Oldal kiválasztása
Diagnózis

Diagnózis

Ahogy az előző posztban írtam már, új fejezet kezdődött az életemben. Mégis fontosnak tartottam tudni, mi okozta a problémáimat, mi volt az oka annak, hogy ennyire megterhelőek voltak a menstruációim.
A szövettani vizsgálatom már készen volt bő egy hete, de csak most a hét elején mentünk el érte, hiszen fel sem merült bennem, hogy bármi rosszindulatú dolgot találtak volna…

kép: saját készítésű képeslap

Igazam is volt, szépen regenerálódott már a külső sebem, és az UH alapján a belső is gyógyul.
A szövettani lelet pedig csupán három szóból állt: “adenomyosis uteri kórképe”.
Nem sokat tudtam erről a betegségről, pedig úgy tűnik ezzel éltem már hosszú évek óta, és a leírtak alapján még “egész jól” jártam, lehetett volna még sokkal rosszabb is. Sajnos nekem – mint oly sok másik betegnek sem – UH és más vizsgálat sem mutatta ki. Állítólag mri-vel diagnosztizálható.
Van akinél tünetmentes, de okozhat súlyos vérzéseket, erőteljes fájdalmat és sok más dolgot is, amit nem taglalnék, mert bár nekem szinte minden tünetem megvolt, most már ennek a tortúrának VÉGE van!

Megnyugodtam és gyógyulok tovább testileg és lelkileg is, pozitívan várva a napokban kezdődött, csodálatos ősz kalandjait!

Új fejezet

Hosszasan voltam csendben a blogon, nem is tudom miért. Analizálni a dolgot nem tervezem, szerintem csak elkezdek újra írni és meglátjuk megy-e, jól esik-e.

Ma három hete új fejezet kezdődött az életemben, bár még most sem fogom fel milyen változásokat hoz, de belül kicsit már ujjongok. Utólag visszagondolva, több mint hét éve küzdöttem a változó kor okozta, egyre súlyosbodó menstruációs panaszokkal. Ezek odaáig fokozódtak, hogy az utóbbi három évben már 10-12 havonta, heteken át infúziós kezelésekre kellett járnom a nappali kórházba, hogy a súlyos vérveszteségeket és a vashiányomat pótolják.

2015-ben, az első alkalommal (életveszélyes vérképpel) a hematológus drasztikus műtéti megoldást javasolt, amit elutasítottam – akkor.  Azt hiszem nem kellett volna, sok felesleges fájdalomtól és gondtól megkíméltem volna magam, ha akkor kivetetem a méhem, de nem tettem.

Idén azonban eljutottam odáig, hogy bármit vállaltam vagy megtettem volna, csak legyen már ennek vége, ne legyek rosszul, ne tegyen tönkre mindent hónapról hónapra ez a vállalhatatlan vérzés, és ne kelljen többet infúzióra mennem…

Ma 3 hete, hogy a kivizsgálások, előkészítések és egyéb herce-hurcák után végre megtörtént, és eltávolították a méhemet, valamint a petevezetékeimet. Most regenerálódok, gyógyulok és lassan felfogom, egy új fejezet kezdődött az életemben.

Hello Új Élet!

Betegeim

Betegeim

Már második körben gyúrjuk az influenzát itthon. Igaz, erről az utóbbiról nem is tudtuk, hogy az. Valójában az utóbbi napokban inkább Lencsi volt fókuszban, mert hetek óta gond van a fogaival és sajnos kedd este meg is kellett őt műteni, mert kiderült hogy az egyik hátsó foga is túlnőtt.
Apró kis szájterpesszel feszítették szét a kis pofiját, altatni kellett és volt is baj, szóval nagyon megviselte az egész. Azóta pedig 2-3 óránként fecskendőből, péppel etetem mert nem akar / tud enni…

Most pedig hogy a párom lebetegedett és mindene fáj, alig bír mozogni, együtt pihengetnek. Lencsikémet a meleg kezével jól felmelegítette. Remélem jobban lesznek mind a ketten!
Nagyon aggódom!

Vashiányos vasmacska

Amióta tavaly életveszélyes vérkép után elkezdték Ferrlecittel feltölteni a vaskészleteimet és 20 ampulla után sikerült vasmacska státuszba kerülnöm rendszeresen, negyedévente járok ellenőrzésre. Bevallom én azt hittem, hogy ha csaknem ötven év alatt jutottunk el oda, hogy szükség lett erre, akkor felesleges izgulni, én ezzel most évekig elleszek… Na ahogy ezt a buta macsek elképzelni. Idén az áprilisi kontrol után már utaltak is be a hematológiára. Még messze nem volt olyan rémes a laborom mint tavaly, de 25%-ot romlott és a háziorvos ezt aggodalmasnak találta. Akárcsak a hematológus doktornő, akihez tavaly is jártam a László kórházba.

Olvasd tovább!

első vasmacska ellenőrzés

Ma reggel korán keltem, mert vasmacska szint ellenőrzésre mentem, éhgyomri vérvételre. Szerencsére nincs messze és nem is volt nagy a forgalom – elég kómásan, ezért óvatosan vezettem.

Különösebben nem izgulok az eredmény miatt, mert jól érzem magam a bőrömtől, néhány kisebb nyiff-nyafftól eltekintve.
Hiszem, hogy minden rendben lesz. ♥
Lelet jövő hétfőn, délután…

Bicepsz nyuszi

Az előző bejegyzésem aggodalmának tárgya szerencsére csak izomláz volt. 🙂 Jól sikerült fajta, lázzal hidegrázással, de elmúlt.
Pénteken már mentem vissza, “kutyaharapást szőrivel” ugye. Igaz, aznap a teremben főleg kardióztam, este pedig elmentem a helyi senior tornára is. Amikor olvastam róla, nagyon meggyőző volt, hogy gyógytornász hölgy tartja. Utána is olvastam szakmai múltjának és mindenképpen ki akartam próbálni, biztos voltam benne hogy jót fog tenni. Az hogy olyan csodálatos hangja van a hölgynek, mint egy mesemondónak és állandóan mosolyog külön csodálatos. Imádtam ezt az órát! (Ma is megyek!)

Párom bicepsz nyuszinak hív, mert elkezdtem tréningezni a karomat is, szeretném ha formásabb lenne. Bár nincsenek még lógó karlebernyegeim, de nagyon szeretném ha nem is lennének! Így aztán még kis súlyzókkal de rendszeresen végzek kargyakorlatokat is. A kezemre nagyon kell vigyáznom, az ujjaim nincsenek rendben, de azért haladok ezen a téren is.
Tegnapra elkészült az egyéni edzéstervem is, amit 8-12 hétig követek majd, aztán készít újat az edző, ha javult már a kondícióm.
Most értem meg igazán a sportoló, aktívan mozgó barátok örömmel megosztott képeit, bejegyzéseit a facebookon. Ha visszamehetnék az időben, erre figyelnék jobban, hogy törődjek a testemmel, ne tekintsem természetesnek azt hogy jól van, fiatal és erős, hanem tegyek érte és azért is hogy megőrizzem ezt amíg lehet.
No de, sosem késő elkezdeni mozogni. Most már csak megállni nem szabad!