Oldal kiválasztása

Már 15 napja 2018 van és még nem írtam semmit. Valahogy elsodor a világ, mindig van fontosabb mint írni. Azaz nem igaz, mert írok, naponta egy apró naplóba 2-3 sort minden reggel és emellett vezetem hullámzó intenzitással az “írok ha úgy érzem fontos”, lassan harminc éves (több kötetes) napló(i)mat is. Tehát nem is fontos ez, a Ficsergőre is úgy írok ahogy kedvem van, olykor sokat máskor meg alig.

Gyorsan teltek az év végi ünnepek, sokat dolgoztunk. Vállalkozónak lenni egészen más létforma, mint alkalmazottnak. Nem is tudok visszaemlékezni arra, volt-e már olyan, hogy január 2-án reggel már egy partnernél álljak korán reggel, munkára készen. És két ünnep között is dolgoztunk.
Van ennek is egy bája. De nagyon fáradt vagyok.

Gondoltam hajtunk és majd februárban elmegyünk kicsit pihenni. Ebből nem tudom mi lesz, mert Wombat nagyon beteg és őt ápolom most. Mára szabira is raktam magam, csak a nagyon fontos dolgokkal foglalkoztam és őt ápoltam. Tegnap délelőtt azt hittem este már nem lesz velünk… Sokszor elsírtam magam, de harcoltunk, küzdöttünk (ő is!) érte.
Estére picit jobban lett, és ma is jobban van, de nem merem elkiabálni, mert Nyüzsi is összerakta magát picit egyszer, aztán rá egy hétre elveszítettük.
Lent is aludtam a kicsi lény közelében, éberen minden neszre figyelve. Szerintem ma is ez lesz, hátha kell éjjel innia, ennie vagy fájdalomcsillapító…

Drukkot kérünk!