Browse Category

blog

Át-törés-pont

Már olyan régen nem írtam, hogy úgy érzem szinte már minek. Valahogy elvesztettem a fókuszt, ahogy Anyuci meghalt és tudtam, ő olvassa a blogom, mégha kinyomtatott formában is – hiszen mindig elküldtem neki, sőt egy időben Apu is kapta…

De már egyikünk sincs velem, “felnőtt” árva lettem és valahogy nem jött az indíttatás hogy írjak, nem jöttek a szavak, sem a késztetés.
Persze írok én, hiszen született grafomán vagyok, csak nem ide. A munka mellett az új hobbim az, ami teljesen leköt és számomra új terület lévén rengeteg a tanulnivalóm is, így aztán tanulok, alkotok és a lejegyezni valók a naplómban, illetve a scrapbook oldalaimon, mini albumokban és cetliken landolnak.

Úgy érzem mégis muszáj ezt valahogy megtörnöm és újra rávenni magam, időt szakítani a bloggolásra is, mert az idei projektem inkább lett volna az írás, ha nem sodor el ez az új hobbi… a “papírláz“. Nem mondom, hogy bánom, de mégis van egy nagy tervem, ami fontos nekem, mégha nem is mertem még belevágni…

Hogy vagyok?! Jól. Bővebben, nem jól. Írtam már a klimax-ról, a helyzet sajnos azóta sem változott, sőt. Bár a havi ciklusom meglehetősen véletlenszerű és végre inkább ritkul, mint sűrűsödik, olyan mennyiségű vért veszítek vele minden alkalommal, ami teljesen kikészít. Emiatt volt nemrég egy kisebb nőgyógyászati műtétem és most szövettanra várok. Utána ki tudja mi lesz, lehet hormonkezelés, lehet nagyműtét… a jó ég tudja. Meglátjuk. Igazából nem izgulok rajta, teljesen áttértem a napi öröm megélése üzemmódba és ez átsegít a mindennapok gondjain.

Hello 2017

Fú, jó régen ficseregtem, elsodortak az események; a december napjai album készítése, a papírláz és január óta a minden napi rajzolás is. Aktívan vagyok FB csoportokban, klubra járok, rengeteg új barátom lett, akivel találkozom is és szánok rájuk időt.

Hello 2017, olyan gyorsan érkeztél, hogy itt a blogon nem is köszöntöttelek! Valahogy ilyen ez a naplózás, nem lehet mindent annyiszor leírni. Mostanában jobban fókuszba került a hagyományos naplóm, amit éppen a napokban számolgattam, hogy csaknem 30 éve írok. Na persze nem napi szinten, impulzus szerűen, amikor olyan élmény ér, amit arra említésnek tartok és le is tudom jegyezni. Amióta a scrapbook hangsúlyosabb teret kapott az életemben, a naplómat is jobban díszítemés nagyon élvezem. Így a virtuális naplóm kicsit elhanyagoltam.

Sajnálom, hogy a Ficsergő kicsit magányos maradt, hiányzik. Igyekszem ide is többet írni majd, ki kell találnom valami új rendszert, ha már anno így döntöttem, hogy nem egy blogra került minden, hanem külön tartom a főzős, az alkotós és a magán dolgaimat…

Ha valaki még jár erre, hello és hahó! ❤

Századik nap

Eljött a december és vele a 100 napos kihívás utolsó, 100. napja. Ez volt az a nap, aminek a feladatául azt tűztem ki, hogy összeállítom magát a tündérkertet az eddig készült lényekből és elemekből, valamint kidekorálom az aktuális időszakra, azaz most téli, karácsony-várós hangulatra. Erre azért is volt szükség, mert annyi de annyi mütyürt alkottam ez alatt a több mint három hónap alatt, hogy háromszor ekkora kertecskét is megtölthettem volna. Így arra jutottam, hogy majd szezononként átrendezem télire, tavaszira, nyárira és őszire, így mindenkinek jut tér és változatos is lesz.

Ilyen lett a kertecském, amit imádok, minden nap piszmogok vele valamit azóta is, és persze a virágokat is gondozni kell benne.

2016-12-01_day-100_bycicasi

Ha a további részletek is érdekelnek, látogass el az alkotós blogomra, ahol írtam a kihívásról több posztban is.
Itt találod: Pink & Red Szűrve a tündérkert témára: Tündérkert

WordPress, avagy összebútoroztam

Este van. Nagyon fáradt vagyok – mostanában minden napom sűrű és esemény, valamint tennivaló dús. Nem bánom, zajlik az élet, de azért az esti főzés után sokszor inkább pihenek, mint alkotok, vagy blog bejegyzést írok…
Most viszont, hogy már a Ficsergő is saját domain-en “él” és ma összefűztem a többi blogommal is, gondoltam kipróbálom a WordPress új admin felületét, ahonnan elérem bármelyik blogom, írok amelyikre csak tetszik és mindenféle más beállítást is alkalmazhatok.
Tulajdonképpen érdekes ez a közös felület, bár figyelni kell, nehogy “rossz helyre” menjen, amit írok. Nem mintha dráma lenne, hiszen tudom bármikor módosítani a bejegyzést, de azért mégis. Tesztelem. Itt még az asztali gépen komfortos, meglátom telefonon vagy tableten milyen. Azt, hogy a mobil alkalmazáson minden általam fontosnak ítélt dologról (beállítások) értesítést kapok már hetek óta élvezem. De valójában most, hogy a Ficsergő is a “többiek” között van, kezdtem el mindent összefésülni…
Érdekes kaland és megfigyelés, mennyit fejlődött ennyi év alatt a blogok szerkesztésének lehetősége. Élvezem és nem sietek, nem kapkodok, ráérek, kiélvezem a felfedezés örömét! ♥

wordpress-multisitio

Helló Világ!

Meghagyom ezt a bejegyzést, bár kicsit furcsa ez a “Hello Világ!”, hiszen a blogom a blogspot.com-on már lassan 8 éves.

Nem gondoltam volna, hogy eljutok vele ide. Ide, hogy saját domaint kap. 🙂
2008. júliusában elindítottam el a Ficsergőt, csak úgy, kipróbálni milyen is megnyílni az interneten és nyíltan leírni dolgokat magamról, az életemről, a gondolataimról. Rengeteg dolgot kaptam tőle. Még akkor is, hogyha ez a blog tényleg “csak” egy webnapló: rólam és mindenféle élményekről, konkrét cél nélkül, “csupán” az írás és az emlékek megőrzésének öröméért…

Anyu halála és később a megmaradt emlékek rendezgetése (ő lefűzve őrizte a blogom kinyomtatott oldalait) hozta meg bennem a döntést, hogy saját domaint szeretnék neki, hogy teljesen az én kontrollom alatt legyen. Ezért megvettem a ficsergo.hu-t és a mai nappal elköltöztettem, saját, egyedi helyére. Most aztán persze napokig (hetekig?) fogom alakítgatni és belakni. Valójában fogalmam sincs mennyi idő lesz a több mint hétszáz bejegyzésen visszamenni és rendet tenni, de mégis örülök neki.
Biztos lesz sok mosoly és szipogás mire mindent átolvasok és megfésülgetek, de jól van ez így.
Örülök neked, szia ficsergo.hu. ♥

Kerek számok bűvöletében: ötven

Ez ennek a blognak a 700. bejegyzése. A kulcsszám a bejegyzésben mégsem a 700, hanem az 50 lesz…

Tudom, mások titkolják a korukat, én nem teszem, sosem érdekelt. Talán mert sosem éreztem magam annyinak, amennyi vagyok – olykor sokkal kevesebbnek, máskor sokkal többnek, de “annyinak amennyi pont” sosem. Azért a 40. születésnapom fordulását megnéztem. Hosszan, tükör előtt ülve néztem ahogy az idő átfordítja a koromat 39-ről 40-re. De nem történt semmi. Még mindig én ültem ott a különös üveg másik oldalán…

Idén ősszel negyvenkilenc éves leszek, jövőre pedig ötven. Szeretném ezt kicsit “hobbitosan” megünnepelni, mert bár _sokan_ bulizni nem akarok, ám adni igen.

Viszont ötven vagy még több, Valódi, szeretettel teli ajándékot adni már tervezést igényel.
Ezért arra gondoltam, hogy a szülinapomat megelőző 50 hétben (vagy már akár előbb is), elkezdem az alkotást, heti 1-1 “vállalással”, hogy kész legyek, mire eljön a nap.

Még nem döntöttem el, mi lesz az sk kézműves projekt, de szerintem 50 nyuszi a nyúlmentésnek, 50 madár az MME alapítványának és talán még 50 vércsepp és lehet 50 szív is.

Átgondolom, mielőtt jön a fogadalom, de már tervezni is nagyszerű.

Tipródás

Azon gondolkodtam, hogy lehet “össze kéne költözni” a blogjaimmal. De lehet hogy nem, nem tudom. Bizonytalan vagyok, vagy mégsem?!

Van ez (a Ficsergő), a naplós dolog – ez nekem az “igazi” webnapló.
Van a főzős (a Sufonesza) – inkább családi szakácskönyv a neten, sosem szántam világhódító gasztroblognak.
Van még a kreatívos – amivel sehogy sem haladok, mert próbáltam angolra, de az meg nehéz, akadozós. Voltak terveim vele, illetve valójában olyanok, amihez ez kapcsolódott, de egyelőre nem jöttek össze (kézműveskedés és Etsy bolt).
… és van még egy ami zárt.

Tipródom. Azon is hogy “összeköltözés” a jó, vagy a “régiek” elhagyása és egy teljesen új indítása. Vagy az hogy keresztbe átadjam a bejegyzéseket (tehát ha például írok a Sufoneszán, akkor ide is tegyek róla kis bejegyzést?). Na de egy kézműves, angol dologgal már nem ilyen egyszerű. Bár akkor lehetne itt a Ficsergőn a magyar. %)

Közben meg annyit téma gyűlt össze, le kéne jegyezni magamnak ide, és talán van aki olvassa is. Mentem is a fényképeket sorra, hiszen állandóan fotózok, csak a vége mindig az, hogy este kidőlök és elalszom (vagy nyifogok, sirdogálok, mikor mi). Persze ha tudnám mit akarok magammal kezdeni, akkor sokkal könnyebb lenne dönteni.
Legalább az Instagrammon nagyjából folyamatos a jelenlétem és figyelek a sok követett emberkére is – imádom! ♥

Anyu halála után vettem meg a könyvet és haladgatok (tényleg nagyon csak “gatok”) az “Ennél zöldebb” feladatokkal. Amikor rászánom az időt, a helyet és a teret, nagyon élvezem. Valóban magamra szánt idő (általában egy finom teával, halk szeretem-zenével).
Hátha jó lesz valamire – végülis magammal “dolgozom” magamon.
Tapasztalatnak mindenképpen hasznos és értékes!

Addig is talán majd adok már életjelet itt a blogon és tulajdonképpen egész jó sebességnek veszem ezt, ahhoz képest, amit átéltem az elmúlt időszakban.
Anyucit még csak hat napja helyeztük végső nyugalomba és bár a “temetés” hozott egyfajta megnyugvást, mégis rohamokban tör rám az Anya-hiány: hallani szeretném (akarom!) a hangját, ölelni őt, puszilva érezni a selymes bőrét, az illatát (igazából még érzem, bármikor, bárhol), simogatni a kezét, a fejét, megnyugtatni őt és magamat…
A “kisgyerek” önző, akaratos szükség-vágyai.
De már nem lehet. 🙁

Hat éves a Ficsergő

2008. július 19-én kezdődött, Utcafesztivál volt Zamárdiban és valamiért azt gondoltam, itt az ideje, hogy web-naplót nyissak. Aznap három apróságot is írtam, érdekes volt blogra írni, kitárni dolgokat az életemből. Hol nap mint nap, hol hetekig csendben, változó gyakorisággal jegyeztem le életem képeit.
Néha kicsit bezárkóztam, aztán kinyíltam újra, és mindenféléről írok, bár az igazán benső dolgokra voltak kísérleteim, hogy másik, zárt blogot használjak.
A Ficsergő túlélt minden “riválist” és próbálkozást. Itt szeretek “lenni”, írni.

Ez a blog tényleg napló, napló a weben – rólam szól, ahogy látom a világot, ahogy megélek dolgokat, ami történik velem. Nem céloztam meg vele nagy közönséget, nem erre készült, csak ficseregni, csacsogni ki a világba, mint a fecskék. 🙂
Nem hiszem, hogy sokan olvassák, még kevesebben kommentelnek – gondolom a regisztrációs elvárás miatt, de annyi spam lenne, hogy ezt nem engedem el.
Örülök, hogy van és itt, az interneten. Én is szeretek másokat követni, olvasni az életükről, talán valakinek ez is érdekes, néha inspiráló. Ki tudja?! 🙂

Anyunak elejétől fogva nyomtatom, küldöm postán. Ő pedig boldogan olvassa és szorgosan lefűzi. Más ez mint egy levél, a levelezésünk ettől független. Néha szót ejtünk róla, de azt gondolom, így többet tud rólam, hiszen ritkán találkozunk és a kapcsolattartásunk nagy része a telefonos beszélgetés és a levelezés.
Szeretem a gondolatát, hogy valahol megvan offline is mindez. Köszönöm, Anyuci! ♥

Olyan jó néha “visszalapozgatni” a blogot, kicsit újra átélni a nyaralásokat, a boldog pillanatokat, meglepve olvasni, hogy jé, tényleg, erről is írtam…
Hat év és mennyi minden történt, mennyi minden változott! Először terveztem szemezgetni, mazsolázni belőle, de mégsem teszem. Inkább mást találtam ki.

A blog születésnapot hobbit módra tervezem megünnepelni, ezért ha mégis írtok ide, és jelentkeztek a játékra, akkor részt vehettek a 6. születésnapi ajándék sorsoláson!
Az ajándék általam alkotott dolgokból áll majd, a sorsolás után alakítom kicsit fiúsra illetve csajosra, attól függ ki nyer. Ha van kedvetek, játszatok velem! 🙂
Jelentkezni lehet mától (július 19.) július 27. éjfélig a bejegyzéshez írt hozzászólásban illetve írhattok nekem privát üzenetet is. Július 28-án sorsolok. Ha nem jelentkezik senki, akkor jótékony motyót adok valakinek egyszercsak az utcán 😉

Van kedvetek velem ünnepelni? 🙂

Izgalmas esemény

Jajj olyan boldog vagyok, végre elindítottam a kreatív oldalamat, angolul, íme: Pink & Red.
Remélem lesz erőm csinálni, még annyi munka van rajta… és ugye a tartalom sem nő ki magától!
Na de ez fontos, dédelgetett álom volt már egy ideje és így egyben megvalósul a tervezett hármasság: alkotás – angol nyelvtanulás – írás.

Kísérleti csirip

Indítottam egy Tumblr oldalt.
Csak azért, hogy megnézzem miért jó ez, mennyiben más, mint a blogolás.
Azonnal kiderült, hogy könnyen illeszkedik a twitter accounthoz, és akárcsak a Facebook, támogatja, hogy kiemelkedően egyszerűen posztoljunk rajta szöveget, fotókat, idézeteket, linkeket, audio- vagy videófájlokat.
Mások tumblr oldalait is úgy követhetjük, hogy a “vezérlőpult”-on azonnal látjuk a bejegyzéseket, ami egészen más megjelenítési mód, mint a blogok esetében.
Feliratkoztam néhány érdekes tumblr oldalra, és az androidos tabletemre is feltettem az alkalmazást.
Érdekel megkedvelem-e, mert még nagyon idegen…
Lehet, ha tini vagy huszonéves lennék, sok tumblr-t használó baráttal, akkor érdekesebb lenne itt követni őket, mint egy blog vezérlőpulton.
Bár azt hiszem, akkor meg összehívnám őket, hogy üljünk be egy teázóba, vagy sörözőbe, és mondja el ki, hogy van – fene ebben a sok virtuális izébe! 😀

Na mindegy, egyelőre itt ficsergek tumblr módra: Chirp (angol), és persze van egy ideje twitter-es ficsergő is, de azt pláne nem értem, mire lenne jó, napi egy-egy mondatot felprüntyögni oda.
Próbálkozom, mert változik a világ, és még nem tervezek lemaradni.

  • 1
  • 2