

Eljött az ősz, itt a fesztiválok ideje! El is határoztuk, hogy szombaton bevonatozunk a X. Budapest Street Food Show-t megnézni. Barátokkal mentünk volna, és az időjárás miatt végül a programot elnapoltuk. Így aztán vasárnap sűrű lett a napom, mert a csemetével már egyeztettünk arról, hogy reggel találkozunk, megnézzük a Szimpla piac-ot és reggelizünk együtt. Így aztán kora reggel a kicsi párom edzeni, jómagam pedig a városba indultam…

2016-09-18_s_09-48-01

Most jártam először a Szimpla piacon, imádtam! Ezen az apró, hangulatos kis helyen minden csupa csoda! Még jó adag szeretet is jut annak aki arra jár, sőt adhat is, hiszen például jótékony támogatást nyújthat étke megvásárlásával… Diszkógömbök, kerti törpe és még ki tudja mi alatt vettük meg a reggelire valót, finom fokhagymás mézes kifliket és egy sajttálat. Kis motyónkkal felszerelkezve indultunk kávét szerezni. Küldetésünket a közeli Anyám szerint-ben teljesítettük, reggelink helyszíne pedig a Kéthly Anna tér apró parkja volt, ahol kissé szundis fejű lányom majszolgatva mesélte a közelmúlt eseményeit, én pedig aznapi terveimet, miközben az elképesztően finom kiflit tömtük magunkba serényen…

szimpla_ficsergo_20160918

Amikor belaktunk és a kávé is elfogyott, benéztünk a Placc-ra és választottunk a portékák közül egy-egy kedvencet, csak úgy, nem megvenni. Tetszett ez a hely, sokkal jobban mint az Ecseri piac, mert itt minden áru szépen meg van tisztítva és ízlésesen kínálják, igaz kissé borsos áron.
Miután kinézelődtük magunkat a csemete haza indult aludni (éjszakás volt előtte), én pedig folytattam az utam…

Olvasd tovább!

Szeptemberi kóstoló – 2016

Szeptemberi kóstoló – 2016

Azt hiszem, amióta van SzeptEmber Feszt a Bókay-kertben – azaz 2009 óta a neve Szeptemberi kóstoló – ha tudunk és van időnk elmegyünk rá. Többször írtam is itt, a blogon róla: 2008-ban , 2010-ben és tavaly, 2015-ben is.
A fénykorban nagy rendezvény volt ez, remek koncertekkel, főzőversennyel és olyan lehetőséggel, amelyen a főzőversenyre nevezett étkeket is meg lehetett kóstolni. Volt olyan év hogy a kerületi éttermek és vendéglátóhelyek is készítettek, majd kiporcióztak különleges étkeket, ekkor ettünk például krokoldil húst, kóstoltunk struccot és más egzotikus “csemegéket”. Emellett óriás kondérban, sokszor rekord kísérletként neves szakácsok főzték a fesztivál pörköltjét, amiből lehetett – szintén jegyre – vásárolni. Mivel a rendezvény sok embert vonzott, így lelkes kézművesek kínálták saját termékeiket, alkotásaikat a vásárló “utcában”.

2016-09-10-12-02-07
Sajnos mára ez a fesztivál már odáig szelídült, hogy a főzőfalu versenyzőinek minden bizonyára remek – mert az illat és a látvány alapján az! – ételeit csak nézni lehet, és egyetlen helyen készítettek háromféle (csülök, vaddisznó és marha) pörköltet, háromféle körettel. Ennyi. Az árusok szinte csak ételt-italt kínáltak a lézengő embereknek (gyrost, lángost, rétest stb.) valamint pálinkát, mézet, kolbászt, sajtot lehetett vásárolni. A fesztivál “kóstolójegyes” pörköltjeinek közelében lehetett csak leülni padokhoz fogyasztani (a székek nagy része a tűző napon), sört vagyonokért mértek, nem túl magasszintű csapolási képességekkel rendelkező árusok.

A koncertekről nem tudok nyilatkozni, mert éppen nem volt amikor kint voltunk és ilyen környezetben nem marasztalt minket semmi. Egyedül annak örültem, hogy árnyékolókat tettek a belső színpad (régen ez volt a bogrács színpad) előtti székek fölé. Kár hogy éppen nem volt miért odaülni…

Azt hiszem most jó darabig nem megyünk, mert ez így inkább pörkölt kiállítás mint kóstoló, az ételeket pedig nem csak nézni, enni is jó.
Részemről kasza – akarom mondani fejsze.

2016-09-10-12-07-46

Kifli a szívrabló

Kifli a szívrabló

Ez lett volna a neve, Kifli. Nálunk. De ő nem a mi kutyusunk, nem lehetett az. Állatot vállalni felelősség, és hosszútávú projekt, nem csak a beleszeretésen múlik, mert az megvolt. ♥

Tegnap kiderült, hogy a nálunk dolgozó kertésznél kis tacskók vannak. A hétből már csak kettő és el is viszik az egyiket még ötkor. Lázba jöttem, mert imádom a tacsikat, kérdeztem megnézhetem-e a picurt, amíg még nem gazdis. “Persze, gyere!” – mondta az aktuális gazda és én alig vártam az estét…

A kicsi lény a kertész kislányára telepedve aludt, amikor átmentünk hozzájuk. Duci lábaival szaladt álmában és édesen hortyogott. Olvadoztam. Kérésem ellenére a gazdik ébresztgették, de minimális aktivitás után visszaájult az alvásba. Még csak hét hetes… Szundinudli.

Ám később felébredt és játszottunk is. Édes kicsi babakutyi, jajj de elhoztam volna!
De erős maradtam és csak jól megszeretgettem. Őt pedig már haza is vitte azóta az utánunk odalátogató “néző”.

Köszönöm az élményt! ♥ Köszi kicsi Kifli az édes puszikat! ♥ Legyél nagyon boldog, te kis szívrabló tacskó! ♥

ki